Scarlett Curtis: Egy feminista nem jár rózsaszínben - és egyéb hazugságok

Ez a könyv kell neked. Vicces, erőteljes és személyes történetek nőktől nőknek arról, hogy mit is jelent számukra az F betűs szó.
Minden nőnek saját története van. Ha így egyszerre, egy könyvben olvasod őket, az megváltoztathatja az életedet.

„Briliáns, izgalmas, őszinte és valóságos. Ezek az írások megvilágítják az utat a jövő nemzedékek női vezetői előtt.” – Reese Witherspoon











Szerkesztette: Scarlett Curtis
Cím: Egy feminista nem jár rózsaszínben - és egyéb hazugságok
Kiadó: Menő Könyvek Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 480
Téma: Feminizmus


Köszönöm a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak és minden szerzőnek, aki részt vett abban, hogy ez a mű megszülethessen!



A Menő Könyvek, a WMN és az Unicef elindítottak egy kampányt, amelynek célja a feminizmus minél szélesebb körben való megismertetése. A könyvben magyar és külföldi szerzők beszélnek a feminizmussal való kapcsolatukról.

Érdekes, és elgondolkodtató volt olvasni, hogy mások, hogyan vélekednek a feminizmusról, hogyan alakult ki bennük az érzés, hogy feministák legyenek. Én magam nem igen gondolkodtam ezen a témán, vagy legalábbis nem tudtam, hogy bizonyos gondolataim nagyon is összefüggenek ezzel a szemléletmóddal. Ahogy olvastam ezeknek a nőknek a tapasztalatait, gondolatait kicsit átértékelődött bennem egy két dolog, és elkezdtem agyalni azokon, amiket olvastam.

Ez a könyv nem csak nőkről, és nőknek szól, ugyanannyira a férfiakról, és férfiaknak is. Ahogy olvastam a sorokat egyre több helyen bukkantak fel a férfiakat érintő gondolatok is, ebből is tökéletesen látszik, hogy a feminizmus nem azt jelenti, hogy minden csak a nőkről szól, hanem arról, hogy mindenki egyenlő legyen nemtől, kortól, bőrszíntől, indentitástól, származástól függetlenül. Napestig sorolhatnám, hogy mi minden alapján lehet diszkriminálni egy embert, a lényeg az, hogy a cél a teljes egyenlőség.

Némelyik írás szomorú, némelyik vicces, van ami motivál, van ami reményt kelt, van amelyik tanácsot ad a közös bennük, hogy mindegyik szókimondó, és őszinte, átgondolt és szépen megfogalmazott.
Különböző korú, foglalkozású, és nemzetiségű hölgyek gondolatait olvashatjuk, de mind egyetértenek abban, hogy szükség van a változásra. Mindenkinek mást jelent a feminizmus, mindenki másképp talált rá erre az útra, de a céljuk közös, egy olyan jövőt szeretnének amelyben nincs jelen a szexizmus, a diszkrimináció, nincs elnyomás, csak egyenlőség.

Van aki saját tapasztalatát meséli el, mások a feminizmus történelmét tárják elénk, hogy jobban megérthessük azt, hogy honnan hová jutott el ez a mozgalom, és hogy a nők és a férfiak mennyi mindent tettek azért, hogy ma ilyen világban élhessünk. Hihetetlen, hogy mennyi mindent elértek, és mennyivel másabb a mai világ, mint az amelyben 100-200 évvel ezelőtt a nőknek és férfiaknak élniük kellett. Számos híres, történelmi nőalakot említenek meg, akiknek a feminizmus kialakulásában nagy szerepük volt.

Keira Knightley írásának egy része közelebb került a szívemhez, annak ellenére, hogy eléggé szókimondó (ami nem meglepő, hiszen az egész könyvre ez jellemző) és nagyon részletes. A lányának címezte ezt a kis irományt, és olyan szép gondolatokat fogalmazott meg, szinte éreztem, azt a szeretetet és ragaszkodást, amit érez iránta.

" A Te életed az Én életem. Szükséged van rám. Itt vagyok. "

Olyan őszinteséggel és nyíltsággal beszél a szülésről, hogy egy kicsit lesokkolódtam. A környezetemben soha senkit nem hallottam még így nyilatkozni erről a természetes és mindennapos dologról. Persze szóba kerül a téma bizonyos esetekben, de ilyen részletekbe menően senki nem vázolta fel a helyzetet. Kicsit furcsa és szokatlan volt ezeket a sorokat olvasni, de egyáltalán nem rossz, hiszen összességében nagyon is szívhez szóló, kicsit szomorú és realisztikus.

"Veled akarok lenni egy barlangban. Egy sötét, mély, csendes barlangban. A testemmel akarlak óvni. Sírok. Nem akarom, hogy az apád elmenjen. Őt is elveszthetem. Nem akarom, hogy az anyám elmenjen. Azt akarom, hogy segítsen. Egy nap Ti mind eltűnhettek örökre. Meghalnék érted. Ölnék érted. Az enyém vagy, és én a tiéd vagyok. "

Persze voltak dolgok, amiket kihagytam volna, mert szerintem nem feltétlen kellett volna megemlíteni, de ha ő úgy érezte jónak, akkor szíve joga, hogy megteszi-e vagy sem. (Megtette.)

Számos tudományosan alátámasztott gondolatot is olvashattunk. Kutatásokat végeztek az írók majd következtetéseket vontak le belőle, mások statisztikai adatokkal igazolták, azt amiről éppen beszéltek. Látszik, hogy mennyi energiát fektettek abba, hogy ez a könyv létrejöhessen, és meg kell mondjam tökéletes munkát végeztek.

Legyél akár nő vagy férfi mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, hiszen sokféle nézőpontból megismerheted a feminizmust, és azt, hogy igenis fontos, hogy minden ember egyenlő lehessen. Hagyd, hogy ezek a nagyszerű szerzők megoszthassák veled a történetüket, hidd el nem fogod megbánni. 

" Én nem vagyok a gyengébbik nem. Te sem vagy a gyengébbik nem. Mi nem vagyunk a gyengébbik nem."











Jeff Wheeler - A királynő méregkeverője

Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.

Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.

Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.





Író: Jeff Wheeler
Eredeti cím: The Queen's Poisoner
Cím: A királynő méregkeverője
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 376
Sorozat: Királyforrás 1.
Téma: Fantasy

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!




A borító volt az oka annak, hogy annyira nagyon el akartam olvasni a könyvet. Már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, pedig láttam már épp elég gyönyörű borítót, de valahogy ez mégis kicsit más (nyilván). A fülszöveg nem nyerte el annyira a tetszésemet viszont úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt, elvégre mindenki megérdemli egyszer, vagy kétszer, attól függ kiről, miről van szó.

Már az első oldalon meglepetés ért, ugyanis számomra furcsa és eddig nem igazán látott nevekbe botlottam, ami önmagban nem probléma, hiszen már ez ad egy különlegességet. Nem tucatneveket használtak, hanem számomra egyedieket, amiket örökre megjegyzek, persze csak abban az esetben, ha a történet úgy alakul, vagyis ha megfog magának, ellenkező esetben a könyv bezárása után már a történetre sem fogok emlékezni, nem hogy arra kit, hogy hívtak.

Sajnos az első pár fejezet nem győzött meg- Nagyon lassan haladtam az olvasással, és nem is égtem a vágytól, hogy folytassam. Nem találtam benne semmi olyat, ami olyan hatást váltott volna ki belőlem, hogy azonnal tudni akarom, mi fog még itt történni. Folyamatosan azt néztem, hogy hány oldal van még hátra, ahelyett, hogy a történetre figyeltem volna. Őszintén nem tudom, hogy bennem van e a hiba, vagy a könyv nem az én ízlésemnek vagy stílusomnak megfelelő, de valahogy nem sikerült barátságot kötnünk. Mondjuk az tény, hogy az ilyen fajta történetek amúgy sem állnak közel a szívemhez, de olvastam már olyat, ami kifejezetten tetszett.

Történetünk főhőse Owen, aki nyolc éves, és a király a gyámsága alá veszi, ennek természetesen meg van az oka, ami már az első pár fejezetben kiderül. Tehát az alap koncepció az, hogyan boldogul a fiú egy ismeretlen helyen, ami tele van árulással és ármánykodással. Hamar bekerül a képbe a királynő méregkeverője is, Ankarette Tryneowy  aki, a fiú segítője lesz. Ezután gyakorlatilag annyi történik, hogy Ankarette a pártfogásába veszi Owen-t és tanít neki pár dolgot, és közben mondhatni nagyon jó barátok lesznek, ám ezt a kapcsolatot titokban kell tartani, mert ha valaki rájönne hatalmas bajba kerülnének mind a ketten.

Főhősünk másik, már publikusabb barátja Elysabeth Victoria Mortimer, aki örökmozgó, és be nem áll a szája, folyton beszél valamiről, ez már számomra néha idegesítő is volt, de ennek ellenére nagyon jó barátja Owennek. A két gyerek együtt fedezi fel a Királyforrást, és együtt készítik ki a nevelőnőt, és szinte mindenki mást is. Fejezeteken keresztül olvashatjuk mivel szórakoztatják el magukat, de sajnos ezek nem annyira érdekesek, úgy éreztem, hogy csak az oldalak számát növelik, hiszen a történethez nem igazán adnak hozzá semmilyen pluszt, pedig ráfért volna.

Nagyon lassan haladtam az olvasással, és nem is volt nagy kedvem újra, és újra folytatni a könyvet, nem volt izgalom, vagy kíváncsiság. Teltek az oldalak én pedig nem láttam a végét, és azt sem, hogy mi is lesz a csúcspont. A végén talán beindultak egy kicsit az események, de nem mondhatnám azt, hogy húúú az a pár fejezet megmentette az egész könyvet, mert akkor hazudnék. Elolvastam, ezen a történeten is túl vagyok, de a második részt biztosan nem fogom a kezembe venni. Nem mondhatnám, hogy annyira mély nyomott hagyott bennem.

Megjelent a mágia a Forrás által, de nem éreztem olyan erősnek, mint amilyen lehetett volna. A király gonosz volt, de mégsem, nem az a tipikus főgonosz, főleg, hogy egyszer azt mondták, hogy csak pletyka minden gonoszsága, aztán meg mégsem, ezek a szálak kicsit kuszák voltak számomra. Sokszor éreztem azt, hogy valami hiányzik, bár nem tudtam volna megmondani, hogy mi. Történtek amik történtek, de nem láttam semmi értelmét.

A borító még mindig tetszik, de maga a történet nem nyerte el a tetszésemet annyira, hogy el legyek tőle ájulva, az ötlet nem rossz, a kidolgozottság viszont nem az igazi.











Top10 Kedvenc borítóm



Mint ahogy az emberek többsége így én is nagyon szeretem a szép, különleges dolgokat, legyen szó virágról, ruháról vagy éppen borítóról. Akárki akármit mond, végtére is először mindenképpen a külső az, ami felkelti a figyelmet, függetlenül attól, hogy ez alapján döntünk vagy sem. Természetesen én is igyekszem, hogy a külső ne befolyásoljon, de sokszor pozitív irányba mozdít el, ha például látok egy gyönyörű, és megkapó borítót.

A mai bejegyzésemben elhoztam (majdnem) 10 borítót, ami valamiért közel áll a szívemhez. Azt azért fontos kiemelnem, hogy órákig tudnám sorolni, azokat amelyek tetszenek, vagy amiket különlegesnek tartok, de úgy gondolom elég lesz ezt a párat most megemlítenem. :D


1. Marissa Meyer: Heartless ​– Szívtelen


A mostani nagy kedvencem a Heartless, egyszerűen imádom, és akárhányszor szembetalálom magam vele, nem tudom megállni, hogy ne bámuljam pár percig. Egyszerű, de mégis magára vonzza a tekintetet, legalábbis az enyémet mindenképpen. A megjelenő motívumok tökéletesen passzolnak ahhoz, amiről feltehetően szólni fog a könyv.





2. Stephanie Garber: Caraval

Ugyan még nem olvastam a könyvet, de sok jót hallottam már róla, így biztos vagyok benne, hogy egyszer elolvasásra kerül. A borító szintén az egyszerű, de nagyszerű elvet követi. A színek intenzívek, inkább a sötétebb vonalat képviselik, ezzel egy kis titokzatosságot kölcsönözve a borítónak.





3. Susan Ee: Angyalok bukása

Évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, és a borítót is láttam már ezerszer, de még mindig imádom. Tökéletesen illik a történethez, és megakad rajta az ember szeme. A középpontban a szárny szinte kiemelkedik a háttérből. Egyszerű, de mégis különleges, és egyértelműen jelzi, hogy a cselekménynek köze van az angyalokhoz. A sorozat többi részének borítója is hatalmas kedvencem, de úgy gondoltam elég egyet megemlítenem közülük.





4. Jamie McGuire: Maddox testvérek
Ha a következő borítókat különszedném, akkor bizony elég hamar vége lenne a listának, ezért úgy gondoltam, ezt a sorozatot egybe veszem, hiszen nem tudtam volna, csak egyet kiválasztani az öt közül. Mindegyik borító gyönyörű, és meg kell mondjam a tervező nagyon jó munkát végzett. A színek élénkek, és varázslatosak. A történetek is nagy kedvenceim, de a borítók nagyon a szívemhez nőttek.





5. Rosamund Hodge: Kegyetlen ​szépség

Egyszerűen imádom ezt a borítót, ez a rózsás, lépcsős megoldás nagyon ötletes, és gyönyörűen meg lett csinálva. A cím betűtípusa egyszerű, és a borító többi része sincs tele mindenféle írással, ezért még jobban érvényesül a háttér. Nagyon örültem neki, hogy megtartották az eredeti borítót, nagyon jó választás volt.







6. V. E. Schwab: Egy ​sötétebb mágia

Az elején furcsának találtam a borítót és nem is igazán értettem, de aztán elolvastam a könyvet és minden világossá vált. A piros gömb Vörös Londont, míg a fekete Fekete Londont szimbolizálja, az emberalak pedig Kel. A minimalista stílus itt is megjelenik, és kezdem azt hinni, hogy én is jobban
preferálom ezt, a túldíszített borítókkal szemben. 








7. Sara Holland: A ​varázslónő és az alkimista

Ugyan a könyv még nem jelent meg, de a borító máris ellopta a szívemet. A díszes homokóra és benne a város igazán egyedivé és különlegessé teszi. Nem tudom mennyire fog passzolni a borító a történethez, de bízom benne, hogy a belső is legalább ilyen szép és különleges lesz. Vagy legalább izgalmas, és eseménydús.





8. Leiner Laura: Ég ​veled

Úgy gondoltam illene egy magyar regényt is beletenni a listába, ezért az Ég veled-re esett a választásom. Szintén nem olvastam a regényt, de tervben van, viszont a borítója tetszik. Ez a szürkés, fehéres, feketés megoldás kifejezetten elnyerte a tetszésemet, egyszerű, de mégis van rajta valami. Az ilyen erdős képeket amúgy is szeretem, és ez a megoldás is közel került a szívemhez.







9. Catherine Rider: Csók ​New Yorkban

Egy aranyos történet, aranyos borítóval. A téli képek kellemes érzéseket keltenek bennem, persze csak abban az értelemben, ha nem nekem kell kint állni a hidegben. De tény, hogy jól sikerült képek kerültek a borítóra, és a télies érzést abszolút átadják, ahogy a romantikus érzelmeket is. Már ránézésre megmondhatjuk, hogy egy romantikus történettel van dolgunk, még a fülszöveget sem kell elolvasni hozzá.





10. Sara Raasch: Hó ​mint hamu

A borítón megjelenő Jing-jang nagyon tetszik, az ellentétek tökéletesen kirajzolódnak benne. A télies és a nyárias táj ellentéte. Mivel nem olvastam ezt a könyvet sem, ezért arra tudok következtetni, hogy a történet szempontjából fontosak az ellentétek. Az biztos, hogy a borító figyelemreméltóra sikeredett, remélem a belseje is van ilyen jó. :)














Colleen Hoover - Tarryn Fisher : Soha, de soha




Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod.










Író: Colleen Hoover és Tarryn Fisher
Eredeti cím: Never never
Cím:  Soha, de soha
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 174.
Sorozat: Never never 1.
Téma: New Adult, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!



Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy mit is érzek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Megdöbbentem, összezavarodtam, elakadt a szavam. Annyi minden kavarog a fejemben, hogy tényleg nehéz úgy megírni ezt a bejegyzést, hogy összefüggő és értelmes mondatok szülessenek. Talán az lesz a legegyszerűbb, ha az elején kezdem.

A megjelenés előtt már szemeztem ezzel a regénnyel, egyrészt azért, mert Colleen Hoover munkásságáról csupa jót hallottam, másrészt, mert nagyon tetszett a borító. Megérkezett a könyv én pedig alig vártam, hogy a kezembe vehessem és elveszhessek az oldalakban. Mielőtt nekikezdtem elolvastam a fülszöveget, ami nem szolgált sok információval, de ezt nem is bántam elvégre nem szeretem, ha előre tudok minden apró részletet, de hogy a fülszöveg ennyire ne stimmeljen a belső tartalommal arra nem számítottam.

"A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen."

