Holden Rose: Holtidő

Jason egy teljesen átlagos fiú, pedig már tizenhét éves. Ez azért gond, mert a különlegeseket képző Birodalmi Lumen Akadémia növendéke, ahol elvárás, hogy megmutassa a tehetségét. Emiatt újabb és újabb hazugságokba kényszeríti magát, mígnem a sors váratlanul a császár ellen lázadók táborába sodorja. Ekkor teljesen felfordul körülötte a világ. Már azt sem tudja, kiben bízhat, ki az ellenség, miközben arra is rá kell jönnie, kicsoda ő valójában. Enélkül ugyanis reménytelen, hogy valaha is visszakapja az életét. Aztán a holtidő kíméletlenül és véglegesen elsodor mindent. Semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt. Jason úgy érzi, nem képes lépést tartani a valósággal. Azonban a túlélésért ezen mindenképp változtatnia kell.

Író: Holden Rose
Cím: Holtidő
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 368.
Téma: Steampunk, YA

Köszönöm szépen a könyvet a Főnix Könyvműhelynek és Holden Rosenak! :) 

Uszáma a Könyvspirációk bloggere ajánlotta a könyvet, majd a fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, hogy érdekes történetnek nézek elébe.

Nem is csalódtam, hiszen már a legelején egy mozgalmas kép tárul a szemünk elé. Az első pár oldal megalapozza az egész történet hangulatát, az olvasóban pedig kialakít egy olyan érzést, hogy mindenképpen tudni akarja, hogy mi is lesz a vége, és persze hogy Happy Endben bízik, de az esély természetesen megvan, hogy nem lesz elégedett a végén. (Megsúgom mindenki elégedett lesz, még ha pár kérdés fel is merül a végén.)

Történetünk kicsit eltér a megszokottól, ugyanis itt szinte mindenki főszereplő, vagyis én ezt éreztem. Persze egyértelmű, hogy Jasonön van a hangsúly, tehát őt tarthatjuk főkarakternek, mégis teljes figyelmet kaptak az állítólagos mellékszereplők is. Szépen fel lett építve minden egyes személy múltja, jelene, kapcsolatrendszere és személyisége. Szerencsére nem zavarodtam bele a kacifántos ismerősrendszerek levezetésébe, minden egyes embert a megfelelő személyhez tudtam kapcsolni. A "jó" oldalon állók közül nem tudnék egyet kiemelni, akit kedvencnek titulálhatnék, hiszen mindenkit szerettem valamiért.

Jason a srác, aki keresi önmagát, mert úgy érzi sehová sem tartozik, mégsem adja fel. May, a lány, akinek elszántsága és kitartása nagyon meglepett. Magnus a viselkedése ellenére, és amit először gondoltam róla, nagyon is jó csapatjátékossá, és a társaság hasznos tagjává vált. Nagyon sok kiváló szereplő található meg a könyvben, de mire mindenkit felsorolnék  elmenne a kedvetek az értékelésemtől, azt pedig nem szeretném, hisz bőven van még mesélni valóm. Abban viszont biztosak lehettek, hogy mindenki tartogat meglepetéseket a tarsolyában.

A könyv tele van váratlan, és olykor meglepő fordulatokkal, amire az olvasó nem is számít, ezzel még érdekesebbé téve az eseményeket. Soha nem tudhatjuk, hogy éppen mi fog történni a következő oldalon, és ez még jobban szítja az izgalmat, és szerencsére nem kell semmiben sem csalódnunk. Gyakorlatilag egy lázadás kellős közepébe csöppenünk, ebből kifolyólag sok harci jelenetet olvashatunk nagyon szemléletes leírással, olyannyira hogy szinte már filmszerűen megjelenik előttünk az egész. Az elején nagyon furcsa volt, hogy kevés a párbeszéd, de egy idő után rájöttem, hogy ezt másképp nem lehet jól megírni, hiszen teljesen más képet fest, ha párbeszéd útján ismerjük meg a részletek, annyira nem lenne hiteles ilyen módon, a leírás sokkal inkább beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Bevallom az első jó pár fejezettel nagyon lassan haladtam, ami talán csak a fáradtságnak köszönhető, és annak, hogy kevés időm is volt olvasni, de a végére, mint az Expressz, olyan gyorsan befejeztem az egészet. És elszomorodtam. Felmerült bennem néhány kérdés, ami teljesen természetes, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mi történt ezután a szereplőkkel? Maga a történet egy kerek egészet alkotott, azzal nem volt semmi probléma, minden szépen megvilágosodott, nem lett hiányérzetem -ilyen értelemben - semmivel kapcsolatban.

Számtalan új elgondolást ismerhetünk meg, szerkezeteket, képességeket, a lényeg viszont teljesen hétköznapi, hiszen megmutatja, hogy mennyire előítéletesek vagyunk, hogy egy kegyetlen uralkodó mennyire meg tudja keseríteni a nép életét, és hogy mindig lesznek olyanok, akik harcolnak majd az elnyomás ellen. Ez a könyv tökéletes példája annak, hogyha valamiben hiszünk, és van mit veszítenünk sokkal elszántabban harcolunk, valamint annak, hogy a jó mindig győzedelmeskedik, ami sajnos a valóságban nem mindig történik meg. A remény viszont fontos, és sok mindent megváltoztathat, csak jól kell felhasználni.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti az olyan történeteket, ahol a szereplők kiállnak önmagukért, és nem hátrálnak meg a legreménytelenebb helyzetben sem. Azoknak akik szeretik az akciójeleneteket, a fegyvereket, és az egyéb harci eszközöket, gépeket, hiszen a könyv nem szenved hiányt egyikben sem.

"Mindent egybevetve Jason nagyszerűen érezte magát. Eman főutcáján egy Holló és Vaskó nevű kávézót választott törzshelyéül, mert ott az ital mellé mindig került egy jó anekdota is valamelyik helyi nevezetességről."  
Ez a kedvenc idézetem a könyvből, mert viccesnek és érdekesnek tartom, hogy az író megjelenítette művében egyik alkotótársát, Holló-Vaskó Pétert. Ez szerintem egy nagyon király dolog. :D

Utolsó gondolatként pedig mindenképpen el kell mondanom, hogy imádom a címben megjelenő T-t jelképező szitakötőt. :)

Read More

Vivien Holloway: Végtelen horizont

Becky ​Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát. 

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását. Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását. A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. 

Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

Író: Vivien Holloway

Cím: Végtelen horizont
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Végetlen horizont 1.
Oldalszám: 428
Téma: Fantasy, Steampunk

Köszönöm a könyvet a Főnix Kiadónak, és az írónőnek, amiért megírta ezt a csodálatos történetet. 

Sok jót hallottam már a könyvről, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy minek is köszönheti, hogy ennyien szeretik.

A borító és a cím is passzol a történethez, azt kell mondanom, hogy tökéletes választás volt. Ha két szóval jellemeznem kellene a cselekményt, a címmel körül tudnám írni, persze csak az értené, aki már szintén olvasta a könyvet.

Történetünk egy olyan jövőben játszódik, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, olvashatjuk a fülszövegben, ami önmagában elindít egy gondolatfolyamot. A mai világban nagyon kevés olyan dolgot tudnánk mondani, - már ha tudnánk egyáltalán - ami nem kapcsolódik valamilyen formában az elektromossághoz. Én személy szerint nem tudnám e nélkül elképzelni az életemet, ebbe születtem bele, számomra ez a természetes. Persze, ha a sors úgy hozná kénytelen lennék alkalmazkodni a hiányához, de ahogy az emberek többségének, úgy nekem is hatalmas problémákat, és megpróbáltatásokat okozna.

Visszatérve az eredeti témára, mint ahogy mindig, az emberiség egy szívós faj, így ezt a helyzetet is megoldották, azzal, hogy feltalálták a légjárókat, amikkel közlekedhetnek. Nem emlékszem, hogy volt e arra vonatkozólag bármi is, hogy tömegközlekedési eszközként is használják-e őket, vagy csak azok, akik megengedhették maguknak, esetleg "szerencsésen" hozzájutottak, illetve a hadsereg. Tehát a sportkocsik ideje leáldozott, és most már a légjáró a menő.

Mint ahogy említettem csak bizonyos magasság felett működnek az elektromos cuccok, így a műtéteket és egyéb vizsgálatokat az égben kell elvégezni, ami nem lehet egy egyszerű folyamat. Ha belegondolunk, hogy nekünk mennyit kell várnunk arra, hogy a CT, röntgen vagy egyéb vizsgálatokra bekerüljünk, amikor ezek minden nagyobb egészségügyi intézményben elérhetőek, akkor nekik milyen lehet? Brr bele sem merek gondolni, persze a sürgős esetek kivételek, de a helyzeten nem sokat változtat, ami a többséget illeti. Ha már az orvostudomány, láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy ilyen helyzetbe került a világ a fejlődés nem áll meg, amit a mechanikus végtagok szépen prezentálnak.

Ebben a számunkra újszerű világban él Becky Dwyer és Nick Mattock történetünk hősei. Azt kell mondanom mind a ketten elég jól helytállnak az életben. Két különböző személyiséggel megáldott karakterről beszélünk, akik egyszerre hasonlítanak és különböznek egymástól, és egyszerűen tökéletes volt ez a párosítás. Nagyon sokat nevettem a jeleneteiken, és teljesen át tudtam érezni a gondjaikat, problémáikat.

Nick egy határozott férfi, ami nem meglepő, hiszen nem lehet egy kapitány pipogya, akkor a legénység hamar lelépne, vagy valaki átvenné az irányítást, esetleg mind a kettő egyszerre. A Hydra kapitányaként fontos szerepet tölt be, ám nem minden fekete és fehér, hiszen olyan múltja van, amit nem hangoztat úton útfélen. Valamilyen szinten a múltjának, vagyis inkább a múltbéli cselekedeteinek köszönhetően ismerkedik meg másik főszereplőnkkel, akivel igazán viharos a kapcsolata. Imádtam a szóváltásaikat, és hogy mennyire izzott körülöttük a levegő. Jó volt látni, hogy Beckyvel szemben egyszerre tudott határozott és engedékeny lenni, megtalálta az egyensúlyt, nem hagyta, hogy a lány irányítsa, de valamilyen szinten mégis befolyásolhatóvá vált.

Becky fiatal lányként, szinte gyerekként találkozik először Nickkel, de már ezzel megpecsételi a sorsát. És ha már a sorsról beszélünk, jól kibabrált a leányzóval. Bella az Alkonyatból egyszerűen csak béna volt és emiatt folyton megsérült, de Becky... Ő alapvetően nem egy két ballábas személy, hanem valahogy az események úgy alakulnak, hogy egy kis túlzással, de minden második oldalon megsérül. Fogalmam sincs, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, de sikerül mindig megtalálni a bajt. Szerintem több jelenet játszódott az orvosi szobában, mint bárhol máshol, a végére már nagyon sajnáltam, hogy ennyi szenvedést osztott rá az írónő. Azért ezekben a jelenetekben, és ezek előzményeiben láthatjuk, hogy milyen erős, bátor és kitartó lányról is beszélünk.

A fiatalok életében és kapcsolatuk alakulásában fontos szerepet játszik két felnőtt. Nick oldaláról Harlowe Garrahy, aki hatalmas fejtörést okoz mindenkinek, és haragosa Becky nagybátyjának Duke Bartonnak, aki szintén nem az elhanyagolható szereplők táborát erősíti. A két férfi viszálya indította el az egész lavinát, esemény eseményt követett, és végül összeállt egy hatalmas egésszé.

Szereplőink eme időszaka nem volt egy napfényes, tengerparti séta, mindig történt valami, ami miatt idegeskedhettek, gondolkodhattak, emészthették magukat és egymást.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a mozgalmas, akció dús jeleneteket, azoknak akik odavannak a fegyverekért, és a harcért. Na és persze, akiket nem zavar egy jelentőségteljes szerelmi szál, ami tele van humorral és a szerelmesek közötti harccal.

Read More

A. M. Aranth - A Liliom Kora

A ​Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Író: A. M. Aranth
Cím: A Liliom kora
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 140.
Téma: Fantasy, Steampunk

Az Oculus után nem lepődtem meg azon, hogy Péter kifogyhatatlan kreativitással, és ötlettárral rendelkezik. Egy újabb fergeteges és egyedi világot tár elénk, amin az olvasó meglepődhet, agyalhat, és megszerethet.

A történet 3 szálon fut: Lily, Vincent és Gregor szemén keresztül látjuk, hogy mi történik éppen. Időbeni eltérések vannak a szemszögek között, és gyakran a cselekmények sem függenek össze. Lily és Vincent része már a kezdetek kezdetén összefonódik, a harmadik fél csak később kap szerepet, bár én személy szerint egy kicsit feleslegesnek tartottam. Miért? Mert nem volt annyira fontos karakter, hogy indokolttá vált volna a külön szemszög.

Az elején kicsit elveszettnek éreztem magamat, hisz semmit nem tudtam a világról, amiben járunk, és ez lassan átváltozott. Már voltak ismereteim, de valahogy nem állt össze a kép, bonyolultnak tartottam az egészet. Persze a végére megvilágosodtam, és magyarázatot is kaptam minden kérdésemre. Az Epilógus pedig a könyv csúcspontja volt, igazán váratlan fordulat volt, és imádtam.

Maga az egész könyv egy érdekes szemléletmódban íródott. Adott egy város, ahol mindenkinek megvan a maga kis élete, és édes, ártatlan tudatlanságban éldegélnek napról napra, mi olvasók is ezzel szembesülünk, ám történik valami, ami mindenki életét felforgatja. A városka lakói készülődnek a korszakváltásra, egy nagyszerű kis eseményre számítanak, reménykednek és még sok más hasonló klisés dolog, ám vannak olyanok, akik többet tudnak az egyszerű, földi halandóktól.

Ahogy tudjuk, nincs olyan rendszer, ami mindenkinek megfelelne, ez ebben a műben is nagyon jól látszik, valamint a háttérben folyik az igazi cselekmény, ott ahol senki nem számít rá, és ahol nem foglalkoznak ezzel, mégis mindenki életére hatással van. Nincsenek szem előtt, nem gondolunk bele, hogy mit okozhat, nem számolunk vele, és akkor bumm, úgy arcul csap, hogy egy hétig csillagokat látunk tőle.

A változások középpontjában a fent említett Lily és Vincent áll, akik állampolgári (nem tudom, hogy ebben a műben ez a megfelelő szóhasználat-e)  kötelességüknek érzik, hogy megvédjék a Várost, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak, bár nem is lehetetlen küldetés. Sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett, elbírtam volna  még viselni jó pár plusz oldalt, pláne a befejezés után. Szép kis lezárást kapott a történet az tény, kerek egész volt, de akkor sem lehet, ezt így abbahagyni, ez igazságtalanság. Folytatást szeretnék, nagyon kíváncsi lennék, hogyan valósítják meg a terveiket a szereplők, szerintem abból is kijönne egy kis történet.

A könyv nagy részében teljes meggyőződéssel hittem azt, hogy földönkívüliek keze van a dologban. Ez most nagyon nevetségesnek hangozhat, de tényleg így van. Törtem is a fejem rendesen, hogy milyen magyarázat lehet a történésekre, de csúfos kudarcot vallottam, de nem bántam, elvégre végül nem maradt megválaszolatlan kérdésem.

Mindenkinek ajánlom, aki egy tartalmas könyvet szeretne olvasni, de mondjuk nincs ideje ötszáz oldalt elolvasni. Az se hagyja ki, aki szereti a fantasyt, mert garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.

– A Város csontja kő, húsa vas és acél, vére az emberek, a munkások tömege. Ütőere viszont pénzből van, mi pedig, mint jó orvos, ezen az ütőéren tartjuk a kezünket, és kontrolláljuk a véráramot, hogy a Város egészséges maradjon.

 

Read More