Rick Riordan - A szörnyek tengere

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.
Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…

Író: Rick Riordan

Cím: A ​szörnyek tengere 

Eredeti cím: The Sea of Monsters

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 254

Sorozat: Percy Jackson és az olimposziak 2.

Téma: Görög mitológia, Urban Fantasy, Gyermek-és Ifjúsági Irodalom

A szakmai gyakorlat miatt sokkal kevesebb időm van bármire is, mint gondoltam, emellett sajnos az olvasási kedvem is a béka feneke alatt van, így nem igazán olvasok. A Prológuson Urban Fantasy hetet tartunk, és szerettem volna részt venni a projektben, ezért megkértem a többieket, hogy ajánljanak már valami rövid könyvet, ami gyorsan csúszik, így került képbe A szörnyek tengere. A sorozat első részét már olvastam, és ahhoz képest rövid is, így belevágtam.

A filmet már láttam párszor így tudtam mire számítsak, de persze el kell mondanom, hogy a könyv mindig sokkal jobb, mint a film és ez itt sem volt másként.

Ahogy az első részben itt is Percy a főszereplő és ezúttal is meg kell oldania egy problémát. Az előző résztől eltérően itt kisebb szerepet kaptak a mellékszereplők. Annabeth itt is fontos volt, és mindig hősünk mellett állt, ám Grovernek ugyan a cselekmény alakulásában nagy feladata volt nem sokszor jelent meg.

Történetünk teljesen átlagosan kezdődik és az író szépen fokozatosan építette fel a cselekményt és vele együtt az izgalmat is, ahogy azt már megszokhattuk, nem véletlenül szeretik annyian Riordan munkásságát. Percy a nyarat ismét a Félvér Táborban tervezi eltölteni, de hát a fiú közelében mindig történik valami, csoda, hogy az elmúlt egy évben megúszta a bajt (na jó nem csak a csodának köszönhette). Hősünk tudja, hogy valami nincs rendben, ezért anyja kérése ellenére is elmegy a táborba, ahol nem éppen az fogadja, amire számított.

Percy egy újabb küldetésre indul, amelynek hatalmas tétje van, nem csak az egyik legjobb barátjának élete függ tőle, hanem a táboré is, tehát a felelősség nem kicsi. Az útjára elkíséri Annabeth és egy új barát is, aki jó sok meglepetést okoz. Szörnyekkel és egykori barátokkal kell megküzdeniük hőseinknek, és elmondhatjuk, hogy nem igazán unatkoznak.
Természetesen az Istenek is megjelennek a regényben színesítve a cselekményeket, és segítve gyermekeiket.

A görög mitológia nem meglepő módon megint fontos szerepet játszik, további információkat tudhatunk meg róla a szereplőkön keresztül. És én ennek nagyon örültem, és úgy összességében az egész könyvnek, hiszen segített kicsit kikapcsolódni, és ugyan kevés időm volt olvasni, de mégis örömmel vettem elő és szinte faltam a sorokat. Teljesen beszippantott a cselekmény, és kíváncsian vártam, hogy Percy és a többiek sikerrel járnak-e, annak ellenére, hogy már ismertem a végét a filmnek köszönhetően.

A történet végének köszönhetően nagy kedvet kaptam a sorozat harmadik részének elolvasáshoz, nagyon remélem, hogy időm is lesz rá, szerintem a kedvvel nem is lesz probléma.
Bátran ajánlom a könyvet és a sorozatot is mindenkinek, aki szereti az izgalmas és fordulatos regényeket.

Read More

Frank Schwieger: Zeusz ​és bandája - Görög mitológia újratöltve

Érdekel ​a mitológia, a görög istenek világa, de azt gondoltad, mindez uncsi, sőt, ciki is akár? Akkor bizony tévedtél! Frank Schwieger Zeusz és bandája című könyve felrázza a görög mítoszokat, és bemutatja az összes jó arcot az Olümposzon úgy, ahogy még sosem olvastál róluk. Ez a könyv tele van überkirály történetekkel a legmenőbb antik istenekről és hősökről.
Tudod-e, miért bújtatja anyja Akhilleuszt, a majdnem sebezhetetlen hőst lányruhába, vagy azt, hogyan vágja át Aphrodité a két riválisát a szépségkirálynő-választáson? Nem? És hallottad már, hogyan újított be ötven tehenet Hermész egy szál pelusban élete első napján? Akár igen, akár nem, ha szívesen villognál egyedülálló mitikus tudásoddal, ki ne add a kezedből ezt a könyvet! Istenkirály sztorik – kizárólag a legvagányabbaknak! Vigyázat, a könyv súlyos, nyolc napon túl gyógyuló nevetőizomgörcsöket okozhat!
Az antik görög mitológia legizgalmasabb mondái zsír új csomagolásban. Mítoszok első kézből – isteni sugallatra. Minden szavuk igaz!

Író: Frank Schwieger
Eredeti cím: Ich, Zeus, und die Bande vom Olymp Götter und Helden erzählen griechische Sagen
Cím: Zeusz ​és bandája - Görög mitológia újratöltve
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 238.
Téma: Görög mitológia, Gyermek- és Ifjúsági irodalom, Illusztrált

Köszönöm a könyvet a Kolibri kiadónak! :) 

Imádom a görög mitológiát, és amikor megláttam a könyv borítóját rögtön mosolyogni támadt kedvem, hiszen már ezen is látszik, hogy milyen aranyos módon fogják bemutatni az olvasóknak, ezt a világot.

Ha tényleg beleássa magát az ember a görög mitológiába rájön, hogy bizony nem egy egyszerű rendszer, már az sem, hogy egyáltalán ki kicsoda, és kinek a kije. A legtöbben a 12 főistent ismerjük, hiszen velük találkozhatunk a leggyakrabban, ám nem merül ki ennyiben a lista. Számtalan isten, félisten is létezik, akiknek még a nevét sem hallottuk, nemhogy a történetét ismernénk. Valójában nagyon sok időbe és energiába telne mire egyáltalán csak a feléig eljutnánk.

A könyv a lehető legegyszerűbben és a legviccesebben próbálja bemutatni nekünk az isteneket, szám szerint 24 személyt ismerhetünk meg. Mindenki elmeséli a maga kis történetét, és ezek előtt egy kis úgynevezett adatlapot találunk, ahol néhány alapinformációt kapunk az éppen következő mesélőről.
Mint ahogy már említettem a történetek viccesek, és a mai kornak megfelelő stílusban mondják el ezeket. A szóhasználatok és a stílus először meglepett, nem ilyenre számítottam, ettől függetlenül nem zavart, és talán így a fiatalok nagyobb kedvet kapnak, ahhoz hogy megismerjék ezeket a személyeket. Az már jó dolog, ha valaki elolvassa a könyvet, majd ha iskolában erről tanul tudni fogja, hogy a tanár miről is beszél, és legalább tud hozzáfűzni egy két dolgot, amiket ebben a könyvben olvasott.

Nagyon tetszett, hogy illusztrációk is akadtak szép számmal, valamint a történetek sem voltak hosszúak, simán el tudnám képzelni, hogy esti meseként felolvasom a kisebb tesómnak vagy gyermekemnek. Nem mintha ezek közül bármelyik is lenne, de a gondolattal jó volt eljátszani. :D Szeretem és jó ötletnek is tartom, hogy játékos, és vicces formában csöpögtessünk tudást az emberek fejébe, és itt most nem csak a gyerkőcökre gondolok, hiszen én magam is hamarabb megjegyzek dolgokat, ha ilyen formában találkozom az információval.

Tényleg nagyon elnyerte a tetszésemet a könyv és huszonegy éves fejjel is nagyon szívesen olvastam, és nézegettem a képeket. Szívesen olvasnék még ilyen stílusú regényeket, és bátran ajánlom is másoknak, hiszen annyira aranyos, és tényleg tök jó kedve lesz az embernek tőle. Tehát, ha kedvet kaptál hozzá ne habozz, hidd el nem fogsz csalódni. Ha van kisebb testvéred, vagy kisgyerek a környezetedben biztosan odáig lesz érte, főleg ha meglátja, hogy ki is színezheti az egyes oldalakat.
Egy szó, mint száz tényleg kortól függetlenül bárkinek tetszhet, ezért nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

Read More

Rosamund Hodge – Kegyetlen szépség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Leonidas ​​lányát tizenhét éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét.
De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.

Nyxet születétől kezdve arra készítik elő, hogy végezen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp a vonzó és szemtelenül szellemes új férje nem. Nyx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével. A szerző, az amerikai Rosamund Hodge az ókori mítoszok, a középkori angol történetek és a dark fantasy-k megszállottja, jelenleg Seattle-ben él a hét macskájával és a plüss szörnyeivel.

“Imádtam ezt a felemelően sötét és káprázatosan szenvedélyes történetet – alig várom, hogy megjelenjen Hodge következő regénye!”
Sarah J. Maas az Üvegtrón-sorozat szerzője

“Teljesen magával ragadott!”
Alex Flinn, a Beastly – A szörnyszívű írója

Író: Rosamund Hodge
Eredeti cím: Cruel Beauty
Cím: Kegyetlen szépség
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 432
Téma: Fantasy, Görög mitológia, Retelling

A könyvről semmit sem tudtam, de biztos voltam benne, hogy bizony nekem ezt el kell olvasnom. Hogy miért? A válasz pofon egyszerű. Hát a borító miatt. Szerelem volt első látásra, és tudtam, hogy a szerelmünknek be kell teljesednie, így amikor lehetőségem adódott egy pillanatig sem tétováztam és rávetettem magamat a könyvre.

A történet alapja a Szépség és a szörnyeteg, aminek nagyon örült gyermeki lelkem, hiszen imádom a meséket különösen az ilyen stílusúakat. Imádtam, hogy az írónő valami újat alkotott, és a régi elemeket úgy be tudta építeni, hogy az embernek a végén semmilyen hiányérzete nem marad. Azt leszámítva, hogy nincs folytatása a könyvnek, és emiatt igen nagy szomorúság vett rajtam erőt. Jelenleg úgy érzem, hogy nincs értelme az életemnek, sőt annyira a hatása alatt állok, hogy egy új könyvbe sem tudok belekezdeni, és azt sem tudom, hogyan fogom megírni ezt a bejegyzést.

Az írónő modernizálta a mindenki által ismert mesét, és inkább a fiatalok, a felnőttek stílusához írta, a kisgyerekek helyett. Emiatt a történet mélységet kapott, egy kis pluszt, ami miatt a történet sokkal reálisabb lett, mégis megmaradtak a mesés elemek. A könyv kicsit lagymatagon indul, leírás leírás hátán, kevés párbeszéd, és nem is történik semmi extra. Aztán, bumm, és úgy magába szippantja az olvasót a történet, hogy azt is elfelejti, hogy a könyvön kívül van élet. Velem is ez történt, annyira bele tudtam magamat élni az eseményekbe, mintha én is ott lettem volna. Nüx érzéseit teljesen átéreztem, ugyan nem minden döntésével értettem egyet, de tudtam vele azonosulni.

Ha már Nüx-nél tartunk meg kell említenem, hogy igazán belevaló csaj. Zsebi kedvenc szavával élve egy igazi badass karakter. Nem abból állt a könyv, hogy siránkozott, vagy nyafogott volna, hanem ment és csinálta, nem adva fel azt, amit elhatározott. Tetszett, hogy a szereplők nem feketék, vagy fehérek. Mindenkinek volt egy jó és egy rossz oldala, egyaránt hoztak jó, és rossz döntéseket és ettől volt olyan valósághű, hiszen a mindennapi életet is ez jellemzi.

A mesei elemek mellett gyakran megjelennek vallásos, mitológiai utalások, amik még érdekesebbé tették az egész művet, ahogyan a kifinomult fogalmazásmód, és a különleges, egyedi nevek is. Mostanában elég gyakori, hogy az író áldoz arra időt, hogy megtalálja a megfelelő nevet a karaktereknek, és ezzel is tesz azért, hogy a könyve emlékezetesebb, egyedibb, figyelemfelkeltőbb legyen. Ebben a könyvben is nagy hangsúlyt kap egy bizonyos szereplő neve, ezt nem fejteném ki bővebben, de szerintem tudjátok kire gondolok.

Különböző érzelmek harcolnak egymással a történetben, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Emiatt Nüx néha elbizonytalanodik, de mégis próbál megfelelni. Hősnőnk érzelmi szerkezete eléggé összetett, pont, mint egy húsvér embernél. Nem volt rózsaszín köd, egyszerre tudott szeretni és gyűlölni, látta a jót és a rosszat is az emberekben. Tényleg annyira reálisnak érződtek a reakciói, hogy semmilyen cselekedetén nem tudtam meglepődni, és én imádtam ezt.

Ahogyan azt is, hogy nem csak a jelen rajzolódott ki előttünk, hanem a múlt is. Sok mindenre választ kapunk, és a könyv végére összeállnak a mozaikdarabok, amiket az írónő fokozatosan adagol az olvasónak, és létrejön az egész, ami egyszerűen wow.

A karakterek, helyszínek és cselekmények kidolgozása egyszerűen fantasztikus. Az írónő stílusáról nem is beszélve. Örök hálám a Menő Könyveknek, hogy lehetőségem adódott elolvasni ezt a nagyszerű könyvet. Bátran ajánlom mindenkinek, hiszen egy örök élmény, egy csodálatos utazás, ami elvarázsolja az olvasót.

Értékelés: 5/5
Egy magával ragadó történet, ami elvarázsolja az olvasót. Reálisan ábrázolja a szereplőket, és cselekedeteiket. Az eleje egy lassú folyású, de aztán felgyorsulnak az események, és rendesen zajlanak az események. Egy esti mese, amin 100%-ék, hogy nem fogsz elaludni.

Borító: 5/5***
Egyszerűen IMÁDOM. *-* Szerelem elő látásra. Annyira örültem, amikor kiderült, hogy a magyar könyvhöz is megtartották az eredeti borítót.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek. Kevés mellékszereplő, de ez nem volt baj, hiszen akkor elvonták volna a figyelmet a lényegről.

Kedvenc Karakter:
Nüx, egy igazi Badass karakter. Imádtam.

Kedvenc Jelenet:
Az egész könyvet imádtam, de a kedvenc részem talán a vége volt.

Kedvenc Idézetek:

„Talán Asztraia nem elég bátor, de legalább azt szeretné, hogy éljek. Erre itt vagyok én, és arra vágyom, hogy bárcsak ő venné át a biztos halálba szóló helyemet.”

„Az ajtóban még megállt, és hangosan fújtatott egyet. Úgy képzelte, hogy ettől megrendítően gyönyörű és drámai lesz, de inkább egy asztmás kandúrhoz hasonlított.”

„Amikor még sokkal fiatalabb voltam, néha elképzeltem, hogy az égbolt csak egy könyvillusztráció, és mi mindannyian biztonságban fészkelünk a borítók között.”

„A tüdőm és a szívem mintha jéggé vált volna. Lebegtem, hagytam magam sodródni, és abból a hidegségből olyan puhán szóltam hozzá, akár a hó, azt a gyengéd és engedelmes hangszínt használva, amivel nyugtáztam Atyám és Telomache néni minden hozzám intézett utasítását, minden parancsukat, amelyekkel soha nem nyomasztották volna Asztraiát, mivel őt valóban szerették.”

„Már emlékeim sem voltak, nevem sem, az egyetlen dolog, amit tudtam, ami mélyebb és hidegebb volt minden sötétségnél, hogy elveszítettem valamit, amit jobban szerettem, mint az életet”

„Zuhantunk, mintha mindig is zuhantunk volna, és örökkön örökké folytatnánk, mert semmi más nem is létezett ezen a kavargó lángon és árnyékon kívül. De továbbra is belé kapaszkodtam. És ő is továbbra belém kapaszkodott, énbelém.”

 

Read More

Rick Riordan – A villámtolvaj

Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve.

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mítikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Író: Rick Riordan

Cím: A villámtolvaj

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2005.

Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak 1.

Oldalszám: 374.
Téma: Fantasy, Görög mitológia

Régóta szemezek ezzel a könyvvel/sorozattal, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy ténylegesen nekikezdjek, pedig szeretem a mitológiával kapcsolatos történeteket. A filmeket láttam ezer meg egyszer, és imádom őket, de kicsit tartottam a könyvtől, pedig általában ez sokkal jobb, mint az adaptációja. Most viszont kaptam egy kis motivációt, így valójában „muszáj” volt elolvasnom a regényt. A történet elején féltem, hogy majd állandóan össze fogom hasonlítani a filmmel, de rá kellett jönnöm, hogy ég és föld a kettő, ugyan van átfedés közöttük, mégis úgy érzem, hogy a könyv jobban átadta az érzelmeket, és a cselekményt, amire nagy szükségem volt, hisz így jobban megértettem a mögöttes tartalmakat is.

A könyv eleje tök jópofa, megszólítja az olvasót, olyan érzés, mintha Percy személyesen mesélné el a történetet és egy kis keretet adna hozzá, nem pedig csak, huss, bele a közepébe. A leírások miatt tisztán elképzelhető a cselekmény, az író nem sajnálja a szavakat, és mindent bőven kifejt, de meglepő módon egyáltalán nem untam ezeket a hosszú elemzéseket.

A szereplőket sem hanyagolja el, róluk is bőven kapunk információt, így képet kapunk arról, hogy melyik karakter milyen, mind külsőleg, mind belsőleg.  Percy életében a legfontosabb az édesanyja és ezt elég sokszor megtapasztalhatjuk a regény során.

Az anya mindent megtett, hogy a fiát biztonságban tudja, az életét is feláldozta volna érte, de volt benne egy kis önzőség is, hiszen már a kezdet kezdetén a táborba kellett volna küldenie, de szerette volna maga mellett tudni, ez végül végzetes hibának bizonyult. Percy így is úgy is arra a helyre került, ahova kellett, csak sokkal több nehézséggel keresztezett úton.

A Félvér-tábor semmihez sem hasonlít, amit Percy valaha látott, mégis inkább otthon érzi magát, mint bárhol máshol eddigi életében. Ezen a helyen sok mindent megtanul. Magáról, az istenekről, próbálja megtalálni azt, hogy miben tehetséges, még ha olykor nehezen is boldogul. Egyre jobban beilleszkedik a táborlakók közé, ám mire megszokná a helyzetet kiderül, hogy ki az édesapja, és emiatt a többiek más szemmel kezdenek rá nézni. Percy újra egyedül marad. 

A baj nem jár egyedül szokták mondani, így hősünknek is kijár belőle rendesen. Rá hárul az a hálátlan feladat, hogy még a nyári napforduló előtt meglelje a Zeusztól ellopott villámot, ami már önmagában is hatalmas kihívás, de mintha ez nem lenne elég, meg kell látogatnia az Alvilágot is. Ez egy felnőttnek sem egyszerű, nem egy 12 éves gyereknek. Percy mégis bátran állja a próbát, és nekiindul a lehetetlennek. Hihetetlen felelősség nyugszik a vállán, és néha olyan érzésem van, mintha sokkal idősebb lenne, mint amennyi valójában. A stílusa, az elszántsága, a felfogóképessége, sokkal érettebb személyiségre utal.

Főhősünk nem egyedül indul neki az útnak, vele tart Groven a szatír és Annabeth, Pallasz Athéné lánya is. Eseménydúsan telnek a napjaik, akadályokba ütköznek, amik hátráltatják őket a céljuk elérésében, de valahogy mégis mindig felülemelkednek a problémákon, talán amiatt, hogy rájönnek, hogy ha összefognak, többre lehetnek képesek, mint azt valaha is gondolták volna.

Sajnos senkire nincs ráírva, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll, ezért főhőseink olyan istenekben/félvérekben is megbíznak, akikben nem kellene, ezzel veszélybe sodorva saját maguk és mások életét is. Egy olyan harc közepébe csöppenek, amiben ők csupán csak eszközök, apró porszemek a hatalmas gépezetben, akik könnyen feláldozhatóak. Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a könyv happy end-del végződik, hiszen a fő problémát sikerült megoldani, leszámítva egy-két elvarratlan és kellemetlen szálat, de ez nem meglepő fordulat egy sorozat szempontjából. Az olvasó megkapja a várt befejezést, de az író mégis hagy benne egy kis tüskét, egy kis kíváncsiságot, hogy kényszert érezzen arra, hogy a sorozat második kötetét is a kezébe vegye, hogy tovább izgulhasson Percyért, Annabethért, Groverért és az összes többi szereplőért.

