A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Angyal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Angyal. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. február 2., szombat

Nalini Singh - Angyalháború

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az angyalok lezuhannak az égből, ismeretlen erő taszítja őket vesztükbe. A vámpírok megbetegszenek, halhatatlanságuk sem védi őket a képtelen kórtól.
A vámpírvadász Elena Deveraux és társa, Raphael arkangyal a várost tépázó pusztítás forrását keresik, hogy elejét vegyék az értelmetlen haláleseteknek, és felkészülhessenek egy ellenséges arkangyal most már bizonyosan közelgő támadására.



Író: Nalini Singh
Eredeti cím: Archangel's Legion
Cím: Angyalháború
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Angyali vadász 6.
Oldalszám: 552
Téma: Angyal, Vámpír, Fantasy, Romantikus, Erotikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
!!!A bejegyzést SPOILERT tartalmaz!!!
Egyszerűen imádom az írónő könyveit, ugyan nem ajánlanám mindenkinek az erotikus tartalmak miatt, de akit ez nem zavar az bátran vegye kezébe a regényeit. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a könyv semmi másról nem szól, csak a szexről az téved. Eddig az Egy világ - két faj- állandó küzdelem, és az Angyali vadász sorozatát olvastam és olyan fontos tényezők is megjelennek bennük, mint az elfogadás, család, barátság, szerelem, tisztelet valamint társadalmi problémák is előkerülnek.

Mai bejegyzésem az Angyali vadász sorozat 6. részéről fog szólni. A könyvet önálló regényként az előzményeket nem ismerve is el lehet olvasni, viszont akkor néhány utalást nem fogunk érteni, bár azért úgy gondolom a lényeg így is átjön. Akik olvasták a sorozatot azok tudják, hogy a történet főszereplője Elena Devereux egy Vadász és Raphael New York Arkangyala. Ugyan néhány könyv hozzájuk közel álló személyekről szól, de a sorozat köteteinek nagy része az ő történetükkel foglalkozik.

Akik nem olvasták egyik részét sem azoknak nagy vonalakban vázolnám a helyzetet, valamint azoknak is, akik régen olvasták a sorozatot (mint én magam).
A történet egy olyan világban játszódik, ahol a Földön az arkangyalok uralkodnak, minden területnek megvan a maga vezetője, ugyan nem avatkoznak bele az emberek életébe, de szemmel tartják őket és ha kell közbelépnek. A másik, hogy léteznek a vámpírok is, akiket az angyalok teremtettek/teremtenek, és gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a többi történetben lévők. Vért isznak, vannak jó és rossz vámpírok, viszont nem égnek el a napon, bár érthető okokból jobban szeretik a sötétséget. Ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon komoly egészségügyi, és pszichológiai vizsgálatokon kell keresztülmennie, és ha megfelel, akkor átváltoztatják. Ám ez nem ennyire egyszerű, mert az illetőnek száz éven keresztül szolgálnia kell az angyalát. Mint tudjuk sokan nem szeretik a kötöttségeket, és itt jön képbe a Vadász Céh, akik azért jöttek létre, hogy az elkóborolt vámpírokat visszavigyék a gazdáiknak. Vadásznak születni kell, hiszen a vámpírokat nem olyan egyszerű felkutatni és elfogni, ezért sokkal gyorsabbak, ügyesebbek, mint az átlagemberek, és sokkal érzékenyebbek a vérszívók illatára, ezért képesek azonosítani és követni őket. Ilyen személy Elena is.

A fent említett dolgok alkotják a történet alapját ezekkel talán még nem is árulok el semmi nagy dolgot az előző részekből, de sajnos ezután kénytelen leszek.
A könyv ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és ahogy már megszokhattuk nincs sokáig békesség. A Zuhatag (egy olyan jelenség ,amely során az arkangyalok ereje megnövekszik, és ez különböző természeti jelenségekkel társul, például vérré változik a Hudson folyó vize) javában tart, ami bizonytalan időszakot hoz, hiszen nem lehet tudni ki mivé fejlődik. Ezalatt szövetségek köttetnek, és arkangyalok válnak ellenségekké.

Mint már említettem Elena és Raphael áll mindennek a középpontjában, együtt próbálják kitalálni mi is folyik a világban, ki barát és ki ellenség. A tét hatalmas. Nem csak New Yorkot fenyegeti veszély, hanem az egész világot is, amikor egy őrült személy elkezd halottakat feltámasztani, és támadásra készül. Ez a két dolog együtt hatalmas pusztítást ígér, a kérdés csak az, hogy sikerül e megállítani.

Hőseink mellett természetesen megjelennek a jól ismert alakok is, a Hetek tagjai: Illium, Dmitri, Galen, Naasir, Jason, Aodhan és Méreg. Valamint a Vadász Céh tagjai: Sarah, Daecon, Ransom, Ashwini és még sok más angyal, vámpír és Vadász.

Az egész történet egy versenyfutás az idővel, valamint az ellenség keresése. A fő mozgatórugó ez, majd később a harc, de ezek mellett számos dologgal találkozhatunk. Elena és Raphael kapcsolata is fontos, hogyan is boldogul két ilyen erős akarattal rendelkező személy egymással. Elena és az apja közötti kapcsolat is fontos fordulatot vesz, valamint ide kapcsolnám még húgának a helyzetét. Raphael anyja is felbukkan, aki egy kis konfliktust okoz hőseink között.

Hőseink egy percig sem unatkoznak. Elena próbál hitvesként helyt állni, ami nem egyszerű, de szinte ösztönösen tudja mit kell csinálnia, miközben a múlt rémálmai folyamatosan üldözik őt. Raphael a Torony körüli dolgokkal van elfoglalva, aggódik az anyjáért, és persze szerelméért is. Aztán persze a nyakába szakad az egész konfliktus Kína arkangyalával, ami persze már nem az első eset, de talán ez a legnagyobb és egyben legveszélyesebb helyzet.

A könyv utolsó pár fejezetét szerettem a legjobban, hiszen izgalmas volt. Izgulhattunk a szereplőkért, azon hogy mi lesz velük, mi fog történni, és amiatt is, hogy milyen jövő elé nézhetnek majd. Imádtam, ahogy mindent bevetve harcoltak az ellenség ellen, taktikáztak, terveket szövögettek és úgy az egész hangulatot. A félelmet, a reményt, a harci szellemet, a végtelen hűséget, kitartást. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is lesz a vége, ezért a könyv utolsó felén szinte átszáguldottam, és mire észrevettem már vége is volt.

Nagyon örülök neki, hogy a Könyvmolyképző kiadó megvette a jogokat, és kiadták ezt a részt. Nagyon remélem, hogy a többi is erre a sorsra jut, hiszen nagyon szeretem ezt a sorozatot, és alig várom, hogy a következő részét is elolvashassam, hogy megtudjam hogyan alakul hőseink sorsa.


2017. december 7., csütörtök

Laini Taylor - Füst és csont leánya

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.

A sodró erejű fantasy regénytrilógia első része egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti.






Író: Laini Taylor 
Cím: Füst és csont leánya
Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone 
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 394.
Sorozat: Füst és csont leánya 1. 
Téma: Angyal, Démon, Fantasy, Romantikus

RavenS ajánlotta a könyvet a Prológuson futó Mesevilág hetünkre, mivel nem volt ötletem mi mást is olvashatnék, ezért úgy gondoltam, hogy tegyünk egy próbát, hátha tetszeni fog. A fülszöveg gyakorlatilag olyan, mintha nem is létezne, ezért abból semmire sem tudtam következtetni, így maradt az olvasás és a bizonytalanság.

A könyv eleje teljesen átlagosnak mondható, de azért érződik, hogy ez csak a kezdet, és hogy bizony egy nagy utazásban vehetünk majd részt. Nagyon tetszett, hogy a helyszín Prága, ugyan még soha nem jártam ott, de szeretnék majd egyszer eljutni, és mindent megnézni, amire csak lehetőségem van.

