A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mitológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mitológia. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. július 8., csütörtök

Papp Dóra - Bolyongó

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.

Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…

Író: Papp Dóra
Cím: Bolyongó
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 422
Téma: Ifjúsági, Mitológia, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Ciceró Kiadónak!

 


Nagyooon régóta szemeztem a regénnyel, a borítója nagy kedvencem és a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet, most pedig alkalmam adódott rá, hogy elolvassam. Külön örömmel töltött el, hogy amikor kinyitottam a könyvet egy könyvjelzővel találtam szembe magam, így a regényhez passzoló dologgal jelölhetem, hogy éppen hol tartok, és ezt nagyon szeretem. 

Szerintem nem egy átlagos regény került a kezembe, hiszen egyáltalán nem klisés, a szereplők kissé furcsák, de teljesen valóságosak. A regény és az író stílusát egy kis időbe telik megszokni, de aránylag hamar bele lehet merülni a megalkotott világba. 

Főszereplőnk Szepes Norbert, aki nem egy átlagos fiatal, a normálisnak tartott, és a társadalom által elfogadott normáknak nem éppen megfelelő a viselkedése gondolkodásmódja. Ami egy üdítő változatosság a sok klisés történet után, és tökéletes példája annak, hogy tényleg nem vagyunk egyformák, és mennyi életút, életcél és felfogás létezik, amelyeket sokan elítélnek, nem értenek, nem akarják tudomásul venni csupán csak azért, mert ismeretlen, vagy eltér az általunk ismert dolgoktól, a tanultaktól. Norbit az érdeklődési köre és viselkedése miatt nem igazán tudják hova tenni az osztálytársai, ami nem meglepő. hiszen bőven vannak olyan családok, akik nem arra nevelik a fiatalokat, hogy elfogadóak és nyitottak legyenek a másságra fakadjon az bármiből is. Azért később mérséklődik a helyzet és igazán jó pillanati is lesznek az osztálytársaival. 

Jelen esetben Norbi egy olyan hát úgynevezett vallást követ, ami kicsit meglepő lehet elsőre, így kerül a képbe Farkas Míra az osztálytársa is, aki érdeklődik a fiú iránt, és össze-össze futnak, és ezáltal a lány egyre több mindent tud meg a fiú által követett vallásról, szokásairól stb. Ezzel együtt az olvasó is jobban megérti a fiú történetét. Főleg úgy hogy Míra nem vallásos, sőt meggyőződése, hogy saját sorsa kovácsa, és jó előre eltervezte az életét, ebből adódóan a két szereplő nem is különbözhetne jobban egymástól. 

Norbi mindezek ellenére egy jó ember, iskola után egy gyümölcsösben, szeszfőzdében dolgozik, és igen lelkiismeretesen, mindenki szereti. Bár lesz egy kis konfliktusa itt is, de ennek semmi köze nincs a nézeteihez, inkább a tulajdonosok lányával való kapcsolatához. Az idő előrehaladtával Mirával is egyre szorosabb lesz a kapcsolata. 

Természetesen a történetből a bonyodalmak sem maradhatnak ki, amelyek leginkább Norbi vallása miatt alakulnak ki, én úgy vettem észre hogy többségében ezeket tudta kezelni valamilyen szinten, bár amikor jobban alakultak a dolgok, valami mindig történt. 

Összességében egy igazán egyedi könyvre lelhetünk a Bolyongó "személyében", látszik, hogy az írónő odafigyelt a részletekre, gondolok itt a mitológiai, és vallásik részekre, ugyan nekem személy szerint nem igazán van rálátásom ezekre a dolgokra, de még egy laikus számára is befogadhatóan és érthetően ábrázolta ezt a világot. 




2019. november 18., hétfő

Frank Schwieger: Caesar és bandája

Tudod-e, melyik római hős fizet a jobb kezével élete legnagyobb baklövéséért, vagy azt, hogyan menti meg öt gágogóbajnok a Capitoliumot? Nem? Na, és azt hallottad már, miért csavarja magát szőnyegbe Kleopátra, a gyönyörű egyiptomi királynő? Vajon mit használtak vécépapír helyett a rómaiak…? Ha szívesen villognál egyedülállóan vicces történelmi tudásoddal, ez a könyv telitalálat!





Író: Frank Schwieger
Eredeti cím: Ich, Caesar, und die Bande vom Kapitol Live aus dem alten Rom
Cím: Caesar ​és bandája - Római történetek újratöltve
Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 179.
Téma: Gyermek- és Ifjúsági irodalom, Mitológia

Köszönöm a könyvet a Kolibri Kiadónak!
Az író előző könyve, a Zeusz és bandája nagy sikert aratott nálam annak ellenére, hogy nem éppen az én korosztályom a célközönsége. Ezen felbuzdulva nem is volt kérdés, hogy szükségem van a következő ilyen jellegű alkotására. Nem is kellett annyira sokat várni és immár kezemben tarthatom a Caesar és bandája című könyvet.

Gyermeki izgalommal vetettem magam a könyvre, és nem mondok meglepő dolgot, de egy ültő helyemben be is fejeztem azt.

A borító tökéletesen illik az előző regényhez, és a stílus is nagyon hasonló, ami érthető.

Ahogy a címből is kiderül az író ezúttal a rómaiakat választotta főszereplőnek, az ő történetüket ismerteti meg velünk a maga vicces, szórakoztató módján. Nagyon tetszik, hogy ilyen módon hozza közelebb a fiatalokhoz a különböző témákat, jelen esetben a római történelmet.

A regény tele van illusztrációkkal, ami még inkább azt sugallja, hogy ez egy hangulatos, nem annyira komoly alkotás, viszont annál élvezhetőbb. A fejezetek egy kis bemutatkozással kezdődnek, néhány fontos információt tudhatunk meg az adott fejezet szereplőjéről. Aztán pedig szépen sorban mindenki elmeséli a maga kis történetét, ezzel közelebb hozva az olvasóhoz a személyét. Természetesen az író törekedett arra, hogy ne történelemkönyv jellegű legyen az elbeszélés, hanem a mai, modern kor stílusában írta meg ezeket a kis fejezeteket.

A történet kronológiai sorban halad, és nem csak az uralkodókról, vagy nagyobb tetteket véghezvivő emberekről olvashatunk, hanem rabszolgákról, és más kevésbé ismert emberről is. Ennek köszönhetően nem csak arról kapunk képet, hogy a magasabb beosztású személyek milyen életet éltek, hanem azt is megtudhattuk milyen egy rabszolga élete, vagy éppen egy átlag emberé.

Nagyon szeretem az író stílusát, és az egész gondolatot, amiből megszületett ez a könyv. Pár óra alatt elolvastam az egészet, úgy hogy gyakran meg is álltam közben ilyen olyan okok miatt. Néhány oldalas részekre voltak bontva a történetek, amik között nem volt átfedés, szóval ha valaki csak egy-egy személy történetére kíváncsi nem kell az egész könyvet elolvasnia, ahhoz hogy megértse a kiválasztott személy történetét.

Ha valaki nem is szereti a római történelmet, vagy úgy összességében az ilyen jellegű könyveket azoknak is ajánlom, hiszen olyan aranyos illusztrációk vannak benne. Ha kisgyerek van a családban akkor feltétlen mutasd meg neki, hiszen így láthatatlanul, cuki képekkel szinte észrevétlenül belemegy a tudás a fejébe, és egy jó emlékhez köti az információszerzést.

Egyszóval mindenkinek ajánlom, akik szeretik a római történeteket, akik szeretik a történelmet más nézőpontból megismerni, akik szeretik az illusztrált könyveket, és egyébként azoknak is, akik ezeket nem szeretik. Szerintem ez egy olyan könyv, amit csak szeretni lehet. :)


2019. október 26., szombat

S. A. Chakraborty - Rézkirályság

S. ​A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.
Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.
A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.
Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.
Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.

Író: S. A. Chakraborty
Eredeti cím: The Kingdom of Copper
Cím: Rézkirályság
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 608
Sorozat: Dévábád-trilógia 2.
Téma: Fantasy, Mágia, Mitológia
Előrendelés

Köszönöm a könyvet az Agave Könyveknek!
Hónapokkal ezelőtt volt szerencsém a sorozat első részéhez és nagyon tetszett, ám most amikor felvetődött, hogy olvashatnám a következő részt kicsit haboztam. Nem amiatt, hogy nem érdekelt a regény, vagy hogy rossznak gondoltam volna, hanem mert kicsit időhiányban szenvedek, így aggódtam, hogy nem tudnám elolvasni a projektre, amit köré építettünk. Másrészt az első résznél megtapasztaltam, hogy szinte lehetetlen félbehagyni az olvasást, ha már egyszer belelendültünk a cselekménybe nem szívesen térünk vissza a való világba. És ahogy számítottam rá valóban így történt. Faltam a sorokat, az oldalakat, és nagyon rosszul érintett, hogy félbe kell hagynom újra és újra.

A borító tetszik, illik az előző részhez, aminek nagyon örülök, így szépen fog mutatni majd a polcomon.

A szereplőink ismerősek, a legtöbb helyszín is, ám ezekből bőven kapunk újakat is, amiket meg kell ismernünk. Az elején nem tudtam hova tenni a dolgokat, hiszen sajnos sok mindent elfelejtettem már, de nagyon hamar újra felvettem a fonalat.

Szinte azonnal magába szippantott a történet, hiszen a megszokott módon mindig történt valami, ami miatt újra és újra elgondolkodik az ember, hogy jujj most mi lesz a következménye ennek, vagy annak a döntésnek, cselekedetnek. Szereplőink pedig nem éppen arról híresek, hogy vakon követik a parancsokat, szabályokat. Szerintem senki nem volt, aki ne tett volna valami büntetendő dolgot, akár önös érdekből, vagy a társadalom érdekében. De az biztos, hogy ezeknek mindig lett következménye, és olykor nagyon érdekes szituációknak lehettünk tanúi.

Nehéz úgy beszélni/írni a könyvről, hogy ne spoilerezzek el dolgokat. Gyakorlatilag bármi amit elmondhatnék róla, az valamilyen szinten spoiler, és ez így nem egyszerű. Aki nem olvasta a sorozat első részét, az amúgy sem nagyon értené mit akarok mondani, aki pedig olvasta annak pedig már nem okozna meglepetést a második rész. De a fülszöveg elolvasása segített a lelkemen, hiszen azért ott bőven utalnak olyan dolgokra, amik felkavarják hőseink életét, és az olvasók lelkivilágát is.

Nahri immár Dévábád lakóinak számát növeli, és próbálja megtalálni a helyét, és önmagában rendbe tenni a megszerzett információkat, önmagáról, családjáról és képességeiről. Teljesen megváltozik az élete, mások az elvárások, mások a szokások, de ahelyett, hogy csendben meghúzná magát és igyekezne beolvadni a környezetébe, folyamatosan kiszökik, bajba keveredik, lázadozik és feszegeti a határait. Olyan dolgokat akar, és kér amelyek felboríthatnak mindent, szinte mindenki próbálja lebeszélni az őrültségnek hangzó ötletről, de ő hajthatatlan.

Ali sincs másként, hasonlóan hősnőnkhöz, neki is meg kell szoknia egy teljesen új környezetet, amely mindeddig idegen volt számára, ám elég hamar elkezdi otthon érezni magát, barátokat és szövetségeseket szerez. De tudjuk, hogy nem lehet valami ilyen egyszerű, ezért ő is bőven részesül az ármánykodók cselszövéseiből.

Számomra sokáig nem volt egyértelmű, hogy most kik is a "rossz fiúk", vannak e egyáltalán, vagy a maguk nézőpontjából mindenki jót cselekszi, de abban teljesen biztos voltam, hogy minden egyes szereplőnek volt valami hátsó szándéka. Egyeseké kisebb, másoké hatalmas.

A regény bővelkedik meglepő fordulatokban, olyanokban amik előre kiszámíthatóak és olyanokban is amik nem.

Több szemszögből ismerhetjük meg a történetet, nyilván mindenki a saját gondolatait közvetíti, és azt amik vele történtek, de a végén minden szál összeér, és kialakul a nagyobb kép.
A történet végére nagyon gyorsan kezdtek pörögni az események, hihetetlen izgalmakat élhettünk át. És wow, nagyon sok mindenre nem számítottam.

Számomra egyszerűen letehetetlen volt a könyv, és hihetetlen, hogy mennyire magába szippantott a regény hangulata, a stílusa, a szereplők, minden. Azt kell mondjam, hogy talán jobban tetszett, mint az első rész, szóval ha eddig bárkinek is kétsége volt, hogy nekifogjon-e a regénynek annak ne legyen. Imádtam, és őszintén, tiszta szívből ajánlom mindenkinek, hiszen izgalmas, fordulatokkal teli, és szinte repül az idő az olvasása közben. Hálás vagyok az Agave Könyveknek, hogy lehetővé tették, hogy elolvassam a regényt, és alig várom, hogy a harmadik része is megjelenjen.


