Moskát Anita - Horgonyhely

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Író: Moskát Anita
Cím: Horgonyhely
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 440.
Téma: Fantasy

A könyvet Uszáma ajánlotta, vagyis inkább annyit áradozott róla, és bizonygatta, hogy mennyire úúú meg ááá, hogy úgy döntöttem, ha ő imádta, akkor bizonyára nekem is tetszeni fog, hát hogy is mondjam az elképzelés és a valóság messze áll egymástól. Nem azt mondom, hogy utáltam a könyvet, mert ez hazugság lenne, de úgy érzem ez nem az én könyvem. Lehet azért, mert nem vagyok olyan értelmi szinten, hogy érteni, értékelni tudjam, vagy esetleg a szemléletmódom más, de egyszerűen nem tudtam teljesen belemerülni a könyvbe, talán pár év múlva, vagy egy másik helyzetben másképp fogom látni ezt a regényt.

A könyvben a nők a „felsőbbrendűek” míg a férfiak el vannak nyomva. Nekem ez amolyan fordított szemléletnek tűnik ugyanis a mi világunkra inkább a férfi hatalom jellemző, itt viszont mindent a nők irányítanak. Az írónő ezt az elgondolást nem tudta volna megvalósítani egy olyan közegben, mint amilyenben élünk, hiszen ha reálisan belegondolunk, kicsi lenne az esély egy ilyen változásra, ezért megteremtett egy új világot, amiben kedvezőek a feltételek egy nőuralomra. Gúzsba köti a férfiakat, és szabadságot, hatalmat ad a nőknek. Ez a szabadság azonban nem igazi, ugyanis csak egyféleképpen érhetik el, ha terhesek lesznek, ebből kifolyólag pár hónapig vándorolhatnak, de ez pont elég ahhoz, hogy a különlegességük miatt magasabban álljanak a ranglétrán.

Mint tudjuk semmi jó nem sül ki belőle, ha az egyik nem el van nyomva, mert lesznek olyanok, akik változást akarnak, és bármit megtesznek azért, hogy egyenjogúság legyen. A változáshoz ugyan idő kell, nem megy egyik pillanatról a másikra, de amíg elérkezik ez a pillanat, addig is a lehető legtöbb kárt próbálják tenni a rendszerben az ellenállók. Itt jönnek képbe a maszkulinisták, akik a férfi egyenjogúságért harcolnak.  A történet egyik fő szála pontosan ez, hogy mindenki ugyanolyan jogokkal és egyenlően élhessen.

Megjelennek a tipikus hatalmi harcok is, a nagyravágyó emberek, akik kínozni és ölni is képesek pusztán azért, hogy magasabb pozíciót tölthessenek be. Ez nem is meglepő ugyanis minden korban, rendszerben vannak ilyen emberek.

Egyik főszereplőnknek, Larsnak van egy különleges képessége, aminek segítségével a növények gyorsabban fejlődnek, emiatt a faluban ahol él jobb a termés, és télen sincs éhezés, vagy hiány. Később kiderül, hogy ez csak egy része az adottságának, a felszín alatt (és ezt nem csak képletesen értem) sokkal több rejtőzik, mint azt bárki gondolta volna.  Kiderül, hogy képessége talán megváltoztatja az egész világot, de ezért hatalmas árat kell fizetnie. Azonban nem kell félteni őt sem, úgy manipulálja az embereket, hogy azok észre sem veszik, sőt hálásak a segítségért és az odaadásáért. Végül tényleg megváltozatja a világot, csak nem éppen, úgy ahogy gondolta.

Ebben nagy szerepet játszik másik főszereplőnk Helga, egy 13 éves kislány, aki az apukájával, Vazillal él egy könyvtárhajón. A lánynak nincs egyszerű élete, kénytelen úgy viselkedni, mintha fiú lenne. Az apja megveti a nőket, és a terhességet egy rossz dolognak tartja, ezért mindent megtesz, hogy a férfiak ne a nőt lássák a gyermekében. Rövidre vágja a haját, fiús ruhákat, és fűzőt hordat vele.

Vazil a történet nagy részében egyáltalán nem szimpatikus, már a könyv elején megmutatja ellenszenves oldalát. Csak néztem, mint hal a szatyorban, és nem értettem, hogy lehet valaki ennyire szívtelen és nemtörődöm. Ezt még el is tudtam volna fogadni, mert azért egy kis megbánást éreztem felőle.

Később megértettem, hogy miért tette azokat a dolgokat, tényleg értettem, de nem tudtam megsajnálni, mert humánusabban is eljárhatott volna, megkönnyítve ezzel a saját és a nők életét is. De nem kell félni egy cseppet sem, a sors vagy a karma – mindenki nevezze úgy, ahogy szeretné – megbünteti, azért ahogyan viselkedett. 

Helga kíváncsi az anyukájára, többet szeretne róla tudni, ezért faggatja az apját, aki kitér a válaszadás elől. A lány abban reménykedik, hogy egyszer majd találkozik azzal a nővel, aki megszülte, és helyre áll minden. Egy idő után Vazil megenyhül, de nem jönnek szavak a szájára, ezért egy kis levélben írja, meg, hogy mi is a helyzet a harmadik feleségével. Helga annyira a szívére veszi a dolgokat, hogy felelőtlen lépésre szánja el magát, nem gondolva a következményekre. De nem is tudom, miért várunk felelősségteljes cselekedeteket egy 13 éves gyerektől. Oké, hogy a történetben már felnőttnek számít, de nem hiszem, hogy a gondolkodásmódja annyira eltérne a mi világunkban élő 13 évesekétől, és ezzel most nem akarok senkit megsérteni, mert igenis vannak érett gondolkodású gyerekek ebben a korosztályban is, és az idősebbek között is vannak olyanok, akik nem érik el a koruknak megfelelő agyi szintet sem. Egyszerűen csak annyira távol áll tőlem ez az egész dolog, mint a világűr.  Viszont ha elvonatkoztatok a saját agymenésemtől, Helga szemszögéből ez az egyetlen megoldás, hogy megszabaduljon az apjától, ez pedig nem más, minthogy teherbe esik, és ezáltal szabadon elhagyhatja a börtönt jelentő hajót. Ugyan maradhatott volna, és felnőtt emberként megbeszélhették volna a történteket, vagy legalább megpróbálhatták volna, de ez eszébe sem jutott.

Lars a nagy játékos kihasználja apát és lányát egyaránt célja érdekében. Elhiteti a lánnyal, hogy érdeklődik iránta, pedig csupán csak egy eszköz. Az apát pedig azzal eteti, hogy tud egy megoldást a problémájára.

Odveig egy anyaházban él és dolgozik. Ezen a helyen a fiatal lányok, és idősebb nők egyaránt élnek, és az a feladatuk, hogy gyerekeket szüljenek. Ki kell jelentenem, hogy talán az itt zajló jelenetek voltak számomra a legbizarrabbak. Meg kell mondanom őszintén teljesen ledöbbentem, hogy mi folyik abban a házban. Amolyan bevezetés a szülés rejtelmeibe kurzust tartanak minden lánynak, és ők ezt nagyon élvezik. Értem én, hogy a tudás hatalom, meg amit megtanultál azt nem vehetik el tőled, hasznos is valójában, de hogy ezt ennyire könnyen veszik, nem tudom, én minimum félnék, aggódnék vagy hasonló. Tudom, hogy ez számukra természetes, ebben nőttek fel, de ne mondja azt nekem senki, hogy az normális, hogy annyi az életük, hogy megállás nélkül gyereket szülnek. Ez annyira rideg és szomorú. Megéri nekik mindez? Kapnak pár hónap szabadságot, de valójában mégsem szabadok, ugyanúgy rabok csak másképpen, mint a férfiak.

Helga is ebbe a házba kerül, itt pedig kénytelen belátni, hogy nem minden úgy van, ahogy gondolta, szívesen visszatérne apjához, de Brita a ház vezetője nem engedi, ugyanis a lány birtokában van valami, amire szüksége van. Helga választásra kényszerül, és egy nagyon nehéz döntést kell meghoznia.

A könyv végére ismételten jött egy váratlan és megdöbbentő fordulat, talán ezen lepődtem meg a legjobban. Mint várható volt Helga megszül, de ami ezután történt, na, arra álmomban sem gondoltam volna. Csak ültem és bámultam a sorokat és nem értettem. Szerintem, ha valaki látott, azt hihette, hogy transzba estem vagy nem tudom. A könyv legnagyobb fordulata, pedig alapból sem szenvedett hiányt váratlan eseményekből.

A történet itt nem ér véget ugyanis Lars megkísérli a lehetetlent. Azonban ahogy lenni szokott, ami elromolhat, az el is romlik. Bár azt sem értettem, miért nyúl hozzá, amikor azt sem tudja, mit csinál? De az a lényeg, hogy mindent összekuszál.

Az írónő történet kimenetelét az olvasó fantáziájára bízza, ahogy azt is, hogy eldöntse szerinte mi a jó, vagy éppen mi a rossz. Ha úgy vesszük a könyvnek nem is lehetett volna vége, elvégre se happy end, valójában függővég sem, egyszerűen, amit az írónő meg akart írni, azt megírta a többi meg már másik könyvbe tartozik.

Értékelés: 5/ 2,5

Összességében számomra egy furcsa és nehezen emészthető könyv volt, megszenvedtem vele. Egyszerűen annyira távol áll a nézeteimtől, az általam kialakított képtől, hogy talán velem van a baj, de nem tudtam élvezni, és folyton a hibákat láttam. Nem azt, mondom, hogy rossz könyv, mert érdekes a téma és a megközelítési mód, de ez nem az én műfajom, egyszerűen nem vette be a gyomrom.

Borító: 5/4

A borító tetszik, ötletes.

Karakterek: 5/3

A legtöbb karakter idegesített. Helga a gyerekességével, Vazil a kutatásmániájával, Lars a manipulálásával és még sorolhatnám a többieket. A nevekkel is problémám akadt, Odveig nevét kiolvasni is alig tudtam, nemhogy leírni, egyedül Helgának van normális neve a történetben.

Kedvenc szereplő: Nem volt ilyen.

Kedvenc jelenet: A vége.

Read More

Jamie McGuire - Gyönyörű tévedés

A ​​függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.

Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.

A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.

Író: Jamie McGuire
Cím: Gyönyörű tévedés
Eredeti cím: Beautiful Oblivion
Sorozat: Maddox testvérek 1. 
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 368.
Téma: Romantikus, New Adult

Imádom Jamie stílusát, a könyvei pedig fantasztikusak, ezért mindig hatalmas öröm számomra, amikor olvashatom a regényeit. Ez most sem volt másképp. Óriási lelkesedéssel vetettem bele magamat a történetbe, és most sem kellett csalódnom.

A sorozat első része Trenton és Cami kapcsolatába enged betekintést. Végigkísérhetjük őket az úton, ami tele van kanyarral, kátyúval, és kereszteződéssel. Főhőseink gyerekkoruk óta ismerik egymást, de nem szoros a kapcsolatuk, mégis eleget tudnak a másikról. Egyiküknek sem volt egyszerű gyerekkora, és most idősebb korukban is megvannak a saját problémáik.  

Kapcsolatuk szépen lassan alakul ki, és bizony sok az olyan tényező, ami (vagy inkább aki) akadályokat gördít a szerelmük kiteljesedése elé.

Trent egy Maddoxhoz hűen nem adja fel egykönnyen a játszmát, és harcol a lányért, és mindezt annyira édesen, viccesen és szexin teszi, hogy észre sem veszi az ember és ő is szeretne magának egy Maddox fiút. Ahogy Olive-val viselkedett, az annyira cuki volt, hogy meg tudtam volna zabálni, olyan jó volt látni, hogy mennyire szereti azt a kislány, és a lány viszontszereti őt.

Cami viszont nem lopta be magát a szívembe, már a könyv elején fura volt, hogy gyakorlatilag két kapura játszik, és a könyv nagy részében nem is tudott közöttük dönteni, a fennmaradó időben pedig nyavalygott. Nem tudom miért, de ez engem nagyon zavart, főleg mikor mást sem olvastam, csak, hogy folyton azt fújja, hogy meg fogja Trent utálni, meg többet látni sem akarja majd és a többi. Basszus hát álljon a sarkára és döntse el, mit akar, persze megértem én, hogy nem egyszerű, mert az ember az érzéseit nem befolyásolhatja, de akkor ne hülyítsen két fiút. Egy talpraesett lánynak láttam, aki nem csinálja össze magát egy kis szellőtől, de valahogy amikor olyan helyzetbe került, egyszerűen leblokkolt, vagy nem tudom. Egy kicsit lobbanékony természetű, akárcsak Trent, de ez nem zavart, mert olyan szópárbajokat nyomtak le, hogy nem bírtam megállni nevetés nélkül.

A tetkós/tetováló szalonos dolog Jay Crownover Marked Man sorozatát juttatja eszembe. Ami nem baj, mert azt a sorozatot is imádom, úgyhogy ez nem okozott problémát.

Az írónő egy kis csavarral is meglepte az olvasóit, amit az utolsó oldalon „rejtett” el. Hát az körülbelül akkorát szólt, mint egy bomba. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Megkaptam a várva várt Happy End-et, de mellé kaptam egy kis fejtörést is, ami nem hagyott este aludni. Talán ennél jobban nem is tudta volna lezárni ezt a könyvet. Így az olvasók 1000x jobban el akarják majd olvasni a sorozat következő könyvét.

Tetszik, hogy ugyan különálló sorozat mégis belefolyik Travis és Abby történetébe. Az írónő jól kitalálta, hogy a Gyönyörű sorscsapás trilógiát megírja (Gyönyörű sorscsapás 1. Abby szemszög, Veszedelmes sorscsapás 2. Travis szemszög, Gyönyörű esküvő 2.5 Abby-Travis szemszög), és hozzákapcsolja Maddox testvérek sorozatot is, amiben a maradék négy fiút is megismerhetjük. A történetek közel ugyanabban az időben játszódnak, így azt is látjuk, az egyes testvérek, hogyan látják az eseményeket.

Alig várom, hogy az írónő következő regényét olvashassam. Azt hiszem, könyvről könyvre egyre jobban beleszeretek a Maddox fiúkba, de nem is tudom, miért lepődöm meg ennyire, hisz mindannyian csodálatosak.

Értékelés: 5/4
Egy újabb csodálatos Jamie könyv, ami magába szippantja az olvasót. Már az első oldal megfog és az utolsó betűig el sem engedi az embert.

Borító: 5/4
Két borítója is van ennek a könyvnek, és azt kell, hogy mondjam, mind a kettő nagyon tetszik. Ez a pávatollas megoldás hihetetlenül ötletes.

Karakterek: 5/4
Érdekes a karaktermegformálás. A főszereplőink valóságosak, megvannak a problémáik, ugyan Trent hátteréről nem derül ki sok minden, és örültem volna, ha kicsivel több információt kapunk, még így is élvezhető volt a regény. Camiról szerintem éppen eleget megtudtunk, így nála nem volt hiányérzetem.

Kedvenc karakterek:
Trent, de Olive is nagy favorit, nagyon aranyos, és meglepően érett a korához képest.

Idézetek:

„Hosszú szünet után összerázkódtam a szavaktól, amiket kimondani készültem.- Ha tudnád, amit én tudok… nem szeretnél. „

„Raegan azt kérdezte, szerettem-e már két férfit. Akkor még nem tudtam, hogy máris kettőt szeretek. Két férfit, akik nem is lehetnének különbözőbbek, mégis annyira hasonlítanak egymásra. „

 

Read More

Rick Riordan – A villámtolvaj

Rick Riordan, a szerző a legújabb amerikai Rowling. Eredeti, friss hang jellemzi - óriási a sikere! A regény alapja a legrégebben futó, legnépszerűbb, legelevenebb szappanopera, a görög mitológia. Mindez vagánysággal, egy "problémás" fiú küldetésével fűszerezve.

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint. Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni? Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minotaurusz be nem kergeti a nyári táborba. Hirtelen mítikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, némelyiküket felbosszantotta: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított. Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Író: Rick Riordan

Cím: A villámtolvaj

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2005.

Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak 1.

Oldalszám: 374.
Téma: Fantasy, Görög mitológia

Régóta szemezek ezzel a könyvvel/sorozattal, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy ténylegesen nekikezdjek, pedig szeretem a mitológiával kapcsolatos történeteket. A filmeket láttam ezer meg egyszer, és imádom őket, de kicsit tartottam a könyvtől, pedig általában ez sokkal jobb, mint az adaptációja. Most viszont kaptam egy kis motivációt, így valójában „muszáj” volt elolvasnom a regényt. A történet elején féltem, hogy majd állandóan össze fogom hasonlítani a filmmel, de rá kellett jönnöm, hogy ég és föld a kettő, ugyan van átfedés közöttük, mégis úgy érzem, hogy a könyv jobban átadta az érzelmeket, és a cselekményt, amire nagy szükségem volt, hisz így jobban megértettem a mögöttes tartalmakat is.

A könyv eleje tök jópofa, megszólítja az olvasót, olyan érzés, mintha Percy személyesen mesélné el a történetet és egy kis keretet adna hozzá, nem pedig csak, huss, bele a közepébe. A leírások miatt tisztán elképzelhető a cselekmény, az író nem sajnálja a szavakat, és mindent bőven kifejt, de meglepő módon egyáltalán nem untam ezeket a hosszú elemzéseket.

A szereplőket sem hanyagolja el, róluk is bőven kapunk információt, így képet kapunk arról, hogy melyik karakter milyen, mind külsőleg, mind belsőleg.  Percy életében a legfontosabb az édesanyja és ezt elég sokszor megtapasztalhatjuk a regény során.

Az anya mindent megtett, hogy a fiát biztonságban tudja, az életét is feláldozta volna érte, de volt benne egy kis önzőség is, hiszen már a kezdet kezdetén a táborba kellett volna küldenie, de szerette volna maga mellett tudni, ez végül végzetes hibának bizonyult. Percy így is úgy is arra a helyre került, ahova kellett, csak sokkal több nehézséggel keresztezett úton.

A Félvér-tábor semmihez sem hasonlít, amit Percy valaha látott, mégis inkább otthon érzi magát, mint bárhol máshol eddigi életében. Ezen a helyen sok mindent megtanul. Magáról, az istenekről, próbálja megtalálni azt, hogy miben tehetséges, még ha olykor nehezen is boldogul. Egyre jobban beilleszkedik a táborlakók közé, ám mire megszokná a helyzetet kiderül, hogy ki az édesapja, és emiatt a többiek más szemmel kezdenek rá nézni. Percy újra egyedül marad. 

A baj nem jár egyedül szokták mondani, így hősünknek is kijár belőle rendesen. Rá hárul az a hálátlan feladat, hogy még a nyári napforduló előtt meglelje a Zeusztól ellopott villámot, ami már önmagában is hatalmas kihívás, de mintha ez nem lenne elég, meg kell látogatnia az Alvilágot is. Ez egy felnőttnek sem egyszerű, nem egy 12 éves gyereknek. Percy mégis bátran állja a próbát, és nekiindul a lehetetlennek. Hihetetlen felelősség nyugszik a vállán, és néha olyan érzésem van, mintha sokkal idősebb lenne, mint amennyi valójában. A stílusa, az elszántsága, a felfogóképessége, sokkal érettebb személyiségre utal.

Főhősünk nem egyedül indul neki az útnak, vele tart Groven a szatír és Annabeth, Pallasz Athéné lánya is. Eseménydúsan telnek a napjaik, akadályokba ütköznek, amik hátráltatják őket a céljuk elérésében, de valahogy mégis mindig felülemelkednek a problémákon, talán amiatt, hogy rájönnek, hogy ha összefognak, többre lehetnek képesek, mint azt valaha is gondolták volna.

Sajnos senkire nincs ráírva, hogy a jó vagy a rossz oldalon áll, ezért főhőseink olyan istenekben/félvérekben is megbíznak, akikben nem kellene, ezzel veszélybe sodorva saját maguk és mások életét is. Egy olyan harc közepébe csöppenek, amiben ők csupán csak eszközök, apró porszemek a hatalmas gépezetben, akik könnyen feláldozhatóak. Ennek ellenére mondhatjuk, hogy a könyv happy end-del végződik, hiszen a fő problémát sikerült megoldani, leszámítva egy-két elvarratlan és kellemetlen szálat, de ez nem meglepő fordulat egy sorozat szempontjából. Az olvasó megkapja a várt befejezést, de az író mégis hagy benne egy kis tüskét, egy kis kíváncsiságot, hogy kényszert érezzen arra, hogy a sorozat második kötetét is a kezébe vegye, hogy tovább izgulhasson Percyért, Annabethért, Groverért és az összes többi szereplőért.

Összességében egy élvezhető mű, amelyben egy fiúnak meg kell tanulnia, hogy nem mindenki az akinek, és aminek látszik, hogy olykor elég a hit ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk,és hiába gördít az élet akadályokat elénk felül kell rajta emelkedni, még ha lehetetlennek is tűnik.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a görög mitológiát, nem vetnek meg egy kis akciót és mindenekelőtt szeretik a vicces jelenetek, ugyanis ebben a könyvben minden benne van, ami egy kis kikapcsolódáshoz elengedhetetlen. 

Értékelés: 5/5

Jobb lett volna, ha a könyvet a film előtt olvasom, de valójában így sem vont le semmit az értékéből. Abszolút kedvenc lett, és alig várom, hogy folytathassam a sorozatot, és megtudjam milyen bonyodalmakba keverednek főszereplőink. Akcióban gazdag, vicces és aranyos történet, és a görög mitológia a fő szála, hát kell ennél több? Azt hiszem nekem nem!

Borító: 5/3

A borítótól nem vagyok elájulva, de legalább tükrözi a történetet. A főbb tárgyak, momentumok megjelennek rajta. 

Karakterek: 5/5

Jól kidolgozott karakterek, nem éreztem hiányt sehol. Totálisan Percy fan lettem. *.* Viszont úgy érzem meg kell említenem Mr. D.-t alisa Dionüszoszt,  hát ez az ember, akarom mondani isten egy igencsak ellenszenves egyén. Talán őt utáltam a legjobban a szereplők közül, olyan érdektelen volt, és számomra egy kicsit udvariatlan is (és még szépen fejeztem ki magam). 

Kedvenc karakter: Percy <3 Szerintem ezt magyarázni sem kell. 

Legrosszabb karakter: Mint feljebb említettem Dionüszosz, és Luke. 

Kedvenc jelenet: Amikor Percy ellenállva Clarisse „támadásának” a wc vízkészletének felét a lány arcába irányítja.

Kedvenc idézetek: 

„Gabe meghízott. Úgy nézett ki, mint egy guberált cuccokba öltözött, agyarától megfosztott rozmár. Volt vagy három szál haj a fején, mind a három keresztbe fésülve tar koponyáján, mintha ettől jóképű lenne vagy ilyesmi.”

„- Nem valami alufóliával bevont díszletvillámról beszélek, amilyet másodvonalbeli színielőadásokon látni. Az ellopott tárgy két láb hosszú henger, anyaga nagy finomságú mennyei bronz, mindkét végén istenszintű robbanóanyag.”

 TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb a nyár végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot. 

A Netra által választott könyv Rick Riordan - A villámtolvaj, aminek nagyon örültem, mert régóta el szerettem volna olvasni ezt a regényt. A Probloggerek közül olvasták már néhányan, és mindannyian azt mondták, hogy tuti, hogy én is imádni fogom. Igazuk lett. :) 

Az extra feladatom pedig az, hogy a könyvből az egyik kedvenc istenemet/istennőmet le kell rajzolnom. Ez egy igazán ötletes feladat, csak egy probléma van, hogy bizony nem tudok rajzolni. Viccen kívül, kérdezzétek csak meg a volt rajztanáromat. Persze kedvtelésből firkálgatok össze vissza, de azok értékelhetetlenek. Úgyhogy drága Netrám jól feladtad a leckét, de Challenge Accepted. :D 

Itt pedig megnézhetitek az elkészült művet, nehéz szülés volt, órákig szenvedtem vele, de ettől jobbra nem tellett. 

!!!Felelősséget nem vállalok az esetleges rosszullétek miatt, úgyhogy csak saját felelősségre nézd meg eme képet!!!

A képen Poszeidón látható, még ha "kicsit" felismerhetetlen is. 

Read More

Kass Morgan: The 100- Kiválasztottak

Évszázadok ​​óta senki sem lépett a Földre, egészen mostanáig.

Pár száz éve egy háború lakhatatlanná tette a bolygót. Azok, akik túlélték a pusztítást, az űrbe menekültek, és egy hatalmas űrhajón kezdtek új életet. Az eltűnt civilizáció emlékei lassan a feledés homályába merülnek, de az emberek nem mondtak le a Földről. A hazatérést tervezgetik, bár nem tudják, mi vár rájuk odalenn.

A kockázat óriási. Ezért 100 fiatalt – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót.

Clarke-ot árulás miatt ítélték el, Wells a szerelméért sodorta magát bajba. A vakmerő Bellamy önként tartott a kiválasztottakkal, Glass pedig egy merész akciót tervezve lép a Földre tartó űrkompra. Különböző sorsok, egy közös cél. Egy út, amely mindenki életét meg fogja változtatni. Földet éréskor egy hihetetlen világ tárul eléjük, melynek szépsége elragadó, ugyanakkor baljós is. A fiatalok még cipelik a múlt terhét, és félelem tépázza a szívüket, de harcolniuk kell a túlélésért. Ebben a kiélezett helyzetben az érzelmek is felfokozódnak: barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek, és riválisok kerülnek szembe, miközben lassan kezdik kialakítani saját szabályaikat. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.

Író: Kass Morgan
Cím: Kiválasztottak
Eredeti cím: The 100

Sorozat: The 100 1.
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 296.
Téma: Disztópia, Posztapokaliptikus, Romantikus

Imádom a sorozatot, sőt az imádom szó nem is fedi le  a valóságot, ezért teljesen egyértelmű, hogy elolvastam a könyvet is.  Azonban féltem, hogy nem lesz olyan, mint amit várok, és rá kellett jönnöm, hogyha nem akarom minden időmet arra szánni, hogy azon gondolkodom, hogy ez sem és az sem így volt, akkor a könyvet teljesen különálló dologként kell kezelnem, mintha nem is nézném a sorozatot. Sajnos ez is kevés volt, mert a könyv hatalmas csalódás volt, többet vártam tőle.

Őszintén örülök, hogy először néztem és nem olvastam, pedig ilyet ritkán mondok, de ha a könyvvel kezdem, a sorozat megnézése meg sem fordul a fejemben, és akkor bizony, egy nagyon jó dologról maradtam volna le.

Nekem nagyon lassú és eseménytelen volt ez a regény, oldalakon keresztül nem történt semmi, aztán néha be-betoppant egy-két oldal visszaemlékezés.
Négy ember szemszögéből olvashatjuk a történetet. Clarke, Wells és Bellamy a Földön vannak, míg Glass az űrben.  Így innen is, onnan is kaptunk információkat.

Arra számítottam, hogy hasonlítani fog a sorozatra legalább egy kicsit, de sajnos a romantikus szál annyira elnyomott mindent, hogy az hihetetlen. Sokkal jobban érdekelt volna, az hogyan boldogulnak a fiatalok a Földön, mint a szerelmi nyavalygásuk. Még az elején el is ment, mert sok mindent megmagyarázott, de aztán túl sok lett, főleg amikor a többiek is becsatlakoztak.  Több izgalmat, akciót vártam volna. Szívesebben olvastam volna arról, hogyan látják a bolygót, milyen érzés ott lenni. Félnek? Másra számítottak? Csodálkoznak? Honvágyuk van?

Egyszerűen nem láttam értelmét ennek a könyvnek, a lényeg teljesen elveszett. Ha valaki elolvassa a fülszöveget egy jó kis disztópiára számít, amiben előtérbe helyeződnek kicsit az érzelmek, aztán mikor elolvassa a könyvet, egyszerűen nem fogja tudni, hogy mégis mitől disztópia ez, és nem egy romantikus regény.

Az érzelmek előtérbe helyezése nem lett volna probléma, ha nem vitték volna túlzásba. Jó irányba indultak el az elején, mert egy kis dilemmát okozott egyes szereplőknek. Erős érzelmek, mint szerelem, testvéri szeretet, segíteni akarás, és a legfontosabb a túlélési kényszer is megjelenik, emiatt mindenkinek döntéseket és áldozatokat kellett hoznia. De utána annyira csak erről volt szó, hogy minden más háttérbeszorult.

A pozitívum, hogy van egy kis rejtélyes szála, ugyanis nem tudjuk, ki miért került börtönbe, majd a Földre, ezt fokozatosan tudjuk meg, ahogy előrehaladunk történetben.

Nem lett hosszú ez az értékelés, mert egyszerűen másra számítottam, annyira hogy azt el sem tudom mondani, és úgy érzem ennyi pont elég, és bárki leszűrheti, hogy bizony nem szerettem ezt a könyvet.

Értékelés: 5/2,5
A sorozat után hatalmas csalódás ez a könyv. Több akcióra, és információra lett volna szükség, és kevesebb romantikára.

Borító: 5/3
Sorozatos borítója lett a könyvnek, amit nem értek, mert szinte semmi közük nem volt egymáshoz.

Karakterek: 5/3

Sajnos a karakterek sem lettek annyira kidolgozva, mint lehettek volna. Kevés információt kapunk róluk, csupán annyit, ki mit érez a másik iránt.

Kedvenc karakter:
Ahogy a sorozat esetében, itt sem volt másképp. Abszolút Bellamy párti vagyok, hihetetlen az, hogy bármit megtenne a húgáért. 

Read More

Andy Weir: A marsi

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. 

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne. 

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”. 

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Író: Andy Weir

Cím: A marsi

Eredeti cím: The Martian
Kiadó: Fumax Kiadó

Kiadás éve: 2014. 

Oldalszám: 358.

Téma: Sci-fi, Naplóregény

A könyv adaptációját már láttam, és egyszerűen fantasztikus, így nem is volt kérdés, hogy könyvben is el kell olvasnom.

Főszereplőnk, Mark Watney nagy bajba kerül, amikor egy balesetnek köszönhetően egyedül marad a Marson, és ráadásul egyhamar nem is számíthat arra, hogy megmentik, így saját magának kell megoldania az életben maradását.

A történet érdekes és elgondolkodtató, hiszen kinek ne jutott volna már eszébe, hogy milyen lenne egy lakatlan helyen ragadni? Ugyan itt nem egy szigetről van szó, hanem egy bolygóról, de az alapja majdnem ugyanaz. Bár itt jóval több az akadályozó tényező, és sokkal kisebb az esély az életben maradásra.

Azt hihetnénk ez egy lehangoló, és szomorú regény, de nem az, na, jó vannak igazán szívszorító részek benne, de ez elengedhetetlen, hogy valósághű legyen az egész. Az is hozzájárul a realitáshoz hogy, nem csak azt olvashatjuk, hogy Marknak ilyen jó ötletei, olyan jó tervei vannak, hanem azt is, hogy bizony semmi nem olyan egyszerű, és bizony a dolgok el is romolhatnak.

Ezekben a helyzetekben megmutatkozik, hogy mennyire kreatív főhősünk, és tudja hasznosítani a tudását. Az ilyen pillanatokban elgondolkodtam azon, hogy soha nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk arra, amit az iskolában megtanultunk, még ha úgy is érezzük néha, hogy teljesen felesleges az a sok információ, amit a fejünkbe próbálnak ültetni. 

Csodáltam Watney kitartását, választhatta volna az egyszerűbb megoldást, elég lett volna kisétálnia szkafander nélkül a Lakból, és mindennek vége lett volna, de nem tette, inkább harcolt, még akkor is, ha néha elbizonytalanodott.

Szerencsére nem csak Mark szemszögét ismerhetjük meg, hanem a NASA-ét is. Látjuk, hogy mennyire megviseli őket, az egész, és mennyit agyalnak azon, hogy esélyük legyen arra, hogy megmenthessék az emberüket. Éjt nappallá téve dolgozik mindenki a megoldásra váró feladatokon, és eközben az egész világ aggódik és drukkol Mark Watney-ért.  Persze a csapat többi tagjáról sem lehet megfeledkezni, hisz számukra is nagy trauma, hogy az egyik társukat egy kietlen, távoli bolygón kellett hagyniuk. Nehéz lehet elfogadni ezt a helyzetet, sőt talán lehetetlen is, de nem szabad elhagyniuk magukat elvégre haza kell jutniuk, és az sem egy sétagalopp.

Tetszett, hogy az író tényleg tájékozott volt, és nem csak légből kapott dolgokkal dobálózott. Ugyan a tudományos részeket nem írta le szájbarágós, óvodás szinten, mégis valamilyen szinten érthető, elképzelhető volt egy laikus szemével is, aki abszolút nem ért se a kémiához, se a fizikához az űrkutatáshoz meg végképp nem. Egy-két rész így is zavaros volt, nem mindent értettem belőle, de ez egyáltalán nem zavart, elvégre a könyv arról szólt, hogyan élhetné túl főhősünk a Marson eltöltött időt, egy kis poénnal fűszerezve. Élvezet volt Mark gondolatait olvasni, ahogy megoldást keresett a problémákra, mégsem hagyta el a humora a legnagyobb slamasztikában sem. Hideg fejjel mérlegelte a dolgokat. Valami nem sikerült? Nem baj, megpróbáljuk másképp. Meg kell oldani valamit? Itt egy nagyszerű ötlet. Elromlott valami? Ugyan, van szerszám, meg lehet javítani.

Nem tudok mást mondani, mint hogy egy elképesztő könyv, egy elképesztő főszereplővel. Eredeti, reális mégis elvarázsolja az olvasót.

Azoknak ajánlom, akiket nem tántorít el egy kis tudomány, és egy különleges, egyedülálló könyvet szeretnének olvasni, ami elrepíti őket, egy ismereten és felfedezésre váró bolygóra.

Értékelés: 5/5
Rég nem olvastam ennyire lebilincselő könyvet. Tetszett, hogy nem volt egy tucat sztori, és az író tájékozottsága lenyűgöző, nagyszerűen összerakta ezt a történetet.

Borító: 5/4
A filmes borító annyira nem jött be, de az eredetei, hát ott szerelem volt első látásra. Egyszerű, semmi extra, de mégis megfogott, és nem eresztett. Örültem neki, hogy nem veszi el a figyelmet a történetről, inkább csak egy kis pluszt ad hozzá.

Karakterek: 5/5
Az egyetlen olyan könyv, aminél nem zavart, hogy a mellékszereplőknek nincs akkor szerepük. Most mondhatjátok, hogy ez nem meglepő, elvégre Markról szólt minden, de simán elvihették volna más irányba azzal, hogy több figyelmet fordítanak a többi szereplőre. Örültem, hogy nem tették. Mark pedig rendesen kibontakozhatott, imádtam. Talpraesett, humoros, kitartó és még sorolhatnám egy darabig a tulajdonságit. A lényeg annyi, hogy nagyszerű a karakterfelépítés.

Kedvenc idézet:

„ Teddy megfordult a székében, és kinézett az ablakon az égre. Közeledett az éjszaka.
- Milyen érzés lehet? – tűnődött. – Ott ragadt, azt hiszi, teljesen egyedül van, és lemondtunk róla. Milyen hatással van ez egy ember lelkiállapotára?
Visszafordult Venkathoz.
- Vajon mire gondol éppen?
Naplóbejegyzés: 61. Sol
Hogy lehet, hogy Aquaman képes irányítani a bálnákat? Hiszen azok emlősök! Ennek semmi értelme. „

 

Read More