Mindenki keres valamit. Valaki kapaszkodókat, a meg nem élt élet emlékeit. Más azt, hogy hol és mikor romlott el minden. Van, aki a múltban ragad. Megint más a feldolgozás, az újrakezdés lehetőségeit kutatja.
Különös erejű „ikerkönyvet” tart kezében az olvasó. Főszereplője egy férfi és egy nő, egy házaspár. Ők ketten az élet szélsőségekkel teli zarándokútjait járják végig; az összeomlástól a talpra állásig, a halál elfogadásától az újrakezdésig.
Emlékezetes és tanulságos regény.- Radnóti Zsuzsa
Csak igazi író lát ilyen tisztán és belülről minket, nőket és férfiakat, mint Légrádi Gergely.- Mácsai Pál
Író: Légrádi Gergely
Cím: Nélkülem - Nélküled
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 340
Téma: pszichés betegség
Köszönöm a könyvet a Jaffa Kiadónak!
A Nélkülem - Nélküled egy olyan könyv, aminél nem tudom eldönteni, hogy jól döntöttem-e, hogy elolvastam vagy sem. Annyi gondolatot és érzelmet hozott elő belőlem, amin napokig rágódtam, olyan mélyen megérintett, ahogyan az elején nem gondoltam volna. Ezelőtt nem olvastam ilyen regényt, ezért fogalmam sem volt mire számítsak, de a borító nagyon megtetszett, majd a fülszöveg is felkeltette a figyelmemet. Számomra nagyon tanulságos és elgondolkodtató volt olvasni Miklós és Eszter történetét. A fájó igazság pedig az, hogy bármikor bárki hasonló helyzetbe kerülhet.
A borító lélegzetelállító, egyszerű de mégis kifejezi mindazt, amiről a regény szól, nekem nagyon tetszik.
Őszintén be kell vallanom, hogy az elején nem igazán nyűgözött le a könyv, nem értettem, hogy miről is van szó, hirtelen belecsöppentem az eseményekbe, és olyan gyakran voltak váltások, egyik helyről a másikra, hogy nem igazán tudtam értelmezni. Emiatt egy kis időre félre is tettem, majd újrakezdve próbáltam másképp nézni, és úgy voltam vele majdcsak megszokom. Szerencsére ezek a hirtelen váltások mérséklődtek, és kezdett összeállni a kép, és az vágott arcul de rendesen.
Ahogy a fülszövegből is olvasható főszereplőnk Miklós, aki egy határozott, problémamegoldó ember, aki mindig rohan és mindent az irányítása alatt tart, ám ez még rajta is kifog. Nem sokat tudok az Alzheimer-kórról, sőt semmit, de ez a könyv úgy gondolom hitelese mutatta meg, minden oldalról. Miklós, a családja és a barátai szemszögéből is, ettől jobb, részletesebb képet nem igazán kaphattam volna ettől a könyvtől, és ez ijesztő.
Azon szerencsések közé tartozom, akik semmilyen formában nem találkozott ezzel a betegséggel, és így nyilván teljesen másképp olvasom ezeket a sorokat, belegondolva ha másképp lenne el sem tudtam volna olvasni a regényt. Annyira bensőséges, részletes, szívhez szóló és elgondolkodtató, amivel nagyon régen nem találkoztam. Ehhez a könyvhöz tényleg kell egy bizonyos érettség és hozzáállás.
Mint ahogy olvasható a regény egy "ikerkönyv", Miklós és Eszter szemszögéből íródott, a könyv eleje a férfié a vége pedig a nőé, de mind a kettő szorosan összefügg, hiszen házastársak.
Az első részben Miklósé a főszerep, aki az elején éli a mindennapi, pörgős életét, aztán pedig szépen lassan elindul a leépülés útján, amit mi olvasók végigkövetünk. Gondolatai megindítóak, elgondolkodtatóak, hiszen rájön, hogy mennyi minden van az életében, ami alakulhatott volna másképp, mennyi mindent kellett volna másképp csinálnia. Keresi a kapaszkodókat, az emlékeket, amik visszatartják attól, hogy végleg elvesszen, erősen küzd, de sajnos el jön az idő, amikor a küzdelem véget ér. Miklós része számomra nagyon szívszorító volt, olvasni a gondolatait és tudni, hogy mi lesz a vége az borzasztó.
Ekkor kezdődik Eszter szemszöge, aki férje halála után teljesen elveszettnek érzi magát, hiszen addig mindent ő tartott kézben, neki csak az volt a dolga, hogy a gyerekekkel illetve a háztartással foglalkozzon, most pedig minden a nyakába szakad. Muszáj kialakítani egy olyan napi rutint, amely mindenki számára előnyös, próbál Miklós életvitele szerint élni, de nehezebb, mint gondolná. Közben pedig rádöbben, hogy nem is ismerte annyira a férjét, mint gondolta, tervei szerint ha jobban megismeri a múltját, akkor végül ő is révbe ér, és el tudja engedni. Sok emberrel beszél, akik ismerhették őt, de nem kap kielégítő válaszokat.
Ami elindítja a feldolgozás, változás folyamatát egy férfi, aki váratlanul csöppent az életébe, de olyan dolgokra világított rá, ami segített Eszternek.
Összességében azt kell mondanom, hogy egy érdekes, nem mindennapi és mindenekelőtt szomorú regényről beszélhetünk. Az író nagyszerűen közvetítette az érzelmeket, a kétséget, a félelmet, bizonytalanságot, az érzést, hogy nem tudjuk mi, miért, és hogyan történt.
