2018. augusztus 26., vasárnap

Rick Riordan - A vörös piramis

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Percy ​Jackson alkotója új kalandra hív!
Anyjuk halála óta Carter és Sadie szinte idegenek egymásnak. Sadie a nagyszüleivel élt Londonban, a bátyja pedig beutazta a világot apjukkal, a zseniális egyiptológussal.
Egy éjjel dr. Kane „kísérletezni” viszi a testvéreket a British Museumba, hátha helyre tudja hozni a család dolgait. Terve azonban félresikerül. A világra szabadítja Széthet, az egyiptomi istent, aki fogságba ejti őt, a gyerekeknek pedig menekülniük kell, hogy egyáltalán életben maradhassanak.
Az egyiptomi istenek ébredezni kezdenek. Ráadásul Széth – mind közül a legrosszabb – kipécézte magának a Kane családot. Hogy megállítsák, a testvérek életveszélyes kalandra indulnak a világ körül, melynek során sötét titkokra derül fény.

Író: Rick Riordan
Eredeti cím: The Red Pyramid
Cím: A vörös piramis
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 536
Sorozat: Kane krónikák 1.
Téma: Fantasy, Gyermek-és Ifjúsági Irodalom, Mitológia

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 
Az író munkássága nem ismeretlen számomra, hiszen A villámtolvajhoz már volt szerencsém (az értékelésemet róla ITT olvashatjátok), és az elnyerte a tetszésemet, ugyan nem folytattam a sorozatot ettől függetlenül nem tudnék rá semmi rosszat sem mondani. A Prológuson Rick Riordan hetet tartunk, és már a tervezéskor tudtam, hogy mindenképpen részt szeretnék venni ebben a projektben, viszont nem éreztem azt, hogy a Percy Jackson és az olimposziak sorozatot szeretném folytatni jelenleg, amin meglepődtem, hiszen a görög mitológia közelebb áll a szívemhez. Az előbb említett dolog miatt döntöttem úgy, hogy az író másik sorozatának is adok egy esélyt, amely szintén Istenekről szól, ám a görögök helyett az egyiptomiak kerülnek előtérbe.

Az elmúlt időszakban nem sok időm volt olvasni, először a suli miatt, jelenleg pedig a munka miatt, és bevallom őszintén először megijedtem ettől az 500+ oldallal rendelkező regénytől. Vagyis szó szerint nem az oldalszám rémített meg, hanem az, hogy vajon sikerül-e időben befejeznem. Igyekeztem minden szabad pillanatomban olvasni, de gyakran kedvem sem volt leülni mellé, és erről nem a történet tehet! A könyv izgalmas, és tele van kalandos, és érdekfeszítő jelenetekkel, nagyon szerettem olvasni, és nagy örömömre hamar visszatudtam rázódni a világba, amelyet az író megteremtett, hiszen pár nap kihagyás után is tisztán emlékeztem az előzményekre, annyira mély nyomot hagytak bennem.

A borító és a cím tökéletesen tükrözi a könyv belsejét, megjelennek rajta a főbb momentumok is. A főszereplőink középre kerültek, felettük pedig a Vörös Piramis magasodik érzékeltetve, hogy mennyivel nagyobb és erősebb náluk. A színek intenzívek, és figyelemfelkeltőek.

Történetünkben a főszerepet Sadie és Carter, a Kane testvérpár kapta, akik anyjuk halála után elválasztanak egymástól, ám végül a sors úgy hozza, hogy együtt kell megküzdeniük valami hatalmassal, ami akár az egész világot elpusztíthatja. A két testvér félelmet nem ismerve veti bele magát a veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe, de szerencsére mindig akadnak olyanok, akik támogatják őket, bár nem mindig egyértelmű ki a barát és ki az ellenség. Számtalan helyen megfordulnak hőseink, annak érdekében, hogy megérkezzenek a céljukhoz, és ezen az úton sok érdekes dolog történik velük, olyan felfedezéseket tesznek, amik megváltoztatnak bizonyos dolgokat. Egyre jobban megértik a múltat, rájönnek arra is, hogy milyen fontos szerepük van a jövő alakulásában, valamint önmagukat is megtalálják, a testvéri kötelék pedig eltéphetetlenné válik közöttük.

Szerettem Cartert és Sadiet, mind a ketten olyan emberiek voltak, bár nem tudom ki hogy van vele, de az én fejemben soha nem két tizenhárom-tizennégy éves gyerekként láttam őket, hanem egy kicsit idősebbként. Olyan felelősségteljesen viselkedtek, és a gondolkodásmódjuk is érett volt, nagyon hamar a szívemhez nőttek mind a ketten. A kedvenc szereplőm mégis talán Hórusz volt, nagyon sokat nevettem egy-egy megszólalásán.

Az is különlegessé tette a regényt, hogy az író időt és energiát nem sajnálva utánanézett a történet hátterének, az Istenek és a hozzájuk kapcsolódó információk érdekesek, és hitelesek. Ugyan semmi közöm a témához szakmailag, és nem is néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy ha nem lenne hiteles az, amit leírt már rég botrány lett volna belőle, én pedig ilyenről nem hallottam, úgyhogy elhiszem mindazt, amit olvastam.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti a mitológiát, a kalandos történeteket, az ármánykodást, és a világ megmentésének gondolatát.


2018. augusztus 12., vasárnap

Kasie West - A távolság relatív

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.
Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát.
Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell.

Író: Kasie West
Eredeti cím: The Distance Between Us
Cím: A távolság relatív
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 304.
Téma: Young Adult, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek! :) 
Nagyon tetszett az írónő előző könyve, ezért nem is volt számomra kérdés, hogy a most megjelenő regényt elolvassam-e. Szerencsére most sem kellett csalódnom. Persze nem kell egy világmegváltó történetre számítani, hiszen ez a könyv, egy könnyed, gondolkodást nem igénylő alkotás. A szereplők és a cselekmény hétköznapi, nem történik semmi rendkívüli mégis egy jó szórakozást nyújt az olvasónak.

A borító aranyosra sikeredett, és már ez is jelzi, hogy bizony egy romantikus könyvvel van dolgunk, hiszen egy pár lábát látjuk. Egyszerű, és ugyan nem ez lesz az első regény, amit egy könyvesboltban kiszúr az ember, de azért, azt sem mondhatjuk, hogy unalmas lenne.

A cím is nagyon megtetszett, hiszen szerintem nagyon igaz, hiszen a távolság valóban relatív, és az sem mindegy, hogy miben és hogyan értelmezzük ezt. Jelen esetben nem kilométerekről beszélünk, hanem társadalmi távolságról, hiszen hősünk gazdag viszont hősnőnket nem veti fel a pénz, ebből adódóan van egy bizonyos szakadék közöttük. Ez a koncepció nem ismeretlen ebben a műfajban, előszeretettel alkalmazzák, hiszen már az elején megadja a problémát, és nem kell újabb ötlettel előállnia az írónak.

Főhőseink Caymen, akinek szerintem szokatlan neve van, ugyanis én még könyvben nem láttam, és Xander, akik két külön társadalmi rétegből származnak, mégis keresztezik egymás útját. Az elején, ahogy lenni szokott nem szimpatizálnak egymással, ám ez hamar megváltozik. Szépen lassan egyre több időt töltenek egymással, majd egyre jobban összemelegednek. Xandernek ebben nagy szerepe van, ugyanis ő a kezdeményező fél, szimpatikus volt a viselkedése, és az ötletei is. Nagyon szerettem kettőjük jeleneteit olvasni. Caymennek elég egyedi humora van, ami nekem kifejezetten tetszett.

Természetesen a társadalmi különbségen kívül számtalan tényező van, ami hátráltatja kapcsolatuk kibontakozását. A lány anyukája saját tapasztalata alapján ellenzi, azt hogy Caymen közelebbi kapcsolatba kerüljön a fiúval, és ahogy az lenni szokott egy harmadik, majd egy negyedik személy is felbukkan a kapcsolatban, amiből szintén kialakul egy kis feszültség.

Összességében nekem tetszett a könyv, ami nem meglepő, ugyanis szeretem az ilyen limonádé történeteket, ahol szinte semmi sem történik, de mégis alakul valami. Meg hát romantikus regényről beszélünk, ami happy enddel végződik, ezzel már szinte meg lehet venni, főleg, ha fáradt vagyok, vagy éppen nincs kedvem semmi komolyabb hangvételű könyvhöz.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus regényeket, és egy könnyed történetet szeretne olvasni.


2018. augusztus 8., szerda

Sarra Manning - Londonban bármi megtörténhet

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál.




Író: Sarra Manning
Eredeti cím: London Belongs to Us
Cím: Londonban bármi megtörténhet
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 292.
Téma: Romantikus, London, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek! 
Életem egyik nagy célja, hogy eljussak Angliába, ezért előnyben részesítem az ehhez kapcsolódó tárgyakat, dolgokat. Ennek köszönhetően nem is kellett gondolkodnom, hogy elolvasom-e a könyvet, vagy sem. A fülszöveg alapján a történet okésnak tűnt, egy könnyed nyári olvasmány, romantikus, és a helyszín London. Ilyen meleg időkben (amikor, ezt a bejegyzést írom éppen szakad az eső, de ez már részletkérdés) jólesik az embernek, ha olyan regényt olvashat, ami nem igényel nagy odafigyelést, és ez a történet pontosan ilyen.

A borító szép, nekem nagyon tetszik, bár a motorozó emberek szerintem kissé furcsák, lehet jobb lett volna, ha lehagyják őket, bár nagyon szorosan kapcsolódik a cselekményhez, így valahol megbarátkozom velük. A borítón nagyon sok Londonhoz kapcsolódó motívum megjelenik. Például a London Eye, a Big Ben, a Tower Bridge, az ikonikus telefonfülke, a zászló, a bélyeg stb. Tehát összességében elmondhatom, hogy nagyon elnyerte a tetszésemet és szívesen nézegetem.

Miután megérkezett a könyv, nem teketóriáztam sokáig neki is kezdtem, és bizony az első pár fejezet után rá kellett jönnöm, hogy bizony nem azt kaptam, amire számítottam, viszont ez nem baj, hiszen az már egy jó pont, ha az olvasót sikerül meglepnie az írónak. (Persze csak akkor, ha jó értelemben történik ez.) A fülszöveg alapján egy egyszerű, a nyilvánvalóak kivételével bonyodalommentes történetet képzeltem el, ám az írónő beleszőtte a fiatalok közötti kapcsolatokat, a homoszexualitást, az igaz barátságot, a pletykát. Egyszóval igazán sokrétű kis regényt kaptam.

A történetünk egy lányról szól, Sunnyról, aki élik átlagos életét, telnek a mindennapjai a megszokott mederben. Iskolába jár, a barátaival vagy a pasijával lóg, egyszóval nem igazán nevezhető kalandosnak az élete, ami természetesen nem baj, ám egy kép hatására minden megváltozik. Az addig rendes és kalandkerülő lány egy pillanat alatt egy robogó hátsó ülésén találja magát, és összevissza száguldozik London különböző részein.

A regény egy levéllel kezdődik, amit hősnőnk anyukája írt a lányának, ebből már szerintem sok minden kiderül. Először is, hogy az anyuka félti a lányát, és nem bízik benne teljesen, másodszor pedig az, hogy sokat fogunk nevetni olvasás közben.

Nagyon tetszett, hogy minden helyszínváltásnál kaptunk egy kis bevezetőt, információt arról a városrészről, helyszínről ahol éppen járunk. Úgy érzem így kicsit kézzelfoghatóbbá és könnyebben elképzelhetővé váltak.

A fő vonal természetesen Sunny utazása, és az, hogy minden helyen történik vele valami, aminek hatására egy icipicit másképp kezdi látni önmagát, és a kapcsolatát a barátjával (vagy inkább exbarátjával?). Hősnőnk nagy változásokon megy keresztül, ami nekem tetszett, láthattuk a fejlődését, hogy miből mi lett egy este leforgása alatt. Ebből is látszik, hogy nem kell sok ahhoz, hogy megváltozzon valaki gondolkodásmódja, és azért szerencsére pozitív irányba történt ezt az elmozdulás.

A másik pozitívum az, hogy az írónő megmutatja a barátság erejét, hogy ha bajban van egy barát segítünk, és kiállunk mellette, és ha nem is értünk vele teljesen egyet támogatjuk, valamint, ha össze is zördülünk, a végén egymás segítségére sietünk, és mintha semmi nem történt volna megy minden tovább a saját medrében.

