Holden Rose: Holtidő

Jason egy teljesen átlagos fiú, pedig már tizenhét éves. Ez azért gond, mert a különlegeseket képző Birodalmi Lumen Akadémia növendéke, ahol elvárás, hogy megmutassa a tehetségét. Emiatt újabb és újabb hazugságokba kényszeríti magát, mígnem a sors váratlanul a császár ellen lázadók táborába sodorja. Ekkor teljesen felfordul körülötte a világ. Már azt sem tudja, kiben bízhat, ki az ellenség, miközben arra is rá kell jönnie, kicsoda ő valójában. Enélkül ugyanis reménytelen, hogy valaha is visszakapja az életét. Aztán a holtidő kíméletlenül és véglegesen elsodor mindent. Semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt. Jason úgy érzi, nem képes lépést tartani a valósággal. Azonban a túlélésért ezen mindenképp változtatnia kell.









Író: Holden Rose
Cím: Holtidő
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 368.
Téma: Steampunk, YA

Köszönöm szépen a könyvet a Főnix Könyvműhelynek és Holden Rosenak! :) 


Uszáma a Könyvspirációk bloggere ajánlotta a könyvet, majd a fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, hogy érdekes történetnek nézek elébe.

Nem is csalódtam, hiszen már a legelején egy mozgalmas kép tárul a szemünk elé. Az első pár oldal megalapozza az egész történet hangulatát, az olvasóban pedig kialakít egy olyan érzést, hogy mindenképpen tudni akarja, hogy mi is lesz a vége, és persze hogy Happy Endben bízik, de az esély természetesen megvan, hogy nem lesz elégedett a végén. (Megsúgom mindenki elégedett lesz, még ha pár kérdés fel is merül a végén.)

Történetünk kicsit eltér a megszokottól, ugyanis itt szinte mindenki főszereplő, vagyis én ezt éreztem. Persze egyértelmű, hogy Jasonön van a hangsúly, tehát őt tarthatjuk főkarakternek, mégis teljes figyelmet kaptak az állítólagos mellékszereplők is. Szépen fel lett építve minden egyes személy múltja, jelene, kapcsolatrendszere és személyisége. Szerencsére nem zavarodtam bele a kacifántos ismerősrendszerek levezetésébe, minden egyes embert a megfelelő személyhez tudtam kapcsolni. A "jó" oldalon állók közül nem tudnék egyet kiemelni, akit kedvencnek titulálhatnék, hiszen mindenkit szerettem valamiért.

Jason a srác, aki keresi önmagát, mert úgy érzi sehová sem tartozik, mégsem adja fel. May, a lány, akinek elszántsága és kitartása nagyon meglepett. Magnus a viselkedése ellenére, és amit először gondoltam róla, nagyon is jó csapatjátékossá, és a társaság hasznos tagjává vált. Nagyon sok kiváló szereplő található meg a könyvben, de mire mindenkit felsorolnék  elmenne a kedvetek az értékelésemtől, azt pedig nem szeretném, hisz bőven van még mesélni valóm. Abban viszont biztosak lehettek, hogy mindenki tartogat meglepetéseket a tarsolyában.

A könyv tele van váratlan, és olykor meglepő fordulatokkal, amire az olvasó nem is számít, ezzel még érdekesebbé téve az eseményeket. Soha nem tudhatjuk, hogy éppen mi fog történni a következő oldalon, és ez még jobban szítja az izgalmat, és szerencsére nem kell semmiben sem csalódnunk. Gyakorlatilag egy lázadás kellős közepébe csöppenünk, ebből kifolyólag sok harci jelenetet olvashatunk nagyon szemléletes leírással, olyannyira hogy szinte már filmszerűen megjelenik előttünk az egész. Az elején nagyon furcsa volt, hogy kevés a párbeszéd, de egy idő után rájöttem, hogy ezt másképp nem lehet jól megírni, hiszen teljesen más képet fest, ha párbeszéd útján ismerjük meg a részletek, annyira nem lenne hiteles ilyen módon, a leírás sokkal inkább beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Bevallom az első jó pár fejezettel nagyon lassan haladtam, ami talán csak a fáradtságnak köszönhető, és annak, hogy kevés időm is volt olvasni, de a végére, mint az Expressz, olyan gyorsan befejeztem az egészet. És elszomorodtam. Felmerült bennem néhány kérdés, ami teljesen természetes, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mi történt ezután a szereplőkkel? Maga a történet egy kerek egészet alkotott, azzal nem volt semmi probléma, minden szépen megvilágosodott, nem lett hiányérzetem -ilyen értelemben - semmivel kapcsolatban.

Számtalan új elgondolást ismerhetünk meg, szerkezeteket, képességeket, a lényeg viszont teljesen hétköznapi, hiszen megmutatja, hogy mennyire előítéletesek vagyunk, hogy egy kegyetlen uralkodó mennyire meg tudja keseríteni a nép életét, és hogy mindig lesznek olyanok, akik harcolnak majd az elnyomás ellen. Ez a könyv tökéletes példája annak, hogyha valamiben hiszünk, és van mit veszítenünk sokkal elszántabban harcolunk, valamint annak, hogy a jó mindig győzedelmeskedik, ami sajnos a valóságban nem mindig történik meg. A remény viszont fontos, és sok mindent megváltoztathat, csak jól kell felhasználni.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti az olyan történeteket, ahol a szereplők kiállnak önmagukért, és nem hátrálnak meg a legreménytelenebb helyzetben sem. Azoknak akik szeretik az akciójeleneteket, a fegyvereket, és az egyéb harci eszközöket, gépeket, hiszen a könyv nem szenved hiányt egyikben sem.

"Mindent egybevetve Jason nagyszerűen érezte magát. Eman főutcáján egy Holló és Vaskó nevű kávézót választott törzshelyéül, mert ott az ital mellé mindig került egy jó anekdota is valamelyik helyi nevezetességről."  
Ez a kedvenc idézetem a könyvből, mert viccesnek és érdekesnek tartom, hogy az író megjelenítette művében egyik alkotótársát, Holló-Vaskó Pétert. Ez szerintem egy nagyon király dolog. :D

Utolsó gondolatként pedig mindenképpen el kell mondanom, hogy imádom a címben megjelenő T-t jelképező szitakötőt. :)












0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése