Moskát Anita - Horgonyhely

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Író: Moskát Anita
Cím: Horgonyhely
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 440.
Téma: Fantasy

A könyvet Uszáma ajánlotta, vagyis inkább annyit áradozott róla, és bizonygatta, hogy mennyire úúú meg ááá, hogy úgy döntöttem, ha ő imádta, akkor bizonyára nekem is tetszeni fog, hát hogy is mondjam az elképzelés és a valóság messze áll egymástól. Nem azt mondom, hogy utáltam a könyvet, mert ez hazugság lenne, de úgy érzem ez nem az én könyvem. Lehet azért, mert nem vagyok olyan értelmi szinten, hogy érteni, értékelni tudjam, vagy esetleg a szemléletmódom más, de egyszerűen nem tudtam teljesen belemerülni a könyvbe, talán pár év múlva, vagy egy másik helyzetben másképp fogom látni ezt a regényt.

A könyvben a nők a „felsőbbrendűek” míg a férfiak el vannak nyomva. Nekem ez amolyan fordított szemléletnek tűnik ugyanis a mi világunkra inkább a férfi hatalom jellemző, itt viszont mindent a nők irányítanak. Az írónő ezt az elgondolást nem tudta volna megvalósítani egy olyan közegben, mint amilyenben élünk, hiszen ha reálisan belegondolunk, kicsi lenne az esély egy ilyen változásra, ezért megteremtett egy új világot, amiben kedvezőek a feltételek egy nőuralomra. Gúzsba köti a férfiakat, és szabadságot, hatalmat ad a nőknek. Ez a szabadság azonban nem igazi, ugyanis csak egyféleképpen érhetik el, ha terhesek lesznek, ebből kifolyólag pár hónapig vándorolhatnak, de ez pont elég ahhoz, hogy a különlegességük miatt magasabban álljanak a ranglétrán.

Mint tudjuk semmi jó nem sül ki belőle, ha az egyik nem el van nyomva, mert lesznek olyanok, akik változást akarnak, és bármit megtesznek azért, hogy egyenjogúság legyen. A változáshoz ugyan idő kell, nem megy egyik pillanatról a másikra, de amíg elérkezik ez a pillanat, addig is a lehető legtöbb kárt próbálják tenni a rendszerben az ellenállók. Itt jönnek képbe a maszkulinisták, akik a férfi egyenjogúságért harcolnak.  A történet egyik fő szála pontosan ez, hogy mindenki ugyanolyan jogokkal és egyenlően élhessen.

Megjelennek a tipikus hatalmi harcok is, a nagyravágyó emberek, akik kínozni és ölni is képesek pusztán azért, hogy magasabb pozíciót tölthessenek be. Ez nem is meglepő ugyanis minden korban, rendszerben vannak ilyen emberek.

Egyik főszereplőnknek, Larsnak van egy különleges képessége, aminek segítségével a növények gyorsabban fejlődnek, emiatt a faluban ahol él jobb a termés, és télen sincs éhezés, vagy hiány. Később kiderül, hogy ez csak egy része az adottságának, a felszín alatt (és ezt nem csak képletesen értem) sokkal több rejtőzik, mint azt bárki gondolta volna.  Kiderül, hogy képessége talán megváltoztatja az egész világot, de ezért hatalmas árat kell fizetnie. Azonban nem kell félteni őt sem, úgy manipulálja az embereket, hogy azok észre sem veszik, sőt hálásak a segítségért és az odaadásáért. Végül tényleg megváltozatja a világot, csak nem éppen, úgy ahogy gondolta.

Ebben nagy szerepet játszik másik főszereplőnk Helga, egy 13 éves kislány, aki az apukájával, Vazillal él egy könyvtárhajón. A lánynak nincs egyszerű élete, kénytelen úgy viselkedni, mintha fiú lenne. Az apja megveti a nőket, és a terhességet egy rossz dolognak tartja, ezért mindent megtesz, hogy a férfiak ne a nőt lássák a gyermekében. Rövidre vágja a haját, fiús ruhákat, és fűzőt hordat vele.

Vazil a történet nagy részében egyáltalán nem szimpatikus, már a könyv elején megmutatja ellenszenves oldalát. Csak néztem, mint hal a szatyorban, és nem értettem, hogy lehet valaki ennyire szívtelen és nemtörődöm. Ezt még el is tudtam volna fogadni, mert azért egy kis megbánást éreztem felőle.

Később megértettem, hogy miért tette azokat a dolgokat, tényleg értettem, de nem tudtam megsajnálni, mert humánusabban is eljárhatott volna, megkönnyítve ezzel a saját és a nők életét is. De nem kell félni egy cseppet sem, a sors vagy a karma – mindenki nevezze úgy, ahogy szeretné – megbünteti, azért ahogyan viselkedett. 

Helga kíváncsi az anyukájára, többet szeretne róla tudni, ezért faggatja az apját, aki kitér a válaszadás elől. A lány abban reménykedik, hogy egyszer majd találkozik azzal a nővel, aki megszülte, és helyre áll minden. Egy idő után Vazil megenyhül, de nem jönnek szavak a szájára, ezért egy kis levélben írja, meg, hogy mi is a helyzet a harmadik feleségével. Helga annyira a szívére veszi a dolgokat, hogy felelőtlen lépésre szánja el magát, nem gondolva a következményekre. De nem is tudom, miért várunk felelősségteljes cselekedeteket egy 13 éves gyerektől. Oké, hogy a történetben már felnőttnek számít, de nem hiszem, hogy a gondolkodásmódja annyira eltérne a mi világunkban élő 13 évesekétől, és ezzel most nem akarok senkit megsérteni, mert igenis vannak érett gondolkodású gyerekek ebben a korosztályban is, és az idősebbek között is vannak olyanok, akik nem érik el a koruknak megfelelő agyi szintet sem. Egyszerűen csak annyira távol áll tőlem ez az egész dolog, mint a világűr.  Viszont ha elvonatkoztatok a saját agymenésemtől, Helga szemszögéből ez az egyetlen megoldás, hogy megszabaduljon az apjától, ez pedig nem más, minthogy teherbe esik, és ezáltal szabadon elhagyhatja a börtönt jelentő hajót. Ugyan maradhatott volna, és felnőtt emberként megbeszélhették volna a történteket, vagy legalább megpróbálhatták volna, de ez eszébe sem jutott.

Lars a nagy játékos kihasználja apát és lányát egyaránt célja érdekében. Elhiteti a lánnyal, hogy érdeklődik iránta, pedig csupán csak egy eszköz. Az apát pedig azzal eteti, hogy tud egy megoldást a problémájára.

Odveig egy anyaházban él és dolgozik. Ezen a helyen a fiatal lányok, és idősebb nők egyaránt élnek, és az a feladatuk, hogy gyerekeket szüljenek. Ki kell jelentenem, hogy talán az itt zajló jelenetek voltak számomra a legbizarrabbak. Meg kell mondanom őszintén teljesen ledöbbentem, hogy mi folyik abban a házban. Amolyan bevezetés a szülés rejtelmeibe kurzust tartanak minden lánynak, és ők ezt nagyon élvezik. Értem én, hogy a tudás hatalom, meg amit megtanultál azt nem vehetik el tőled, hasznos is valójában, de hogy ezt ennyire könnyen veszik, nem tudom, én minimum félnék, aggódnék vagy hasonló. Tudom, hogy ez számukra természetes, ebben nőttek fel, de ne mondja azt nekem senki, hogy az normális, hogy annyi az életük, hogy megállás nélkül gyereket szülnek. Ez annyira rideg és szomorú. Megéri nekik mindez? Kapnak pár hónap szabadságot, de valójában mégsem szabadok, ugyanúgy rabok csak másképpen, mint a férfiak.

Helga is ebbe a házba kerül, itt pedig kénytelen belátni, hogy nem minden úgy van, ahogy gondolta, szívesen visszatérne apjához, de Brita a ház vezetője nem engedi, ugyanis a lány birtokában van valami, amire szüksége van. Helga választásra kényszerül, és egy nagyon nehéz döntést kell meghoznia.

A könyv végére ismételten jött egy váratlan és megdöbbentő fordulat, talán ezen lepődtem meg a legjobban. Mint várható volt Helga megszül, de ami ezután történt, na, arra álmomban sem gondoltam volna. Csak ültem és bámultam a sorokat és nem értettem. Szerintem, ha valaki látott, azt hihette, hogy transzba estem vagy nem tudom. A könyv legnagyobb fordulata, pedig alapból sem szenvedett hiányt váratlan eseményekből.

A történet itt nem ér véget ugyanis Lars megkísérli a lehetetlent. Azonban ahogy lenni szokott, ami elromolhat, az el is romlik. Bár azt sem értettem, miért nyúl hozzá, amikor azt sem tudja, mit csinál? De az a lényeg, hogy mindent összekuszál.

Az írónő történet kimenetelét az olvasó fantáziájára bízza, ahogy azt is, hogy eldöntse szerinte mi a jó, vagy éppen mi a rossz. Ha úgy vesszük a könyvnek nem is lehetett volna vége, elvégre se happy end, valójában függővég sem, egyszerűen, amit az írónő meg akart írni, azt megírta a többi meg már másik könyvbe tartozik.

Értékelés: 5/ 2,5

Összességében számomra egy furcsa és nehezen emészthető könyv volt, megszenvedtem vele. Egyszerűen annyira távol áll a nézeteimtől, az általam kialakított képtől, hogy talán velem van a baj, de nem tudtam élvezni, és folyton a hibákat láttam. Nem azt, mondom, hogy rossz könyv, mert érdekes a téma és a megközelítési mód, de ez nem az én műfajom, egyszerűen nem vette be a gyomrom.

Borító: 5/4

A borító tetszik, ötletes.

Karakterek: 5/3

A legtöbb karakter idegesített. Helga a gyerekességével, Vazil a kutatásmániájával, Lars a manipulálásával és még sorolhatnám a többieket. A nevekkel is problémám akadt, Odveig nevét kiolvasni is alig tudtam, nemhogy leírni, egyedül Helgának van normális neve a történetben.

Kedvenc szereplő: Nem volt ilyen.

Kedvenc jelenet: A vége.