Mark az a bizonyos barát, aki megcsalta hősnőnket egy görény, a legundorítóbb fajtából (ugyan nem szeretném megbántani az állatkát, de nem jutott jobb szó eszembe). Rögtön megutáltam a srácot, és ahogy haladtunk előre a történetben az ellenszenvem folyamatosan növekedett. Gerinctelenségnek, és undorítónak tartom, azt amit csinált, és sajnos tudom, hogy ilyen nem csak a könyvekben létezik. Viszont annak örülök, hogy a végére hoppon maradt, megérdemelte.

Ha szereted Londont, és a könnyed, nyárias történeteket, akkor neked való ez a könyv.


2018. augusztus 5., vasárnap

Anna Banks - Neptun

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba. 

Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
Író: Anna Banks
Eredeti cím: Of Neptune
Cím: Neptun
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2016
Sorozat: Szirénia öröksége 3.
Oldalszám: 352. 
Téma: Fantasy, Mitológia, Romantikus, Young Adult

Már két éve csücsül a polcomon a könyv, de eddig valahogy mindig elsiklott felette a tekintetem, pedig a sorozat első két része tetszett. Most azonban a Prológus eheti témájába, ami Az óceán mélyén nevet viseli, tökéletesen beleillett ez a regény, így hát eljött a pillanat, amikor a kezembe vettem a sorozat utolsó részét.

A bejegyzés SPOILERT tartalmaz!!!

A történetünk azzal kezdődik, hogy Emma és Galen szeretne elutazni pár napra, hogy kettesben tölthessenek egy kis időt, távol az óceántól, és a királyságoktól, és kiheverjék az elmúlt időszakban bekövetkezett tragédiákat, problémákat. Sajnos ez nem úgy működik, hogy összecuccolnak, és már ott sincsenek, ehhez szükség van a király engedélyére is, amit nem egyszerű megszerezni, de azért a végén mégis sikerrel járnak hőseink. Tehát Emma és Galen útra kell, semmit sem sejtve arról, hogy végül hol kötnek ki.

A cselekmény fő helyszíne Neptun, egy kis városka, ahol szirének, emberek és félvérek élnek békességben. Itt kötnek ki végül hőseink, akik nagyon meglepődnek, hogy létezik ez a hely, hiszen eddig úgy tudták, hogy törvénytelen ilyen településeket létrehozni, ami volt, azt pedig már nagyon régen eltörölték a Föld színéről. Emmát azonnal elvarázsolja a hely, hiszen végre nincs egyedül félvérségével, és úgy érzi tartozik valahová, és ezt az érzést tovább táplálja Reed, aki mindent megtesz, hogy a lányt maradásra bírja, és persze nem puszta jóindulatból. Galen ezzel szemben fenntartásokkal kezeli a helyzetet, hiszen egész életében azt sulykolták belé, hogy ez helytelen, valamint az sem nyeri el a tetszését, hogy Reed szemet vetett leendő párjára, ami teljesen érthető.

Neptun nem olyan kikapcsolódást nyújt hőseinknek, mint amilyet elképzeltek. Reed miatt feszült a légkör Emma és Galen között, amihez az is hozzátesz, hogy a lány titkolózik Galen elől, ugyanis nem véletlenül kerültek ebbe a kis városba. Emma nagyapja egy kicsit besegített, hogy az unokája megismerje ezeket az embereket. 

Azonban nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis lappang valami a háttérben, amire hőseink abszolút nem számítanak, és pont a közepébe csöppennek, ami miatt események sorozata indul el. Van itt minden, mint a búcsúban. Emberrablás, bántalmazás, fegyverek, őrült tudós, hatalommániás szirén és még sorolhatnám a végtelenségig. 

A történet eleje számomra kicsit vontatott volt, a regény közepére beindultak az események, a vége pedig olyan gyorsan lement, hogy csak kapkodtam a fejemet, hogy már vége is? Örültem volna annak, ha több oldalt szán az írónő az óceáni és a neptuni szirének, félvérek kapcsolatának, hogyan alakulnak a viszonyok.

Összességében azt kell mondanom, hogy tetszett a történet, és jó befejezést kapott a trilógia. Emma és Galen kapcsolata kicsit a háttérbe szorult, és kapott egy jó nagy akadályt is Reed személyében, de úgy gondolom ez nem ártott semmit, láthattuk, hogy egymás nélkül is tök jól megoldják a problémákat, bár Emma viselkedésével nem voltam mindig kibékülve. Talán kellett ez a kis ízelítő, hogy a lány tudja, hogy kire is van szüksége valójában.