2019. május 12., vasárnap

Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows - Lady ​Jane

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?
Isten tudja mióta csücsül a polcomon ez a regény. Sokszor megfordult a fejemben, hogy el kellene olvasni, de soha nem vitt rá a lélek. Most ezen változtattam.

Író: Brodi Ashton, Cynthia Hand és Jodi Meadows
Cím: Lady Jane
Eredeti cím: My Lady Jane
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 448
Sorozat: Lady Jane 1.
Téma: Anglia, Alakváltás, Fantasy, Romantikus

A borító az elején tetszett, de azóta valahogy már nem olyan különleges számomra. Egyszerű, semmi extra, őszintén szólva lehet fel sem tűnne a polcon egy könyvesboltban. Azért nem írtam le azonnal a könyvet, elvégre Cynthia Hand írónő Angyalsors sorozatát, illetve a Vigyázz, ​Holly Chase! című regényét már volt szerencsém olvasni, és azok ahhoz képest jók voltak.

A regény egy kis történelmi ismertetővel kezdődik, hiszen néhány uralkodóról (valós személy) információkat oszt meg, amelyek érdekesek lehetnek néhány ember számára. És ebből azonnal le lehet szűrni, hogy a regénynek lesz némi köze a történelemhez. :D

Az előszóban pedig kapunk egy kis betekintést, hogy mire is számítsunk, felhívják a figyelmünket arra, hogy a regény egy kis történelmi ferdítés, és inkább egy párhuzamos Angliában játszódik.

Főszereplőnk Jane, G. alias Gifford és természetesen Edward. Az ő történetüket ismerhetjük meg jobban, egy kis ármánykodással, rejtéllyel, szeretettel, csalódással és még nagyon sok más érzelemmel megfűszerezve.
Nagyon féltem tőle, hogy nem fog tetszeni a regény, de be kell valljam, hogy egyáltalán nem rossz. Érdekes, és néhol azért izgalmas események történnek, na és persze ki ne lenne kíváncsi arra, hogy végül a jó, vagy a rossz győz, bár így elöljáróban van egy-két tippem, aztán majd kiderül, hogy igazam lett-e. (Persze, hogy az lett. :D)

Nagyon különböző hátterű, gondolkodású, érdeklődéskörű karaktert vonultat fel a könyv. Van, akinek az olvasás az élete (nem, most nem rólam van szó). van, akinek az egész élete a királyságról szól, van olyan, akit lóvá tettek, szó szerint és képletesen is (bocsi, ez gyenge poén volt).
Mint már említettem a könyv nem átlagos, hiszen egy olyan világban játszódik, ahol néhány ember át tud alakulni valamilyen állattá, és ahogy az várható volt ez igazán nagy problémaforrás az emberek körében. A másik fontos dolog a regényben az a korona, vagyis inkább az, hogy ki legyen az uralkodó.

Eredetileg Edward az, aki uralkodik, de bizonyos események, okok miatt Jane veszi át a helyét, aki annyira akar királynő lenni, mint amennyire az egyetemisták akarnak vizsgázni, azt hiszem ezek alapján el tudod képzelni mennyire vágyik rá. Tehát minden ilyen nemű kötelesség immár Jane vállát nyomja, és ha ez nem lenne elég, bőven akadnak, akik az életére és a koronájára törnek. Innentől kezdve minden felborul, és elkezdenek pörögni az események. Ahogy egyre közeledünk a könyv végéhez, egyre izgalmasabb részek következnek, és alig vártam, hogy megtudjam mi lesz a vége.

Összességében egy mozgalmas könyvről beszélhetünk. Imádtam az írók által zárójelbe tett megjegyzéseket, nagyon jókat derültem rajtuk. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen típusú regényeket. :)


Top 5 Kedvenc idézetem - Lady Jane

A mai bejegyzésemben elhoztam nektek a Top 5 kedvenc idézetemet a Lady Jane című regényből. :) Ti olvastátok már?

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

"De most itt volt, teljesen egyedül. Mámorosan boldognak érezte magát (megvakarhatta magát, és senki sem látta, senki sem ítélte el érte, senki!), ugyanakkor nyugtalan is volt. (De most tényleg, mi van, ha fulladozni kezd?)"

"Átszeltük Hartfordshire  nagy síkságait, geológiai kutatásokat végeztünk a Piccadilly sötét alagútjaiban, felkaptattunk a Cotswolds hullámzó dombjaira, és szerelmeseink meg a megmérgezett király leszármazottjait kerestük, és összegyűjtöttük, amit finoman szólva csak az... IGAZSÁGnak nevezünk. (A fenyegető veszély okán megfordult a fejünkben, hogy nevet változtatunk. De még nem tettük meg. Mindenesetre karddal a párnánk alatt alszunk.)"

"– Bárcsak ne hívnál fiúnak! – mormolta Edward.
– És mégis hogy szólítsalak?
– Már férfi vagyok.
A nagyi hátravetette őszes fejét, és szívből nevetett. – Remek tréfa! Mondj még egyet!"

"Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna."

"– Szeretsz? – suttogta.
– Egy perc alatt, amint megláttalak, Szolgálatodra szállt a lelkem.
– Komolyan?
– Nem – ismerte be G. – Nem egészen. De szépen csengő sor, nem igaz?"