Ennek a két mondatnak köszönhetően már az első pár oldal után ráncoltam a homlokom, hogy mi is történik itt pontosan. Ezek alapján úgy értelmeztem, hogy a férfi főszereplő lesz, az aki nem emlékszik, viszont a női főszereplővel kezdődik a történet, aki nem tudja kicsoda, és hol tartózkodik éppen. A viselkedéséből és a gondolataiból nem azt szűrtem le, hogy megjátszaná az amnéziát, tényleg nem emlékezett semmire. Itt bukott meg számomra a fülszöveg, persze később kiderült, hogy a fiú is hasonló cipőben jár.

Tehát adott két szereplő, akik elvesztették az emlékezetüket, és fogalmuk sincs, hogy mitől, miért, és hogyan. Idegőrlő egy helyzet, ezért elhatározzák, hogy kiderítik kik is ők, és próbálnak minél több információt megtudni magukról, a környezetükről, és arról, hogy mi történhetett velük. Gyakorlatilag az egész könyv erről a keresésről szól.

Érdekes volt olvasni, hogy két idegen - mert akárhogy is szépítjük tényleg azokká váltak- egymásra találását. Innen onnan kaptak információkat a kapcsolatuk jellegét illetően, de hiába mondják neked, hogy például szeretsz valakit, de te azt sem tudod kiről beszél, nem érzed ezt, akkor ezeknek a szavaknak nincs jelentősége számodra. Főszereplőinknél sincs ez másként. Összeköti őket a kialakult helyzet, nem számíthatnak senkire csak egymásra, ezért szépen lassan megismerik a másik személyiségét, amit nem tudott eltörölni semmi.

Számos érzelem megjelenik a könyvben, és annyira jól meglettek írva ezek a részek, hogy szinte a szereplőkkel együtt nevettem és sírtam, olyan szinten sikerült magával ragadnia a történetnek. Bele sem merek gondolni milyen lehet úgy élni, hogy a múltam egy részére abszolút ne emlékezzek, vagy ne ismerjek fel számomra fontos embereket. Természetesen megértem, hogy ebben a helyzetben nem ugyanúgy értelmezhetőek a dolgok, hiszen hogy érezhetnél fájdalmat, sajnálatot egy olyan személy felé, akit nem is ismersz?

Órákig tudnám még ragozni, hogy milyen gondolatok futottak át az agyamon a regény olvasása közben, de senkit nem untatnék vele, viszont a könyv elolvasására mindenkit biztatnék. Tényleg nem erre számítottam, amikor elkezdtem, de kellemesen csalódtam, annak ellenére, hogy a történet végére még jobban össze voltam zavarodva, mint az elején, ez persze csak azt eredményezi, hogy a lehető leghamarabb el kell kezdenem a sorozat második részét.











Cassandra Clare - Árnyak ura

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?

Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.

Gazdagítsd az élményeidet!


Író: Cassandra Clare
Eredeti cím: Lord of Shadows
Cím: Árnyak ura
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 704
Sorozat: Gonosz fortélyok 2.
Téma: Fantasy, Romantikus, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!




A sorozat első része tetszett, ezért amikor felvetődött, hogy a második rész beleillik a Prológus egyik közelgő projektjébe (vagyis abba, ami jelenleg is fut) nagyon megörültem. Egyrészt vártam, hogy visszacsöppenhessek az árnyvadászok mindennapjaiba, másrészt nem kellett napokat agyalnom, hogy milyen könyvértékelést is hozhatnék erre a hétre.

A borító nagyon szép lett, ahogy azt már az első résznél láthattuk nagyon jó vonalon indultak el. Teljes mértékben a kék szín dominál, ami utal a vízre, valamint megjelenik a Temzén átívelő Tower Bridge is, ami pedig azt teszi egyértelművé, hogy hol játszódik a cselekmény egy része.

A történet izgalmas, fordulatokkal és érzelmekkel teli, ahogy azt az írónőtől már megszokhattuk. Főszereplőink továbbra is Emma, Julian, Mark és a Blackthorn család többi tagja, ám a kis csapat kiegészül Kittel, aki nehéz időkön megy keresztül, és kénytelen egy számára idegen helyen laki, idegen emberekkel.

Az első részben történtek hatással vannak mindenkire, azt hitték, hogy a legnagyobb probléma elhárításra került, ám megdöbbenve tapasztalják, hogy tévedtek. Ha ez nem lenne elég a centuriók "megszállják" a Los Angeles-i Intézetet, ami nagy port kavar, hiszen évek óta csak a Blackthorn család lakja, plusz mínusz egy két személy. Ez nem jó hír, hiszen a család súlyos titkot őrizget, és ez a helyzet a lebukás esélyét is nagyban megnöveli, és mint ahogy tudjuk, a titkokat nem lehet örökké elrejteni. A másik nagy probléma, hogy a centuriók néhány tagja hátsó szándékkal érkezett az Intézetbe, ez még több bonyodalomhoz vezet.

Emma, Julian, Mark és Christina küldetésre indul, ami veszélyes és nem csak rájuk nézve, hanem a hidegbékére is, valamint a kényes egyensúlyra a Klávéval. De persze árnyvadászaink mindig vakmerőek, és nem riadnak vissza semmitől, ezért félelmet nem ismerve nekivágnak a nagy útnak. A legnagyobb okuk persze a barátság, és az összetartozás, hiszen egy olyan személy megmentésére sietnek, aki fontos az egyikük számára. Az út tanulságos, és sok új információt tartogat hőseink számára, némelyek fájdalmasak, de azért vannak örömtelibb pillanatok is.

Amíg a kis csapat a küldetésükkel foglalkozik, addig bizony az Intézetben sem áll meg az élet egy pillanatra sem. A történet másik szálán az "otthon" maradottak problémáit olvashatjuk, hiszen nekik kell megbirkózniuk mindazzal, ami történik, kezdve a centuriókkal, és az egyéb lényekkel. Végül az események hatására a Blackthorn gyerekek és Kit a London-i Intézet vendégszeretetét kénytelen élvezni.

Végül persze újra egyesül a család, ez viszont még nem a Happy End-et jelenti, addig még sok mindent meg kell tenniük, sok mindenen kell együtt és külön külön is átmenniük. Számtalan csatát kell megvívniuk szó szerint, és képletesen is. Szereplőinknek muszáj volt egy csapatként dolgozniuk, és mindenkinek meg volt a maga szerepe. A történet utolsó pár oldala volt a legizgalmasabb, és egyben a legszomorúbb is. Mindenre számítottam, de arra ami végül történt arra nem. Emiatt persze még kíváncsibb vagyok a sorozat következő részére, viszont egyben tartok is tőle annyi biztos, hogy az eddigiektől eltérő folytatásra számíthatunk.

Örültem neki, hogy a "régi" szereplők is fel-fel bukkantak, gondolok itt Jace-Clary, Magnus-Alec párosra. Valamint azt is tetszett, hogy a romantika is megjelenik a történetben, bár nem a kellemesebbik fajta, viszont úgy gondolom nem véletlenül választotta, ezt az utat az írónő.

Furcsálltam, hogy néha megváltoztak a szereplők nevei. Livvy egyik sorról a másikra Libby néven kezdett futni, majd visszatért régi önmagához. Viszont azt kell mondanom, hogy összességében mozgalmas, és jól megírt történettel van dolgunk, és aki szereti az árnyvadászokat azoknak szinte kötelező olvasmány.










Holly Black - Cassandra Clare - A rézkesztyű

New ​York Times sikerlistás sorozat! E kötet megcáfolja mindazt, amit a jó és a gonosz világáról tudni vélünk.

Callum Hunt nyári szünete nem olyan, mint a többi gyereké. Egyetlen pajtása egy káosz sújtott farkas, Harceb. Az édesapja azt gyanítja róla, hogy a gonosz rejtőzik benne. És persze a legtöbb gyerek ősszel nem a Magisztérium varázslatos világába készül visszatérni.
Call élete nem könnyű… És még nehezebbé válik, miután körülnéz a pincében, és felfedezi, hogy az apja talán végezni akar vele meg Harcebbel.
Call elszökik a Magisztériumba – ott azonban még feszültebb a helyzet. Valaki ellopta az Alkahesztet, egy rézkesztyűt, ami képes megfosztani bizonyos mágusokat a varázserejüktől. Ráadásul miközben Call és barátai, Aaron meg Tamara, a tettes után kutatnak, nagyon veszélyes ellenfelek figyelmét hívják föl magukra… és még annál is veszélyesebb igazságot tárnak fel.

A Magisztérium rejtélyei egyre csak szaporodnak. Az elsöprő sikerű szerzőpáros fantasztikus utazásra invitál, ahol a tét nemcsak egy fiú sorsa… hanem az egész világé.



Író: Holly Black és Cassandra Clare
Eredeti cím: The Copper Gauntlet
Cím: A rézkesztyű
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Sorozat: Magisztérium 2.
Oldalszám: 298
Téma: Fantasy, Gyermek-és Ifjúsági irodalom, Mágia

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!


A sorozat első része nagyon tetszett, ezért nem is volt kérdés, hogy elolvasom a második kötetet is. Pont kapóra jött, hogy kezdődik az iskola, hiszen a Prológus oldalán Back to School hetet tartunk, aminek témájába pont beleillik a könyv.

A borító követi azt a vonalat, stílust, ami jellemzi az első részt is, hiszen itt is megjelennek a szereplők, és hasonló a színvilág is.

A történet eleje nyáron játszódik, ami egyértelműen jelzi, hogy a Magisztériumban szünet van, így egy kicsit kiszabadulunk az iskolából. Főszereplőnk továbbra is Call, akinek új és nehezebb kihívásokkal kell szembenéznie. Szerencsére azonban nincs egyedül, hiszen ott van mellette hű társa Harceb, aki egy káosz sújtotta farkas. Azért persze nem csak rá számíthat, hanem az emberbarátaira is, Tamarára és Aaronra, akik mindenben támogatják, és a leglehetetlenebb küldetésre is vállalkoznak, ha a helyzet úgy adódik.

Callék immár rézévesek, hiszen sikeresen teljesítették a vaspróbát, de ettől sajnos a problémák nem oldódnak meg, sőt sokkal nagyobb horderejűvé válnak, egyre több minden forog kockán. Főhősünk tanácstalan, és össze van zavarodva, úgy érzi, hogy az egész élete egy nagy hazugság volt, és már semmiben sem biztos legfőképpen saját magában nem. Sokszor olvashatjuk belső vívódásait, a gondolatain keresztül megtapasztalhatjuk a fájdalmát, az elszántságát és a félelmeit is. Sorra kapja a pofonokat olyan emberektől, akiktől soha az életben nem várta volna, és ez még inkább összezavarja, ám amikor úgy érzi, hogy tennie kell valamit, akkor minden teketóriázás nélkül beleveti magát a küldetésbe erőt és elszántságot nem sajnálva, hogy megmentse a szeretett személyt.

Útjára a már fent említett személyek is elkísérik kiegészülve Jasperrel, aki véletlenül keveredik hozzájuk, bár azt be kell vallani nagy hasznát veszik a fiúnak. Tehát elindul a nagy csapat bele sem gondolva abba, hogy milyen slamasztikába kerülhetnek, márpedig jó sokszor előfordul, hogy ki kell vágniuk magukat egy-egy neccesebb helyzetből. Egymást követik a megpróbáltatások, hőseink pedig a legjobb tudásukhoz mérten próbálják ezeket megoldani. Mindeközben fény derül számos titokra, amelyek kicsit felbolydítják az érzelmeket.

A szereplőknek nehéz döntéseket kellett meghozniuk, gyakran volt veszélyben az életük, és nem volt mindig egyértelmű, hogy ki a jó és ki a rossz fiú. Valahogy mégis mindig kikerültek a kutyaszorítóból, és ebben nagy szerepet játszott a csapatmunka.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számunkra ez a történet. Abban biztos vagyok, hogy a harmadik résszel is megpróbálkozom majd, remélem az is annyira fog tetszeni, mint az első két kötet.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon pörgős, és izgalmas könyv. Nagyon megszerettem a szereplőket, bár ahogy az már megszokott, azért néhányat lelöktem volna egy hatalmas szakadék mélyére.
Azoknak ajánlom a sorozatot, akik szeretik a mágiát, a váratlan fordulatokat, a kalandos küldetéseket.











Rick Riordan - A vörös piramis

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Percy ​Jackson alkotója új kalandra hív!
Anyjuk halála óta Carter és Sadie szinte idegenek egymásnak. Sadie a nagyszüleivel élt Londonban, a bátyja pedig beutazta a világot apjukkal, a zseniális egyiptológussal.
Egy éjjel dr. Kane „kísérletezni” viszi a testvéreket a British Museumba, hátha helyre tudja hozni a család dolgait. Terve azonban félresikerül. A világra szabadítja Széthet, az egyiptomi istent, aki fogságba ejti őt, a gyerekeknek pedig menekülniük kell, hogy egyáltalán életben maradhassanak.

Az egyiptomi istenek ébredezni kezdenek. Ráadásul Széth – mind közül a legrosszabb – kipécézte magának a Kane családot. Hogy megállítsák, a testvérek életveszélyes kalandra indulnak a világ körül, melynek során sötét titkokra derül fény.





Író: Rick Riordan
Eredeti cím: The Red Pyramid
Cím: A vörös piramis
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 536
Sorozat: Kane krónikák 1.
Téma: Fantasy, Gyermek-és Ifjúsági Irodalom, Mitológia

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 



Az író munkássága nem ismeretlen számomra, hiszen A villámtolvajhoz már volt szerencsém (az értékelésemet róla ITT olvashatjátok), és az elnyerte a tetszésemet, ugyan nem folytattam a sorozatot ettől függetlenül nem tudnék rá semmi rosszat sem mondani. A Prológuson Rick Riordan hetet tartunk, és már a tervezéskor tudtam, hogy mindenképpen részt szeretnék venni ebben a projektben, viszont nem éreztem azt, hogy a Percy Jackson és az olimposziak sorozatot szeretném folytatni jelenleg, amin meglepődtem, hiszen a görög mitológia közelebb áll a szívemhez. Az előbb említett dolog miatt döntöttem úgy, hogy az író másik sorozatának is adok egy esélyt, amely szintén Istenekről szól, ám a görögök helyett az egyiptomiak kerülnek előtérbe.

Az elmúlt időszakban nem sok időm volt olvasni, először a suli miatt, jelenleg pedig a munka miatt, és bevallom őszintén először megijedtem ettől az 500+ oldallal rendelkező regénytől. Vagyis szó szerint nem az oldalszám rémített meg, hanem az, hogy vajon sikerül-e időben befejeznem. Igyekeztem minden szabad pillanatomban olvasni, de gyakran kedvem sem volt leülni mellé, és erről nem a történet tehet! A könyv izgalmas, és tele van kalandos, és érdekfeszítő jelenetekkel, nagyon szerettem olvasni, és nagy örömömre hamar visszatudtam rázódni a világba, amelyet az író megteremtett, hiszen pár nap kihagyás után is tisztán emlékeztem az előzményekre, annyira mély nyomot hagytak bennem.

A borító és a cím tökéletesen tükrözi a könyv belsejét, megjelennek rajta a főbb momentumok is. A főszereplőink középre kerültek, felettük pedig a Vörös Piramis magasodik érzékeltetve, hogy mennyivel nagyobb és erősebb náluk. A színek intenzívek, és figyelemfelkeltőek.

Történetünkben a főszerepet Sadie és Carter, a Kane testvérpár kapta, akik anyjuk halála után elválasztanak egymástól, ám végül a sors úgy hozza, hogy együtt kell megküzdeniük valami hatalmassal, ami akár az egész világot elpusztíthatja. A két testvér félelmet nem ismerve veti bele magát a veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe, de szerencsére mindig akadnak olyanok, akik támogatják őket, bár nem mindig egyértelmű ki a barát és ki az ellenség. Számtalan helyen megfordulnak hőseink, annak érdekében, hogy megérkezzenek a céljukhoz, és ezen az úton sok érdekes dolog történik velük, olyan felfedezéseket tesznek, amik megváltoztatnak bizonyos dolgokat. Egyre jobban megértik a múltat, rájönnek arra is, hogy milyen fontos szerepük van a jövő alakulásában, valamint önmagukat is megtalálják, a testvéri kötelék pedig eltéphetetlenné válik közöttük.

Szerettem Cartert és Sadiet, mind a ketten olyan emberiek voltak, bár nem tudom ki hogy van vele, de az én fejemben soha nem két tizenhárom-tizennégy éves gyerekként láttam őket, hanem egy kicsit idősebbként. Olyan felelősségteljesen viselkedtek, és a gondolkodásmódjuk is érett volt, nagyon hamar a szívemhez nőttek mind a ketten. A kedvenc szereplőm mégis talán Hórusz volt, nagyon sokat nevettem egy-egy megszólalásán.

Az is különlegessé tette a regényt, hogy az író időt és energiát nem sajnálva utánanézett a történet hátterének, az Istenek és a hozzájuk kapcsolódó információk érdekesek, és hitelesek. Ugyan semmi közöm a témához szakmailag, és nem is néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy ha nem lenne hiteles az, amit leírt már rég botrány lett volna belőle, én pedig ilyenről nem hallottam, úgyhogy elhiszem mindazt, amit olvastam.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a mitológiát, a kalandos történeteket, az ármánykodást, és a világ megmentésének gondolatát.