Liz Braswel - Egy új élmény

Mi lett volna, ha nem Aladdin lesz a dzsinn gazdája?

Aladdin egy csavargó. Megannyi sorstársához hasonlóan, mindig csupán még egy újabb napot próbál túlélni az elszegényedett Agrabah-ban. Jázmin egy hercegnő, aki épp házasságra készül lépni kijelölt vőlegényével. Semmit sem akar jobban, mint elkerülni a rá kiszabott sorsot, hogy megláthassa, mi rejlik a palota falain kívül. Amint azonban a Szultán legbizalmasabb tanácsadója, Jafar hirtelen hatalomra tör, minden megváltozik. Egy ősi lámpa segítségével Jafar a varázslat törvényeit megtörve képessé válik a szerelem és halál uralására. Hamarosan nagy feladat vár Aladdinra és a hercegnői címtől megfosztott Jázminra: ők vezetik majd Agrabah népét a királyság szétszakításával fenyegetőző, hataloméhes uralkodó elleni lázadásban. Ez nem az a történet, amit már oly jól ismersz. Ez a történet a hatalomról, a forradalmárokról, és a szerelemről szól. És arról, hogyan képes mindent megváltoztatni egyetlen pillanat.

Író: Liz Braswel

Eredeti cím: A Whole New World 

Cím: Egy új élmény

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 414

Téma: Retelling, Fantasy, Ifjúsági, Romantikus 

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!

A Sorsfordító történetek sorozat szerintem egy nagyon jó ötlet volt, egy olyan rést tölt be amire van igény, ezért nem meglepő hogy sorra jelennek meg a regények. Mostani bejegyzésemben ahogy már a címből is olvashatjátok az Egy új élmény című történetet veszem közelebbről szemügyre, amely egy Aladdin retelling. 

Mindegyik regény egy az emberek által ismert és szeretett mesét dolgoz át és ezáltal egy teljesen új történetet tár az olvasó elé, ez most sincs másként. 

A borító nagyon jól passzol a sorozat többi kötetéhez, lila színben pompázik amely jól harmonizál a fekete és arany/sárga színekkel amelyek szintén megjelennek a borítón. 

A történet elején már az események közepébe csöppenünk, amely azt vetíti előre, hogy mozgalmas regénynek nézhetünk elébe. Ennek ellenére nekem nagyon lassan ment az olvasása, nagyon hamar el tudta minden vonni a figyelmemet, sajnos nem tudtam annyira belehelyeződni a történetbe, mint amennyire lehetett volna. Félreértés ne essék nem a könyvet hibáztatom miatta, valószínűleg nem a megfelelő időben és hangulatban kezdtem neki a történetnek. 

Ahogy az eredeti történetben itt is Aladdin van a középpontban, de a cselekmény jócskán eltér az eredetitől. Ez persze nem meglepő, hiszen pont ez a lényege az egész sorozatnak, hogy a jól ismert történeteken csavarnak egyet és szinte rám sem lehet ismerni az eredeti mesére.

A szereplők itt is Aladdin, Jázmin, Jafar és a többiek ám eléggé más felosztásban, mint ahogy ismerhetjük őket. Természetesen ebből a sztoriból sem maradhat ki a dzsinn, akinek szintén más szerepet szánt az írónő. Sajnos nem igazán lopta be magát a szívembe se a szereplők, se a történet. 

Azzal, hogy Aladdin helyett Jafar birtokolja a lámpást, és ezáltal a dzsinnt egy teljesen új megvilágításba helyeződik a történet, hiszen azzal, hogy egy negatív karakter szó szerint a főgonosz jut hatalomra semmi jóra nem számíthatunk, amiről olvashatunk is bőven a regényben. Ez egy érdekes elgondolás, hiszen tudjuk, hogy valóságban is gyakran olyan személyek jutnak előnyhöz, akik azt gonosz célokra használják fel, ahogyan itt is. Gyakorlatilag erről szól az egész történet Jafar egy csomó gonoszságot, gyilkosságot visz véghez, Aladdin és Jázmin pedig próbálja megakadályozni. 

A cselekmény akciódús volt ugyan, mindig történt valami, de számomra nem azt a könnyed kikapcsolódást nyújtotta, mint amire szükségem volt, ennek ellenére el tudom képzelni hogy egy olyan pillanatomban, időszakomban olvasom akkor még talán néhány része tetszhet is. 

Úgy gondolom minden negatív érzésem ellenére vannak bizonyos jelentek vagy részek, amik tetszettek, de nem ezek voltak túlsúlyban. 

Számomra nem adta vissza azt az érzést mint az ismert változata, és nem mondom azt hogy ez rossz dolog, mert ilyennek is lenni kell, de mást nem tudok mondani csak hogy ez most nem jött át nekem. Nem mondom azt, hogy bizonyos idő elteltével nem próbálkozom meg vele újra de jelen állás szerint nem egy hamar fog lekerülni a polcomról.  Ettől függetlenül a Sorsfordító történetek további részeitől továbbra sem fogok elzárkózni, hiszen a korábban olvasott történetek tetszettek, érdekesnek tartottam őket, és bízom abban hogy a jövőben megjelenő kötetek is elnyerik a tetszésemet. 

Read More

Jen Calonita - Ne ​érezz, ne kérdezz!

Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?

Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?

Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.

Író: Jen Calonita

Eredeti cím: Conceal, Don't Feel

Cím: Ne érezz, ne kérdezz!

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás éve: 2020.

Sorozat: Sorsfordító történetek

Oldalszám: 368

Téma: Retelling, Fantasy, Ifjúsági, Kaland, Mágia 

Köszönöm a könyvet a Manó Könyveknek!

Személy szerint nagyon szeretem a meséket, illetve a retellingeket is az olyanokat, mint például ez a történet is. Szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerné a Jégvarázs című mesét, amelynek főszereplői Elza és Anna- De mi történik akkor, ha a már ismert szereplők új cselekményt kapnak? Erre a kérdésre válaszol a regény, hiszen ebben a változatban Elza és Anna ugyan testvérek, de nem ismerik egymást. Vajon tényleg az a sorsuk, hogy együtt legyenek, vagy épp ellenkezőleg? 

Elza élete ugyanolyan, mint amilyen a mesében kivéve, hogy azt hiszi egyke és így éli mindennapjait Arandelleben a szüleivel, egészen addig míg be nem következik a tragédia és a szülei életüket vesztik. Az ő részéről innen kezdődik az igazi eltérés a meséhez képest. 

Anna már a kezdet kezdetén sem illik bele a már ismert mesébe, ő ugyanis egy kisvárosban él szüleivel, akik egy pékséget üzemeltetnek. A lány nagyon boldog, és szorgos, valamint nagyon tehetséges a sütésben. Nagy tervei vannak, de mindenekelőtt a legnagyobb, hogy eljuthasson Arandellebe, amelyet a szülei igyekeznek megakadályozni a tudta nélkül. Ez nem véletlen, hiszen hatalmas titkot őriznek, amely ha kiderül teljesen felborítja a lány eddigi életét. 

Bekövetkezik a tragédia, Elza immár egyedül kénytelen megbirkózni a szülei halálával, és a királysággal kapcsolatos összes teendővel, amit a hirtelen jött képessége sem könnyít meg, sőt még jobban összezavarja. 

A történet innentől kezd úgymond izgalmassá válni. Elza rájön, hogy valahol a világban él a testvére, akit a szülei eltitkoltak előle. Az emlékei szépen lassan visszatérnek a lányról. A koronázás napján borul ki igazából az a bizonyos bili, hősnőnk teljesen összezavarodik és, mint a mesében itt is kikelve magából télbe taszítja Arandellet és az egész környéket, majd elmenekül, hogy megkeresse testvérét. 

Eközben Anna sem tétlenkedik, érzi belülről, hogy muszáj tennie valamit, hogy megállítsa a telet. Segítségére van Kristoff és Sven, akiket már a mesében is imádtam, és itt is a kedvenceim voltak. Szóval hárman felkerekednek, hogy megmentsék a királyságot, aztán csatlakozik hozzájuk a kedvenc hóemberünk Olaf is. 

Ahogy a mesében úgy itt is rengeteg akadály nehezíti a szereplők útjait. Nem elég, hogy zord az időjárás, Hans herceg is gonosz, önző terveket szövöget. A könyvben sokkal ellenségesebb és számítóbb volt, minden lehetőséget kihasznált, hogy övé legyen a korona. 

Mint kiderül egy átok miatt kellett elválnia egymástól a lányoknak, de ez az átok sem akadályozhatja meg hogy újra együtt legyenek, főleg akkor amikor teljesen visszatérnek az emlékeik. 

Összességében imádtam a történetet, mindenkinek csak ajánlani tudom, akik szerették a Jégvarázst. Egy gyerekeknek, fiatal felnőtteknek szóló regény, ami ugyan elég hosszú, de megéri elolvasni. Fontos dolgokat mutat be, mint például a szeretet erejét. Ha érdekelnek a hasonló regények bátran ajánlom, szerintem nem fogsz csalódni. :)

Read More

Rosamund Hodge – Kegyetlen szépség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Leonidas ​​lányát tizenhét éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét.
De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.

Nyxet születétől kezdve arra készítik elő, hogy végezen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp a vonzó és szemtelenül szellemes új férje nem. Nyx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével. A szerző, az amerikai Rosamund Hodge az ókori mítoszok, a középkori angol történetek és a dark fantasy-k megszállottja, jelenleg Seattle-ben él a hét macskájával és a plüss szörnyeivel.

“Imádtam ezt a felemelően sötét és káprázatosan szenvedélyes történetet – alig várom, hogy megjelenjen Hodge következő regénye!”
Sarah J. Maas az Üvegtrón-sorozat szerzője

“Teljesen magával ragadott!”
Alex Flinn, a Beastly – A szörnyszívű írója

Író: Rosamund Hodge
Eredeti cím: Cruel Beauty
Cím: Kegyetlen szépség
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 432
Téma: Fantasy, Görög mitológia, Retelling

A könyvről semmit sem tudtam, de biztos voltam benne, hogy bizony nekem ezt el kell olvasnom. Hogy miért? A válasz pofon egyszerű. Hát a borító miatt. Szerelem volt első látásra, és tudtam, hogy a szerelmünknek be kell teljesednie, így amikor lehetőségem adódott egy pillanatig sem tétováztam és rávetettem magamat a könyvre.

A történet alapja a Szépség és a szörnyeteg, aminek nagyon örült gyermeki lelkem, hiszen imádom a meséket különösen az ilyen stílusúakat. Imádtam, hogy az írónő valami újat alkotott, és a régi elemeket úgy be tudta építeni, hogy az embernek a végén semmilyen hiányérzete nem marad. Azt leszámítva, hogy nincs folytatása a könyvnek, és emiatt igen nagy szomorúság vett rajtam erőt. Jelenleg úgy érzem, hogy nincs értelme az életemnek, sőt annyira a hatása alatt állok, hogy egy új könyvbe sem tudok belekezdeni, és azt sem tudom, hogyan fogom megírni ezt a bejegyzést.

Az írónő modernizálta a mindenki által ismert mesét, és inkább a fiatalok, a felnőttek stílusához írta, a kisgyerekek helyett. Emiatt a történet mélységet kapott, egy kis pluszt, ami miatt a történet sokkal reálisabb lett, mégis megmaradtak a mesés elemek. A könyv kicsit lagymatagon indul, leírás leírás hátán, kevés párbeszéd, és nem is történik semmi extra. Aztán, bumm, és úgy magába szippantja az olvasót a történet, hogy azt is elfelejti, hogy a könyvön kívül van élet. Velem is ez történt, annyira bele tudtam magamat élni az eseményekbe, mintha én is ott lettem volna. Nüx érzéseit teljesen átéreztem, ugyan nem minden döntésével értettem egyet, de tudtam vele azonosulni.

Ha már Nüx-nél tartunk meg kell említenem, hogy igazán belevaló csaj. Zsebi kedvenc szavával élve egy igazi badass karakter. Nem abból állt a könyv, hogy siránkozott, vagy nyafogott volna, hanem ment és csinálta, nem adva fel azt, amit elhatározott. Tetszett, hogy a szereplők nem feketék, vagy fehérek. Mindenkinek volt egy jó és egy rossz oldala, egyaránt hoztak jó, és rossz döntéseket és ettől volt olyan valósághű, hiszen a mindennapi életet is ez jellemzi.

A mesei elemek mellett gyakran megjelennek vallásos, mitológiai utalások, amik még érdekesebbé tették az egész művet, ahogyan a kifinomult fogalmazásmód, és a különleges, egyedi nevek is. Mostanában elég gyakori, hogy az író áldoz arra időt, hogy megtalálja a megfelelő nevet a karaktereknek, és ezzel is tesz azért, hogy a könyve emlékezetesebb, egyedibb, figyelemfelkeltőbb legyen. Ebben a könyvben is nagy hangsúlyt kap egy bizonyos szereplő neve, ezt nem fejteném ki bővebben, de szerintem tudjátok kire gondolok.

Különböző érzelmek harcolnak egymással a történetben, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Emiatt Nüx néha elbizonytalanodik, de mégis próbál megfelelni. Hősnőnk érzelmi szerkezete eléggé összetett, pont, mint egy húsvér embernél. Nem volt rózsaszín köd, egyszerre tudott szeretni és gyűlölni, látta a jót és a rosszat is az emberekben. Tényleg annyira reálisnak érződtek a reakciói, hogy semmilyen cselekedetén nem tudtam meglepődni, és én imádtam ezt.

Ahogyan azt is, hogy nem csak a jelen rajzolódott ki előttünk, hanem a múlt is. Sok mindenre választ kapunk, és a könyv végére összeállnak a mozaikdarabok, amiket az írónő fokozatosan adagol az olvasónak, és létrejön az egész, ami egyszerűen wow.

A karakterek, helyszínek és cselekmények kidolgozása egyszerűen fantasztikus. Az írónő stílusáról nem is beszélve. Örök hálám a Menő Könyveknek, hogy lehetőségem adódott elolvasni ezt a nagyszerű könyvet. Bátran ajánlom mindenkinek, hiszen egy örök élmény, egy csodálatos utazás, ami elvarázsolja az olvasót.

Értékelés: 5/5
Egy magával ragadó történet, ami elvarázsolja az olvasót. Reálisan ábrázolja a szereplőket, és cselekedeteiket. Az eleje egy lassú folyású, de aztán felgyorsulnak az események, és rendesen zajlanak az események. Egy esti mese, amin 100%-ék, hogy nem fogsz elaludni.

Borító: 5/5***
Egyszerűen IMÁDOM. *-* Szerelem elő látásra. Annyira örültem, amikor kiderült, hogy a magyar könyvhöz is megtartották az eredeti borítót.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek. Kevés mellékszereplő, de ez nem volt baj, hiszen akkor elvonták volna a figyelmet a lényegről.

Kedvenc Karakter:
Nüx, egy igazi Badass karakter. Imádtam.

Kedvenc Jelenet:
Az egész könyvet imádtam, de a kedvenc részem talán a vége volt.

Kedvenc Idézetek:

„Talán Asztraia nem elég bátor, de legalább azt szeretné, hogy éljek. Erre itt vagyok én, és arra vágyom, hogy bárcsak ő venné át a biztos halálba szóló helyemet.”

„Az ajtóban még megállt, és hangosan fújtatott egyet. Úgy képzelte, hogy ettől megrendítően gyönyörű és drámai lesz, de inkább egy asztmás kandúrhoz hasonlított.”

„Amikor még sokkal fiatalabb voltam, néha elképzeltem, hogy az égbolt csak egy könyvillusztráció, és mi mindannyian biztonságban fészkelünk a borítók között.”

„A tüdőm és a szívem mintha jéggé vált volna. Lebegtem, hagytam magam sodródni, és abból a hidegségből olyan puhán szóltam hozzá, akár a hó, azt a gyengéd és engedelmes hangszínt használva, amivel nyugtáztam Atyám és Telomache néni minden hozzám intézett utasítását, minden parancsukat, amelyekkel soha nem nyomasztották volna Asztraiát, mivel őt valóban szerették.”

„Már emlékeim sem voltak, nevem sem, az egyetlen dolog, amit tudtam, ami mélyebb és hidegebb volt minden sötétségnél, hogy elveszítettem valamit, amit jobban szerettem, mint az életet”

„Zuhantunk, mintha mindig is zuhantunk volna, és örökkön örökké folytatnánk, mert semmi más nem is létezett ezen a kavargó lángon és árnyékon kívül. De továbbra is belé kapaszkodtam. És ő is továbbra belém kapaszkodott, énbelém.”

 

Read More