Marie Lu - Legenda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Író: Marie Lu

Cím: Legenda
Eredeti cím: Legend
Sorozat: Legenda
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 304.
Téma: Romantikus, Young Adult, Disztópia

Évek óta szemezek ezzel a könyvvel, de még soha nem jutottam odáig, hogy el is olvassam, most viszont itt volt az alkalom, hogy kiderítsem mit is tartogat számomra ez a regény.

Nem számítottam valami sokra, úgy gondoltam kapok egy tipikus disztópiás történetet, elleszek vele és kész, elmondhatom magamról, hogy elolvastam, viszont ez nem valósult meg teljesen. Sajnos nagyon nyögvenyelősen ment az olvasás, egyszerűen nem akartak elfogyni az oldalak, és ez felettébb idegesített. Tudtam, hogy véges idő áll a rendelkezésemre a befejezéséhez, és ez még jobban frusztrált. Normál esetben félbe hagytam volna, mondván pihentetem egy kicsit, később újra előveszem és folytatom tovább, de a mostani helyzetben ez nem volt választható opció, így hát nehezen, de végig kellett menni ezen az úton.

Időben elkezdtem a könyvet, nem szerettem volna az utolsó pillanatra hagyni, és pánikolni, hogy úristen holnap posztolnom kell, és még neki sem fogtam, de majdnem ez lett a vége, sőt mondhatjuk, hogy az utolsó előtti pillanatra sikerült (végre) befejeznem a regényt. Ettől függetlenül még mindig várt rám ennek a bejegyzésnek a megírása, és egyszerűen nem tudtam mit írhatnék. Tetszett? Nem tetszett? Folytatnám a sorozatot, vagy eszembe sem jutna? Volt értelme elolvasni, vagy abszolút nem?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések futottak át az agyamon, és bizony itt már éreztem, hogy az értékelés nagy része rizsából fog állni, mert érdemileg nem igen tudom értékelni ezt a könyvet. Sajnos nehéz ezt bevallanom, hiszen általában szeretem a disztópiákat, de ezzel valahogy nem tudtam megbarátkozni. Se eleje, se vége, közepe meg pláne nem.

Adott a két főszereplőnk Day és June, akik két külön társadalmi rétegből származnak, mégis sok a közös vonásuk. Na hát az ő szenvedésüket, nyavalygásukat olvashatjuk 304 oldalon keresztül. Az egyiknek az a baja, hogy senki nem érti meg, és bosszút szeretne, de a könyv nagy részében teljesen téves elképzelései vannak, a másiknak meg az, hogy a családja élete egyre rosszabbra fordul bármennyire is igyekszik segíteni rajtuk. Az egész történet egy nagy szívás és nem csak nekik, de az olvasónak is.

Maga a történet elég érdekesnek mondható, legalábbis az elgondolása, de véleményem szerint igencsak voltak hasonlóságok más disztópikus könyvekkel, és ez picit zavart, mert senki nem szereti két különböző könyvben ugyanazt olvasni.

Ami talán pozitívumként megjelenhet az, hogy aránylag hamar beindulnak az események, és nem szenved hiányt akcióban, minden második oldalon történik valami, ami kicsit megszakítja a nyavalygást pár mondat erejéig, de sajnos ez sem segített annyit, hogy azt mondhassuk igen, ez egy nagyszerű mű. Szegény hihetetlenül messze áll tőle.

Tudom, hogy nagyon lehúzom az egészet, de egyszerűen nem tudok semmi bíztatót mondani vele kapcsolatban. Nincs hatalmas, kidolgozott cselekménye, és valójában eget rengető dolgok sem történnek, nem változik meg tőle a világ. Pár mondatban el lehet mondani a történetet, úgy hogy az is teljesen tisztában legyen a lényeggel, aki soha nem hallott még erről a műfajról.

Ezután nem jött meg a kedvem, hogy tovább olvassam a sorozatot, egyáltalán nem érdekel mi lesz főhőseinkkel, pláne úgy, hogy nem sikerült annyira jól elkapni ezt a függővéget. Van, de az ember nem érzi azt, hogy rögtön belehal, ha nem kaparinthatja meg a második részt.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de köszönöm szépen nekem ebből pont elég volt ennyi.

Értékelés: 5/2
Nincs nagy cselekményszál, kicsit unalmas, és lassan halad vele az olvasó. Ha az ember nem vár el túl sokat tőle, talán még elvezhető is valamennyire, de úgy gondolom, hogy vannak ettől százszor jobban megírt disztópikus történetek.

Borító: 5/5
A történettel szemben a borítót imádom. Egyszerű és figyelemfelkeltő, csak a központi motívum, nincs más, ami elvonná a figyelmet a lényegről.

Karakterek: 5/3
Nem fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy rendesen megismerjük a szereplőket, a mellékszereplők és a hozzájuk kapcsolódó cselekményszálakat teljesen elhanyagolták, pedig igazán üdítő színfoltjai lehettek volna ennek a szürke vászonnak, amit kaptunk.

Read More

V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia

A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.

A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.

Író: V. E. Schwab

Cím: Egy sötétebb mágia
Eredeti cím: A Darker Shade of Magic
Sorozat: A Darker Shade of Magic
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 446.
Téma: Fantasy

A könyv fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, az meg már csak plusz pont volt, hogy London központi szerepet játszik a történetben, még ha nem is az eredeti értelemben, hiszen a fővárosból nem csak egy van, hanem több, szám szerint 4. Vörös London, Szürke London, Fehér London és Fekete London. Ezek a városok eltérnek egymástól, mind kinézetben, mind hangulatban, valamint a berendezkedésük is más. Mindegyik helyre más a jellemző, és elég éles határvonalak vannak közöttük, tehát véletlenül sem lehet őket összekeverni.

Valójában a történetben nem is a Londonok a fontosak, hanem sokkal inkább a bennük zajló események. Főhősünk Kell nem egy egyszerű ember, hanem egy antari, aki képes eljutni egyik Londonból a másikba, ami egy halandó embernek lehetetlen feladat, ezért igazán különleges személy. Sokan tisztelik, sokan gyűlölik, és bizony vannak olyanok is, akik birtokolni akarják. Kellt azonban nem kell félteni, hiszen meg van a magához való esze, de azért van vaj a füle mögött elég rendesen. Nem is ez itt a lényeg, ezek mind eltörpülnek amellett, hogy mekkora slamasztikába kerül, ráadásul senkire nem számíthat saját magán kívül. Na jó, azért Lina ott van mindenhol, és rendszerint ő is csavar egyet kettőt a dolgokon.

Ahogy a fülszövegben is olvasható, és a cím is utal rá, feltűnik egy sötét erő, ami maga a bonyodalom, és innentől indul be igazán a történet. Nem azt mondom, hogy ezelőtt unalmas volt a könyv, mert akkor hazudnék, de nem is voltam tőle elájulva. Lassan haladtam az olvasással, és alig vártam, hogy végre történjen valami, hogy belelendülhessek, és minél hamarabb megtudjam a csattanót. És igen, ekkor kopogtatott be az ablakon az a bizonyos sötét mágia, amiért nagyon hálás vagyok.

Ezután akciódúsabbnál akciódúsabb jeleneteknek lehetünk szemtanúi, és ezek közepette főhőseink elindulnak a nagy útra, hogy megmentsék a világot. Kell és Szelina, - akit egyébként állandóan Szenillának olvastam – aránylag jól kijönnek egymással, és szerintem elég jó csapatot alkotnak, bár vannak súrlódások és nézeteltérések.

Lina egy igazán makacs lány, és folyton bajba keveredik, de mintha élvezné ezt, és egyáltalán nem bánja a kalandot. Kitartásának, és makacsságának köszönhetően Kell kénytelen magával vinni a lányt, pedig nem szívesen teszi ki a veszélyeknek. Nem akarom belekeverni a romantikát a könyvbe, mert alapvetően nem ez a lényeg, de azért én úgy éreztem, hogy nem közömbös neki a tolvaj lány.

Kellről elég hamar véleményt lehet alkotni, mert alapvetően egy jó ember, de a kíváncsisága és a kis csecsebecsék utáni szenvedélye őt is bajba sodorja. Antari lévén képes utazni a városok között, mint már feljebb említettem, de ettől nem érzi magát többnek másoktól, és igazán együtt érző tud lenni. Elég hamar megszerettem a karakterét, ahogy valójában mindenki másét is.

A gonosz ikertestvérek nagy kedvenceim lettek, ennek ellenére nagyon drukkoltam, hogy elbukjanak, elvégre győzzön mindig a jó, de azért ők sem adják magukat könnyen, miért is tennék? Ha minden simán és gördülékenyen menne, akkor nem lenne értelme a könyvnek, és valljuk be unalmas is lenne, ezért nagyon örültem, hogy feldobták a történetet.

Nagy szívfájdalmam volt viszont, hogy a legtöbb London nem kapott szerepet a történetben, igaz a cselekmény nem is tette volna indokolttá, de remélem, hogy a sorozat folytatásában több mindent megtudhatok róluk.

Összességében egy nagyon is élvezhető könyvnek tartom, ugyan az eleje kicsit lapos, és nehéz túljutni rajta, de nem szabad feladni, mert ha a kezdeti nehézségeken túljutunk olyan élményben lesz részünk, hogy nem akarjuk majd letenni a könyvet.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt és a mágiát.