2018. augusztus 26., vasárnap

Rick Riordan - A vörös piramis

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy ​Jackson alkotója új kalandra hív!
Anyjuk halála óta Carter és Sadie szinte idegenek egymásnak. Sadie a nagyszüleivel élt Londonban, a bátyja pedig beutazta a világot apjukkal, a zseniális egyiptológussal.
Egy éjjel dr. Kane „kísérletezni” viszi a testvéreket a British Museumba, hátha helyre tudja hozni a család dolgait. Terve azonban félresikerül. A világra szabadítja Széthet, az egyiptomi istent, aki fogságba ejti őt, a gyerekeknek pedig menekülniük kell, hogy egyáltalán életben maradhassanak.
Az egyiptomi istenek ébredezni kezdenek. Ráadásul Széth – mind közül a legrosszabb – kipécézte magának a Kane családot. Hogy megállítsák, a testvérek életveszélyes kalandra indulnak a világ körül, melynek során sötét titkokra derül fény.

Író: Rick Riordan
Eredeti cím: The Red Pyramid
Cím: A vörös piramis
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 536
Sorozat: Kane krónikák 1.
Téma: Fantasy, Gyermek-és Ifjúsági Irodalom, Mitológia

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 
Az író munkássága nem ismeretlen számomra, hiszen A villámtolvajhoz már volt szerencsém (az értékelésemet róla ITT olvashatjátok), és az elnyerte a tetszésemet, ugyan nem folytattam a sorozatot ettől függetlenül nem tudnék rá semmi rosszat sem mondani. A Prológuson Rick Riordan hetet tartunk, és már a tervezéskor tudtam, hogy mindenképpen részt szeretnék venni ebben a projektben, viszont nem éreztem azt, hogy a Percy Jackson és az olimposziak sorozatot szeretném folytatni jelenleg, amin meglepődtem, hiszen a görög mitológia közelebb áll a szívemhez. Az előbb említett dolog miatt döntöttem úgy, hogy az író másik sorozatának is adok egy esélyt, amely szintén Istenekről szól, ám a görögök helyett az egyiptomiak kerülnek előtérbe.

Az elmúlt időszakban nem sok időm volt olvasni, először a suli miatt, jelenleg pedig a munka miatt, és bevallom őszintén először megijedtem ettől az 500+ oldallal rendelkező regénytől. Vagyis szó szerint nem az oldalszám rémített meg, hanem az, hogy vajon sikerül-e időben befejeznem. Igyekeztem minden szabad pillanatomban olvasni, de gyakran kedvem sem volt leülni mellé, és erről nem a történet tehet! A könyv izgalmas, és tele van kalandos, és érdekfeszítő jelenetekkel, nagyon szerettem olvasni, és nagy örömömre hamar visszatudtam rázódni a világba, amelyet az író megteremtett, hiszen pár nap kihagyás után is tisztán emlékeztem az előzményekre, annyira mély nyomot hagytak bennem.

A borító és a cím tökéletesen tükrözi a könyv belsejét, megjelennek rajta a főbb momentumok is. A főszereplőink középre kerültek, felettük pedig a Vörös Piramis magasodik érzékeltetve, hogy mennyivel nagyobb és erősebb náluk. A színek intenzívek, és figyelemfelkeltőek.

Történetünkben a főszerepet Sadie és Carter, a Kane testvérpár kapta, akik anyjuk halála után elválasztanak egymástól, ám végül a sors úgy hozza, hogy együtt kell megküzdeniük valami hatalmassal, ami akár az egész világot elpusztíthatja. A két testvér félelmet nem ismerve veti bele magát a veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe, de szerencsére mindig akadnak olyanok, akik támogatják őket, bár nem mindig egyértelmű ki a barát és ki az ellenség. Számtalan helyen megfordulnak hőseink, annak érdekében, hogy megérkezzenek a céljukhoz, és ezen az úton sok érdekes dolog történik velük, olyan felfedezéseket tesznek, amik megváltoztatnak bizonyos dolgokat. Egyre jobban megértik a múltat, rájönnek arra is, hogy milyen fontos szerepük van a jövő alakulásában, valamint önmagukat is megtalálják, a testvéri kötelék pedig eltéphetetlenné válik közöttük.

Szerettem Cartert és Sadiet, mind a ketten olyan emberiek voltak, bár nem tudom ki hogy van vele, de az én fejemben soha nem két tizenhárom-tizennégy éves gyerekként láttam őket, hanem egy kicsit idősebbként. Olyan felelősségteljesen viselkedtek, és a gondolkodásmódjuk is érett volt, nagyon hamar a szívemhez nőttek mind a ketten. A kedvenc szereplőm mégis talán Hórusz volt, nagyon sokat nevettem egy-egy megszólalásán.

Az is különlegessé tette a regényt, hogy az író időt és energiát nem sajnálva utánanézett a történet hátterének, az Istenek és a hozzájuk kapcsolódó információk érdekesek, és hitelesek. Ugyan semmi közöm a témához szakmailag, és nem is néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy ha nem lenne hiteles az, amit leírt már rég botrány lett volna belőle, én pedig ilyenről nem hallottam, úgyhogy elhiszem mindazt, amit olvastam.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a mitológiát, a kalandos történeteket, az ármánykodást, és a világ megmentésének gondolatát.


2018. augusztus 5., vasárnap

Anna Banks - Neptun

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba. 

Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
Író: Anna Banks
Eredeti cím: Of Neptune
Cím: Neptun
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2016
Sorozat: Szirénia öröksége 3.
Oldalszám: 352. 
Téma: Fantasy, Mitológia, Romantikus, Young Adult

Már két éve csücsül a polcomon a könyv, de eddig valahogy mindig elsiklott felette a tekintetem, pedig a sorozat első két része tetszett. Most azonban a Prológus eheti témájába, ami Az óceán mélyén nevet viseli, tökéletesen beleillett ez a regény, így hát eljött a pillanat, amikor a kezembe vettem a sorozat utolsó részét.

A bejegyzés SPOILERT tartalmaz!!!

A történetünk azzal kezdődik, hogy Emma és Galen szeretne elutazni pár napra, hogy kettesben tölthessenek egy kis időt, távol az óceántól, és a királyságoktól, és kiheverjék az elmúlt időszakban bekövetkezett tragédiákat, problémákat. Sajnos ez nem úgy működik, hogy összecuccolnak, és már ott sincsenek, ehhez szükség van a király engedélyére is, amit nem egyszerű megszerezni, de azért a végén mégis sikerrel járnak hőseink. Tehát Emma és Galen útra kell, semmit sem sejtve arról, hogy végül hol kötnek ki.

A cselekmény fő helyszíne Neptun, egy kis városka, ahol szirének, emberek és félvérek élnek békességben. Itt kötnek ki végül hőseink, akik nagyon meglepődnek, hogy létezik ez a hely, hiszen eddig úgy tudták, hogy törvénytelen ilyen településeket létrehozni, ami volt, azt pedig már nagyon régen eltörölték a Föld színéről. Emmát azonnal elvarázsolja a hely, hiszen végre nincs egyedül félvérségével, és úgy érzi tartozik valahová, és ezt az érzést tovább táplálja Reed, aki mindent megtesz, hogy a lányt maradásra bírja, és persze nem puszta jóindulatból. Galen ezzel szemben fenntartásokkal kezeli a helyzetet, hiszen egész életében azt sulykolták belé, hogy ez helytelen, valamint az sem nyeri el a tetszését, hogy Reed szemet vetett leendő párjára, ami teljesen érthető.

Neptun nem olyan kikapcsolódást nyújt hőseinknek, mint amilyet elképzeltek. Reed miatt feszült a légkör Emma és Galen között, amihez az is hozzátesz, hogy a lány titkolózik Galen elől, ugyanis nem véletlenül kerültek ebbe a kis városba. Emma nagyapja egy kicsit besegített, hogy az unokája megismerje ezeket az embereket. 

Azonban nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis lappang valami a háttérben, amire hőseink abszolút nem számítanak, és pont a közepébe csöppennek, ami miatt események sorozata indul el. Van itt minden, mint a búcsúban. Emberrablás, bántalmazás, fegyverek, őrült tudós, hatalommániás szirén és még sorolhatnám a végtelenségig. 

A történet eleje számomra kicsit vontatott volt, a regény közepére beindultak az események, a vége pedig olyan gyorsan lement, hogy csak kapkodtam a fejemet, hogy már vége is? Örültem volna annak, ha több oldalt szán az írónő az óceáni és a neptuni szirének, félvérek kapcsolatának, hogyan alakulnak a viszonyok.

Összességében azt kell mondanom, hogy tetszett a történet, és jó befejezést kapott a trilógia. Emma és Galen kapcsolata kicsit a háttérbe szorult, és kapott egy jó nagy akadályt is Reed személyében, de úgy gondolom ez nem ártott semmit, láthattuk, hogy egymás nélkül is tök jól megoldják a problémákat, bár Emma viselkedésével nem voltam mindig kibékülve. Talán kellett ez a kis ízelítő, hogy a lány tudja, hogy kire is van szüksége valójában.