V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia

A mágikus apokalipszis után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari, aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem dimenzióbeli.
A trilógia első kötetében Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért. Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.






Író: V. E. Schwab
Cím: Egy sötétebb mágia
Eredeti cím: A Darker Shade of Magic
Sorozat: A Darker Shade of Magic
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 446.
Téma: Fantasy



A könyv fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, az meg már csak plusz pont volt, hogy London központi szerepet játszik a történetben, még ha nem is az eredeti értelemben, hiszen a fővárosból nem csak egy van, hanem több, szám szerint 4. Vörös London, Szürke London, Fehér London és Fekete London. Ezek a városok eltérnek egymástól, mind kinézetben, mind hangulatban, valamint a berendezkedésük is más. Mindegyik helyre más a jellemző, és elég éles határvonalak vannak közöttük, tehát véletlenül sem lehet őket összekeverni.

Valójában a történetben nem is a Londonok a fontosak, hanem sokkal inkább a bennük zajló események. Főhősünk Kell nem egy egyszerű ember, hanem egy antari, aki képes eljutni egyik Londonból a másikba, ami egy halandó embernek lehetetlen feladat, ezért igazán különleges személy. Sokan tisztelik, sokan gyűlölik, és bizony vannak olyanok is, akik birtokolni akarják. Kellt azonban nem kell félteni, hiszen meg van a magához való esze, de azért van vaj a füle mögött elég rendesen. Nem is ez itt a lényeg, ezek mind eltörpülnek amellett, hogy mekkora slamasztikába kerül, ráadásul senkire nem számíthat saját magán kívül. Na jó, azért Lina ott van mindenhol, és rendszerint ő is csavar egyet kettőt a dolgokon.

Ahogy a fülszövegben is olvasható, és a cím is utal rá, feltűnik egy sötét erő, ami maga a bonyodalom, és innentől indul be igazán a történet. Nem azt mondom, hogy ezelőtt unalmas volt a könyv, mert akkor hazudnék, de nem is voltam tőle elájulva. Lassan haladtam az olvasással, és alig vártam, hogy végre történjen valami, hogy belelendülhessek, és minél hamarabb megtudjam a csattanót. És igen, ekkor kopogtatott be az ablakon az a bizonyos sötét mágia, amiért nagyon hálás vagyok.

Ezután akciódúsabbnál akciódúsabb jeleneteknek lehetünk szemtanúi, és ezek közepette főhőseink elindulnak a nagy útra, hogy megmentsék a világot. Kell és Szelina, - akit egyébként állandóan Szenillának olvastam – aránylag jól kijönnek egymással, és szerintem elég jó csapatot alkotnak, bár vannak súrlódások és nézeteltérések.

Lina egy igazán makacs lány, és folyton bajba keveredik, de mintha élvezné ezt, és egyáltalán nem bánja a kalandot. Kitartásának, és makacsságának köszönhetően Kell kénytelen magával vinni a lányt, pedig nem szívesen teszi ki a veszélyeknek. Nem akarom belekeverni a romantikát a könyvbe, mert alapvetően nem ez a lényeg, de azért én úgy éreztem, hogy nem közömbös neki a tolvaj lány.
Kellről elég hamar véleményt lehet alkotni, mert alapvetően egy jó ember, de a kíváncsisága és a kis csecsebecsék utáni szenvedélye őt is bajba sodorja. Antari lévén képes utazni a városok között, mint már feljebb említettem, de ettől nem érzi magát többnek másoktól, és igazán együtt érző tud lenni. Elég hamar megszerettem a karakterét, ahogy valójában mindenki másét is.

A gonosz ikertestvérek nagy kedvenceim lettek, ennek ellenére nagyon drukkoltam, hogy elbukjanak, elvégre győzzön mindig a jó, de azért ők sem adják magukat könnyen, miért is tennék? Ha minden simán és gördülékenyen menne, akkor nem lenne értelme a könyvnek, és valljuk be unalmas is lenne, ezért nagyon örültem, hogy feldobták a történetet.

Nagy szívfájdalmam volt viszont, hogy a legtöbb London nem kapott szerepet a történetben, igaz a cselekmény nem is tette volna indokolttá, de remélem, hogy a sorozat folytatásában több mindent megtudhatok róluk.

Összességében egy nagyon is élvezhető könyvnek tartom, ugyan az eleje kicsit lapos, és nehéz túljutni rajta, de nem szabad feladni, mert ha a kezdeti nehézségeken túljutunk olyan élményben lesz részünk, hogy nem akarjuk majd letenni a könyvet.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt és a mágiát.

A könyvért külön köszönet a Ventus Libro Kiadónak!

Értékelés: 5/5
A könyv csak azért nem kap csillagos ötöst, mert az eleje kicsit lassú, vontatott, de ami utána van, az minden egyes pontot megér. Akció dús, érdekes és magával ragadó.

Borító: 5/4
A borító érdekes, és egyedi, figyelemfelkeltő, de még sem robban az ember arcába, valamint tökéletesen tükrözi a könyv lényegét.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott szereplők, és tökéletesen passzolnak a megalkotott világba. Érdekesek, és képesek a változásra, valamint a nehéz döntések meghozatalánál látszik, hogy igazán érett gondolkodásúak, még ha néha nem is tűnnek úgy.

Kedvenc karakter: Athos és Astrid Dane


Kedvenc idézet:
„ Egy antari pedig képes egyenesen a vérhez beszélni. Az élethez. Magához a mágiához. Az első és végső elemhez: ahhoz, ami mindenkiben megtalálható, és amit senki nem birtokolhat.”















0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése