Susan Ee - Angyalok Bukása

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. 
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. 
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.





Író: Susan Ee
Eredeti cím: Angelfall
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Oldalszám: 334.
Sorozat: Angelfall 1.



Miután olvastam a könyvet még jobban megszerettem az angyalos, történeteket. Végezve a könyvvel, rögtön keresgélni kezdtem, hátha találok valami hasonlót. (Akkor még nem jelent meg a második része.) Könyvet nem, de filmet találtam.  A Légió című film szintén angyalok által előidézett apokalipszisről szól. Itt azonban a kezdetekkel ismerkedhetünk meg. Ennek a folytatása egy sorozat, Bukott angyalok címmel. Valójában az apokalipszisen és az angyalokon kívül, nem sok minden közös a két történetben, mégis film/sorozat nézés közben, ez a könyv jutott eszembe.

A borítóról:
Egyszerűen imádom, ezt a borítót. Stílusos mégis egyszerű, és figyelemfelkeltő. A szárny miatt még jobban tetszik, hiszen odáig vagyok az angyalos dolgokért. A borító egy kicsit borús hangulatúra sikerült, a sötét színek miatt.

Fülszövegről:
Megtudhatjuk belőle a történet alaphelyzetét. Pár szavas jellemzés a főszereplőinkről, és a találkozásukról. Kiderül, hogy kalandokkal teli lesz az útjuk, amíg eljutnak San Franciscóba.

Történetről:
Huh… nehéz összeszedni a gondolataimat. Másodjára olvastam a könyvet, és másodszorra is ugyanúgy tetszett. Valahogy mégis más szemmel néztem, tudva, hogy ebből egy bejegyzést szeretnék, majd írni. Észrevettem olyan dolgokat, amik először fel sem tűntek. Más szemmel néztem a mondatokat és azok kapcsolódását, hogy vajon melyikből lehetne egy jó kis idézet. Hát, meg kell, mondjam annyi ilyen mondatot találtam, hogy simán telerakhatnék egy bejegyzést.

A történetünk fordulatokban gazdag, akció dús. Az írónő nem sajnálja a szavakat az érzelmek és a helyzetek leírására. Emiatt elég jól ellehet képzelni a jelenteket. Alapból ez nem lenne baj, csak bizonyos részeknél eléggé gyomorforgató, főleg annak, aki nem bírja a vér és egyéb dolgok látványát. 

Láttam filmeket, sorozatokat, amik az apokalipszis után játszódnak, de azok nem adták át annyira az érzelmeket. A könyvben hosszan olvashatjuk Penryn belső monológjait, hogyan is éli meg ezeket a pillanatokat. Az éhséget, hideget, félelmet, bizonytalanságot és még sorolhatnám, mi mindennel kell megbirkóznia. Mindeközben aggódik a családjáért, legfőképpen a húgáért.

Az írónő párhuzamot von a szereplők bizonyos tulajdonságai és egyes állatok tulajdonságai között.

„Mozgásának atletikus kecsessége pumára emlékeztet, láttam egyszer a tévében, egy természetfilmben, az pont ilyen volt.”
„- Hogyan fogsz kettétépni, miközben úgy kalimpálsz itt, mint egy hátára fordított teknős?”

Poénos beszólásokból sem volt hiány a könyvben. Jó volt olvasni, hogy megfért egymás mellett a komolyság és a komolytalanság. A borongós, világvége hangulat ellenére mégis volt benne egy cseppnyi vidámság, még ha ez néha Penryn, néha pedig Rafi kárára történt.

„- Hát persze hogy nem szomorkodsz. Egy olyan lány, mint te, együtt lehet egy harcos félistennel, mint én. Miért kéne ezen szomorkodni? Az, hogy hátra kellett hagynod egy kerekes széket, ehhez képest említést sem érdemel. – Gondolom, ezt viccnek szántad.– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal.”
– Rafi az majdnem úgy hangzik, mint a Raw Feet. Csupasz Láb, az indián. Véletlen volna?

 Imádtam Rafi és Penryn civódásait olvasni. Úgy tettek, mintha ellenségek lettek volna, közben állandóan megmentették egymást. Rögtön egy se veled, se nélküled kapcsolat jutott eszembe.

Szereplők:

Marie Avgeropoulos
Penryn: Megítélésem szerint egy eléggé összetett személyiség. Kénytelen megváltozni – még ha csak látszólag is– a körülmények hatására.  Tizenhét évesen olyan dolgokra kényszerül, és olyan dolgokat lát, amit normál esetben nem kellene. Ennek ellenére mégis kitart. Makacs, akaratos, és nem fél szembeszállni senkivel a családja életéért. Csodálom a bátorságát és a talpraesettségét. Mindenkit meg akar védeni, még az sem érdekli, ha ez az életébe kerül.

https://hdwallpapers.cat
Rafael: Egy tipikus harcos férfi. Mégis vicces és szerethető karakter. A műből nem tudhatunk meg sok dolgot róla. Valójában eléggé rejtélyes személyiség. Nem az a beszédes fajta, így elég sok információ rejtve marad. Amit később persze megbán. Azonban néha-néha megnyílik Penryn felé. Próbálja azt a látszatot kelteni, mintha nem érdekelné senki és semmi. Ez viszont egy álca, mert gondolkodás nélkül Penryn elé ugrik, hogy rázúduljanak az üvegcserepek a lány helyett. És akkor sem tétovázik, amikor meg kell védenie a lányt a kicsi démonoktól. Tehát valójában nem lehet olyan rossz ember.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az angyalos történeteket, mégsem bánják, ha nem egy tucat sztorit kapnak. Akiket nem zavar, hogy nem egy „rózsaszín szemüveges” romantikus történet, hanem komoly és elgondolkodtató. Azoknak, akiket nem zavar egy kis horror beütés, néhány gyomorforgató, erőszakos résszel. Ezektől eltekintve egy élvezhető, végig izgulhatós történet.

Borító: 5/4

Kedvenc karakter(ek): Subidu és Subidam. Nem szerepeltek sokat, de valamiért rögtön megtetszettek. Talán azért, mert nekem is van egy ikertestvérem. Ki tudja? Viccesek és cselesek voltak.

Kedvenc idézet(ek): 
– Néha, ahogy a sötétben botorkálunk, megesik, hogy valami jó dologba botlunk.”
„Tökéletlenek vagyunk. Gyarlók, tudatlanok, erőszakosak, rengeteg problémával küszködünk. De ezzel együtt is büszke vagyok rá, hogy az vagyok, ami, az ember lánya.”











0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése