A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Főnix Könyvműhely. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Főnix Könyvműhely. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. augusztus 11., szerda

Vivien Holloway - Vérvörös ​horizont

 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a füzet egy kis meglepetés azok számára, akik szerették a Végtelen horizontot, és két novellát tartalmaz a regény világából.
Az első a Végtelen horizont előzménytörténetét leíró Táguló horizont, melyben kiderül, hogyan találkozott Becky először Nick Mattockkal, és hogy mi is történt azon a bizonyos szerencsétlen kártyapartin. Ezzel a történettel a szemfüles olvasók már találkozhattak a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiában.

A második egy teljesen új novella, és időben a Végtelen horizont után játszódik.
A Vérvörös horizont a könyv egyik igencsak megosztó mellékszereplőjét, Junipert hozza előtérbe, akinek sikerült életben maradnia, miután Duke és Nick kiszabadították Becky-t a Tartaroszról.

„– Azokat a gyáva férgeket, akik nem jelentkeznek három percen belül a vezérlőteremben, megkeresem, és személyesen lövöm agyon – szóltam bele rekedten a mikrofonba, különösebb ceremónia nélkül. – A hajó új kapitánya beszélt.”

Író: Vivien Holloway
Cím: Vérvörös horizont
Kiadó: Főnix Könyvműhely 
Kiadás éve: 2016.
Sorozat: Végtelen horizont 
Oldalszám: 96
Téma: Disztópia, Fantasy, Novella

Évekkel ezelőtt olvastam a Végtelen horizontot, és nagyon tetszett, szívesen újraolvasom bármikor. Most végre eljutottam oda, hogy a Vérvörös horizontot is elolvassam. Csupán 96 oldal az egész, szóval pár óra alatt végeztem is vele és be kell hogy valljam, hogy hiába olvastam régebben a történetet egy pillanat alatt sikerült visszacsöppennem ebbe a világba, aminek nagyon örültem. 

A könyv két novellát tartalmaz, amelyből az egyik egy előzménynovella a második a Végtelen horizont után játszódik. 

Az előzménynovella Becky és Nick megismerkedését mutatja be, hogyan is keverednek egymás mellé, és úgymond betekintést nyerhetünk a fő könyvben történt események kiváltó okaiba. Egyébként is nagy Becky és Nick fan vagyok, szóval nagyon örültem neki, hogy újra olvashatok rólunk, és ugyan egy kis szösszenetet, de akkor is élveztem. 

A második novella, mint már említettem a könyv után játszódik, és Juniper a főszereplője. Szerintem ez egy nagyon jó választás volt, nekem kifejezetten tetszett a története, hiszen eléggé megosztó személyiség. A Végtelen horizontban nem lett a kedvencem, de elvonatkoztatva a történtektől, jó volt olvasni mi is történik vele, miután lebukott. 

Mind a két történet rövid időt ölel körbe, bőven tudtam volna még olvasni őket, és be kell hogy valljam kedvet kaptam ahhoz, hogy újra elolvassam a Végtelen horizontot. Sőt fontolgatom az írónő további regényeinek elolvasását is, hiszen nagyon tetszik a stílusa, és hát van jó pár megjelent regénye, szóval ellennék látva egy darabig olvasnivalóval. :D 

A Vérvörös horizontot egyértelműen azoknak ajánlom, akik olvasták a Végtelen horizontot, akik pedig nem olvasták azoknak éppen itt az ideje, hiszen egy nagyon jól megírt, átgondolt történet, ami szerintem mindenki szívét elrabolja, és mindenkit megnevetett. 

Novellákról igazán nehéz sokat írni anélkül, hogy elspoilereznénk a lényegét, tényleg azt vallom, hogy el kell olvasnunk ahhoz, hogy megértsük miért olyan jó. Egyben az egész, az írói stílus, maga a történet, a cselekmények. Ez olyan, mint egy jó vicc, amikor már el kell magyarázni valakinek, akkor gyakorlatilag már nem is vicces. Szóval tényleg csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy olvassa el mind a két könyvet, főleg ha szereti az ilyen típusú regényeket. 




2019. február 5., kedd

Gabriella Eld - Talpig feketében

Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Író: Gabriella Eld
Cím: Talpig feketében
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2018
Sorozat: Legendák a Bagolyvárosból 1.
Oldalszám: 144.
Téma: Disztópia, Fantasy

Köszönöm a könyvet a Főnix Kiadónak!
Többségében nagyon szeretem a magyar írók könyveit, amikor találkoztam a Talpig feketében című regénnyel nem voltam annyira elájulva tőle, de úgy gondoltam, hogy mindenképpen adok neki egy esélyt, hiszen soha nem lehet tudni, meg aztán elég rövidke kis regény úgyhogy kikapcsolódásnak a vizsgaidőszak közepén tökéletes választás.

A borítót először nem tudtam hova tenni, számomra furcsa volt, de éppen ettől különleges. A lila és a kék szín dominál, háttérben egy utca, középen pedig egy fej szarvakkal, amiről később megtudtam, hogy egy Oni maszk és fontos szerepe van a regényben.

A történet elején megismerkedhetünk két főszereplőnkkel Igorral és Alaskával, és már az első pár fejezetben megtudhatjuk, hogy bizony egyiküknek sem egyszerű az élete. Mind a kettejüknek megvan a maga titka, a maga átka amivel meg kell küzdeniük, a sors pedig úgy hozza, hogy közösen kell kibogozniuk az életüket.

A fő mozgatórugó az, hogy két féle ember létezik, van aki adottsággal rendelkezik és van aki nem. Természetesen az átlag emberek félnek az ismeretlentől, ezért törvényileg szabályozzák, hogyan is kell eljárni azokkal, akik adottsággal születnek. Ám vannak akik ügyesen kibújnak a rendszer alól ezzel megmentve az életüket, sokan viszont odavesznek. Főhőseink is ennek "köszönhetően" találkoznak.

Igor szó szerint berobban az ablakon és összekavarja nem csak Alaska cuccait, de az életét is. Ezután a két fiú együtt tölti szinte minden percét lévén, hogy menekülniük kell, de eközben észrevétlenül barátság szövődik közöttük. Sok mindent megélnek ez idő alatt, és mi is sok mindent megtudunk róluk, az életükről, a gondolkodásmódjukról.

Olvasás közben egy pillanatig sem unatkozunk, hiszen mindig történik valami, az írónő a történet végéig fokozza a hangulatot. Egész idő alatt érezzük azt a kis feszültséget, várjuk, hogy mi fog történni. Nagyon sok érzelmet, és cselekményt sikerült belesűríteni ebbe a rövidke kis könyvbe, de mégsem éreztem, azt hogy túlzás lenne.
A legtöbb szereplőt sikerült megszeretnem valami miatt, mindenkiben volt valami plusz, amitől emlékezetessé váltak, még ha az nem is éppen belső tulajdonság volt.

Rövidsége ellenére nagyon tetszett a történet, érdekes volt, és izgatottan várom az írónő következő regényét, mert nagyon remélem, hogy nem hagyja abba, amit csinál. :D Ééééés mivel ez egy sorozat első része, ezért biztos vagyok benne, hogy még számos könyve kerülhet fel a polcomra. :)
Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas történeteket, és egy kis kikapcsolódásra vágyik.


2018. március 23., péntek

Holden Rose: Holtidő

Jason egy teljesen átlagos fiú, pedig már tizenhét éves. Ez azért gond, mert a különlegeseket képző Birodalmi Lumen Akadémia növendéke, ahol elvárás, hogy megmutassa a tehetségét. Emiatt újabb és újabb hazugságokba kényszeríti magát, mígnem a sors váratlanul a császár ellen lázadók táborába sodorja. Ekkor teljesen felfordul körülötte a világ. Már azt sem tudja, kiben bízhat, ki az ellenség, miközben arra is rá kell jönnie, kicsoda ő valójában. Enélkül ugyanis reménytelen, hogy valaha is visszakapja az életét. Aztán a holtidő kíméletlenül és véglegesen elsodor mindent. Semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt. Jason úgy érzi, nem képes lépést tartani a valósággal. Azonban a túlélésért ezen mindenképp változtatnia kell.

Író: Holden Rose
Cím: Holtidő
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 368.
Téma: Steampunk, YA

Köszönöm szépen a könyvet a Főnix Könyvműhelynek és Holden Rosenak! :) 
Uszáma a Könyvspirációk bloggere ajánlotta a könyvet, majd a fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, hogy érdekes történetnek nézek elébe.

Nem is csalódtam, hiszen már a legelején egy mozgalmas kép tárul a szemünk elé. Az első pár oldal megalapozza az egész történet hangulatát, az olvasóban pedig kialakít egy olyan érzést, hogy mindenképpen tudni akarja, hogy mi is lesz a vége, és persze hogy Happy Endben bízik, de az esély természetesen megvan, hogy nem lesz elégedett a végén. (Megsúgom mindenki elégedett lesz, még ha pár kérdés fel is merül a végén.)

Történetünk kicsit eltér a megszokottól, ugyanis itt szinte mindenki főszereplő, vagyis én ezt éreztem. Persze egyértelmű, hogy Jasonön van a hangsúly, tehát őt tarthatjuk főkarakternek, mégis teljes figyelmet kaptak az állítólagos mellékszereplők is. Szépen fel lett építve minden egyes személy múltja, jelene, kapcsolatrendszere és személyisége. Szerencsére nem zavarodtam bele a kacifántos ismerősrendszerek levezetésébe, minden egyes embert a megfelelő személyhez tudtam kapcsolni. A "jó" oldalon állók közül nem tudnék egyet kiemelni, akit kedvencnek titulálhatnék, hiszen mindenkit szerettem valamiért.

Jason a srác, aki keresi önmagát, mert úgy érzi sehová sem tartozik, mégsem adja fel. May, a lány, akinek elszántsága és kitartása nagyon meglepett. Magnus a viselkedése ellenére, és amit először gondoltam róla, nagyon is jó csapatjátékossá, és a társaság hasznos tagjává vált. Nagyon sok kiváló szereplő található meg a könyvben, de mire mindenkit felsorolnék  elmenne a kedvetek az értékelésemtől, azt pedig nem szeretném, hisz bőven van még mesélni valóm. Abban viszont biztosak lehettek, hogy mindenki tartogat meglepetéseket a tarsolyában.

A könyv tele van váratlan, és olykor meglepő fordulatokkal, amire az olvasó nem is számít, ezzel még érdekesebbé téve az eseményeket. Soha nem tudhatjuk, hogy éppen mi fog történni a következő oldalon, és ez még jobban szítja az izgalmat, és szerencsére nem kell semmiben sem csalódnunk. Gyakorlatilag egy lázadás kellős közepébe csöppenünk, ebből kifolyólag sok harci jelenetet olvashatunk nagyon szemléletes leírással, olyannyira hogy szinte már filmszerűen megjelenik előttünk az egész. Az elején nagyon furcsa volt, hogy kevés a párbeszéd, de egy idő után rájöttem, hogy ezt másképp nem lehet jól megírni, hiszen teljesen más képet fest, ha párbeszéd útján ismerjük meg a részletek, annyira nem lenne hiteles ilyen módon, a leírás sokkal inkább beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Bevallom az első jó pár fejezettel nagyon lassan haladtam, ami talán csak a fáradtságnak köszönhető, és annak, hogy kevés időm is volt olvasni, de a végére, mint az Expressz, olyan gyorsan befejeztem az egészet. És elszomorodtam. Felmerült bennem néhány kérdés, ami teljesen természetes, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mi történt ezután a szereplőkkel? Maga a történet egy kerek egészet alkotott, azzal nem volt semmi probléma, minden szépen megvilágosodott, nem lett hiányérzetem -ilyen értelemben - semmivel kapcsolatban.

Számtalan új elgondolást ismerhetünk meg, szerkezeteket, képességeket, a lényeg viszont teljesen hétköznapi, hiszen megmutatja, hogy mennyire előítéletesek vagyunk, hogy egy kegyetlen uralkodó mennyire meg tudja keseríteni a nép életét, és hogy mindig lesznek olyanok, akik harcolnak majd az elnyomás ellen. Ez a könyv tökéletes példája annak, hogyha valamiben hiszünk, és van mit veszítenünk sokkal elszántabban harcolunk, valamint annak, hogy a jó mindig győzedelmeskedik, ami sajnos a valóságban nem mindig történik meg. A remény viszont fontos, és sok mindent megváltoztathat, csak jól kell felhasználni.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti az olyan történeteket, ahol a szereplők kiállnak önmagukért, és nem hátrálnak meg a legreménytelenebb helyzetben sem. Azoknak akik szeretik az akciójeleneteket, a fegyvereket, és az egyéb harci eszközöket, gépeket, hiszen a könyv nem szenved hiányt egyikben sem.

"Mindent egybevetve Jason nagyszerűen érezte magát. Eman főutcáján egy Holló és Vaskó nevű kávézót választott törzshelyéül, mert ott az ital mellé mindig került egy jó anekdota is valamelyik helyi nevezetességről."  
Ez a kedvenc idézetem a könyvből, mert viccesnek és érdekesnek tartom, hogy az író megjelenítette művében egyik alkotótársát, Holló-Vaskó Pétert. Ez szerintem egy nagyon király dolog. :D

Utolsó gondolatként pedig mindenképpen el kell mondanom, hogy imádom a címben megjelenő T-t jelképező szitakötőt. :)


2018. március 20., kedd

Vivien Holloway: Végtelen horizont

Becky ​Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát. 
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását. Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását. A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. 
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

Író: Vivien Holloway
Cím: Végtelen horizont
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015
Sorozat: Végetlen horizont 1.
Oldalszám: 428
Téma: Fantasy, Steampunk

Köszönöm a könyvet a Főnix Kiadónak, és az írónőnek, amiért megírta ezt a csodálatos történetet. 
Sok jót hallottam már a könyvről, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy minek is köszönheti, hogy ennyien szeretik.

A borító és a cím is passzol a történethez, azt kell mondanom, hogy tökéletes választás volt. Ha két szóval jellemeznem kellene a cselekményt, a címmel körül tudnám írni, persze csak az értené, aki már szintén olvasta a könyvet.

Történetünk egy olyan jövőben játszódik, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, olvashatjuk a fülszövegben, ami önmagában elindít egy gondolatfolyamot. A mai világban nagyon kevés olyan dolgot tudnánk mondani, - már ha tudnánk egyáltalán - ami nem kapcsolódik valamilyen formában az elektromossághoz. Én személy szerint nem tudnám e nélkül elképzelni az életemet, ebbe születtem bele, számomra ez a természetes. Persze, ha a sors úgy hozná kénytelen lennék alkalmazkodni a hiányához, de ahogy az emberek többségének, úgy nekem is hatalmas problémákat, és megpróbáltatásokat okozna.

Visszatérve az eredeti témára, mint ahogy mindig, az emberiség egy szívós faj, így ezt a helyzetet is megoldották, azzal, hogy feltalálták a légjárókat, amikkel közlekedhetnek. Nem emlékszem, hogy volt e arra vonatkozólag bármi is, hogy tömegközlekedési eszközként is használják-e őket, vagy csak azok, akik megengedhették maguknak, esetleg "szerencsésen" hozzájutottak, illetve a hadsereg. Tehát a sportkocsik ideje leáldozott, és most már a légjáró a menő.

Mint ahogy említettem csak bizonyos magasság felett működnek az elektromos cuccok, így a műtéteket és egyéb vizsgálatokat az égben kell elvégezni, ami nem lehet egy egyszerű folyamat. Ha belegondolunk, hogy nekünk mennyit kell várnunk arra, hogy a CT, röntgen vagy egyéb vizsgálatokra bekerüljünk, amikor ezek minden nagyobb egészségügyi intézményben elérhetőek, akkor nekik milyen lehet? Brr bele sem merek gondolni, persze a sürgős esetek kivételek, de a helyzeten nem sokat változtat, ami a többséget illeti. Ha már az orvostudomány, láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy ilyen helyzetbe került a világ a fejlődés nem áll meg, amit a mechanikus végtagok szépen prezentálnak.

Ebben a számunkra újszerű világban él Becky Dwyer és Nick Mattock történetünk hősei. Azt kell mondanom mind a ketten elég jól helytállnak az életben. Két különböző személyiséggel megáldott karakterről beszélünk, akik egyszerre hasonlítanak és különböznek egymástól, és egyszerűen tökéletes volt ez a párosítás. Nagyon sokat nevettem a jeleneteiken, és teljesen át tudtam érezni a gondjaikat, problémáikat.

Nick egy határozott férfi, ami nem meglepő, hiszen nem lehet egy kapitány pipogya, akkor a legénység hamar lelépne, vagy valaki átvenné az irányítást, esetleg mind a kettő egyszerre. A Hydra kapitányaként fontos szerepet tölt be, ám nem minden fekete és fehér, hiszen olyan múltja van, amit nem hangoztat úton útfélen. Valamilyen szinten a múltjának, vagyis inkább a múltbéli cselekedeteinek köszönhetően ismerkedik meg másik főszereplőnkkel, akivel igazán viharos a kapcsolata. Imádtam a szóváltásaikat, és hogy mennyire izzott körülöttük a levegő. Jó volt látni, hogy Beckyvel szemben egyszerre tudott határozott és engedékeny lenni, megtalálta az egyensúlyt, nem hagyta, hogy a lány irányítsa, de valamilyen szinten mégis befolyásolhatóvá vált.

Becky fiatal lányként, szinte gyerekként találkozik először Nickkel, de már ezzel megpecsételi a sorsát. És ha már a sorsról beszélünk, jól kibabrált a leányzóval. Bella az Alkonyatból egyszerűen csak béna volt és emiatt folyton megsérült, de Becky... Ő alapvetően nem egy két ballábas személy, hanem valahogy az események úgy alakulnak, hogy egy kis túlzással, de minden második oldalon megsérül. Fogalmam sincs, hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen, de sikerül mindig megtalálni a bajt. Szerintem több jelenet játszódott az orvosi szobában, mint bárhol máshol, a végére már nagyon sajnáltam, hogy ennyi szenvedést osztott rá az írónő. Azért ezekben a jelenetekben, és ezek előzményeiben láthatjuk, hogy milyen erős, bátor és kitartó lányról is beszélünk.

A fiatalok életében és kapcsolatuk alakulásában fontos szerepet játszik két felnőtt. Nick oldaláról Harlowe Garrahy, aki hatalmas fejtörést okoz mindenkinek, és haragosa Becky nagybátyjának Duke Bartonnak, aki szintén nem az elhanyagolható szereplők táborát erősíti. A két férfi viszálya indította el az egész lavinát, esemény eseményt követett, és végül összeállt egy hatalmas egésszé.

Szereplőink eme időszaka nem volt egy napfényes, tengerparti séta, mindig történt valami, ami miatt idegeskedhettek, gondolkodhattak, emészthették magukat és egymást.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a mozgalmas, akció dús jeleneteket, azoknak akik odavannak a fegyverekért, és a harcért. Na és persze, akiket nem zavar egy jelentőségteljes szerelmi szál, ami tele van humorral és a szerelmesek közötti harccal.


2017. október 9., hétfő

Riley E. Raines - Chloe, a titokzatos

Trizantonban kegyetlen háború dúl, amely nem kíméli a Ricofeld anyahajó legénységét sem. Egy napon új fejlesztésű, hatalmas és szörnyen bonyolult Humanoid harci gép érkezik a hajó hangárába, amelynek karbantartását a tizenöt éves Dionra bízzák. A gép „tartozékai” között szerepel Ethan, a legmogorvább sztárpilóta is, akivel az ifjú szerelő valaha találkozott.

Dion soha nem látott kihívással néz szembe. Hogyan lesz képes megbirkózni azzal a feladattal, amelyre a műszaki személyzet nála tapasztaltabb tagjai sincsenek felkészülve? Hogyan fejthetné meg a fenséges robot titkait, ha egyszer nem mehet a pilótafülke közelébe? Mindennek a tetejébe Ethannel nem csak hogy képtelenség szót érteni, de még a gépére sem tud vigyázni.

Trizanton pilótái a sorozat első kötetében egy távoli, forrongó világba repítenek, ahol a birodalmak között dúló, ádáz háborúban a káprázatos gépeknél csak a barátság értékesebb.

Író: Riley E. Raines
Cím: Chloe, ​a titokzatos
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2017.
Sorozat: Trizanton pilótái 1.
Oldalszám: 200.
Téma: Gyermek- és Ifjúsági Irodalom

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

Uszáma (Könyvspirációk) a csoportban felvetette, hogy érdekelne e valakit ez a történet, a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy talán tetszene nekem, így azt mondtam, hogy próbáljuk meg, és nagyon jó döntést hoztam. Amin meglepődtem, amire csak a könyv végén bukkantam rá, az, hogy bizony magyar szerző tollából származik ez a regény. Őszintén szólva ez a lehetőség meg sem fordult a fejemben. Nyilván az író neve megtévesztő volt számomra, de ezzel nem volt problémám, hiszen örülök annak, hogy egyre több hazai alkotó műve a kezem illetve a szemem  ügyébe kerül, és ami a legjobb érzés az, hogy ezek tetszenek is. Úgy érzem nem reménytelen a magyar irodalom sem, nagy lehetőség rejlik benne.

Visszatérve a könyvre, a borító egyszerű, rajzos, inkább képregényszerű, emiatt a nézelődő rögtön látja, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom táborát erősíti. Ez pedig hasznos, hiszen ránézésre eldönthető, hogy a mi kategóriánkba tartozik-e vagy sem. A másik pozitívum, hogy teljesen hű a cselekményhez, minden, ami a könyvben központi szerepet kap, és fontos az visszaköszön a borítón.

A fülszöveg tömör, lényegre törő, mégsem meséli el az egész történetet, éppen annyit árul el, amennyi ahhoz szükséges, hogy tisztában legyünk a könyv alap helyzetével, és ne úgy kezdjük el az olvasást, hogy halványlila fogalmunk sincs, hogy mire számíthatunk. A fülszöveg közepén két kérdést láthatunk, amik felkeltik a kíváncsiságunkat, és szerencsére a könyvben válaszokat is kapunk rájuk.

Könyvünk nem szenved hiányt szereplőkből sem, de a két legfontosabb karakter, mint ahogy a fülszövegből, és a borítóból is kiderül, Dion és Ethan. A történet köréjük és egy humanoid gépezet köré épül. Dion egy szerelő, talán a legjobb mindenki közül, szinte bármit meg tud javítani, és ami meglepő az, hogy "csak" tizenöt éves, ebből látszik, hogy, ha valaki szereti, azt amit csinál, és szán időt arra, hogy tanuljon, és fejlessze magát, akkor semmi sem lehetetlen. Ez igaz Ethanre is, aki egy sztárpilóta. Mindenki ismeri, ám a Ricofeld anyahajóra érkezve megdöbbenve tapasztalja, hogy nem körülötte forog a világ. Azonban nem egy nagyképű fiú, ugyan vannak kevésbé szimpatikus megnyilvánulásai, de egy eléggé szerethető karakter.

Történetünk a múltban kezdődik, amikor is főhőseink először találkoznak, már ez megalapozza a hangulatot, ugyanis elég rendhagyó körülmények között ismerik meg egymást. Ezután ugrunk az időben, és már a helyszín is megváltozik, immár a Ricofeld anyahajó fedélzetén folytatódik a cselekmény. Itt megismerjük a mellékszereplőket, azt, hogy mik a feladataik, és hogy valójában mi is a helyzet a nagyvilágban. Dion munkájába is belepillanthatunk kicsit, majd pedig megérkezik a várva várt Humanoid harci gép, ami fenekestől felforgatja a legénység életét. Mint ahogy a fülszövegben is látható a Trizantonban kegyetlen háború dúl, így nem meglepő módon bizony harci jelenteket is szép számmal olvashatunk a könyvben, amik izgalmasak és részletesek. De eközben az emberi kapcsolatok sincsenek elhanyagolva, ugyanannyi figyelmet kap a legénység közötti viszony is.

Szerintem egy nagyon aranyos kis történet, amiben a fiataloké a főszerep, mégis felnőtt helyzeteket kell megoldaniuk. Ugyan elszomorodtam, hogy nekik nem adatott meg a gyerekkor, hiszen egy ember fejlődésében ez fontos momentum, de nem volt más választásuk, a háború senkit nem kímél. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az akciódús könyveket, a harci gépeket, és megnyugtatok mindenkit, a könyv olvastatja magát és "csak"200 oldalas, ami valljuk be nem annyira sok.


2017. szeptember 28., csütörtök

A. M. Aranth - A Liliom Kora

A ​Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Író: A. M. Aranth
Cím: A Liliom kora
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 140.
Téma: Fantasy, Steampunk

Az Oculus után nem lepődtem meg azon, hogy Péter kifogyhatatlan kreativitással, és ötlettárral rendelkezik. Egy újabb fergeteges és egyedi világot tár elénk, amin az olvasó meglepődhet, agyalhat, és megszerethet.

A történet 3 szálon fut: Lily, Vincent és Gregor szemén keresztül látjuk, hogy mi történik éppen. Időbeni eltérések vannak a szemszögek között, és gyakran a cselekmények sem függenek össze. Lily és Vincent része már a kezdetek kezdetén összefonódik, a harmadik fél csak később kap szerepet, bár én személy szerint egy kicsit feleslegesnek tartottam. Miért? Mert nem volt annyira fontos karakter, hogy indokolttá vált volna a külön szemszög.

Az elején kicsit elveszettnek éreztem magamat, hisz semmit nem tudtam a világról, amiben járunk, és ez lassan átváltozott. Már voltak ismereteim, de valahogy nem állt össze a kép, bonyolultnak tartottam az egészet. Persze a végére megvilágosodtam, és magyarázatot is kaptam minden kérdésemre. Az Epilógus pedig a könyv csúcspontja volt, igazán váratlan fordulat volt, és imádtam.

Maga az egész könyv egy érdekes szemléletmódban íródott. Adott egy város, ahol mindenkinek megvan a maga kis élete, és édes, ártatlan tudatlanságban éldegélnek napról napra, mi olvasók is ezzel szembesülünk, ám történik valami, ami mindenki életét felforgatja. A városka lakói készülődnek a korszakváltásra, egy nagyszerű kis eseményre számítanak, reménykednek és még sok más hasonló klisés dolog, ám vannak olyanok, akik többet tudnak az egyszerű, földi halandóktól.

Ahogy tudjuk, nincs olyan rendszer, ami mindenkinek megfelelne, ez ebben a műben is nagyon jól látszik, valamint a háttérben folyik az igazi cselekmény, ott ahol senki nem számít rá, és ahol nem foglalkoznak ezzel, mégis mindenki életére hatással van. Nincsenek szem előtt, nem gondolunk bele, hogy mit okozhat, nem számolunk vele, és akkor bumm, úgy arcul csap, hogy egy hétig csillagokat látunk tőle.

A változások középpontjában a fent említett Lily és Vincent áll, akik állampolgári (nem tudom, hogy ebben a műben ez a megfelelő szóhasználat-e)  kötelességüknek érzik, hogy megvédjék a Várost, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak, bár nem is lehetetlen küldetés. Sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett, elbírtam volna  még viselni jó pár plusz oldalt, pláne a befejezés után. Szép kis lezárást kapott a történet az tény, kerek egész volt, de akkor sem lehet, ezt így abbahagyni, ez igazságtalanság. Folytatást szeretnék, nagyon kíváncsi lennék, hogyan valósítják meg a terveiket a szereplők, szerintem abból is kijönne egy kis történet.

A könyv nagy részében teljes meggyőződéssel hittem azt, hogy földönkívüliek keze van a dologban. Ez most nagyon nevetségesnek hangozhat, de tényleg így van. Törtem is a fejem rendesen, hogy milyen magyarázat lehet a történésekre, de csúfos kudarcot vallottam, de nem bántam, elvégre végül nem maradt megválaszolatlan kérdésem.

Mindenkinek ajánlom, aki egy tartalmas könyvet szeretne olvasni, de mondjuk nincs ideje ötszáz oldalt elolvasni. Az se hagyja ki, aki szereti a fantasyt, mert garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.

– A Város csontja kő, húsa vas és acél, vére az emberek, a munkások tömege. Ütőere viszont pénzből van, mi pedig, mint jó orvos, ezen az ütőéren tartjuk a kezünket, és kontrolláljuk a véráramot, hogy a Város egészséges maradjon.

 

2017. szeptember 21., csütörtök

A. M. Aranth - Oculus

Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Író: A. M. Aranth
Cím: Oculus
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 420.
Téma: Disztópia, Sci-Fi, YA

Nagyon sok jót hallottam az Oculusról, így nem is volt kérdés, hogy bizony nekem is el kell olvasnom, hát jó sokáig tartott mire eljutottam eddig. Az idei könyvfeszten a nullárról elmozdulva, hozzájárultam a sikerhez, hiszen beszereztem a könyvet, ezt már pozitívumként könyvelhetjük el, attól függetlenül, hogy egy sort sem olvastam el belőle. Most 5 hónappal később büszkén kijelenthetem, hogy mission complete! Igen, végre befejeztem, és meg kell mondanom, hogy eddigi életem egyik legelgondolkodtatóbb könyve került a polcomra.

Holló-Vaskó Péter olyat alkotott, amire nagyon kevesen képesek, és itt a külföldi írókra is gondolok, hiszen egy egészen egyedi és különleges történetet hozott létre, ami megragadja az olvasót, és el sem engedi. Olyan irányba indította el az agyunkat, és olyan gondolkodni valót adott, amin normál esetben eszünkbe sem jutna elmerengeni. És ha már az Oculusról beszélünk fogalmazhatnánk úgy is, hogy felnyitotta a szememet.

Történetünk főhősei Truth Dunn, és Aoibheann Kane, plusz egy-két fő, akiről alig tudunk valamit, sőt szinte semmit, de talán bátran állíthatom, hogy ők azok, akik a háttérből irányítják a szálakat, és mi tudatlan olvasók, a végén meglepetten kapjuk fel a fejünket, amikor megtudjuk, hogy a jelentéktelennek tűnő személyek azok, akik a legnagyobb meglepetést okozzák.

A cselekmény Avalonon játszódik, nem a Földön, ezzel is egy kicsit szabadabbá válik minden, nincsenek meg azok a kötöttségek, elvárások amik ellenkező esetben meglennének. Az írónak nincs megkötve a keze, ha kék füvet akar, akkor bizony senki nem fog "fellázadni", hogyan is történhetett ez meg, és mennyire nincs valóságalapja a könyvnek. Ha az egész bioszférát megváltoztatja abba sem köthet bele senki, elvégre ez egy kitalált helyszín, és alig van köze az általunk ismert földi élethez. Azonban ez nem jelenti azt, hogy sokkal könnyebb dolga volt az alkotónak, elvégre ha valaki olyan merész dologra vállalkozik, hogy egy teljesen új világot épít fel, akkor bizony az alapoktól kell kezdeni, és nem dobálhat össze mindenféle dolgot, hogy ez így majd lesz valahogy, hiszen oda kell figyelnie, hogy amit elképzel/leír az hiteles, és nyomon követhető legyen, valamint a logikailag is rendben legyen. Ezt azonban úgy kell elérnie, hogy ne csak saját maga számára, hanem mindenki más számára érthető, és befogadható legyen.

Péternek sikerült megtalálni a kettő közötti vékony határvonalat. A világ amiben járunk teljesen logikus, megvannak benne a kellő elemek, reális az egész, nem érezzük azt, hogy ez vagy az hiányozna belőle, magyarul a rendszer tökéletesen működőképes, de mégsem érezzük azt, hogy "le van butítva". Az olvasó nem érzi azt, hogy tudatlannak, vagy éppen csekély felfogóképességűnek nézik, hanem azt tapasztalja, hogy igenis ott van az a szakkifejezés, ott van a probléma leírva "tudós" nyelven, és igenis elhiszik, hogy tudunk a sorok között is olvasni, és vagyunk annyira érettek, hogy a kapcsolatokat is átlássuk. Ugyan voltak részek (nyilván) amiket nem értettem, vagy legalábbis nem teljes egészében, mivel se biológus, se katona se tudós nem vagyok, ettől függetlenül az élmény ugyanaz maradt, és azért szépen el voltak magyarázva az események, a miértek, és a hogyanok is.
Jó érzés volt kicsit megtornáztatni az agyamat, a sok "egyszerű", mondanivalóval alig rendelkező könyv után (azért leszögezném, hogy ezek a könyvek sem voltak rosszak, sőt többségüket imádtam, de nyilván csak olvasni kellett őket, nem igényelt extra agyalást egyik sem).

Kicsit térjünk át a történet alapjára, hiszen ez a legfontosabb, a fő mozgatórugó. Avalon nem olyan szép és jó, ahogy azt elsőre feltételeznénk, ugyanis egy betegség megnehezíti az ott élő emberek életét. Egy amőba támadja meg a látóideget, emiatt az alany (bal)szerencséjétől függően életének egy bizonyos szakaszában elveszíti a látását, ez sajnos mindenkit elér, nincs rá gyógymód, magyarázat, semmi, ez csak van, és kész. Természetesen nem ennyiből áll az egész, vannak akik, azért dolgoznak, hogy megtalálják az ellenszert, a forrás okát, a megelőzést, bármit ami segít elkerülni, ezt a csúnya végzetet, azonban ez nem ennyire egyszerű, mint tudjuk sok olyan betegség létezik, amire egyelőre nincs gyógymód, de folyik a kutatás, a kísérletezés. Hát itt is ez a helyzet, ami viszont még jobban megnehezíti a helyzetet az, hogy a tudósokat sem kíméli az amőba, ezért a munka sokkal bonyolultabbá és összetettebbé válik. Az évek alatt azonban kitaláltak egy módszert, amivel ez orvosolható, itt jönnek a képbe az Oculusok.

Ők azok, akik a gazdagok, és tudósok szemei lesznek, a segítségükkel valamilyen szinten visszanyerik a látásukat, ezek a személyek eléggé a rabszolgákra hasonlítanak, mármint abból a szempontból, hogy szinte nincs saját akaratuk, azt csinálják, amit parancsolnak nekik. Valójában az oculussá válásuk után a társadalom szemében megszűnnek embernek lenni, szerintük nincs személyiségük, önálló gondolatuk, csak bábuk, eszközök, amik bármikor pótolhatóak.
Nem ember. Nem személy. Oculus. 
Ilyen személlyé válik egyik főhősünk is, Truth Dunn, az ő szemén keresztül  ismerjük meg a cselekményt. Hősnőnk egy igazán szerethető karakter, ám néha ő is utálatossá válik, de ez nem a személyiségéből fakad, hanem a helyzetek hozzák magukkal, ezt a fajta reakciót. Ezen mondjuk nem is csodálkozom, annyi mindent el kell viselnie, hogy sokan bele is őrülnének (vannak, akik meg is teszik).
Aoibheann Kane, akinek egyszerűen nem bírom megjegyezni a nevét a másik főszereplőnk, ő Truth legjobb barátnője, az ő kapcsolatuk eléggé hullámzó. Egyszer nagyon jól megvannak egymással, aztán teljesen eltávolodnak egymástól, ez abból fakad, hogy nem igazán értik meg egymás cselekedeteit. Mivel mind a ketten másképp látják a rendszert, másképp is vélekednek róla, ez egy kis konfliktust okoz a lányok között.

A könyv olvasása közben egy pillanatig sem unatkoztam, hisz mindig történt valami, amitől az égig szaladt az adrenalinszintem. A történet nem szenved hiányt ármánykodásban, akcióban, és váratlan fordulatokban, ami miatt elég pörgős a regény.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fi-t meg annak is, aki annyira nem. De előre figyelmeztetek mindenkit, hogy bizony itt nem elég csak olvasni, ezt át kell élni.