Összességében egy élvezhető mű, amelyben egy fiúnak meg kell tanulnia, hogy nem mindenki az akinek, és aminek látszik, hogy olykor elég a hit ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk,és hiába gördít az élet akadályokat elénk felül kell rajta emelkedni, még ha lehetetlennek is tűnik.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a görög mitológiát, nem vetnek meg egy kis akciót és mindenekelőtt szeretik a vicces jelenetek, ugyanis ebben a könyvben minden benne van, ami egy kis kikapcsolódáshoz elengedhetetlen. 

Értékelés: 5/5

Jobb lett volna, ha a könyvet a film előtt olvasom, de valójában így sem vont le semmit az értékéből. Abszolút kedvenc lett, és alig várom, hogy folytathassam a sorozatot, és megtudjam milyen bonyodalmakba keverednek főszereplőink. Akcióban gazdag, vicces és aranyos történet, és a görög mitológia a fő szála, hát kell ennél több? Azt hiszem nekem nem!

Borító: 5/3

A borítótól nem vagyok elájulva, de legalább tükrözi a történetet. A főbb tárgyak, momentumok megjelennek rajta. 

Karakterek: 5/5

Jól kidolgozott karakterek, nem éreztem hiányt sehol. Totálisan Percy fan lettem. *.* Viszont úgy érzem meg kell említenem Mr. D.-t alisa Dionüszoszt,  hát ez az ember, akarom mondani isten egy igencsak ellenszenves egyén. Talán őt utáltam a legjobban a szereplők közül, olyan érdektelen volt, és számomra egy kicsit udvariatlan is (és még szépen fejeztem ki magam). 

Kedvenc karakter: Percy <3 Szerintem ezt magyarázni sem kell. 

Legrosszabb karakter: Mint feljebb említettem Dionüszosz, és Luke. 

Kedvenc jelenet: Amikor Percy ellenállva Clarisse „támadásának” a wc vízkészletének felét a lány arcába irányítja.

Kedvenc idézetek: 

„Gabe meghízott. Úgy nézett ki, mint egy guberált cuccokba öltözött, agyarától megfosztott rozmár. Volt vagy három szál haj a fején, mind a három keresztbe fésülve tar koponyáján, mintha ettől jóképű lenne vagy ilyesmi.”

„- Nem valami alufóliával bevont díszletvillámról beszélek, amilyet másodvonalbeli színielőadásokon látni. Az ellopott tárgy két láb hosszú henger, anyaga nagy finomságú mennyei bronz, mindkét végén istenszintű robbanóanyag.”

 TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb a nyár végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot. 

A Netra által választott könyv Rick Riordan - A villámtolvaj, aminek nagyon örültem, mert régóta el szerettem volna olvasni ezt a regényt. A Probloggerek közül olvasták már néhányan, és mindannyian azt mondták, hogy tuti, hogy én is imádni fogom. Igazuk lett. :) 

Az extra feladatom pedig az, hogy a könyvből az egyik kedvenc istenemet/istennőmet le kell rajzolnom. Ez egy igazán ötletes feladat, csak egy probléma van, hogy bizony nem tudok rajzolni. Viccen kívül, kérdezzétek csak meg a volt rajztanáromat. Persze kedvtelésből firkálgatok össze vissza, de azok értékelhetetlenek. Úgyhogy drága Netrám jól feladtad a leckét, de Challenge Accepted. :D 

Itt pedig megnézhetitek az elkészült művet, nehéz szülés volt, órákig szenvedtem vele, de ettől jobbra nem tellett. 

!!!Felelősséget nem vállalok az esetleges rosszullétek miatt, úgyhogy csak saját felelősségre nézd meg eme képet!!!

A képen Poszeidón látható, még ha "kicsit" felismerhetetlen is. 

Read More