Marie Lu - Legenda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.





Író: Marie Lu
Cím: Legenda
Eredeti cím: Legend
Sorozat: Legenda
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 304.
Téma: Romantikus, Young Adult, Disztópia



Évek óta szemezek ezzel a könyvvel, de még soha nem jutottam odáig, hogy el is olvassam, most viszont itt volt az alkalom, hogy kiderítsem mit is tartogat számomra ez a regény.

Nem számítottam valami sokra, úgy gondoltam kapok egy tipikus disztópiás történetet, elleszek vele és kész, elmondhatom magamról, hogy elolvastam, viszont ez nem valósult meg teljesen. Sajnos nagyon nyögvenyelősen ment az olvasás, egyszerűen nem akartak elfogyni az oldalak, és ez felettébb idegesített. Tudtam, hogy véges idő áll a rendelkezésemre a befejezéséhez, és ez még jobban frusztrált. Normál esetben félbe hagytam volna, mondván pihentetem egy kicsit, később újra előveszem és folytatom tovább, de a mostani helyzetben ez nem volt választható opció, így hát nehezen, de végig kellett menni ezen az úton.

Időben elkezdtem a könyvet, nem szerettem volna az utolsó pillanatra hagyni, és pánikolni, hogy úristen holnap posztolnom kell, és még neki sem fogtam, de majdnem ez lett a vége, sőt mondhatjuk, hogy az utolsó előtti pillanatra sikerült (végre) befejeznem a regényt. Ettől függetlenül még mindig várt rám ennek a bejegyzésnek a megírása, és egyszerűen nem tudtam mit írhatnék. Tetszett? Nem tetszett? Folytatnám a sorozatot, vagy eszembe sem jutna? Volt értelme elolvasni, vagy abszolút nem?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések futottak át az agyamon, és bizony itt már éreztem, hogy az értékelés nagy része rizsából fog állni, mert érdemileg nem igen tudom értékelni ezt a könyvet. Sajnos nehéz ezt bevallanom, hiszen általában szeretem a disztópiákat, de ezzel valahogy nem tudtam megbarátkozni. Se eleje, se vége, közepe meg pláne nem.

Adott a két főszereplőnk Day és June, akik két külön társadalmi rétegből származnak, mégis sok a közös vonásuk. Na hát az ő szenvedésüket, nyavalygásukat olvashatjuk 304 oldalon keresztül. Az egyiknek az a baja, hogy senki nem érti meg, és bosszút szeretne, de a könyv nagy részében teljesen téves elképzelései vannak, a másiknak meg az, hogy a családja élete egyre rosszabbra fordul bármennyire is igyekszik segíteni rajtuk. Az egész történet egy nagy szívás és nem csak nekik, de az olvasónak is.

Maga a történet elég érdekesnek mondható, legalábbis az elgondolása, de véleményem szerint igencsak voltak hasonlóságok más disztópikus könyvekkel, és ez picit zavart, mert senki nem szereti két különböző könyvben ugyanazt olvasni.

Ami talán pozitívumként megjelenhet az, hogy aránylag hamar beindulnak az események, és nem szenved hiányt akcióban, minden második oldalon történik valami, ami kicsit megszakítja a nyavalygást pár mondat erejéig, de sajnos ez sem segített annyit, hogy azt mondhassuk igen, ez egy nagyszerű mű. Szegény hihetetlenül messze áll tőle.

Tudom, hogy nagyon lehúzom az egészet, de egyszerűen nem tudok semmi bíztatót mondani vele kapcsolatban. Nincs hatalmas, kidolgozott cselekménye, és valójában eget rengető dolgok sem történnek, nem változik meg tőle a világ. Pár mondatban el lehet mondani a történetet, úgy hogy az is teljesen tisztában legyen a lényeggel, aki soha nem hallott még erről a műfajról.

Ezután nem jött meg a kedvem, hogy tovább olvassam a sorozatot, egyáltalán nem érdekel mi lesz főhőseinkkel, pláne úgy, hogy nem sikerült annyira jól elkapni ezt a függővéget. Van, de az ember nem érzi azt, hogy rögtön belehal, ha nem kaparinthatja meg a második részt.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, de köszönöm szépen nekem ebből pont elég volt ennyi.

Értékelés: 5/2
Nincs nagy cselekményszál, kicsit unalmas, és lassan halad vele az olvasó. Ha az ember nem vár el túl sokat tőle, talán még elvezhető is valamennyire, de úgy gondolom, hogy vannak ettől százszor jobban megírt disztópikus történetek.

Borító: 5/5
A történettel szemben a borítót imádom. Egyszerű és figyelemfelkeltő, csak a központi motívum, nincs más, ami elvonná a figyelmet a lényegről.

Karakterek: 5/3
Nem fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy rendesen megismerjük a szereplőket, a mellékszereplők és a hozzájuk kapcsolódó cselekményszálakat teljesen elhanyagolták, pedig igazán üdítő színfoltjai lehettek volna ennek a szürke vászonnak, amit kaptunk.













0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése