Ali Hazelwood - Bride - A menyasszony

Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.

A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…

Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.

Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Író: Ali Hazelwood 

Eredeti cím: Bride

Cím: A mennyasszony

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 430

Téma: Romantikus, Fantasy, Vámpír, Vérfarkas

Köszönöm a könyvet a Maximnak!

Ali Hazelwood egy új oldaláról mutatkozik be ezzel a regénnyel, a romantikus szál ezúttal is megmarad, viszont bejönnek a képbe a fantasy elemek. Én személy szerint nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerül e ugyanazt a színvonalat hoznia, mint amit már megszoktunk tőle. 

Bevallom őszintén a borító nem tetszik. Kicsit olyan mangás beütése van, amivel nem lenne semmi baj, de nekem valahogy ez most nem jött át. A fülszöveg egyszerű, nagyjából amúgy elmondja a cselekmény fő részét, de azért hagy egy kis csavart a történetnek is. 

Főszereplőink Misery, aki egy vámpír és Lowe, aki egy vérfarkas. Mivel az esetek 99%-ban ezt a két fajt ellenségekként mutatják be, így nagyon érdekesnek ígérkezik kettejük kapcsolata, bár egyébként nem vettem észre olyan nagy összeférhetetlenséget, a szereplőket se nagyon zavart, hogy nem egy fajból származnak. 

Az írónő próbálta kicsit másabbá tenni a mitikus lényeket, hogy ne lehessen azt mondani, hogy bármelyik vámpíros/vérfarkasos történetből koppintott volna. Ez nagyon tetszett benne, hogy próbál valami újat alkotni, vagy egy kicsit más nézőpontból megvilágítani, hiszen valljuk be annyi vámpíros-vérfarkasos sztorit ismerünk, hogy azt érzi az ember, hogy ez már lerágott csont, és hogy nem is tud újat mutatni. 

A történet alapja egy kényszerházasság, amely a két faj közötti békét hivatott kialakítani, ami politikailag a való életben is egy bevett szokás, de hát tudjuk, hogy semmi nem megy zökkenőmentesen. Mind a két szereplő elég karakteres, én nagyon szerettem mind a kettőjüket, Misery nem adta magát könnyen egy igazi badass hősnő, aki nem hagyja csak úgy dróton rángatni magát, és szerencsére Lowe-t sem kell félteni, ő sem egy anyámasszony katonája (nem véletlenül lett alfa), így ők ketten tökéletes párost alkottak. A kémia egyértelműen meg volt közöttük, és a szóváltásaikat is nagyon élveztem, a pár dinamikája nagyon tetszett. 

Misery nagy lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, hiszen az esküvő után kénytelen hitvese lakhelyén élni, úgyhogy szó szerint az ellenséges terület közepén találja magát, ám mégis nagyon jól kezeli a helyzetet, pedig akad egy két igencsak necces szituáció, és a farkasok érthető módon nem látják szívesen a lányt. 

Lowe sincs egyszerű helyzetben, hiszen intéznie kell a falka ügyeit, egyéb magán jellegű problémái is vannak és a nyakába szakadt egy vámpír is, de azért mondhatjuk, hogy ő is elég jól kezeli a helyzetet, és szépen lassan jó kis csapattá kovácsolódnak össze.  

A könyv nem szenved hiányt érzelmes, cuki és olykor dühítő pillanatokban sem, és ettől volt olyan izgalmas, szerencsére voltak váratlan események is, így nem volt teljesen kiszámítható a történet. Néha ugyan a fantasy szál, mintha eltűnt volna, nekem legalábbis gyakran olyan érzés volt, mintha egy sima romantikus regényt olvasnék, szóval nem lett túltolva a misztikus vonal, bár azért kaptunk belőle, de látszik, hogy nem ez a fő profilja az írónőnek.  

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasy regényeket, és nem zavarja őket a romantika sem. A regény eléggé olvastatta magát, egy-két nap alatt simán letoltam, még úgy is, hogy közben dolgoztam. Összességében elmondhatom, hogy nem csalódtam az írónőben, de azért a jövőben szívesebben olvasnék tőle a már megszokott műfajban. 

Read More

Stephenie Meyer - Life and Death – Twilight 2.0 – Egy életem, egy halálom

Minden éremnek két oldala van…
Bellát és Edwardot már ismered. Most találkozhatsz Beau-val és Edythe-szel!
Amikor Beaufort Swan a borús kisvárosba, Forksba költözik, és megismerkedik a vonzóan rejtélyes Edythe Cullennel, az élete izgalmas, de ijesztő fordulatot vesz. A titokzatos Edythe-t porcelánfehér bőre, aranyszínű szeme, igéző hangja és természetfeletti képességei ellenállhatatlanná teszik. Csakhogy Beau-nak fogalma sincs róla, hogy minél közelebb kerül a lányhoz, annál nagyobb veszélybe sodorja saját magát és a szeretteit. És lehet, hogy túl késő lesz visszafordulni…

A kultikus szerelmes regény lebilincselő újragondolása minden Alkonyat-rajongónak kötelező olvasmány! A történetet a szerző, Stephenie Meyer bevezetője és utószava egészíti ki.
Az Alkonyat/Twilight első megjelenése, 2005 óta modern klasszikussá válva olvasók millióit varázsolta el.
Az Alkonyat-sorozat világszerte csaknem 155 millió példányban kelt el.

Író: Stephenie Meyer
Eredeti cím: Life and Death
Cím: Egy életem, egy halálom
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 608
Sorozat: Twilight saga 2.0
Téma: Vámpír, Romantikus 

A könyvet karácsonyi ajándékként kaptam a Prológusos karácsonykor Zsebitől, amit nagyon köszönök itt is neki, bár nem tudom mikor teszem közzé a bejegyzést. Most december van, előre pedig nem tudom mikor kerül ki ez a kis szösszenet. 

Szerintem senkinek nem kell bemutatnom az Alkonyat sorozatot, a maga idejében annyira felkapott volt, hogy szó szerint a csapból is folyt. Könyvek, filmek, fanfictionok stb, a legkülönbözőbb helyeken bukkant fel szóval az is szembetalálta magát a történettel, aki egyáltalán nem is akarta. Természetesen az akkori fiatal énemet, aki akkor ismerkedett a könyvek világával rögtön beszippantotta a történet. Emlékszem, hogy az unokatesómnál láttam az első részt, és azonnal kölcsönkértem tőle, majd a megjelenése után sorban az összes többit. A szüleim akkor döbbentek rá, hogy mekkora könyvmoly vagyok, amikor a Napfogyatkozást, ami 750 oldal egy ültő helyemben, egy nap alatt elolvastam. 

A könyvek után jöttek a filmek, amik szintén kedvenceim lettek. Tudom, hogy ez sokakat elborzaszt, hogyan is lehet szeretni? Sokan vannak akik olvasták, vannak akik büszkén vállalják és vannak, akik letagadják. Én úgy vagyok vele, hogy ha valaki megkérdezi, hogy olvastam-e, igennel válaszolok, hisz ez a sorozat nagy hatással volt az olvasási szokásaimra. Akik ismernek azok tudják, hogy nem igazán szoktam letagadni, hogy mit olvastam, mit nem, akkor sem ha tudom, hogy emiatt kinevetnek, vagy értetlenkedve néznek rám. Mindenki olvassa azt, amit szeretne, mások pedig tartsák ezt tiszteletben. 

2008-ban, amikor az első rész megjelent 11 éves voltam, ebben a korban nem várhatjuk azt, hogy valami filozofikus,az élet nagy dolgaival foglalkozó könyvet olvasson az ember, én sem tettem. Sokkal jobban érdekeltek már akkor is a romantikus, örök szerelmet hirdető, könnyed regények. Nem nagyon számított, hogy vámpírok, vérfarkasok vagy zombik, a lényeg, hogy romantikus és a vége happy end legyen. Így volt ez az Alkonyattal is, érdekesnek tartottam az egész koncepciót, és mint sok más olvasót engem is levett a lábamról ez az akkor még egészen új megközelítés. 

Adott volt Bella, akivel nagyon sokan tudtak azonosulni, hiszen esetlen, szerencsétlen, önbizalomhiányos, és még rengeteg más tulajdonsága volt, amit felfedezhettünk saját magunkban is. Bizonyos nézőpontból egy életképtelen szereplő, és néha idegesítő is, de ettől függetlenül közel érezhettük magunkhoz. Edwardra is sok jelzőt lehet aggatni, olvastam is jó párat, de személy szerint abban a korban inkább csak azt láttam benne, hogy sokáig vár az igaz szerelemre, és amikor megtalálja harcol érte, annak ellenére, hogy mennyi nehézségen kell átverekednie magát. 

A legvonzóbb a regényben pedig az örökké tartó szerelem, fiatalon az ember elhiszi, hogy létezik ilyen, vágyik arra, hogy egyszer ő is megtapasztalja, és hiszi, hogy valahol a világon ott él az ő nagy Ő-je és csak rá vár, hogy a hátralévő életüket együtt tölthessék boldogságban. Tudom az egész mondat csöpög a nyáltól, de ez az igazság. Később persze az ember racionális énje átveszi az uralmat és teljesen más szemszögből látja az egész történetet. 

Na de, ideje, hogy beszéljek a könyvről is. A történet szinte ugyanaz, mint az Alkonyatban, annyi kivétellel, hogy szinte minden szereplő nemet váltott. Mármint nem estek át műtéten vagy ilyenek, hanem az írónő megváltoztatta a szerepeket. Beau Swan és Edythe Cullen története szinte teljesen megegyezik Bella és Edward történetével mégis más főleg a vége, de nem spoilerezek!

Az írónő célja ezzel, hogy megismerhessük, hogy mennyivel másképp láthatja egy nő és egy férfi a történéseket, de hogy azért mégsem különbözik annyira. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy semmi extra nem volt a történetben, kivéve a vége, de azt kell mondanom, hogy így is érdekes volt, főleg úgy hogy biztos eltelt már  több, mint 10 év mióta az eredeti történetet olvastam. 

Ha szeretted a sorozatot, és szeretnél egy kicsit visszacsöppenni az Alkonyat világába mindenképpen olvasd el ezt a regényt!

Read More

Nalini Singh - Angyalháború

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az angyalok lezuhannak az égből, ismeretlen erő taszítja őket vesztükbe. A vámpírok megbetegszenek, halhatatlanságuk sem védi őket a képtelen kórtól.
A vámpírvadász Elena Deveraux és társa, Raphael arkangyal a várost tépázó pusztítás forrását keresik, hogy elejét vegyék az értelmetlen haláleseteknek, és felkészülhessenek egy ellenséges arkangyal most már bizonyosan közelgő támadására.



Író: Nalini Singh
Eredeti cím: Archangel's Legion
Cím: Angyalháború
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Angyali vadász 6.
Oldalszám: 552
Téma: Angyal, Vámpír, Fantasy, Romantikus, Erotikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

!!!A bejegyzést SPOILERT tartalmaz!!!

Egyszerűen imádom az írónő könyveit, ugyan nem ajánlanám mindenkinek az erotikus tartalmak miatt, de akit ez nem zavar az bátran vegye kezébe a regényeit. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a könyv semmi másról nem szól, csak a szexről az téved. Eddig az Egy világ - két faj- állandó küzdelem, és az Angyali vadász sorozatát olvastam és olyan fontos tényezők is megjelennek bennük, mint az elfogadás, család, barátság, szerelem, tisztelet valamint társadalmi problémák is előkerülnek.

Mai bejegyzésem az Angyali vadász sorozat 6. részéről fog szólni. A könyvet önálló regényként az előzményeket nem ismerve is el lehet olvasni, viszont akkor néhány utalást nem fogunk érteni, bár azért úgy gondolom a lényeg így is átjön. Akik olvasták a sorozatot azok tudják, hogy a történet főszereplője Elena Devereux egy Vadász és Raphael New York Arkangyala. Ugyan néhány könyv hozzájuk közel álló személyekről szól, de a sorozat köteteinek nagy része az ő történetükkel foglalkozik.

Akik nem olvasták egyik részét sem azoknak nagy vonalakban vázolnám a helyzetet, valamint azoknak is, akik régen olvasták a sorozatot (mint én magam).
A történet egy olyan világban játszódik, ahol a Földön az arkangyalok uralkodnak, minden területnek megvan a maga vezetője, ugyan nem avatkoznak bele az emberek életébe, de szemmel tartják őket és ha kell közbelépnek. A másik, hogy léteznek a vámpírok is, akiket az angyalok teremtettek/teremtenek, és gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a többi történetben lévők. Vért isznak, vannak jó és rossz vámpírok, viszont nem égnek el a napon, bár érthető okokból jobban szeretik a sötétséget. Ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon komoly egészségügyi, és pszichológiai vizsgálatokon kell keresztülmennie, és ha megfelel, akkor átváltoztatják. Ám ez nem ennyire egyszerű, mert az illetőnek száz éven keresztül szolgálnia kell az angyalát. Mint tudjuk sokan nem szeretik a kötöttségeket, és itt jön képbe a Vadász Céh, akik azért jöttek létre, hogy az elkóborolt vámpírokat visszavigyék a gazdáiknak. Vadásznak születni kell, hiszen a vámpírokat nem olyan egyszerű felkutatni és elfogni, ezért sokkal gyorsabbak, ügyesebbek, mint az átlagemberek, és sokkal érzékenyebbek a vérszívók illatára, ezért képesek azonosítani és követni őket. Ilyen személy Elena is.

A fent említett dolgok alkotják a történet alapját ezekkel talán még nem is árulok el semmi nagy dolgot az előző részekből, de sajnos ezután kénytelen leszek.
A könyv ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, és ahogy már megszokhattuk nincs sokáig békesség. A Zuhatag (egy olyan jelenség ,amely során az arkangyalok ereje megnövekszik, és ez különböző természeti jelenségekkel társul, például vérré változik a Hudson folyó vize) javában tart, ami bizonytalan időszakot hoz, hiszen nem lehet tudni ki mivé fejlődik. Ezalatt szövetségek köttetnek, és arkangyalok válnak ellenségekké.

Mint már említettem Elena és Raphael áll mindennek a középpontjában, együtt próbálják kitalálni mi is folyik a világban, ki barát és ki ellenség. A tét hatalmas. Nem csak New Yorkot fenyegeti veszély, hanem az egész világot is, amikor egy őrült személy elkezd halottakat feltámasztani, és támadásra készül. Ez a két dolog együtt hatalmas pusztítást ígér, a kérdés csak az, hogy sikerül e megállítani.

Hőseink mellett természetesen megjelennek a jól ismert alakok is, a Hetek tagjai: Illium, Dmitri, Galen, Naasir, Jason, Aodhan és Méreg. Valamint a Vadász Céh tagjai: Sarah, Daecon, Ransom, Ashwini és még sok más angyal, vámpír és Vadász.

Az egész történet egy versenyfutás az idővel, valamint az ellenség keresése. A fő mozgatórugó ez, majd később a harc, de ezek mellett számos dologgal találkozhatunk. Elena és Raphael kapcsolata is fontos, hogyan is boldogul két ilyen erős akarattal rendelkező személy egymással. Elena és az apja közötti kapcsolat is fontos fordulatot vesz, valamint ide kapcsolnám még húgának a helyzetét. Raphael anyja is felbukkan, aki egy kis konfliktust okoz hőseink között.

Hőseink egy percig sem unatkoznak. Elena próbál hitvesként helyt állni, ami nem egyszerű, de szinte ösztönösen tudja mit kell csinálnia, miközben a múlt rémálmai folyamatosan üldözik őt. Raphael a Torony körüli dolgokkal van elfoglalva, aggódik az anyjáért, és persze szerelméért is. Aztán persze a nyakába szakad az egész konfliktus Kína arkangyalával, ami persze már nem az első eset, de talán ez a legnagyobb és egyben legveszélyesebb helyzet.

A könyv utolsó pár fejezetét szerettem a legjobban, hiszen izgalmas volt. Izgulhattunk a szereplőkért, azon hogy mi lesz velük, mi fog történni, és amiatt is, hogy milyen jövő elé nézhetnek majd. Imádtam, ahogy mindent bevetve harcoltak az ellenség ellen, taktikáztak, terveket szövögettek és úgy az egész hangulatot. A félelmet, a reményt, a harci szellemet, a végtelen hűséget, kitartást. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi is lesz a vége, ezért a könyv utolsó felén szinte átszáguldottam, és mire észrevettem már vége is volt.

Nagyon örülök neki, hogy a Könyvmolyképző kiadó megvette a jogokat, és kiadták ezt a részt. Nagyon remélem, hogy a többi is erre a sorsra jut, hiszen nagyon szeretem ezt a sorozatot, és alig várom, hogy a következő részét is elolvashassam, hogy megtudjam hogyan alakul hőseink sorsa.

Read More

Richelle Mead - Vámpírakadémia

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Író: Richelle Mead                                                           Író: Richelle Mead

Eredeti cím: Vampire Academy                                    Forgatókönyvíró: Daniel Waters
Kiadó: Agave Könyvek                                                   Rendező: Mark Waters
Kiadás éve: 2009.                                                           Bemutató dátuma: 2014. március 6.
Sorozat: Vámpírakadémia 1.                                        Forgalmazó: Big Bang Media
Oldalszám: 236.
Téma: Fantasy, Vámpír, YA, Romantikus

Nem csak a könyveket, de a filmeket és a sorozatokat is nagyon szeretem, valamint kíváncsi vagyok, hogy mások miként képzelik el a szereplőket, eseményeket, ezért előszeretettel nézem meg a könyvadaptációkat. Nyilván ez is csak egy nézőpont a több százezerből, és nem is mindig értek egyet bizonyos választásokkal, változtatásokkal, de ettől függetlenül elfogadom, hogy ez lett belőle, még ha néha (elég gyakran) bosszankodom picikét bizonyos részeknél.

Először is a legtöbb könyvmolyhoz hasonlóan én is azt vallom, hogy először az olvasás és csak utána a filmnézés, bár ez nem mindig sikerül, és sajnos jártam már úgy, hogy először a sorozatot néztem (The 100), majd utána tudtam meg, hogy vannak könyvek is. Nagy szerencse volt, hogy így alakult, ugyanis ha a regénnyel kezdtem volna, akkor biztos, hogy a sorozat közelébe sem megyek, és akkor bizony egy nagy kedvenccel kevesebb lenne a listámon. 

Az esetek többségében szeretem az adaptációkat, szívesen megnézem őket (évente akár többször is), de persze minden alkalommal megjegyzem, hogy ez sem és az sem így volt a könyvben. Vannak jól (Mielőtt megismertelek, Mentőexpedíció - Marsi) és kevésbé jól (A burok) sikerült alkotások is. Mai bejegyzésemben Richelle Mead Vámpírakadémia című könyvéről és annak adaptációjáról fogok leírni néhány gondolatot. 

2013-ban találkoztam a könyvvel, ekkor már nagyban tombolt a vámpírláz az Alkonyatnak köszönhetően, ez a regény maradt ugyan a vérszívó vonalon, mégis más volt. Nagyon tetszett a sorozat az első része, megvett magának akkor, és ebből következett, hogy a többi rész is elég hamar lecsúszott. Tetszett, hogy a hősnő képes megvédeni magát, és nem siránkozik folyton valami miatt, és az is, hogy a fő vonal nem a romantikán volt, de még sem lett elhanyagolva. 

A történet hősnője Rosemarie Hathaway, valamint barátnője Vaszilisza Dragomir, akik nem átlagos lányok. Rose dampyr (félig ember, félig vámpír), Lissa pedig mora, ami a vámpír könyvbeli megfelelője, vagyis az egyik fajtájának, ugyanis ebben a regényben kétféle vámpír létezik. Az egyik a már említett mora, ők úgymond az "átlagos" vérszívók, uralják a négy elem valamelyikét, iskolába járnak, természetesen külön nekik fenntartott intézményekbe, ahol éjszaka tanulnak, nappal pedig alszanak. A másik kategória a strigák, akik úgymond a rosszfiúk, hiszen ahhoz hogy ilyenné váljanak, meg kellett ölniük egy másik vámpírt, vagy pedig egy ember összes vérét kiszívták. 

Amiben különböznek a morák az általunk ismert lényektől, az hogy ők eleve ennek születnek, nem pedig átváltoztatják őket. És gyengék, vagyis nem azok, de az évek során sokakat megöltek, és kevesen születnek, ezért a félig ember, félig vámpír dampyrokat testőröknek képzik ki, hogy megvédjék a hátsójukat. Itt jön a történet lényege. Rose Lissa védelmezője szeretne lenni miután elvégezte az iskolát (ugyanabban az intézményben képzik a morákat és a dampyrokat is), de már tanulóként sem riad vissza attól, hogy bármit megtegyen barátnője védelmének érdekében. Ez adja a történet fő mozgatórugóját. 

Na de nem szeretnék minden részletet kielemezni, és elspoilerezni a cselekményt azoknak, akik nem látták, vagy esetleg nem olvasták még a Vámpírakadémiát. 

Összehasonlítva a filmet a könyvvel, azt kell mondjam, hogy minden lényeges momentum bemutatásra került (persze egyértelműen maradtak ki részek, de tudjuk, hogy egy 2 órás filmbe nem fér bele minden apró részlet), aminek örültem. Voltak kisebb nagyobb változtatások, de emlékeim szerint egyik sem volt akkora horderejű, amitől kiakadtam volna. Az, hogy a könyvben egy szobában aludtak, a filmben meg külön az egy dolog, és hogy kicsit átvariálták a szövegeket, az sem okozott különösebb traumát. A szereplőgárdával is úgy ahogy meg vagyok elégedve, hasonlóan képzeltem el őket, bár a Dimitrijt alakító színész nem illett annyira a fejemben élő képhez. 

A film nem tökéletes, az alakítások, és a kivitelezések sem, de ha valakinek van pár felesleges órája, és unatkozik az nézze meg nyugodtan, akik szerették a könyvet, azok már valószínűleg régen túl vannak rajta, de ha te még nem láttad, akkor próbálkozz meg vele, egyszer mindenképpen megnézhető. 

Nekem összességében tetszett, és kicsit sajnálom, hogy nem hozta a várt nézettségi szintet, ezért a sorozat többi részével már meg sem próbálkoztak.

Read More