A könyvért külön köszönet a Ventus Libro Kiadónak!

Értékelés: 5/5
A könyv csak azért nem kap csillagos ötöst, mert az eleje kicsit lassú, vontatott, de ami utána van, az minden egyes pontot megér. Akció dús, érdekes és magával ragadó.

Borító: 5/4
A borító érdekes, és egyedi, figyelemfelkeltő, de még sem robban az ember arcába, valamint tökéletesen tükrözi a könyv lényegét.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott szereplők, és tökéletesen passzolnak a megalkotott világba. Érdekesek, és képesek a változásra, valamint a nehéz döntések meghozatalánál látszik, hogy igazán érett gondolkodásúak, még ha néha nem is tűnnek úgy.

Kedvenc karakter: Athos és Astrid Dane

Kedvenc idézet:

„ Egy antari pedig képes egyenesen a vérhez beszélni. Az élethez. Magához a mágiához. Az első és végső elemhez: ahhoz, ami mindenkiben megtalálható, és amit senki nem birtokolhat.”

 

Read More

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.

Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.

A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Író: Leiner Laura

Cím: Akkor szakítsunk
Kiadó: Gabo Kiadó (először) L&L Kiadó (másodszor)
Kiadás éve: 2014. és 2016.
Oldalszám: 336
Téma: Romantikus

Szerelmi csalódásról, szakításról kerestem könyvet a Promágus Kupa második fordulójához, és akkor bukkantam rá erre a könyvre. Laura könyvei közül eddig még csak a Szent Johanna Gimi sorozatot olvastam, de azt nagyon imádtam, de valahogy a többi könyvtől tartottam, attól féltem, hogy csalódni fogok, mert nem fog felérni a SZJG-hez. A Promágus Kupára viszont kellett egy könyv, és elég kilátástalannak tűnt a helyzet, mert egyetlenegy mű sem jutott az eszembe, ami megfelelne a feltételeknek, és nem olvastam még. Aztán molyon a romantikus könyvek között ráleltem, és gondoltam ez csak jó lesz, és végre van okom arra, hogy túllépjek a félelmeimen és elolvassam a könyvet. El sem tudom mondani mennyire örülök neki, hogy megtettem, nagy kár lett volna, nem elolvasni, mert rég nevettem ennyit egy könyvön.

Első ránézésre arra számítottam, hogy egy szomorú, sírással és keserűséggel teli történet bontakozik majd ki, ahol mást sem olvasok majd, mint, hogy szegény hősnőnk ilyen meg olyan bánatos, nincs többé értelme az életének, és minden este telesírja a párnáját, illetve, hogy hősünk egy bunkó, paraszt, aki minden előzmény nélkül dobja a lányt egy másikért.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, és el kell mondanom, hogy soha nem hittem volna, hogy ilyen boldoggá fog tenni egy tévedés. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom ezt a regényt, főleg, hogy az elején eléggé bizonytalan voltam, és őszintén megmondom nagy volt a kísértés, hogy félbehagyjam, mert Lia szétszaggatta az idegeimet a viselkedésével. Sajnos a lányt a mű végére sem sikerült megszeretnem, de valahogy kibékültem vele, elfogadtam, hogy ő ilyen és feleslegesen idegesítem magamat, de azért gondolatban párszor jól fejbe csaptam egy péklapáttal.

Vele szemben a testvére Szilkó határozottan nagy tag, és meglepődtem, hogy mennyire meg tudtam szeretni a személyiségét, pedig egy eléggé furcsa figura, és a való életben eszembe nem jutna leállni vele beszélgetni, de így, hogy külsősként láttam határozottan állíthatom, hogy igenis megismerésre érdemesnek tartom. Szarkasztikus, de a vicces módon, ritkán szólal meg, de akkor, nagyot szól, és a könnyeimet törölgettem annyira nevettem rajta. Ugyanígy reagáltam Ákos naivitására, szerencsétlenségére, és Miklós viselkedésére is. A két srác annyira nem illett bele a képbe, de mégis olyan jó hangulatot adtak a történetnek, hogy egyáltalán nem bántam, hogy belekerültek, még ha a cselekmény nem is tette indokolttá.

És ha már elkezdtem a szereplők jellemzését, nem hagyhatom ki Norbit, Esztit és Csabit sem. A két utóbbi esik pofára a legjobban a történetben, és nagyon megérdemlik, tudom gonosz vagyok,  és rosszmájú, de annyira megérdemelték, főleg Eszti, bár Csabit azért sajnáltam, mert nagyon cuki volt egyébként.

