Jamie McGuire: Red Hill

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.

Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől.

Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik.

Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.

Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Író: Jamie McGuire
Eredeti cím: Red Hill
Cím: Red Hill
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 354.
Téma: Disztópia, Fantasy, Posztapokaliptikus, Zombi

Egy időszakban nagyon felkapott volt a zombis téma (még mostanság is nagyon népszerű). A filmipar csak úgy ontotta magából az élőhalottakról szóló filmeket, sorozatokat. Idő kérdése volt csupán és a könyvek világában is felütötte fejét ez a téma. 2014-ben az egyik kedvenc írónőm is erre az útra lépett, és megalkotott egy olyan világot, amiben eljött a világvége és az élőhalottak átveszik az uralmat. 

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, de mivel nem igazán vagyok zombi rajongó tartottam tőle, de azért beletettem a TBR csökkentős listámba és most eljött a pillanat, hogy belevessem magamat az apokalipszis keltette zűrzavarba.

Már a könyv előtt is „ismertem” ezt a fajta világot. Tesómnak köszönhetően elég sok The Walking Dead részen vagyok túl, de tudtam, hogy olvasni egy teljesen más tészta, elvégre itt az ember képzeletére van bízva hogyan látja a dolgokat. Az sem mellékes, hogy itt belelátunk a szereplők fejébe, gyakorlatilag eggyé válunk velük. Érezzük a félelmeiket, aggodalmaikat, veszteségeiket és azt is tudjuk, hogy mennyire megviseli az embert, hogy mi mindent meg kell tennie a túlélés érdekében. Nincs idő nyafogni, sajnáltatni magunkat, kétségbeesni, hiszen ezek a végét jelenthetik az életnek.

Történetünk teljesen átlagosan indul, aztán fokozatosan haladunk egészen addig, amíg az apokalipszis kiteljesedik. A cselekmény három szálon fut, amit három személy szemén követhetünk végig. Scarlet, Nathan, Miranda nem is különbözhetne jobban egymástól, egy dolog mégis közös bennük. Mindannyian túl akarják élni a világvégét. Külön-külön indulnak útnak, de a végcél ugyanaz, elérni a Red Hill Farmot, azonban ez nem ilyen egyszerű. Számtalan akadály kerül eléjük, amik nyomot hagynak rajtuk, és amik egyre kétségbeesettebbé teszik őket. Olyan dolgokat látnak és tapasztalnak, amikre soha nem számítottak. Megállhatnának, feladhatnák, hiszen az lenne a legegyszerűbb megoldás, de hát akkor nem lenne értelme a könyvnek, ezért ésszerű, hogy ők bizony nem futamodnak meg, és gyakorlatilag szembeszállnak az egész világgal.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan reagálnék, ha valójában ilyesmi történne. Szerintem én lennék a legelső, akit megharapnak, majd fejbe lőnek, amilyen szerencsém van. Ha valami oknál fogva ez mégsem következne be, tuti sokkot kapnék, nem hinném el a dolgot, és folyton azt várnám, hogy mikor ébredek fel, vagy szólnak, hogy csak egy forgatás helyszínére tévedtem.

Az elején nehezen ment az olvasás. Elkezdtem és eljutottam a könyv negyedéig, utána hetekig a közelébe sem mentem, aztán egyik este nem tudtam aludni, így hát úgy döntöttem itt az ideje, hogy a történet végére járjak. Be kell valljam, hogy utána nem mertem kimenni a szobából, ugyanis attól féltem, hogy egy zombi úgy dönt, hogy bekukkant, hogy van e valami harapnivaló nálunk. Tudom nevetséges, de elég élénk a fantáziám, és ijedős is vagyok rendesen.

Azt hittem, hogy az egész könyv arról fog szólni, hogy főszereplőink hogyan ölnek zombikat, de a regény második felére kellemesen csalódtam, és onnantól kezdve el sem lehetett szakítani a történettől.

Kedvenc ugyan nem lett, de úgy érzem, hogy megérte elolvasnom ezt a könyvet. Jó volt végre kicsit belelátni a túlélő emberek fejébe, és megtudni, hogyan élik meg a világ megváltozását. Mennyire változik, vagy éppen mennyire nem változik meg az értékrendjük, felfogásuk.

Azoknak ajánlom, akik egy komolyabb hangvételű olvasnivalóra vágynak, és nem zavarja őket, ha feltűnik egy-két zombi a láthatáron. Nem egy könnyed, nyári olvasmány, de határozottan elgondolkodtatja az olvasót.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes, elgondolkodtató történet. Eléggé reálisan írja le a történéseket, már amennyire egy zombi apokalipszist reálisnak lehet nevezni. Most sem csalódtam az írónőben, hiszen egy nagyon jó történetet rittyentett össze.

Borító: 5/5
Imádom a borítót. Illik a történethez, sejteti, hogy ez bizony egy izgalmakban gazdag könyv, rejtélyes és mégis figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/4
Sokféle személyiséggel találkozunk a könyvben. Mindegyik szereplő egyedi, más a múltjuk, a viselkedésük és másképp reagálnak a kialakult helyzetekre. Örültem, hogy az írónő váltogatta a szemszögeket, így jobban megismerhettük a főszereplőinket, és meg kell mondanom jó munkát végzett.

Kedvenc karakterek:
Cooper és Zoe. Mind a ketten nagyon aranyosak voltak, és már az első pillanatban belopták magukat a szívembe.

Kedvenc idézetek:

„- Csoszogókat. Képtelen vagyok zombiknak nevezni őket - forgatta a szemét, amikor a szót kiejtette. - A zombikat Hollywood találta ki. Nem valóságosak. Azoknak odakint olyan név kell, ami igazi.”

„A múlt év egyvalamire biztosan megtanított: valaminek a vége mindig egy másik dologhoz vezet - a kezdethez.”

„Nyugatra a 11-es országúton A mennyországba vezető utunkon Északra a 123-as országúton. 123? 123! Menj át a határon. Nincs vita, barátom! Hagyd el a fehér tornyot, Hogy mami felmossa a padlót. Balra a temetőnél Borzongó-beijedős! Az első jobbra! Úgy van! Red! Hill! Úúúúúúúúúúúút!”

TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb szeptember végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot.

A második fordulóban Fancsali választott nekem könyvet, és a Red Hill-re esett a választása. Az extra feladatom pedig az, hogy soroljak fel néhány világ végéhez vezető okot, eseményt, történést. Kinek mi tetszik jobban. Készüljetek lesz itt minden, reális, és teljesen képtelen ötlet is. :D

1. Legvalószínűbb az lenne, hogy annyira kizsákmányoljuk a Földet, hogy nem marad semmi amit hasznosíthatnánk,  és kihalunk.

2. Eltűnik (nem úgy értem, hogy egyik napról a másikra elpárolog) az ózonréteg és a sugárzás egyáltalán nem az ember barátja.

3. Beköszönt egy újabb jégkorszak.

4. Valami oknál fogva nem lesz több oxigénünk.

5. Felrobban a Nap, és minden mást is visz magával beleértve a Földünket is. 

6. Egy meteorit belecsapódik a földbe.

7. Kitör a harmadik világháború, és az atombomba megöl mindenkit.

8. Néhány tudós (elég egy is) kifejleszt egy vírust, ami kiszabadul a laborból megfertőzve mindenkit, és ahogy a filmekben is lenni szokott az emberiség nagy része meghal.

9. Az idegenek az űrből meglátogatnak minket, aztán úgy döntenek a világunk megérett a pusztulásra, és ők szívesen elvégzik ezt a munkát.

10. És ami szerintem tényleg a világvégéhez vezetne, az ha a világ összes könyve eltűnne. Bele sem merek gondolni milyen sivár lenne az élet, ezek nélkül a gyönyörűségek nélkül.

Read More

Kass Morgan: The 100- Kiválasztottak

Évszázadok ​​óta senki sem lépett a Földre, egészen mostanáig.

Pár száz éve egy háború lakhatatlanná tette a bolygót. Azok, akik túlélték a pusztítást, az űrbe menekültek, és egy hatalmas űrhajón kezdtek új életet. Az eltűnt civilizáció emlékei lassan a feledés homályába merülnek, de az emberek nem mondtak le a Földről. A hazatérést tervezgetik, bár nem tudják, mi vár rájuk odalenn.

A kockázat óriási. Ezért 100 fiatalt – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót.

Clarke-ot árulás miatt ítélték el, Wells a szerelméért sodorta magát bajba. A vakmerő Bellamy önként tartott a kiválasztottakkal, Glass pedig egy merész akciót tervezve lép a Földre tartó űrkompra. Különböző sorsok, egy közös cél. Egy út, amely mindenki életét meg fogja változtatni. Földet éréskor egy hihetetlen világ tárul eléjük, melynek szépsége elragadó, ugyanakkor baljós is. A fiatalok még cipelik a múlt terhét, és félelem tépázza a szívüket, de harcolniuk kell a túlélésért. Ebben a kiélezett helyzetben az érzelmek is felfokozódnak: barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek, és riválisok kerülnek szembe, miközben lassan kezdik kialakítani saját szabályaikat. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.

Író: Kass Morgan
Cím: Kiválasztottak
Eredeti cím: The 100

Sorozat: The 100 1.
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 296.
Téma: Disztópia, Posztapokaliptikus, Romantikus

Imádom a sorozatot, sőt az imádom szó nem is fedi le  a valóságot, ezért teljesen egyértelmű, hogy elolvastam a könyvet is.  Azonban féltem, hogy nem lesz olyan, mint amit várok, és rá kellett jönnöm, hogyha nem akarom minden időmet arra szánni, hogy azon gondolkodom, hogy ez sem és az sem így volt, akkor a könyvet teljesen különálló dologként kell kezelnem, mintha nem is nézném a sorozatot. Sajnos ez is kevés volt, mert a könyv hatalmas csalódás volt, többet vártam tőle.

Őszintén örülök, hogy először néztem és nem olvastam, pedig ilyet ritkán mondok, de ha a könyvvel kezdem, a sorozat megnézése meg sem fordul a fejemben, és akkor bizony, egy nagyon jó dologról maradtam volna le.

Nekem nagyon lassú és eseménytelen volt ez a regény, oldalakon keresztül nem történt semmi, aztán néha be-betoppant egy-két oldal visszaemlékezés.
Négy ember szemszögéből olvashatjuk a történetet. Clarke, Wells és Bellamy a Földön vannak, míg Glass az űrben.  Így innen is, onnan is kaptunk információkat.

Arra számítottam, hogy hasonlítani fog a sorozatra legalább egy kicsit, de sajnos a romantikus szál annyira elnyomott mindent, hogy az hihetetlen. Sokkal jobban érdekelt volna, az hogyan boldogulnak a fiatalok a Földön, mint a szerelmi nyavalygásuk. Még az elején el is ment, mert sok mindent megmagyarázott, de aztán túl sok lett, főleg amikor a többiek is becsatlakoztak.  Több izgalmat, akciót vártam volna. Szívesebben olvastam volna arról, hogyan látják a bolygót, milyen érzés ott lenni. Félnek? Másra számítottak? Csodálkoznak? Honvágyuk van?

Egyszerűen nem láttam értelmét ennek a könyvnek, a lényeg teljesen elveszett. Ha valaki elolvassa a fülszöveget egy jó kis disztópiára számít, amiben előtérbe helyeződnek kicsit az érzelmek, aztán mikor elolvassa a könyvet, egyszerűen nem fogja tudni, hogy mégis mitől disztópia ez, és nem egy romantikus regény.

Az érzelmek előtérbe helyezése nem lett volna probléma, ha nem vitték volna túlzásba. Jó irányba indultak el az elején, mert egy kis dilemmát okozott egyes szereplőknek. Erős érzelmek, mint szerelem, testvéri szeretet, segíteni akarás, és a legfontosabb a túlélési kényszer is megjelenik, emiatt mindenkinek döntéseket és áldozatokat kellett hoznia. De utána annyira csak erről volt szó, hogy minden más háttérbeszorult.

A pozitívum, hogy van egy kis rejtélyes szála, ugyanis nem tudjuk, ki miért került börtönbe, majd a Földre, ezt fokozatosan tudjuk meg, ahogy előrehaladunk történetben.

Nem lett hosszú ez az értékelés, mert egyszerűen másra számítottam, annyira hogy azt el sem tudom mondani, és úgy érzem ennyi pont elég, és bárki leszűrheti, hogy bizony nem szerettem ezt a könyvet.

Értékelés: 5/2,5
A sorozat után hatalmas csalódás ez a könyv. Több akcióra, és információra lett volna szükség, és kevesebb romantikára.

Borító: 5/3
Sorozatos borítója lett a könyvnek, amit nem értek, mert szinte semmi közük nem volt egymáshoz.

Karakterek: 5/3

Sajnos a karakterek sem lettek annyira kidolgozva, mint lehettek volna. Kevés információt kapunk róluk, csupán annyit, ki mit érez a másik iránt.

Kedvenc karakter:
Ahogy a sorozat esetében, itt sem volt másképp. Abszolút Bellamy párti vagyok, hihetetlen az, hogy bármit megtenne a húgáért. 

Read More