2026. április 10., péntek

Takuya Asakura - Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt

Ahogy lehull a végső szirom, az utolsó oldalra lapozol…
Üdvözlünk a Cseresznyevirág Könyvesboltban, a könyvrajongók menedékében, amely csak cseresznyevirágzáskor jelenik meg. Amikor kipattannak a finom szirmok, oltalomra találnak a búslakodók, a múlt miatt szenvedők. A boltban a titokzatos fiatal tulajdonos, Sakura, és bölcs kalikó macskája, Kobako várja azokat, akiknek törődésre van szükségük, akik gyógyulni szeretnének.
E könyv négy évszak történetét mondja el: mind a négy látogató egy-egy könyvet tart a kezében, amelyek hidat vernek múlt és jelen között, amelyek által el tudnak jutni a megértéshez, az elfogadáshoz. A könyvesbolt békebeli berendezését frissen főtt kávé illata lengi be. Sakura és Kobako a történetek erejével segít látogatóinak, hogy szembenézzenek a bánatukkal, és újult reményekkel léphessenek tovább.
Takuya Asakura 'This Mystery is Amazing!' díjjal kitüntetett író-műfordító. Yokkakan no Kiseki (A négy napig tartó csoda) című műve 1.3 millió példányban kelt el, és megfilmesítették. Takuya fordította japánra Matt Haig Éjfél Könyvtár című regényét.

Író: Takuya Asakura
Cím: Az eltűnő Cseresznyevirág Könyvesbolt
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 238
Téma: Család, Gyász, Japán

Hálásan köszönöm a könyvet a 21. Század Kiadónak! Köszönöm, hogy megjelentettétek, ezt a regényt és olvashattam! 

Facebookon egyfolytában belebotlottam ebbe a könyvbe, és a 21. Század Kiadó olyan jól megcsinálta a marketinget hozzá, hogy egyre kíváncsibb lettem. A borító gyönyörű, azt hiszem ezzel mindenki egyetért, majd a fülszöveg elolvasása után lettem 100%-ig biztos, hogy bizony szükségem van erre a könyvre. Most, hogy már végeztem a regény olvasásával, azt tudom mondani, hogy nem csak nekem, hanem mindenkinek szüksége van rá. 

Innentől a bejegyzés SPOILERT tartalmaz!

A cselekmény 4 részre osztható, amik külön álló történetek mégis összefüggenek egymással, így alkotva meg az egészet. A Prológus betekintést enged egy különleges könyvesbolt/kávézó belsejébe, ahol egy lány él Sakura egy macskával, akit Kobakonak hívnak. Ők a cselekmények mozgatórugói. Minden történethez kapcsolódik egy könyv, aminek jelentősége van a szereplők életében. A bolton kívül, ami összeköti a részeket az, hogy mindegyik főhősnek van egy befejezetlen ügye egy elhunyt szerettükkel. Bevallom őszintén nem tudtam mire számítsak, de annyira magával ragadott a történet, hogy nagyon hamar elolvastam az egész regényt. Már az első rész után tudtam, hogy bizony ez a könyv elevenen felfal és megtépáz lelkileg, ami meg is történt, de mindezek ellenére imádtam. 

1. rész
 A kis herceg
"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
A történet főhőse Mio, aki mangarajzoló. Az anyukája az, akit elveszített és ahogy egyre több időt tölt a városban a régmúlt megelevenedik és egy titokról rántja le a leplet, amire senki sem számított. A könyvesbolt által, pedig egy olyan perspektívát kap az anyukájával kapcsolatban, ami más megvilágításba helyezi a múltban történteket, és a jövőt is. 

2. rész 
Tíz éjszaka tíz álma 
"Letelt a száz esztendő."
A második történetünk főhőse egy kedves, cuki öregúr Singo, aki egy idősekotthonában él, korábban pedig mozdonyvezetőként dolgozott. Elveszítette a feleségét, de a könyvesboltnak köszönhetően még egyszer utoljára "találkozhattak" egymással. Mindegyik történet nagyon megható, de ha mondhatok ilyet nekem ez volt a kedvenc részem a könyvben.

3. rész 
Pán Péter 
"Csak a vidámak, ártatlanok és rendíthetetlenek"
Ebben a részben az előzőektől eltérően két főszereplő van, egy ikerpár Kaho és Siho. Régen elválaszthatatlanok voltak, ma már azonban nem is különbözhetnének jobban, persze ennek ellenére nagyon szeretik egymást, mégha nehéz is olykor ezt kimutatniuk. A történetük évekkel korábbra nyúlik vissza egy közös barátjukhoz, aki már nincs az élők sorában, de a halála előtt olyan események sorozata zajlott, amely mind a két lányra hatással voltak. Titkok, érzések amelyeket nem osztottak meg egymással. Ezek kerülnek felszínre, amikor eljutnak a könyvesboltba. 

4. rész 
Tavasz és az aszurák
"Az áprilisi légkör fénye alatt "
Az utolsó része a regénynek, az ami értelmet ad az egész történetnek. Itt nagyon sok információt megtudunk, ami eddig rejtve maradt előttünk. A történet középpontjában Kozue áll, akinek a szemén keresztül megismerhetjük a kiindulási pontot, és itt érnek össze a szálak is. 

A könyv olvasása közben és utána is ezer meg egy gondolat futott át az agyamon. Sírtam, nevettem érzelmek kavalkádja vonult végig rajtam. Egy dologban biztos vagyok és voltam, hogy soha nem fogom megbánni, hogy valaha is szemet vetettem erre a könyvre. Ha valaki megkérdezné melyik az az egy könyv, amit életed során el kell olvasnod én ezt mondanám. Nem azért, mert ez az aktuális kedvencem, vagy mert éppen ennek a hatása alatt vagyok, hanem azért mert olyan mondanivalóval rendelkezik, amivel mindenki tud azonosulni. Nem mondom azt, hogy kortól függetlenül mindenki olvassa, mert úgy gondolom, hogy szükség van bizonyos élettapasztalatra, illetve veszteségre ahhoz hogy igazán mélyen megértsük mit is jelent ez a regény. 
Egy szó, mint száz azt kell mondanom, hogy az évem legmeghatározóbb olvasmánya volt, és valószínűleg lesz is. 

2026. március 4., szerda

Kollár Betti - Esküdt ellenségek

Az esküdt ellenségeddel összefogni felér egy világvégével.
Legalábbis Weisz Szofi és Szalkay Arisztid szerint, akik a keszthelyi Földváry és Cinczár gimnáziumok diákelnökei – és akiknek az iskolái generációk óta ádáz versenyt vívnak egymással. Legyen szó sport- és tanulmányi versenyekről, év végi eredményekről vagy épp a legmenőbb városi rendezvények megszervezéséről, a két közösség mindenben rivalizál.
Szofi második éve vezeti a Földváry diákönkormányzatát, szívvel-lélekkel képviselve a tanulók érdekeit. Arisz pedig mestere annak, hogyan bosszantsa fel őt. Így amikor egy félresikerült csínyt követően az igazgatók három hónapnyi közös munkára kényszerítik őket, egyikük sincs elragadtatva az ötlettől.
Ám ahogy telnek a hetek, és az állandó csatározások lassan másfajta kihívásokba csapnak át, Szofi kezd rádöbbenni, hogy Arisz talán nem is olyan kibírhatatlan, mint hitte. A kérdés már csak az, vajon tényleg létezik szerelem első utálatra?

Író: Kollár Betti
Cím: Esküdt ellenségek
Kiadó: Magnólia 
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 336.
Sorozat:  Szerelem első utálatra 1.
Téma: Romantikus, Ifjúsági 

Köszönöm a könyvet a Magnóliának!

Hát őszintén szólva nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a bejegyzést. Kollár Betti megjelent regényei nagy részét olvastam már, és eddig nem igazán okozott csalódást egyik sem, és ez szerencsére most sem történt meg. 

Az Esküdt ellenségek egy határozottan slow burn történet, és hogy én ezt mennyire nem bántam. Alapból nagyon szeretem a pörgős történeteket, egyáltalán nem bánom, ha a szereplők viszonylag hamar egymásra találnak és nem megy a szenvedés, meg a nyekergés fejezeteket keresztül, na de itt semmi ilyesmiről nem volt szó kérem szépen. 
A szereplőink Szofi és Arisztid, akik ahogy a címből is olvashatjuk esküdt ellenségek, abból adódóan, hogy iskolájuk között évekre visszanyúló rivalizálás folyik, lévén ők a diákelnökök, így kvázi kötelességük ezt az "örökséget" tovább vinni. 

Vannak eleve elrendeltetett és a végzet által meghatározott sorsok és kapcsolatok. A mi végzetünk pedig az, hogy ellenségek legyünk.

Már a könyv elején belecsöppenünk ebbe a harcba, hiszen Szofi és a Földváry diákönkormányzat néhány tagja éppen borsot tör a Cinczár gimi orra alá. Természetesen nem megy minden zökkenőmentesen és már itt megfigyelhetjük a Szofi és Arisztid közötti dinamikát, ami nagyon jól megalapozza az egész sztorit. Nagyon sokan szeretik az enemies to lovers típusú könyveket, amit teljesen megértek én is így vagyok ezzel. Ebben az esetben a szereplők középiskolai diákok, a helyszín pedig Keszthely, és ugyan az írónő felhívja a figyelmet, hogy vannak kitalált helyszínek és eltérések a valósághoz képest, én mégis örülök, hogy ezt választotta, nagyon jól passzolt a történethez, vagy a történet a helyszínhez?

Szóval a fő koncepció a két iskola közötti ellenségeskedés, ami nagyon jól volt ábrázolva, teljesen életszerű helyzetekbe keveredtek a gyerekek, egyáltalán nem éreztem erőltetettnek, vagy túlzásnak. 
Viszonylag hamar jött a fordulópont, amikor is az ellenségekből szövetségesekké kellene válniuk, és bárhogy próbálkoznak sehogy sem tudják elkerülni a "motivációs együttműködést", így hát az igazgatói nyomásra kénytelenek együtt dolgozni. 

Nyilván az elején egyáltalán nem megy zökkenőmentesen ez a mutatvány, de én minden percét élveztem. A rengeteg szóváltás a két fél között eszméletlen viccesre sikerült. Szofi és Arisztid közötti adok-kapok pedig egyenesen imádnivaló volt, csak úgy izzott körülöttük a levegő, és bizony jó néhányszor hangosan felnevettem olvasás közben. Annyira jól meg lettek írva ezek a jelenetek, frappáns válaszból nem volt hiány, bizony picit irigyeltem is őket, mert bárcsak az én agyam is ilyen gyorsan tudna reagálni bizonyos dolgokra. Mindezt pedig nagyon is kulturáltan és értelmesen vitték véghez, abszolút nem azt éreztem, hogy  butus gyerekek vitatkoznak, ez pedig nagyon tetszett. 

Ahogy haladunk előre a történetben mindenkit egy kicsit jobban megismerünk, egyre közelebb kerülnek a szívünkhöz, aztán már csak azt vesszük észre, hogy szinte választani sem tudunk, hogy ki a kedvenc szereplőnk. Mindenkit sikerült megszeretnem valamelyik tulajdonsága miatt. Na jó ez nem igaz, nyilván mint minden regényben itt is van egy főgonosz, akire lehet fújolni, de van egy olyan érzésem, hogy a jövőben ki fog derülni, hogy mégsem lesz annyira rossz karakter (remélem). 

Azt hiszem senkit nem lepek meg azzal, hogy nagyon gyorsan befejeztem a könyvet. Annyira vitt a lendület, olyan pörgős volt az egész, hogy nem tudtam letenni, utána pedig azt vettem észre, hogy elfogytak a lapok. Ez pedig nem fair, mert most itt maradtam egy csomó gondolattal a fejemben, és mindenképpen tudnom kell, hogyan folytatódik a történet. Nyilván vannak megérzéseim, de én még nem szerettem volna kiszakadni ebből a szórakoztató buborékból. Úgyhogy alig várom, hogy jöjjön a következő rész! 



2026. január 15., csütörtök

Colleen Hoover - Heart Bones - A szív csontjai


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A szerelem néha akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.
A szegénységben és nélkülözésben töltött gyermekkora után Beyah Grim kemény munkával végre kijuthat Kentuckyból: teljes ösztöndíjat kapott a Penn State Egyetemre. De két hónappal azelőtt, hogy jobbra fordulhatna a sora, egy váratlan haláleset után otthon nélkül marad, és kénytelen a nyár végét Texasban tölteni az apjával, akit alig ismer. Beyah csak abban bízik, hogy a nyár hamar eltelik, és sem ideje, sem türelme nincsen Samsonhoz, a szomszédban lakó gazdag, mindig komoly sráchoz. Kettejük között mégis olyan erős a szikra, hogy azt nem hagyhatják figyelmen kívül. Mivel a jövőjük az ország különböző sarkába szólítja őket, úgy döntenek, nem lehet köztük több felületes nyári románcnál. Sajnos azonban egyikük sem tudja, milyen örvény les rájuk, és a végén a szívüket talán a mélységbe ragadja.
MEGINDÍTÓ TÖRTÉNET A MINDENT FELÜLÍRÓ SZERELEMRŐL
ISMERD MEG A KORTÁRS ROMÁNCOK KIRÁLYNŐJÉNEK LEGÚJABB SZÍVSZORÍTÓ TÖRTÉNETÉT!

Író: Colleen Hoover
Eredeti cím: Heart Bones
Cím: A szív csontjai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 336
Téma: Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A szív csontjai egy érdekes olvasmány volt több szempontból is. Az első, hogy ez volt a 2025-ös év utolsó könyve, szó szerint hiszen éjfél előtt nem sokkal fejeztem be az olvasást. Egyrészt szerettem volna úgy kezdeni az új évet, hogy nincs függőben lévő recenzióm (olvasás szempontjából sikerült, és mint ahogy ez a poszt is mutatja a tartalomkészítés terén ez nem jött össze), másrészt egy könyvmoly mivel is tölthetné az év utolsó napját, mint olvasással? Na jó nyilván ezer meg egy dologgal, de alapból sem vagyok egy nagy partiarc, idén pedig úgy alakult, hogy szűk kis családi körben töltöttük a napot. 
A második ok amiért érdekes volt a regény az a tartalma. A borító gyönyörű, nekem nagyon tetszik és egyébként illik is a történethez, az olvasók figyelmét pedig felkelti, főleg azokét, akiknél a borító kinézete egy fontos szempont. 

A regény szereplői Beyah, aki igen különleges és egyedi nevet kapott, amit először nem nagyon tudtam hova tenni és Samson, ami szintén érdekes választás volt, de legalább már hallottam róla. Kis kutatómunka után kiderült, hogy mind a kettő héber eredetű név. Aztán tovább kutattam, hogy vajon tudatos döntés volt-e az írónő részéről, hogy ezzel közvetítsen valamit, de annyi derült ki csupán, hogy szeret különleges neveket adni a szereplőinek, hogy jobban bennemaradjon az ember fejében. 

Történet szempontjából nem voltam túlságosan elájulva. Alapból Hoover könyveit érdekesnek, izgalmasnak és érzelmesnek tartom, most is voltak olyan események, amik megérintettek, és azokat az elemeket is felfedeztem, amelyekre nagy hangsúlyt szeretett volna fektetni, mint pl.: a szegénység, az előítélet és a legfontosabb, hogy a gyermekek élete a rendszerben milyen. 

Annak ellenére, hogy értettem a koncepciót, nem igazán sikerült megszeretnem a regényt. Viszonylag lassan haladtam vele, oldalakon keresztül alig történt valami, ugyan az utolsó pár fejezetben felgyorsulnak az események és izgalmasabbá vált az egész, mégsem éreztem azt, hogy wow ez a könyv annyira megérintett volna. Néhány jelenet igen, de összességében nem vett le a lábamról.

Valószínűleg velem van a baj, hogy rosszkor olvastam vagy más lelki állapotban, de így alakult. Az hogy lófrálnak a parton, beszélgetnek, elvannak. Nekem is van titkom, neked is van titkod, de úgy ismerlek, mint senki más hát nem jött át. Megvolt a klisés szál is, hogy jöjjünk össze, de csak a nyár végéig, és nehogy véletlenül belém szeress. Nyilván mindenki tudja, hogy persze, hogy egymásba szeretnek. 

Egy szó, mint száz nekem most nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ha valaki nagy Hoover rajongó valószínűleg nem fog nagy csalódást okozni, vagy ki tudja? A borítója gyönyörű, ha nem várunk sokat akkor viszonylag egy olvasható könyv. Annyi biztos, hogy számomra nem lesz újraolvasós.