Norbi egy igazán érdekes karakter, és szívesen megismertem volna az ő szemszögéből is a történetet, hogyan érezte magát, és mit gondolt. Személyiségileg nagyon hasonlítanak Liával, ezért is veszekednek állandóan, de tény, hogy emiatt soha nem unatkoznak, és nem kell attól tartaniuk, hogy ellaposodik a kapcsolatuk, bár pont emiatt is szakítottak, így ennek a dolognak is két oldala van, mint az éremnek.

A történet pár napot ölel fel, de a valódi, eseménydús cselekmény pár óra alatt folyik le, emiatt azt érezhetnénk, hogy kicsit túlzás az a 336 oldal, de nem, sőt pont elegendő, hiszen annyira pörgős a könyv, hogy kereken 6(!) óra alatt simán elolvastam az egészet, és még tudtam volna folytatni.

Az egész bonyodalom középpontjában egy szilveszteri buli áll, ami normális esetben egy igazán egyszerű dolognak kellene lennie. Elmész, jól érzed magad, aztán valamikor hazamész, de itt semmi sem úgy alakul, ahogy kellene. Ennek ellenére úgy érzem (szinte) senki nem bánja azt, hogy így alakultak a dolgok.

A könyv annyira reális, és földhözragadt, hogy úgy érzed te is ott vagy a szereplőkkel, érzed, amit ők éreznek, hallod, amit ők hallanak, velük nevetsz, sírsz és bosszankodsz, és ez számomra annyira felemelő volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Amíg a végére nem értem, nem is tudtam, hogy mennyire szükségem volt most erre. Kikapcsolt, megnevettetett és pár órára mindent elfelejtettem.

Azt hiszem a fent említettekből már mindenki kikövetkeztette, hogy bizony egy újabb (nem is tudom már hanyadik) kedvencet avattam, és 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem most utoljára tartottam a kezemben a könyvet.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne elszakadni a mindennapos mókuskeréktől, azoknak, akik szeretnének egy jót nevetni, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ha lehet, olyan helyen olvassanak, ahol nem bánják, ha furcsán néznek rájuk, amiatt, hogy sírva nevetnek.

Értékelés: 5/5*
Egy vicces, jól megírt, letehetetlen könyv. Garantált a nevetés, hiszen annyira képtelen, mégis hihető dolgok történnek, hogy az ember nem tehet mást csak hangosan felnevet, és olvas tovább, hogy még többet kaphasson ebből a humorbombából.

Borító: 5/5
Mind a két borító nagyon tetszik, de egyértelműen az új borító a kedvenc, nagyon illik a történethez, és igazán figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, mindenkinek megvolt a saját személyisége, és nem változott meg senki sem egyik pillanatról a másikra. Mindenki szerethető volt, a maga módján, még ha egyesek néha-néha fel is idegesítettek.

Kedvenc karakter: Szilkó, Lia bátyja. Annyira egyedi volt, vicces, és jó testvér, az elején nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem majd.

Kedvenc jelenetek: Egyértelműen azok a jelenetek, amikor Ákos felbukkan.

Kedvenc idézetek:

„- Lia, lehet, hogy veled szakítottak — szólt halkan. —Velem nem. Nekem kiszakították a lelkemet, ökölbe zárták, megfacsarták, porrá zúzták és felemelték, hagyva, hogy felkapja a szél és elszálljon, mintha sosem lett volna — szemléltette, hogy mitől is más kettőnk esete.”

„— Kedvelem Miklóst.- Rendben.- Bírom, hogy lelkes...- Nagyszerű.- Meg hogy hümmög - tettem hozzá.- Micsoda? — kerekedett el Norbi szeme.- Hümmög. Most. A kocsiban - mutattam az autó irányába.Norbi értetlenül meredt rám, aztán odasétált a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és behajolt. Tíz másodperccel később visszacsukta Miklósra, és elképedve nézett rám.- Bazz, ez tényleg ott ül bent, és hümmög magában... -tárta szét a karját.- Én mondtam.”

„— Ezzel mi van? - kérdezte Szilkó Norbi felé bökve.— Mi lenne? Meghülyült, mint mindenki ma éjjel! —kiabáltam.— Ki a franc fütyül? — kapkodta a fejét Szilkó vezetés közben.— Én! — jelentkezett Miklós.— És miért? Hagyd már abba! - förmedt rá idegesen.— Elnézést. Hümmmm.— Ez mi volt? — fordult hátra a bátyám a piros lámpához érve.— Ő — böktem Miklósra. - Néha hümmög.”

A kupa második kategóriája:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

Szerintem nem kell sokat magyaráznom, hogy miért pont ezt a könyvet választottam a Promágus Kupa második fordulójához, a cím mindent elmond. 

Read More