2017. április 12., szerda

On Sai - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Calderon ​kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát?Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.
A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?
A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik várva várt folytatása.

Író: On Sai
Cím: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Oldalszám: 508
Sorozat: Calderon 2.
Téma: Fantasy, Sci-fi, Romantikus

On Sai könyvei eddig minden egyes alkalommal elvarázsoltak és ez most sem volt másképp. A Calderon 2 hozta a sorozat első részében megszokott hangulatot, és egyszerűen imádtam minden pillanatát. Az írónőnek hatalmas köszönet, amiért megírta és megosztotta velünk ezt a csodálatos könyvet, a Könyvmolyképző Kiadónak pedig azért, hogy elolvashattam és ez által újabb nagyszerű élményben lehetett részem.
A sorozat második része szinte ott folytatódik ahol az első rész véget ért, de ettől függetlenül elég gyakran utal az írónő az előzményekre, így az olvasó úgy érezheti, hogy egy pillanatra sem szakadt el a történettől. Legnagyobb örömömre a stílus egy kicsit sem változott, (majdnem) minden ugyanolyan volt, mint eddig. Ugyan a fő helyszín és a mellékszereplők változtak, de az, ami igazán fontos és lényeges az megmaradt. Például Calderon viselkedése, gondolkodásmódja, és az egész személyisége. (Oh hogy én mennyire imádtam ezt.) Szerencsére a humort sem száműzték egy fekete lyukba, hanem fel-felbukkant ezzel örömteli pillanatokat okozva.
A szereplőinknek problémák tömkelegeivel kell megbirkózniuk, úgy hogy  számtalan ember akadályozza őket, a legtöbben pedig a bukásukban reménykednek. A könyv néha kifogott rajtam és elvesztettem a fonalat, de szerencsére mindig visszataláltam annak ellenére, hogy voltak dolgok amiket nem értettem, lévén, hogy egy cseppet sem értek a politikához, az űrrel kapcsolatos dolgokhoz meg még kevésbé.
A romantikus énem nagyon örült, hogy nagyobb szerepet kaptak az érzelmek, és izgatottan vártam hogyan is alakul főszereplőink szerelmi élete. A plusz száltól függetlenül a könyv lényege nem változott, a Játék ugyanolyan mértékben szerepel, ahogy annak lennie kell. Mindenki taktikázik, emiatt egy hatalmas, szinte kibogozhatatlan politikai csatározásnak lehetünk szemtanúi. Nehéz eldönteni, hogy végül is ki-kivel van, és mi a célja, emiatt úgy éreztem, hogy egy nagy rejtély bújik meg a sorok között. Valaki nagyon szervezkedik a háttérbe, akinek a kilétére természetesen egy jó darabig nem derül fény.
A történet először két különböző helyszínen játszódik, valamint két szemszögből látjuk a cselekményt. Az egyik Calderoné, amint a Békanyálon tevékenykedik, a másik Taina, aki az otthonában tartózkodik, ahol már-már rabként tartják fogva, úgy hogy erről a lány nem tud. Amikor pedig rájön a dologra mindent megtesz, hogy visszatérjen a flottához, ez viszont nem egyszerű, hisz sokan akadályozzák, és azt akarják hogy ott maradjon ahol van. Hősnőnk ahogy már megszokhattuk elég jó problémamegoldó képességgel rendelkezik, így a legreménytelenebb, legveszélyesebb helyzetekből is valahogyan kivágja magát.
Ez Calderonra is igaz, aki szintén nagy játékos, és nagyon jól átlátja a helyzeteket majd ennek megfelelően alakítja a dolgokat, még akkor is, ha néha bizony őt is kijátsszák. Egyáltalán nem volt egyszerű dolga, hiszen több mindenre kellett figyelnie, minden fronton a lehető legjobban kellett teljesítenie ahhoz, hogy mindenki túlélje ezt a kalandot, és egy idő után akkora felelősség nehezedett a vállára, hogy csodáltam, hiszen mindezek ellenére sem a humora, sem a lélekjelenléte nem hagyta el.
Mint már feljebb említettem nagyon örültem, hogy a könyv romantikusabbra sikerült, ami az első könyvben elkezdődött az most itt kiteljesedhetett, igaz nem ment egyik pillanatról a másikra, de határozottan változtatott a könyv hangulatán, ahogy a két főszereplő kerülgette egymást. A szokásos szópárbajaik annyira üdítően hatottak a politikai csatározások mellett, hogy alig vártam, hogy újra egy légtérbe kerüljenek, és folytatódjon a kis játékuk. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy különbözik a személyiségük annyira jól tudtak együtt dolgozni, és szinte szavak nélkül kommunikáltak, valamint a kódolt üzeneteket is célba értek.
Ez a harmónia a legénység tagjai között is kialakult, ugyan ezt sem volt olyan egyszerű elérni. A kezdeti bizonytalanság, és szétszórtság olyan szintű hűséggé, bajtársiassággá alakult, hogy nagyszerű csapattá kovácsolódtak. Mindenki a maga területén egy zseni, és ezzel tisztában vannak, mégis az erő ami belőlük árad pozitív és vidám, de ha kell vasakarattá és halálfélelmet nem ismerő vakmerőséggé válik. Ez, és a sok éves tapasztalat teszi őket nagyszerű emberekké, akikre méltán tekinthetünk példaképként.
Úgy érzem Aguriról is szót kell ejtenem, hiszen Tainával igazán különös, és említésre méltó a kapcsolatuk. Az elején nagyon ellenséges érzéseket tápláltam irányába, de ahogy haladtunk előre egyre inkább megkedveltem, vagy legalábbis más szemmel néztem rá. A japán kultúra fontos szerepet játszik a történetben, emiatt sok minden más megvilágításba kerül. Bizonyos dolgok más értelmet, többlet jelentést kapnak, így még jobban figyelemmel kell kísérni az eseményeket. Ez néha hátrány, de máskor hatalmas haszon.
Mivel nem vagyok jártas a japán kultúrában néhány dolgot nem értettem, ettől függetlenül teljesen átjött ez a mentalitás, úgy gondolom, hogy nagyon jó ötlet volt belevinni a történetbe. Nyilván ha bolygóközi eseményekről beszélünk nem csak egy nemzet képviselteti magát, így logikus lépés megeleveníteni más népek gondolkodásmódját, szokásait, ennek hatására kitűnnek a hasonlóságok és a különbségek is. Ahogyan a hierarchikus társadalomban is látszik mennyire eltér a nemes és a közrendű értékrendje. A cselekmény folyamán számtalanszor előfordult, hogy keveredtek a rétegek, és néhányan elég nehezen kezelték a kialakult helyzetet, hiszen hogyan is tudhatná egy alacsonyabb rangú személy miként viselkedjen egy nála magasabb pozícióban lévőknek megrendezett eseményen? Ennek ellenére kiderült, hogy nem is különböznek annyira egymástól ezek az emberek, és, hogy a rang nem jelent rögtön borzalmas, kiállhatatlan személyiséget.

A másik érdekes, és számomra különleges része a történetnek azok a kardok. Saját személyiséggel, gondolatokkal vannak megteremtve, amik miatt nem egyszerű fegyverek, hanem attól sokkal többek. A kard különleges kapcsolatot alakít ki a tulajdonosával, a Hordozójával, de még más kardokkal is. Ettől sokkal valóságosabbak, és az olvasó szereplőként tekint rájuk.
A könyv teljesen magával ragadott, az utolsó pár száz oldalt szinte megszállottként olvastam, most pedig annyi gondolat cikázik a fejemben, hogy azt sem tudom mit írhatnék még. Egy nagyszerű könyv, egy nagyszerű írótól. Bátran állítom, hogy simán eléri a külföldi sikerkönyvek színvonalát is, nagyon büszke vagyok, hogy kis hazánkban is vannak ilyen tehetséges emberek.
Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot, higgyétek el csak nyertek azzal, ha elolvassátok. Ne ijesszen meg senkit sem ez az 508 oldal, olyan hamar elfogynak az oldalak, hogy az embernek fel sem tűnik, hogy lett hirtelen vége az egész történetnek.
Értékelés: 5/5
A cselekmény egyedi, ahogyan a karakterek is. Akciódús, érzelmekkel teli történet, ami egy olyan világba kalauzolja az olvasót, amiből nem akar visszatérni. Egy világba ahol a politika fontos szerepet játszik, de mégsem az a legfontosabb, hanem hogy ki mennyire jól tudja űzni a Játékot.
Borító: 5/4,5
Gyönyörű színek és összhatás, teljesen megbabonázza az embert. Minden része kapcsolódik a történethez, és egy egy fontosabb eseményt, jelentet tükröz. Az eredeti 5 pont helyett csak 4,5 pontot kap a borító, ami abból adódik, hogy a könyv gerincéről félig lekopott a felirat.
Karakterek: 5/5
A “régi” megszokott szereplőkön kívül kaptunk egy csomó érdekes új szereplőt, akik hihetetlenül belopták magukat a szívembe. Az előző részben megismert arcokat pedig még jobban megismerhettük, így teljessé vált a kép.
Kedvenc karakterek:
Calderon és Taina, de szerintem ezzel nem mondtam senkinek sem újat, bár azért a Békanyál legénysége sem marad el mögöttük sokkal.
Kedvenc idézetek:
“- Nem a nadrág teszi a férfit, hanem az egyenesség. Ha baja van velem, támadjon nyíltan, Sod, ne alattomban, és ne bújjon nők szoknyája mögé, mint egy kislány.”
“Mi a halál, ha nem az élet értelme? A legvégső cél, minden korábbi tett csak előjáték az egyetlen igazi, nagy próbatételhez, a méltó elmúláshoz.”
“Sosem a gonoszok borítják vérbe a világot, hanem azok az igaz emberek, akik felsőbbrendű eszmékben hisznek. Nem a célok minősítenek, hanem az eszközök, amiket felhasználnak az elérésükhöz.”

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése