A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krimi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krimi. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 18., szerda

Lois Duncan - Stranger with my face - A másik én

A TÜKRÖN TÚL A HALÁL VÁR
Laurie Strattonnak végre mindene megvan, amire egy tizenhat éves lány vágyhat. A tökéletes nyara végén azonban új fordulatot vesznek a történések, amikor a barátja azt állítja, hogy látta őt egy másik fiúval – pedig Laurie otthon feküdt betegen. Azt ezt követő rejtélyes észlelések meggyőzik a lányt arról, hogy egy nagyon is valós személy ólálkodik körülötte…
Később kiderül, hogy ez a személy nem más, mint Laurie elveszett ikertestvére, akinek egészen másként alakult az élete, és ez keserűvé, gonosszá tette. Megtanulta, hogyan kísértheti Laurie-t, sőt egy idő után már igazi veszélyt jelent. Akar valamit Laurie-tól… Méghozzá az életét!
Hagyd égve a villanyt!

Író: Lois Duncan
Eredeti cím: Stranger with my face
Cím: A másik Én
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 264
Téma: Ifjúsági, Krimi, Romantikus, Thriller

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Aki ismer az tudja, hogy az ilyen jellegű könyvek távol állnak tőlem alap esetben, de ahogy böngésztem a Könyvmolyképző oldalát megakadt a regényen a szemem, és elolvasva a fülszöveget elkapott egy érzés, hogy kíváncsi vagyok, ezért hát végül a kezemben landolt és olvasni kezdtem. A Másik Én egy olyan alkotás, ami hátborzongató, de mégsem tudod letenni, falod az oldalakat, hogy minél több információ birtokába juss. Meglepő fordulatokban nincs hiány az biztos, én személy szerint végig izgultam az egészet.

Régen volt már az hogy egy ültő helyemben az elejétől a végéig elolvassak egy könyvet, hát most sikerült. Ugyan hajnali háromkor csuktam be a könyvet, de sokáig velem maradt a gondolata. Voltak fenntartásaim a regénnyel kapcsolatban, de kellemesen csalódtam. 

Amint azt a fülszövegből megtudhattuk Laurie a főszereplőnk, aki egy átlagos tizenhat éves lány. Iskolába jár, vannak barátai és egy friss párkapcsolata. Egy gyönyörű helyen él szüleivel és két testvérével, mondhatni semmi gondja az életben. Ám egy nap minden megváltozik, amikor egy betegséggel töltött éjszaka után megvádolják, hogy kitalálta az egészet csak hogy kibújjon az aktuális buli alól. Hősnőnk teljesen összezavarodik, ezután pedig sorra történnek a furcsábbnál furcsább események, amik gyanakvóvá teszik. 

Laurie elkezd foglalkozni a megérzéseivel, "látomásaival", szépen lassan elkezdi összerakni a kirakós apró darabkáit, egészen addig amíg fény nem derül a titokra. Valójában valahol a világban él egy ikertestvére, akiről soha senki nem beszélt. A családban egy kis feszültség alakul ki a titok és a történtek miatt. 

Lia, hősnőnk ikertestvére nem járt olyan szerencsésen mint Laurie, amit nehezményez és elhatározza, hogy megszerzi mindazt amit ő nem kapott meg, és ennek eléréséhez nem restell mindent bevetni nem törődve azzal hogy ki sérül meg. 

Laurie az elején barátsággal és jóhiszeműen viszonyul testvéréhez, ám hamar megbánja tettét. Barátai Helen és Jeff veszélybe kerülnek, ami felnyitja a szemét. Felveszi a kesztyűt a gonosszal és megpróbálja megvédeni szeretteit, ám amikor a dolgok rosszra fordulnak fizikailag képtelen a segítségükre sietni. 

A regény számtalan misztikus és kulturális elemet tartalmaz, amelyek érdekessé és egyben hátborzongatóvá teszik a cselekményt, de mégis ezektől olyan izgalmas. 

Mint már említettem nem kifejezetten rajongok ezért a műfajért, de ez a regény megvett. Nem tudtam letenni egy percre sem, muszáj volt hogy megtudjam mi lesz a vége. Most pedig hiányérzetem van, de mint megtudtam a regényből készült film is, amit biztosan meg fogok nézni, bár tudom hogy nem lesz ugyanolyan mint amikor olvastam. 



2020. október 12., hétfő

Jennifer L. Armentrout - Míg ​a halál…

Tíz év telt el az óta, hogy Sasha Keaton elhagyta nyugat-virginiai otthonát, miután kiszabadult a Vőlegény néven ismert kegyetlen sorozatgyilkos karmaiból.

Amikor Sasha tíz év után végül hazatér, hogy segítsen a családi fogadó körül, úgy tűnik, élete kirakósának darabjai végre a helyükre kerülnek. Amikor aztán a lányt ismét veszély fenyegeti, Cole Landis FBI ügynök is újra felbukkan, és fogadalmat tesz, hogy helyrehozza tíz évvel korábbi hibáját, és ezúttal megvédi őt.

Aztán eltűnik egy nő. Majd még egy, és a Vőlegény borzalmainak egyetlen túlélője egyre nyugtalanítóbb üzeneteket kap. Cole soha sem volt képes megbocsájtani magának, hogy nem tudta megvédeni Sashát, és mindenre kész, hogy most megtegye. Mert a lány szórakoztató szexissége alatt, amibe tíz éve beleszeretett, acélkemény erő lakozik, és emiatt csak még jobban szereti.

Valaki azonban figyel. Vár. Így Sasha első hibája könnyen az utolsó is lehet.

Író: Jennifer L. Armentrout
Eredeti cím: Till Death
Cím: Míg a halál...
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 400
Téma: Krimi, Thriller, Romantikus, Erotikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

 Az egyik kedvenc íróm Jennifer L. Armentrout, a Luxen sorozatát egyszerűen imádom, és már megszámolni sem tudom hányszor olvastam végig a teljes sorozatot. Egy szó, mint száz ezen könyvek alapján határozottan azt tudom mondani, hogy zseni ez a nő. Így tehát nem meglepő, hogy ezt a regényt meg kellett szereznem, az csak plusz pont volt, hogy a kiadó piros élfestéssel is kiadta. 

A könyv borítója gyönyörű, azonnal megakadt rajta a szemem, és örülök, hogy nem az eredeti borítót választotta a kiadó. Ugyan megtartotta középen a virág motívumot, de összességében teljesen más koncepciót alkotott meg vele, ami szerintem nagyon jó ötlet volt. 

Mostanában elkezdtem más témájú könyvek után érdeklődni, kezd egy kicsit kinyílni a szemem, és a kíváncsiságom is nagyobb és ahogy a következő bejegyzésekben látszódni fog, előtérbe kerültek nálam a krimi, thriller regények. Persze nem a legdurvább fajták, hanem azok amelyek kicsit árnyaltabbak, így szépen lassan tudom megszokni ezt a fajta stílust, ami eddig távol állt tőlem. Ezért is esett a választásom Jennifer L. Armentrout Míg a halál... című regényére. Egyrészt szeretem az írónő munkásságát, másrészt kíváncsi voltam, hogyan teljesít egy másik műfajban, ami ugyan tartalmazza a már megszokott romantikus szálat, de került bele egy kis plusz. 

Adott hősnőnk, Sasha aki évekkel ezelőtt egy hatalmas traumán esett át, hiszen az egyetlen túlélője egy sorozatgyilkosnak, aki előszeretettel kínozta meg áldozatait. Az események után Sasha érthető módon nem tudott a szülővárosában maradni, ezért a lehető legmesszebb kezdett új életet. A múltját nem tudta elfelejteni, de valamennyire rendeződött az élete, és jó munkája van.

Végül mégis úgy dönt, hogy visszatér és segít édesanyjának a fogadó körül, ennek egyrészt örül, hiszen gyerekkori álma volt, hogy majd egyszer ő vezeti a családi vállalkozást. Ám mégis retteg, hogy milyen lesz visszatérnie a megpróbáltatásainak helyszínére. Elsőre úgy tűnik nincs oka aggodalomra, ám aránylag hamar kiderül, hogy valaki nagyon nem örül annak, hogy újra a városban van, egyre furcsább és rémisztőbb dolgok történnek vele. 

