Legalábbis Weisz Szofi és Szalkay Arisztid szerint, akik a keszthelyi Földváry és Cinczár gimnáziumok diákelnökei – és akiknek az iskolái generációk óta ádáz versenyt vívnak egymással. Legyen szó sport- és tanulmányi versenyekről, év végi eredményekről vagy épp a legmenőbb városi rendezvények megszervezéséről, a két közösség mindenben rivalizál.
Szofi második éve vezeti a Földváry diákönkormányzatát, szívvel-lélekkel képviselve a tanulók érdekeit. Arisz pedig mestere annak, hogyan bosszantsa fel őt. Így amikor egy félresikerült csínyt követően az igazgatók három hónapnyi közös munkára kényszerítik őket, egyikük sincs elragadtatva az ötlettől.
Ám ahogy telnek a hetek, és az állandó csatározások lassan másfajta kihívásokba csapnak át, Szofi kezd rádöbbenni, hogy Arisz talán nem is olyan kibírhatatlan, mint hitte. A kérdés már csak az, vajon tényleg létezik szerelem első utálatra?
Író: Kollár Betti
Cím: Esküdt ellenségek
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 336.
Sorozat: Szerelem első utálatra 1.
Téma: Romantikus, Ifjúsági
Köszönöm a könyvet a Magnóliának!
Az Esküdt ellenségek egy határozottan slow burn történet, és hogy én ezt mennyire nem bántam. Alapból nagyon szeretem a pörgős történeteket, egyáltalán nem bánom, ha a szereplők viszonylag hamar egymásra találnak és nem megy a szenvedés, meg a nyekergés fejezeteket keresztül, na de itt semmi ilyesmiről nem volt szó kérem szépen.
A szereplőink Szofi és Arisztid, akik ahogy a címből is olvashatjuk esküdt ellenségek, abból adódóan, hogy iskolájuk között évekre visszanyúló rivalizálás folyik, lévén ők a diákelnökök, így kvázi kötelességük ezt az "örökséget" tovább vinni.
Vannak eleve elrendeltetett és a végzet által meghatározott sorsok és kapcsolatok. A mi végzetünk pedig az, hogy ellenségek legyünk.
Már a könyv elején belecsöppenünk ebbe a harcba, hiszen Szofi és a Földváry diákönkormányzat néhány tagja éppen borsot tör a Cinczár gimi orra alá. Természetesen nem megy minden zökkenőmentesen és már itt megfigyelhetjük a Szofi és Arisztid közötti dinamikát, ami nagyon jól megalapozza az egész sztorit. Nagyon sokan szeretik az enemies to lovers típusú könyveket, amit teljesen megértek én is így vagyok ezzel. Ebben az esetben a szereplők középiskolai diákok, a helyszín pedig Keszthely, és ugyan az írónő felhívja a figyelmet, hogy vannak kitalált helyszínek és eltérések a valósághoz képest, én mégis örülök, hogy ezt választotta, nagyon jól passzolt a történethez, vagy a történet a helyszínhez?
Szóval a fő koncepció a két iskola közötti ellenségeskedés, ami nagyon jól volt ábrázolva, teljesen életszerű helyzetekbe keveredtek a gyerekek, egyáltalán nem éreztem erőltetettnek, vagy túlzásnak.
Viszonylag hamar jött a fordulópont, amikor is az ellenségekből szövetségesekké kellene válniuk, és bárhogy próbálkoznak sehogy sem tudják elkerülni a "motivációs együttműködést", így hát az igazgatói nyomásra kénytelenek együtt dolgozni.
Nyilván az elején egyáltalán nem megy zökkenőmentesen ez a mutatvány, de én minden percét élveztem. A rengeteg szóváltás a két fél között eszméletlen viccesre sikerült. Szofi és Arisztid közötti adok-kapok pedig egyenesen imádnivaló volt, csak úgy izzott körülöttük a levegő, és bizony jó néhányszor hangosan felnevettem olvasás közben. Annyira jól meg lettek írva ezek a jelenetek, frappáns válaszból nem volt hiány, bizony picit irigyeltem is őket, mert bárcsak az én agyam is ilyen gyorsan tudna reagálni bizonyos dolgokra. Mindezt pedig nagyon is kulturáltan és értelmesen vitték véghez, abszolút nem azt éreztem, hogy butus gyerekek vitatkoznak, ez pedig nagyon tetszett.
Ahogy haladunk előre a történetben mindenkit egy kicsit jobban megismerünk, egyre közelebb kerülnek a szívünkhöz, aztán már csak azt vesszük észre, hogy szinte választani sem tudunk, hogy ki a kedvenc szereplőnk. Mindenkit sikerült megszeretnem valamelyik tulajdonsága miatt. Na jó ez nem igaz, nyilván mint minden regényben itt is van egy főgonosz, akire lehet fújolni, de van egy olyan érzésem, hogy a jövőben ki fog derülni, hogy mégsem lesz annyira rossz karakter (remélem).
Azt hiszem senkit nem lepek meg azzal, hogy nagyon gyorsan befejeztem a könyvet. Annyira vitt a lendület, olyan pörgős volt az egész, hogy nem tudtam letenni, utána pedig azt vettem észre, hogy elfogytak a lapok. Ez pedig nem fair, mert most itt maradtam egy csomó gondolattal a fejemben, és mindenképpen tudnom kell, hogyan folytatódik a történet. Nyilván vannak megérzéseim, de én még nem szerettem volna kiszakadni ebből a szórakoztató buborékból. Úgyhogy alig várom, hogy jöjjön a következő rész!