A történetről röviden. Adott egy lány, akit Karounak hívnak, látszólag teljesen átlagos életet él, de aztán elég hamar kiderül, hogy ez téves következtetés. Szépen lassan fény derül az igazságra, ám vele együtt egy rejtély is kibontakozni látszik. A cselekmény egyszerre tűnik egyszerűnek ugyanakkor bonyolultnak, kicsit jobban kell figyelni, de nem görcsösen, éppen annyira csak, ami nem terheli meg az olvasót. 
A színen, mint mindig feltűnik a Fiú, nagy f-fel bizony, ugyanis főszereplőnk nem egy átlagos srác, hanem maga az ördög. Na jó nem, valójában egy angyal, aki tökéletes, legalábbis, ami a kinézetét illeti. Ahol megjelenik, ott minden lány elalél, és még lélegezni is elfelejt, bár az pozitívum, hogy hősünk nincs tisztában azzal, hogy szerény személye milyen reakciókat vállt ki a pórnépből. 

Nem nehéz kitalálni, hogy bizony hősnőnk Karou, és hősünk, aki az Akiva névre hallgat bizony összetalálkoznak, és mindkettejük számára emlékezetes marad ez a kis összeröffenés. Karou felfedezi, hogy mire is képes, Akivában pedig a régen elveszettnek hitt érzelmek törnek a felszínre.

A könyv felénél nagyjából, történik egy esemény, ami miatt Karou élete teljesen a feje tetejére áll, és szinte teljesen magára marad. Emiatt egy új oldalát ismerhetjük meg. Egy mindenre elszánt, bátor lányt látunk, aki nem riad vissza semmitől, csak hogy elérje a célját. Ezért nem meglepő, hogy még az ellenségével is úgymond szövetségre lép. 

Egy igazán mozgalmas és akcióban gazdag regényt olvashattam, ami mégsem szenved hiányt érzelmekben. Szeretet, odaadás, kétségbeesés, remény, bizonytalanság. Megannyi érzelem, mégis a könyv nagyon jól érzékelteti mindegyiket, nem csak szavakkal, gondolatokkal, hanem tettekkel is, amik így még színesebbé tették az olvasás élményét. És a vége? Na az aztán mindent vitt. 

Személy szerint nekem nagyon tetszett az egész történet, a világ, a hangulat, minden. Fogalmam sincs, miért nem akadt ezidáig a kezem ügyébe, de örülök, hogy most megtörtént, és biztosan el fogom olvasni a második részét is a sorozatnak. 

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket, de nem az olyanokat, amik az arcodba tolják, hogy jujj de happy minden és mindenki, azoknak akik szeretik a fantasyt és az akciódús jeleneteket. 
 A szeretetért kunyerálástól állandóan úgy érezte magát, mint a lábhoz dörgölődző macska, amint azt nyávogja: Simogass meg, nézz rám, szeress.
Jobb olyan macskának lenni, amelyik kifürkészhetetlen tekintettel néz le a magas fal tetejéről. Olyan macskának, amelyik kerüli a simogatást, nincs szüksége senkire. Miért nem lehet ő olyan macska?
 – Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?

 

2017. október 3., kedd

Cynthia Hand - Angyalsors

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.Clara ​Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása – pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen – hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint – a szó szoros értelmében – álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson. A regény egy trilógia első része, amely már az egész világon nagy sikert aratott. A második kötet 2012 őszén fog megjelenni.

Író: Cynthia Hand
Eredeti cím:  Unearthly
Cím: Angyalsors
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 452.
Sorozat: Angyalsors 1.
Téma: Young Adult, Romantikus, Angyal

Még 2013-ban ősz környékén kaptam ezt a könyvet, már nem emlékszem pontosan mikor, de nagyon megtetszett, ezért karácsonyra megkaptam a másik két részét is a sorozatnak, amik szintén hamar az olvasott könyvek listájára kerültek. Ugyan mind a három kötet elnyerte a tetszésemet, de ma "csak" az Angyalsorsról írnék pár sort.

Ahogy a címből, és a fülszövegből is kiderül, ez bizony egy angyalos történet, aminek kifejezetten örültem, azt hiszem talán ez volt az első ilyen témájú könyv, amit olvastam, a karácsonyi történeteket nem számolva. Nagyon tetszett, hogy egyszerű, hétköznapi emberként látjuk őket, mégis már az elején megismerjük az alap koncepciót, nem kell megvárni a végét, hogy rájöjjünk, hogy miről is olvastunk 500 oldalon keresztül (megnyugtatok mindenkit egy kicsit túloztam, ez a szám kevesebb, kb 50 oldallal :D).

Adott egy lány, akit Clara Gardnernek hívnak, és nem meglepő módon ő a hősnőnk, rajta kívül a cselekmény alakulásában fontos szerepe lesz két fiúnak is. Az egyiket Christiannek a másikat pedig Tuckernek hívják. Ugye nem csak én érzem a bonyolult szerelmi háromszög erős, átható illatát? Tehát ebből, és még sok másból adódik a felvetés, hogy bizony nem lesz egy fáklyás menet eljutni a történet végére, de hát szeretjük a bonyodalmakat, így nem is kérdés, hogy "végigszenvedjük" magunkat azon a 452 oldalon.

Clara ismeri a múltja egy részét, tisztában van a származásával, és az ezzel járó feladatokkal is, azonban ez nem könnyíti meg az életét, ugyan az édesanyja mellette áll és segíti, támogatja, de ez sem old meg minden problémát, sőt van olyan helyzet, amikor ez a támogatás éppen fordítva sül el, és többet árt, mint használ. Emellett Clara tinédzser oldala is gyakran felszínre kerül, ami sok feszültséget és konfliktust okoz, nem beszélve az öccséről Jeffreyről, aki szintén egy problémákkal teli gócpont. Egyszóval minden fronton helyt kellene állnia hősnőnknek, és bizony ez a harc nem egyszerű, vagy gyors, hanem lassú és nehéz.

Az angyali és az emberi rész harcát figyelhetjük meg oldalakon, fejezeteken keresztül, emiatt pedig Clara nehéz döntések meghozatalára készül. Olykor nekünk, olvasók számára teljesen egyértelmű, hogy végül miként fog dönteni, de akkor jön egy váratlan fordulat, és rögtön más meglátásba helyeződnek az események. 

Valójában a könyv elég nagy szenvedés, már ami a szereplőket illeti. a bizonytalanság, és határozatlanság eléggé rányomja a bélyeget a hangulatra, főleg, amikor titkok kerülnek napvilágra, ezzel még jobban összekuszálva a szálakat. Valamint a családi kapcsolatok is nagyban befolyásoló tényezők, ami megint csak azt eredményezi, hogy még keservesebb az élete minden egyes szereplőnek, míg végül egy nagy, szerencsétlenség halmaz alakul ki. Azért nem kell kétségbeesni, az olvasó számára nem (annyira) szenvedéssel teli a könyv, vannak benne igazán jó leírások, vicces, romantikus jelenetek, amik miatt szerethető a regény.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az angyalos történeteket, de az egyszerűbb fajtát, a romantikus regények, és a szerelmi háromszögek szerelmeseinek. Ha viszont nem bírod a határozatlanságot, és a szenvedést, akkor ez valószínűleg nem a te könyved, de ettől függetlenül megpróbálkozhatsz vele, lehet a végére te is megszereted. 


2015. szeptember 14., hétfő

Susan Ee - Angyalok Bukása

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. 
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. 
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Író: Susan Ee
Eredeti cím: Angelfall
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Oldalszám: 334.
Sorozat: Angelfall 1.



Miután olvastam a könyvet még jobban megszerettem az angyalos, történeteket. Végezve a könyvvel, rögtön keresgélni kezdtem, hátha találok valami hasonlót. (Akkor még nem jelent meg a második része.) Könyvet nem, de filmet találtam.  A Légió című film szintén angyalok által előidézett apokalipszisről szól. Itt azonban a kezdetekkel ismerkedhetünk meg. Ennek a folytatása egy sorozat, Bukott angyalok címmel. Valójában az apokalipszisen és az angyalokon kívül, nem sok minden közös a két történetben, mégis film/sorozat nézés közben, ez a könyv jutott eszembe.

A borítóról:
Egyszerűen imádom, ezt a borítót. Stílusos mégis egyszerű, és figyelemfelkeltő. A szárny miatt még jobban tetszik, hiszen odáig vagyok az angyalos dolgokért. A borító egy kicsit borús hangulatúra sikerült, a sötét színek miatt.

Fülszövegről:
Megtudhatjuk belőle a történet alaphelyzetét. Pár szavas jellemzés a főszereplőinkről, és a találkozásukról. Kiderül, hogy kalandokkal teli lesz az útjuk, amíg eljutnak San Franciscóba.

Történetről:
Huh… nehéz összeszedni a gondolataimat. Másodjára olvastam a könyvet, és másodszorra is ugyanúgy tetszett. Valahogy mégis más szemmel néztem, tudva, hogy ebből egy bejegyzést szeretnék, majd írni. Észrevettem olyan dolgokat, amik először fel sem tűntek. Más szemmel néztem a mondatokat és azok kapcsolódását, hogy vajon melyikből lehetne egy jó kis idézet. Hát, meg kell, mondjam annyi ilyen mondatot találtam, hogy simán telerakhatnék egy bejegyzést.

A történetünk fordulatokban gazdag, akció dús. Az írónő nem sajnálja a szavakat az érzelmek és a helyzetek leírására. Emiatt elég jól ellehet képzelni a jelenteket. Alapból ez nem lenne baj, csak bizonyos részeknél eléggé gyomorforgató, főleg annak, aki nem bírja a vér és egyéb dolgok látványát. 

Láttam filmeket, sorozatokat, amik az apokalipszis után játszódnak, de azok nem adták át annyira az érzelmeket. A könyvben hosszan olvashatjuk Penryn belső monológjait, hogyan is éli meg ezeket a pillanatokat. Az éhséget, hideget, félelmet, bizonytalanságot és még sorolhatnám, mi mindennel kell megbirkóznia. Mindeközben aggódik a családjáért, legfőképpen a húgáért.

Az írónő párhuzamot von a szereplők bizonyos tulajdonságai és egyes állatok tulajdonságai között.

„Mozgásának atletikus kecsessége pumára emlékeztet, láttam egyszer a tévében, egy természetfilmben, az pont ilyen volt.”
„- Hogyan fogsz kettétépni, miközben úgy kalimpálsz itt, mint egy hátára fordított teknős?”

Poénos beszólásokból sem volt hiány a könyvben. Jó volt olvasni, hogy megfért egymás mellett a komolyság és a komolytalanság. A borongós, világvége hangulat ellenére mégis volt benne egy cseppnyi vidámság, még ha ez néha Penryn, néha pedig Rafi kárára történt.

„- Hát persze hogy nem szomorkodsz. Egy olyan lány, mint te, együtt lehet egy harcos félistennel, mint én. Miért kéne ezen szomorkodni? Az, hogy hátra kellett hagynod egy kerekes széket, ehhez képest említést sem érdemel. – Gondolom, ezt viccnek szántad.– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal.”
– Rafi az majdnem úgy hangzik, mint a Raw Feet. Csupasz Láb, az indián. Véletlen volna?

 Imádtam Rafi és Penryn civódásait olvasni. Úgy tettek, mintha ellenségek lettek volna, közben állandóan megmentették egymást. Rögtön egy se veled, se nélküled kapcsolat jutott eszembe.

Szereplők:

Marie Avgeropoulos
Penryn: Megítélésem szerint egy eléggé összetett személyiség. Kénytelen megváltozni – még ha csak látszólag is– a körülmények hatására.  Tizenhét évesen olyan dolgokra kényszerül, és olyan dolgokat lát, amit normál esetben nem kellene. Ennek ellenére mégis kitart. Makacs, akaratos, és nem fél szembeszállni senkivel a családja életéért. Csodálom a bátorságát és a talpraesettségét. Mindenkit meg akar védeni, még az sem érdekli, ha ez az életébe kerül.

https://hdwallpapers.cat
Rafael: Egy tipikus harcos férfi. Mégis vicces és szerethető karakter. A műből nem tudhatunk meg sok dolgot róla. Valójában eléggé rejtélyes személyiség. Nem az a beszédes fajta, így elég sok információ rejtve marad. Amit később persze megbán. Azonban néha-néha megnyílik Penryn felé. Próbálja azt a látszatot kelteni, mintha nem érdekelné senki és semmi. Ez viszont egy álca, mert gondolkodás nélkül Penryn elé ugrik, hogy rázúduljanak az üvegcserepek a lány helyett. És akkor sem tétovázik, amikor meg kell védenie a lányt a kicsi démonoktól. Tehát valójában nem lehet olyan rossz ember.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az angyalos történeteket, mégsem bánják, ha nem egy tucat sztorit kapnak. Akiket nem zavar, hogy nem egy „rózsaszín szemüveges” romantikus történet, hanem komoly és elgondolkodtató. Azoknak, akiket nem zavar egy kis horror beütés, néhány gyomorforgató, erőszakos résszel. Ezektől eltekintve egy élvezhető, végig izgulhatós történet.

Borító: 5/4

Kedvenc karakter(ek): Subidu és Subidam. Nem szerepeltek sokat, de valamiért rögtön megtetszettek. Talán azért, mert nekem is van egy ikertestvérem. Ki tudja? Viccesek és cselesek voltak.

Kedvenc idézet(ek): 
– Néha, ahogy a sötétben botorkálunk, megesik, hogy valami jó dologba botlunk.”
„Tökéletlenek vagyunk. Gyarlók, tudatlanok, erőszakosak, rengeteg problémával küszködünk. De ezzel együtt is büszke vagyok rá, hogy az vagyok, ami, az ember lánya.”


2015. szeptember 6., vasárnap

Jessica Shirvington - Elhívás


Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll. A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat. A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.



Író: Jessica Shirvington
Eredeti cím: Embrace
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 392.
Sorozat: Violet Eden krónikák 1.

Már nem is emlékszem hol találkoztam ezzel a könyvvel. Rögtön megakadt a szemem a borítón, de aztán valahogy elfelejtődött. Most ismét rábukkantam és el is olvastam.

A borítóról:
Nagyon harmonikusnak és szépnek találom. A háttérben egy halvány városi látkép van, ami ugyan nem feltűnő, mégis kiegészíti a borítót. Alapból nem szeretem a lila színt, de ezen a borítón kifejezetten tetszik. Nem nagyon tudnám elképzelni másmilyen színnel.

Fülszövegről:
Kiderül, hogy a történet műfaja fantasy elvégre angyalok is szerepet kapnak benne. Megtudhatjuk belőle a főszereplőink neveit. Ami megzavart az-az, hogy én a Phoenix nevet mindig egy női névnek gondoltam. Ebben a műben azonban egy srác viseli. A fülszöveg sejteti, hogy az ellentétek igen erősek, amik harchoz esetlegesen háborúhoz vezetnek.

Történetről:
A történet eleje simán elmenne egy átlagos tiniknek szóló romantikus könyvbe. Tipikus a felállás. Egy lány, aki bele van zúgva egy helyes srácba, aki mellesleg a barátja is. A legjobb barátnő sem maradhat el, hogy bíztassa a főhősnőnket, tegyen lépéseket a kiszemelt srác megszerzése érdekében. A sztori teljesen átlagos lenne, ha nem jönne az a bizonyos csavar. 

Mit tennél, ha kiderülne, hogy akiben a legjobban bíztál nem is az-az ember, akit megismertél? Sőt valójában soha sem ismerted igazán?
Violet élete fenekestül felfordul, amikor fény derül a titkokra, amik meghatározzák az életét, és egészen a születésnapjáig fogalma sincs, mi folyik körülötte.
 A legtöbb ilyen történetben főszereplőnk a tizenhatodik, vagy tizennyolcadik életévét betöltve tesz szert képességeire. Ebben a könyvben azonban változtattak kicsit és a tizenhetes lett a bűvös szám.

Csodáltam a lányt, hogy nem menekült el fejvesztve, miután fényderült a titkokra. Én valószínűleg képen röhögtem volna, azt, aki olyat állít, hogy félig angyal vagyok. Aztán valószínűleg az illető közelébe se mentem volna többet.
Azonban Violet, nem így cselekedett, próbált a lehető legtöbb információhoz hozzájutni, miközben igyekezett elkerülni a Lincolnnal való találkozást.

A történet eleje, pörgős aránylag hamar megtudjuk a történet fő szálát. A közepe véleményem szerint kicsit vontatott, nem történik semmi olyan, ami annyira előlendítené a cselekményt, inkább háttér információkat tudunk meg, Phoenix által. Valamint Violet kezdi kiismerni az erejét, ami a történet végére kiteljesedik, azonban addig elég sok mindenen kell keresztülmennie.

Szereplők:

Violet: Egy erős akaratú, kitartó lány, néha számomra érthetetlen viselkedéssel. Phoenix befolyásolja az érzelmeit, valamilyen szinten irányítja őt. Violet mégis vele marad, pedig érzi, hogy valami nem stimmel. Ezt betudhatjuk annak, hogy befolyásoltság alatt áll, vagy annak, hogy egyszerűen egyszerűbb neki ez a megoldás. Én emiatt elég gyakran legszívesebben a falba vertem volna a fejem, hogy nem tűnik fel neki, hogy az orránál fogva vezetik, még, ha akkor rögtön nem is, de később leeshetne neki. Lincolnt messzire elkerüli, pedig elmondása szerint az egyik alapelve az, hogy nem menekül el, mégis ezt teszi. 
Emily Rudd


„…A lányunk a Keshet szíve, James. Violet ...
- Mit jelent a Keshet?- A Keshet héberül szivárványt jelent. Anyád imádta őket. Azt mondta, a szivárvány a kapocs közöttünk és minden más között a világon: emlékeztet rá, hogy nem vagyunk egyedül. Tökéletesen jelzi a világosság és a sötétség közötti különbséget, és amíg van szivárvány, addig a világ számára is van remény. Az ibolyaszín a szivárvány legbelső színe, a szíve.”

Ryan Doom

Lincoln: Hát mit is mondhatnék róla. Kedvenc karakter lett. Kedves volt tőle, hogy próbált segíteni Violetnek, még azok után is, hogy csúnyán bánt vele. Rossz lehetett neki, hogy titkolóznia kellett a lány előtt, akit szeretett. Mégis inkább halogatta a dolgot, ahelyett, hogy mindent bevallott volna. Ez sajnos tipikus emberi vonás. Szeretjük halogatni az elkerülhetetlent. Ő is itt hibázott, ezzel magára haragítva Violetet, aki az „ellenség” karjaiban kötött ki.

William Levy 

Phoenix: Mint már említettem, a nevén akadtam ki a legjobban. Vagyis nem ez a megfelelő szó, inkább meglepődtem, aztán már csak furcsának tartottam. Szerintem eléggé megosztó személyiség. Nem igazán lehet eldönteni, hogy most a jó vagy a rossz oldalon áll. Talán még ő maga sem tudja. Segít Violetnek, néha mégis hátráltatja. Egyértelműen utálja Lincolnt, és az érzés kölcsönös. Befolyásolja Violet érzéseit, gyakorlatilag kihasználva őt. Emiatt sok mínusz pontot szerzett nálam.


Összességében egy érdekes történetet olvashatunk. Imádtam, hogy a fejezetek elején idézetek voltak, amik kapcsolódtak az adott fejezethez. Örültem neki, hogy attól függetlenül, hogy egy sorozat kezdő könyve, nem volt függővég. Ugyan voltak dolgok, amik lezáratlanok maradtak, de mégsem volt hiányom. Önálló könyvként is megállná a helyét, azonban várom a következő részt, hogy megtudjam, mi történik Violettel, Lincolnnal, Phoenixszel és a többiekkel.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az angyalos történeteket, és nem zavarja őket egy kis horror beütés egy két fejezetben.  

Borító: 5/4
Kedvenc karakter: Lincoln

Kedvenc idézet: 
„Néha mindannyiunknak hinnünk kell abban, hogy még a káosznak is van célja.”