A színen feltűnik volt barátja Cole, aki ugyanolyan hatást vált ki hősnőnkből mint régen, ugyanaz a vonzalom, de immár felnőtt köntösbe csomagolva. Cole szándéka, hogy megvédje a lányt, hogy újra biztonságban érezhesse magát, ám terve nem éppen problémamentes. Valahogy mindig történik valami, amikor nincs a lány közelében, ennek elkerülése érdekében szinte hősnőnkhöz költözik. Próbál rájönni, hogy ki állhat az ijesztő esetek mögött, ki akarja elűzni a lányt? És vajon megelégszik e azzal, hogy a városból elüldözi, vagy a Vőlegény, az ismert sorozatgyilkos munkáját akarja befejezni? 

Annyi biztos, hogy a lány élete veszélyben forog, és emiatt a hozzá közelállóké is, hiszen nem tudjuk ki és mi leselkedik rájuk. Azért be kell vallanom, hogy elég hamar rájöttem ki áll a háttérben, szerintem ha valaki egy picit is odafigyel, akkor simán le lehet szűrni az elejtett információkból, sőt szerintem szinte ordít a "megoldás". Attól függetlenül, hogy tudtam a könyv nagy "csattanóját" ugyanúgy élveztem az olvasást. Nem azt mondom, hogy ez az írónő legjobb könyve, de nem is a legrosszabb. 

Ebben a műfajban még kezdő vagyok, de úgy gondolom egyszeri olvasásra tökéletes, izgalmas fordulatok, és persze a romantika, ami nálam elengedhetetlen. 



2020. április 12., vasárnap

Karen M. McManus - Tartsd ​meg a titkot

A ​New York Times kihagyhatatlan bestsellerregénye a Lehull a lepel írónőjétől!
Echo Ridge egy amerikai kisváros. Ellery még sosem járt ott, de már mindent hallott róla. Ott tűnt el a nagynénje, amikor még csak 17 éves volt. Öt évvel ezelőtt pedig egy bálkirálynő meggyilkolása tette fel a helyet a térképre. És Ellerynek most oda kell költöznie, ráadásul a nagymamájához, akiről semmit sem tud.
A város kívülről tökéletesnek tűnik, de sok titkot rejteget. És még mielőtt a suli egyáltalán elkezdődhetne, egy rejtélyes valaki fenyegető üzenetet tesz közzé: megígéri, hogy a bál idén is ugyanolyan veszélyes lesz, mint öt évvel ezelőtt. Aztán, mintha csak ennek bizonyítása lenne, még egy lány eltűnik.
Ellery mindent tud a titkokról. Az anyjának is vannak; a nagyanyjának is. És minél több időt tölt Echo Ridge-ben, annál világosabb lesz, hogy mindenki rejteget valamit. És az a helyzet, hogy a titkok veszélyesek – és a legtöbb ember nem igazán tudja megtartani őket. Ezért is van, hogy Echo Ridge-ben úgy járja, az a legbiztosabb, ha minden rejtegetnivalódat megtartod magadnak.

Író: Karen M. McManus
Eredeti cím: Two Can Keep a Secret
Cím: Tartsd meg a titkot
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 384
Téma: Krimi, Ifjúsági, LMBTQ

Köszönöm a könyvet a Maximnak!
Az írónő előző könyvét már olvastam, nem volt annyira rossz, így hát úgy gondoltam a következő regényével is megpróbálkozom. Az elkezdéssel nem is volt probléma, a folytatással annál inkább.
Pár fejezet után valahogy meguntam, és úgy voltam vele majd később folytatom, hát az a később majdnem egy hónap múlva lett.

Most sem igazán kötött le a regény, nem azt mondom, hogy rossz volt, de valahogy más mindig jobban érdekelt, de tudtam, hogy ideje lenne összeszedni magamat és végre befejezni, így az elmúlt két napban kitartóan olvastam, és igyekeztem, hogy semmi ne terelje el a figyelmemet. Mint ahogy ez a bejegyzés is mutatja, sikerrel jártam. Szerencsére az utolsó pár fejezet annyira érdekes volt, hogy aránylag hamar sikerült letudnom.

A történet főszereplője Ellery és Malcom akiknek a szemszögéből megismerhetjük majdnem az egész történetet, mert hát azért maradjon egy kis kérdés az olvasóban a regény végére úgy az igazi, annak ellenére hogy a könyv egy stand alone... Tehát megvan a két főszereplőnk, akiknek elég furcsán alakult eddig is az élete.

Ellery és Ezra, a lány ikertestvére Echo Ridge-be költöznek az addig nem igazán ismert nagymamájukhoz, mert az anyjuk nem tud róluk megfelelően gondoskodni. Ez nem nevezhető éppen akkora eseménynek, hiszen van jó néhány regény ami hasonlóan kezdődik, de itt van egy kis csavar. Sadie, az ikrek anyja nem sokat mesélt múltjáról, ám azt nem titkolta el, hogy ikertestvére Sarah ebben a kisvárosban tűnt el, és ő emiatt nem akar visszatérni soha. Ami szintén a város ellen szól, hogy öt évvel ezelőtt egy lány meghalt. Elleryt ez ahelyett, hogy elriasztaná inkább kíváncsivá teszi, és nyomozásba kezd, elvégre hol tudhatnánk meg többet, ha nem ott és azok között ahol történt az eset?

Az elején aránylag minden rendben megy, az ikrek szépen beilleszkednek, barátokat szereznek, az majdnem mellékes, hogy az érkezésük napján egy lakót fedeznek fel az út közepén, aki halott. Úgy éreztem, hogy valahogy ez az esemény elég sokáig úgymond feledésbe merül. Egyrészt érthető, amikor ijesztő dolgok kezdenek történni. Néhány lány, köztük Ellery is fenyegetéseket kap, ami miatt felbolydul a kisváros, de hősnőnket nem könnyű megijeszteni, ezért folyton elméleteket gyárt, bizonyítékokat gyűjt. Malcolm, aki testvére révén érintett a múltban történtekben hősnőnkhöz csapódik, így ketten próbálják felgöngyölíteni az ügyet, de be kell vallani Mal inkább a csendes támogató szerepét tölti be.

Szóval Ellery minden egyes információ morzsából elméletet gyárt, újra és újra felülírva az előzőt, ám a végén kiderül, hogy nem is járhatott volna messzebb az igazságtól. A történet során sok titokra fény derül, olyanokra is amik nem kapcsolódnak a balesethez, illetve a fenyegetésekhez. Az egész történet arról szól, hogy hogyan próbálják összerakni a puzzle darabjait, de eközben azt is láthatjuk, hogy a város lakói, hogyan viszonyulnak ehhez az egészhez.

Összességében azt mondhatom, hogy tetszett a könyv, érdekes volt olvasni, hogy próbálnak rájönni, hogy mi történt és ki volt a tettes. Ha valaki szereti a kriminek a könnyedebb változatát, akkor ő bizonyára szeretni fogja ezt a kis történetet.


2020. január 8., szerda

Kőhalmi Zoltán: A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit avagy 101 hulla Dramfjordban

Az ​megvan, hogy Jo Nesbø, Rejtő Jenő és Italo Calvino együtt írnak regényt? Nincs? Akkor most ideje megvásárolnod Kőhalmi Zoltánnak, a magyar stand up egyik legjobbjának első könyvét, ugyanis ez a regény éppen ilyen: mintha egy őrült posztmodern író állna neki egy norvég krimi megalkotásának, de közben féktelen humora nem hagyná, hogy a dolgok a rendes medrükben csordogáljanak. Végül egy agyament paródia születik, amiben a skandináv bűnügyi regények minden jellemző alkatrésze megtalálható: alkoholista, antiszociális nyomozó; gyermekkori traumák, társadalomkritika, titkosszolgálat, külföldi maffiák, extrém gyilkolási formulák, hullahegyek és a többi… De amíg a 101. halottig eljutunk, hőseink más könyvekben is megfordulnak (nagyjából Japántól Oroszországig), a sztori újabb és újabb hajmeresztő fordulatokat vesz, és amikor már azt hinnénk, hogy ennél a szerző már képtelen jobban megcsavarni a történetet, akkor rá kell jönnünk: de igen! Térdcsapkodósan letehetetlen, borzalmasan izgalmas, őrülten mulatságos. Kőhalmi magyar humoristának is jelentős, ám norvég krimiírónak egyenesen felejthetetlen! - Cserna-Szabó András

Író: Kőhalmi Zoltán
Cím:  A ​férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit avagy 101 hulla Dramfjordban
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 274.
Téma: Krimi, Paródia
Köszönöm a könyvet a Helikonnak!
Már arra sem emlékszem, hogy mikor került hozzám a könyv, olyan régen történt. Akkor gyorsan el is kezdtem olvasni, mert kíváncsi voltam, hogy milyen regényt alkotott meg számunkra Kőhalmi Zoltán.

Az író nem ismeretlen számomra, ahogy szerintem másoknak sem, elvégre egy elég ismert személyről beszélhetünk. Leginkább a TV-ben láthatjuk őt, valamint a különböző rendezvényeken, amelyeken fellép. Humoristaként vált ismertté, most pedig a könyviparba is beszállt.

A borítóból kiderül, hogy már több alkotása is megjelent,  amikkel még nem találkoztam, szóval elmondhatjuk róla, hogy aktív író, és több fajta műfajban is kipróbálta magát.

Első nekifutásra nem jutottam sokáig a könyvben, valahogy nem fogott meg, és teljesen érthetetlen volt számomra minden. Emiatt elég hamar fel is adtam a dolgot, utána pedig nagyooon nagyon nehezen vettem rá magamat, hogy egyáltalán ránézzek a könyvre. Ez nem feltétlenül a regény hibája, hanem az is, hogy az iskola, munka mellett nem igazán volt időm, kedvem és hangulatom az olvasáshoz, és ráadásul ehhez a regényhez egy teljesen más szemléletre volt szükség, mint amit megszoktam.

Az első dolog, ami nagyon zavart, azok a számomra idegen karakterek egyes betűk helyén, hihetetlenül irritáltak az elején, nyilván a könyv végére megszoktam őket, de ehhez nagyon sok időre volt szükség.

Most hogy az ünnepek alkalmával több szabadidőm lett egy kis pihenés, és rengeteg film megnézése után úgy döntöttem eljött az ideje, hogy befejezzem az elkezdett regényt, mit ne mondjak az első tapasztalat alapján nem repestem az örömtől, de nem írtam le a könyvet, mindenképpen meg akartam neki adni az esélyt, hogy lenyűgözzön.

A kezdet most is nehéz volt, nem igazán kötött le a regény, ám ahogy haladtunk a történetben egyre inkább átéreztem a könyv hangulatát, és elkezdtem élvezni az olvasást, megértettem mindazt, amit az első pár fejezetben nem, és kezdett szépen összeállni a fejemben a sztori.

Miután túljutottam azon a bizonyos holtponton, már elfogadtam a regényt, és mondhatni meg is szerettem. Érdekes volt, vicces, néhol kissé erőltetett, de összességében egy élvezhető könyvről beszélhetünk, de csak akkor ha valaki vevő az ilyen stílusra. Ha valaki elzárkózik az ilyen jellegű alkotásoktól, az valószínűleg nem élvezné az olvasást, de azok akik szeretik a humoros és nyakatekert történeteket, na meg persze a krimit azoknak mindenképpen csak ajánlani tudom!


2018. december 27., csütörtök

Karen M. McManus - Lehull ​a lepel

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

Író: Karen M. McManus
Eredeti cím: One of Us Is Lying
Cím: Lehull a lepel
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 382
Téma: LMBTQ, Krimi, Ifjúsági, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Maxim Kiadónak!
A fülszöveg nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és mert eléggé eltér a könyv témája az eddig olvasott regényekétől, úgy gondoltam ideje kicsit kitörni a komfortzónámból, és a romantikus "maszlagok" után valami mást is olvasni. A Lehull a lepel pont jókor jött, és izgatottan vártam, hogy belevethessem magamat a rejtélybe.

Kezdetben valami nagy durranásra számítottam, egy jó kis nyomozós, összeesküvés elméletekkel teli regényre. Ugyan nem azt kaptam, amit vártam, de ettől függetlenül nem volt rossz a történet.
Adott öt főszereplő, akik köré a regény és a rejtély épül, mint ahogy már a fülszövegben olvashatjuk bizony az egyikük meghal, ez lesz a cselekmény fő mozgatórugója. A legfontosabb kérdések, hogy ki, miért és hogyan követte el ezt a tettet. A gyilkossággal azt a négy diákot gyanúsítják, akik jelen voltam Simon halálakor, hiszen mindannyiuknak lett volna, okuk és lehetőségük  is. Tehát elkezdődik a nyomozás, hogy kiderítsék az igazságot.

A nyomozás persze nem állítja meg a diákok életét, szereplőink ugyanúgy iskolába járnak, élik a mindennapi életüket, ám rettegnek, hogy mikor is derül fény a rejtett titokra, amit őriznek. Egyre nagyobb a nyomás és a felelem, miközben egyre több mindenre fény derül. Az események összekovácsolják főhőseinket, holott előtte nem voltak puszi pajtások. Ebben a regényben tökéletesen érvényesül, és megmutatkozik az a mondás, miszerint bajban ismerszik meg a barát.

A történet során sok minden megfordult a fejemben, próbáltam összeilleszteni a darabokat, hogy rájöjjek ki áll a gyilkosság hátterében. Eleinte arra gondoltam, hogy Simon meg sem halt, ez egyszerűen csak egy nagyon rossz vicc, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem ez történt. Ezután elkezdtem gondolkodni, hogy ki is tehette, de ahogy olvastam a szereplők gondolatait, és egyre jobban "megismertem" őket el nem tudtam volna képzelni, hogy közülük valaki a gyilkos. Egy két elejtett mondat, vagy gondolatfoszlány viszont felvetette a gyanút, hogy esetleg ő az a személy, akit keresünk.

Persze nem ilyen egyszerű a dolog, ha rögtön ki lehetne találni a gyilkos kilétét, nem is lenne izgalmas a könyv. Az utolsó fejezetekig rejtély, hogy ki is a tettes, és visszagondolva nem is voltak nyilvánvaló jelek, legalábbis én nem vettem észre egyet sem, de ez betudható a figyelmetlenségemnek is. Hogy meglepődtem-e? Igen, viszont voltak személyek, akiket kizártam a gyanúsítottak közül, sőt szinte mindenkit, ezért aztán már azt sem tudtam kire gyanakodhatnék, így végigolvastam a könyvet és megtudtam mindent, amit akartam.

Sok minden szerepet kap ebben a könyvben, úgymint a barátság, szerelem, család, árulás, titkok stb. A regény nagyon sokrétű, már abból kifolyólag is, hogy több személy szemén keresztül látjuk az eseményeket. Ebből a kavalkádból áll össze a regény.

Ugyan teljes mértékben nem azt kaptam, amire számítottam, de tökéletes átmenet volt az átlagos, semmi extrás romantikus történetek és a krimi műfaja között, bár inkább hajazott az előbbire. Azoknak ajánlom, akik még nem kerültek bele a krimi világába, és nincs összehasonlítási alapjuk, hogy milyen is egy igazi, ízig vérig krimi könyv.


2017. október 31., kedd

Sophie Hannah - Bántó távolság

Hátborzongató, csavaros thriller megszállott szerelemről, lelki kínzásról és az emberi szív legsötétebb zugairól az Idegen arcocska című bestseller szerzőjétől.
Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb titkot rejteget: a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth szeretője. Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt. De a rendőrséget nem sikerült erről meggyőznie. Robert felesége kijelenti, hogy férje nem is tűnt el. A kétségbeesett Naomi, ha nem tudja meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor veszélybe. Ekkor haladék nélkül hozzáfognak a kereséséhez.

Író: Sophie Hannah
Cím: Bántó távolság
Eredeti cím: Hurting Distance
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 446.
Sorozat: Spilling Bűnügyi Osztálya (CID) 2.
Téma: Krimi, Thriller

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak!
Egy kis félelemmel és fenntartással kezdtem neki az olvasásának, hiszen ez a fajta műfaj távol áll tőlem, és aggódtam, hogy emiatt más szemmel fogok nézni a könyvre, ezért igyekeztem objektíven megközelíteni a helyzetet.

Már az első pár oldal után éreztem, hogy nem egy mindennapi regényt tartok a kezemben, és bizony elég erős volt a kezdés, hiszen egy felkavaró, és egyáltalán nem könnyű témával indít, ami már önmagában is megrendítő.
Olyan mintha egy naplót olvasnánk, amit Naomi Robertnek szánt. Ebben megszólítja a férfit, kérdéseket intéz hozzá, feleleveníti az együtt töltött pillanatokat. Ezen keresztül ismerjük meg a múltat, és a jelent is.
Szerencsére más szemszög is kiegészíti a történetet. A nyomozók szemén keresztül is információkhoz jutunk, és megtudjuk mit gondolnak az eseményekről, milyen következtetéseket vonnak le, és hogyan oldódik meg a rejtély. Látjuk, hogyan is folyik egy nyomozás nagy vonalakban, mennyire nincs egyszerű feladatuk, főleg ha hátráltatják is őket.

Mint ahogy fent már említettem nem igazán olvasok ilyen műfajú könyveket, azt azonban el kell mondanom, hogy filmekben, sorozatokban szívesen nézek ilyen témájúakat, élvezem is őket, így reménykedtem abban, hogy az olvasás is hasonló érzéseket vált, majd ki belőlem.

Az elején nagyon szenvedtem, nem akartak elfogyni a lapok, teljes kudarcként éltem meg, egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire nem vagyok képes arra, hogy befejezzem. Mivel éreztem, hogy ha erőltetem, akkor nem lesz belőle semmi, ezért egy kicsit félretettem a könyvecskét, és elfoglaltam magam mással. A módszer bevált. Pár nap elteltével (volt az hét is) végre valahára újra rá tudtam magamat venni, hogy folytassam, és meglepődtem, ugyanis olyan gyorsan faltam a lapokat, hogy azt vettem észre, hogy bizony ennyi volt. Tehát összességében nem nevezhetném katasztrófának, ezt a folyamatot.

Azt hittem nagy hangsúly kerül a lelki megrázkódtatásokra, és már már terápiás célúvá válik a könyv, de nem. Persze nyilván központi szerepe van, és fontos is, de inkább a nyomozás menete kerül előtérbe, az hogyan tudunk meg egyre többet, hogyan kezdjük el látni az összefüggéseket, és a megoldást, na meg persze a bonyodalmak.

A könyv negyedében a nyomozást segítő/hátráltató hazugságok hagyták el Naomi száját, ami a problémák nagy részét okozta, ahogy a fülszövegben is olvasható, ezek kellettek ahhoz, hogy a nyomozás egyáltalán elkezdődjön, és a végén mindenki meglepődött, hogy mi lett az ügy vége. Mondjuk valamilyen szinten számítani lehetett erre a végkifejletre, legalábbis volt egy sanda gyanúm, hogy összefüggenek a dolgok. Persze teljes egészében nem lehetett kitalálni, de szépen lassan, ahogy kapjuk az információmorzsákat kezd összeállni a kép.

A másik szereplő, aki nagyon megkavarja az állóvizet az Juliet Haworth, Robert felesége. A könyv nagy részében ki nem állhattam, ezt a nőt. Folyton játszadozott és rébuszokban beszélt, és őszintén azt gondoltam, hogy nem teljesen százas, de a történet végére, és az előzmények megismerése után más megvilágításba került. Még mindig idegesített, de már megértettem a viselkedésének az okát.

Összességében a könyv a nyomozást mutatja be, azt hogy attól, hogy több információhoz jutunk, nem feltétlen kerülünk közelebb a megoldáshoz, sőt van, hogy sokkal bonyolultabbá teszi a megfejtés.
És a könyvnek van egy nagyon fontos tanulsága, az, hogy soha ne bízzunk meg teljes mértékig senkiben, és hogy soha nem tudhatjuk, hogy valaki tényleg az-e, akinek mondja magát, vagy nem.