2018. április 18., szerda

Victoria Aveyard - Vörös királynő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Író: Victoria Aveyard
Eredeti cím: Red Queen
Cím: Vörös királynő
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Sorozat: Vörös királynő 1.
Oldalszám: 422.
Téma: Disztópia, Fantasy, Young Adult, Romantikus

Régóta várólistán van a könyv, egyszer még régebben el is kezdtem olvasni, de akkor valahogy nem fogott meg nagyon, ezért félbehagytam, majd teljesen el is felejtkeztem róla. Azóta hallottam jót is és rosszat is róla, vannak akik utálták, és olyannal is találkoztam, aki viszont szerette, emiatt döntöttem úgy, hogy adok neki még egy esélyt. A másik ok, pedig az, hogy a Prológus eheti témájába bele tudtam illeszteni.

A könyv borítója egyszerű, mégis szép, egy kirakat bámulása közben biztos vagyok benne, hogy megakadna rajta a szemem.

A történet alapja két különböző réteg, az Ezüstök és a Vörösök ellentéte. Az Ezüstök azok, akik képességeiknek köszönhetően uralkodnak a Vörösök felett, akik ezáltal teljes elnyomásban élnek, szinte már rabszolgasorban. A borzalmas életkörülmények, és lehetetlen szabályok miatt várható, hogy egyszer bizony felüti a fejét a lázadás. Ez itt sincs másként, tehát elkezdődik a szervezkedés, hogy megdöntsék a király hatalmát, annak ellenére, hogy a lázadóknak nincsenek különleges képességeik, csak az elszántságuk, és kitartásuk, ami talán többet ér bármi másnál.

Egyik főszereplőnk Mare Barrow, egy átlagosnak hitt Vörös lány, aki néhány véletlennek köszönhetően a palotában kezd dolgozni. Valójában innen indulnak be az események. Szépen lassan egy olyan politikai játszmának leszünk szemtanúi, hogy a végén már saját magunkban sem fogunk bízni.

Mare a legtöbb esetben a szívére hallgat, és naiv kislányként szépen megeszik mindent, amit elé tesznek, később pedig csalódottan tapasztalja, hogy egy hatalmas átverés minden, amiben és akiben eddig vakon megbízott. Persze, azért őt sem kell félteni, mert ennek ellenére neki is megvannak a maga hibái, elképzelései, és dönthetett volna másként is, ha kicsit hátralép, és külső szemmel, objektíven megvizsgálja a dolgokat. Ezt persze mondani könnyű, megtenni már nagyon nehéz.

A másik két főszereplő a király két fia, Cal és Maven, akik jól megkavarnak mindent, és mindenkit. Ők nagyon jól megtestesítik azt a mondást, hogy a látszat néha csal, itt pedig jól arcon is üt. Valamilyen szinten azért sejteni lehet, hogy mi is folyik a háttérben, de nem teljesen egyértelmű. Egyiken sem könnyítik meg Mare helyzetét, sőt inkább a lehetetlenségig nehezítik.

A királynő egy gonosz, manipulatív személy, akit nagyon szívesen a frontra küldtem volna meghalni, bár amilyen szerencsés még ezt is túlélné.  Bár ha jobban belegondolok, ha ez megtörténik, elég hamar véget ért volna a harc a környező térségekkel, mert ez a banya egy szempillantás alatt kinyírt volna mindenkit. Ő volt az a karakter, akit az elejétől a végéig utáltam. Persze, később másokat is megutáltam, de ez most annyira nem lényeges.

Nem nevezhetjük unalmasnak a könyvet, mert rendesen volt benne akció, ahogy ez egy ilyen könyvtől elvárható. Teljesen megértettem a Vörösöket, hogy a lázadás mellett döntöttek, még ha ez még csak a kezdet, és nincs akkora hatása, eredménye. Minden kicsiben kezdődik, majd szépen lassan kinövi magát, úgy gondolom a sorozat többi részében látjuk majd tovább, ezt a folyamatot és a végére remélem minden helyre kerül.

A könyv nem lett a kedvencem, de a mostani időhiányos, lehangolt, fáradt napokra megfelelt. Olvastatta magát, és nem kellett szenvednem, hogy nem akarnak elfogyni a lapok. Azt nem mondom, hogy azonnal nekikezdek a sorozat második részének, mert mint már említettem időhiányban szenvedek, és szinte levegőt venni sincs időm és erőm sajnos. Talán ha túl leszek ezen az időszakon folytatni fogom.