Kiera Cass - A szirén

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.
Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.
Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.
Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.
Kiera a Radford Egyetem diákja volt, jelenleg a Virginia állambeli Christiansburgben él a családjával. Életének első tizenkilenc évét az óceán mellett töltötte, ami sosem próbálta elpusztítani őt. A www.kieracass.com weboldalon többet is megtudhattok a könyveiről, YouTube-videóiról, és a sütemények iránti szeretetéről, valamint a Twitteren is követhetjük @kieracass néven.

Író: Kiera Cass
Eredeti cím: The Siren
Cím: A szirén
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 296
Téma: Romantikus, Szirén

Nem ez az első találkozásom az írónő munkásságával, hiszen már olvastam A Párválasztó sorozatát, ami nagy kedvencem volt, és a mai napig is szívesen olvasnám újra kb bármikor. Ezért nem is kellett sokáig gondolkodnom, hogy elolvassam-e a regényt, amikor felvetődött, hogy a Prológus oldalán futó Elvitte a víz projekthétbe pont beleillik.

Attól függetlenül, hogy már volt dolgom az írónő könyveivel nem támasztottam olyan nagy elvárásokat, hiszen egy teljesen más témával foglalkozik ez a regény, és én személy szerint úgy gondolom, hogy bármilyen jó és tájékozott egy író, akkor sem lehet teljesen összehasonlítani az alkotásait, hiszen a témából és a stílusból adódóan eltérőek.

Ha nem tudjuk, könnyen azt hihetjük a borító alapján, hogy A Párválasztó sorozat egyik részéről van szó, hiszen itt is egy gyönyörű szép ruhában lévő lány a központi szereplő, ahogy az a sorozatra jellemző. Ugyan a háttér eltér és emiatt már lehet következtetni, hogy egy teljesen más alkotásról van szó, amely nem része a sorozatnak. Egyrészt örülök, hogy megtartották ezt a stílust, nekem nagyon tetszik, viszont mint ahogy említettem megtévesztő, hogy a sorozat része-e vagy sem.

A fülszöveg lényegre törő, a fontosabb információkat megkapjuk, de olyan hihetetlenül nagy dolgokat nem spoilereznek el, aminek nagyon örültem.

A történet főszerepéje Kahlen, aki egy szirénné válik egy baleset után. Az írónő nagy vonalakban ismerteti, hogy ez a lét mit is jelent, de nem boncolgatja mélyrehatóan a témát, ami szerintem nem baj, hiszen a lényeget megtudjuk, vagyis azt, hogy ez hősnőnknek mit jelent, és miben változott az élete. Tehát Kahlen szirénként éli immár a mindennapjait, de szerencsére nincs egyedül, vele tart néhány nővére. Szám szerint három, majd a későbbiekben négy. Elizabeth, Miaka és Aisling, akik először testvérükké fogadják, majd jön Padma. Mindegyik lánynak másmilyen a személyisége, van aki bulizós, társasági lény, míg van aki magába forduló, álmodozó és jobban szereti a nyugodt estéket. Ettől függetlenül nagyon jól kijönnek egymással, és mindenben együttműködnek. Nagyon szoros a kapocs közöttük, és jó volt olvasni mennyire kiállnak a másik mellett, még akkor is, ha nem teljesen értenek egyet az adott személy döntésével.

A lányok élik a mindennapjaikat, mint ahogy a normál embereknél is vannak rosszabb és jobb napok így náluk is. Kahlent rémálmok gyötrik, és egyre nehezebben viseli a munkájával járó terheket. Ekkor jelenik meg az életében Akinli, aki teljesen más szemmel néz rá, mintha tényleg őt látná, és nem csak azt az álarcot, amit visel, hogy elrejtse az érzéseit, az aggodalmait. Kahlen tudja, hogy nem szabad beleszeretnie a fiúba, valami mégis vonzza hozzá. Hősnőnk mindent megtesz annak érdekében, hogy még csírájában elfojtsa ezt a vonzódást, ám a sors útjai kifürkészhetetlenek, és egy véletlen folytán újra egymásra találnak, majd ismét elválnak.

A történetszál számomra nagyon gyorsan lett lezárva, érzem a folyamatot, de valahogy mégis vártam valamit, de ettől függetlenül elégedett vagyok. Megkaptam azt a könnyed, de mégis komolyabb helyzeteket is felvonultató regényt, amire számítottam, és szerencsére nem kellett csalódnom az írónőben. Amit sajnálok az, hogy nincs folytatása a regénynek. Szívesen olvastam volna arról, hogyan alakul hőseink élete a továbbiakban. Annak is örülnék, ha valamelyik másik lány, vagy éppen mindenki kapna egy történtet, mindenképpen elolvasnám azokat is. :)

Read More

Naomi Novik: Rengeteg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője
Író: Naomi Novik

Eredeti cím: Uprooted
Cím: Rengeteg
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 488
Téma: Fantasy, Ifjúsági, Mágia

Mivel fogalmam sem volt, hogy mit olvashatnék a Prológuson futó Szláv hét témájában, ezért kértem egy kis segítséget a többiektől, RavenS pedig számtalan jó ötletet adott közöttük volt ez a könyv is. Sokat hallottam már róla, de eddig még nem igazán volt kedvem, hangulatom hozzákezdeni, na meg persze folyton volt olyan könyv, ami előrefurakodott a sorban mondva, hogy most őt mindenképpen el kell olvasnom. Most viszont itt a lehetőség, hogy bepótoljam az elmaradásomat, tehát belevetettem magamat a Rengetegbe.

A borító tökéletesen passzol a címhez, hiszen egy nő a rengetegben szalad, a felső sarokban pedig egy torony látható. A könyv olvasása után kijelenthetem, hogy nem csak a címhez, hanem a történethez is illik a borító. Nem mondhatnám viszont, hogy odáig vagyok érte, sokkal jobbakat is láttam már életemben, de csúnya sem.

A történet leginkább egy mesére emlékeztetett, hiszen azokra jellemző ez a csúnya, gonosz sárkány elrabolja a szűz lányokat és fogva tartja őket. Számomra kicsit hasonlított  a Kegyetlen szépségre, hiszen ott is egy fiatal lány hasonló helyzetbe kerül, természetesen nem azt akarom mondani, hogy bárki is másolná a másikat, a két történet nem egyezik meg, csak én személy szerint látok hasonlóságokat.

Tehát adott Agnyeska és a Sárkány, ők éldegélnek együtt egy toronyban. Hősnőnk mindenre számított csak arra nem, hogy éppen ő lesz a "szerencsés" kiválasztott, így hát eléggé össze van zavarodva. Azt sem tudja mihez kezdjen. A Sárkánytól fél, és bizonytalan is, de muszáj megemberelnie magát, hogy túléljen. Meg kell mondanom, hogy Agnyeska élete cseppet sem unalmas, az elején reménytelennek tűnő mindennapok hirtelenjében, sokkal érdekesebbek, eseménydúsabbak és ijesztőbbek lesznek. Hősnőnk egyre jobban megismeri a mágia világát, és erejét végül pedig kénytelen bevetni minden tudását, ha meg akarja menteni az otthonát.

Ezután felgyorsulnak az események, hőseink egy fontos és veszélyes küldetésre indulnak, aminek véghezvitelére nagyon kevés esélyt jósolnak. A Rengeteg egy rejtély mindenki számára a kezdeti lelkesedés alábbhagy, majd mindent elborít a káosz. Egy intenzív és mozgalmas jelentnek lehetünk szemtanúi. Nagyon szemléletes leírásokat olvashatunk egy csatáról, aminek kétes a kimenetele, de hőseink nem adják fel, és harcolnak minden erejüket latba vetve. Számomra kicsit ijesztő és morbid volt egy-egy leírás, de mégis olyan jól megvoltak írva ezek a sorok, hogy már ezért megérte elolvasni őket. Habár a csatát megnyerték a háborút nem, és ezzel nem ért véget a viszontagságokkal teli út.

Agnyeska sok mindenen keresztül megy a könyv végére, amelyek erősebbé teszik. Megváltozik a kapcsolata is a Sárkánnyal, egy egészen új irányba terelődik. Olyan sok minden történik a könyvben, hogy azt nehéz lenne leírni, ezért ajánlom mindenkinek hogy olvassa el, hiszen nagyon eseménydús, kalandos kis könyvecske tele izgalommal.

Már az elején nagyon megtetszett az írónő stílusa, és később még jobban megszerettem, nem hittem volna, hogy a történet ennyire magába szippant. Úgyhogy tényleg mindenkinek ajánlom, akik szeretik a jól megírt történeteket, amiben mindig történik valami, és tele van érzelmekkel.

Read More

Victoria Aveyard - Vörös királynő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Író: Victoria Aveyard
Eredeti cím: Red Queen
Cím: Vörös királynő
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Sorozat: Vörös királynő 1.
Oldalszám: 422.
Téma: Disztópia, Fantasy, Young Adult, Romantikus

Régóta várólistán van a könyv, egyszer még régebben el is kezdtem olvasni, de akkor valahogy nem fogott meg nagyon, ezért félbehagytam, majd teljesen el is felejtkeztem róla. Azóta hallottam jót is és rosszat is róla, vannak akik utálták, és olyannal is találkoztam, aki viszont szerette, emiatt döntöttem úgy, hogy adok neki még egy esélyt. A másik ok, pedig az, hogy a Prológus eheti témájába bele tudtam illeszteni.

A könyv borítója egyszerű, mégis szép, egy kirakat bámulása közben biztos vagyok benne, hogy megakadna rajta a szemem.

A történet alapja két különböző réteg, az Ezüstök és a Vörösök ellentéte. Az Ezüstök azok, akik képességeiknek köszönhetően uralkodnak a Vörösök felett, akik ezáltal teljes elnyomásban élnek, szinte már rabszolgasorban. A borzalmas életkörülmények, és lehetetlen szabályok miatt várható, hogy egyszer bizony felüti a fejét a lázadás. Ez itt sincs másként, tehát elkezdődik a szervezkedés, hogy megdöntsék a király hatalmát, annak ellenére, hogy a lázadóknak nincsenek különleges képességeik, csak az elszántságuk, és kitartásuk, ami talán többet ér bármi másnál.

Egyik főszereplőnk Mare Barrow, egy átlagosnak hitt Vörös lány, aki néhány véletlennek köszönhetően a palotában kezd dolgozni. Valójában innen indulnak be az események. Szépen lassan egy olyan politikai játszmának leszünk szemtanúi, hogy a végén már saját magunkban sem fogunk bízni.

Mare a legtöbb esetben a szívére hallgat, és naiv kislányként szépen megeszik mindent, amit elé tesznek, később pedig csalódottan tapasztalja, hogy egy hatalmas átverés minden, amiben és akiben eddig vakon megbízott. Persze, azért őt sem kell félteni, mert ennek ellenére neki is megvannak a maga hibái, elképzelései, és dönthetett volna másként is, ha kicsit hátralép, és külső szemmel, objektíven megvizsgálja a dolgokat. Ezt persze mondani könnyű, megtenni már nagyon nehéz.

A másik két főszereplő a király két fia, Cal és Maven, akik jól megkavarnak mindent, és mindenkit. Ők nagyon jól megtestesítik azt a mondást, hogy a látszat néha csal, itt pedig jól arcon is üt. Valamilyen szinten azért sejteni lehet, hogy mi is folyik a háttérben, de nem teljesen egyértelmű. Egyiken sem könnyítik meg Mare helyzetét, sőt inkább a lehetetlenségig nehezítik.

A királynő egy gonosz, manipulatív személy, akit nagyon szívesen a frontra küldtem volna meghalni, bár amilyen szerencsés még ezt is túlélné.  Bár ha jobban belegondolok, ha ez megtörténik, elég hamar véget ért volna a harc a környező térségekkel, mert ez a banya egy szempillantás alatt kinyírt volna mindenkit. Ő volt az a karakter, akit az elejétől a végéig utáltam. Persze, később másokat is megutáltam, de ez most annyira nem lényeges.

Nem nevezhetjük unalmasnak a könyvet, mert rendesen volt benne akció, ahogy ez egy ilyen könyvtől elvárható. Teljesen megértettem a Vörösöket, hogy a lázadás mellett döntöttek, még ha ez még csak a kezdet, és nincs akkora hatása, eredménye. Minden kicsiben kezdődik, majd szépen lassan kinövi magát, úgy gondolom a sorozat többi részében látjuk majd tovább, ezt a folyamatot és a végére remélem minden helyre kerül.

A könyv nem lett a kedvencem, de a mostani időhiányos, lehangolt, fáradt napokra megfelelt. Olvastatta magát, és nem kellett szenvednem, hogy nem akarnak elfogyni a lapok. Azt nem mondom, hogy azonnal nekikezdek a sorozat második részének, mert mint már említettem időhiányban szenvedek, és szinte levegőt venni sincs időm és erőm sajnos. Talán ha túl leszek ezen az időszakon folytatni fogom.

Read More

Nicola Yoon - A Nap is csillag

Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?
Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.
Író: Nicola Yoon
Eredeti cím: The Sun is Also a Star
Cím: A Nap is csillag
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 364.
Téma: Romantikus, Young Adult

A könyvet köszönöm a Gabo Kiadónak! 

Ami legelőször felkeltette a figyelmemet az a gyönyörű borító. Mondhatjuk, hogy szerelem első látásra. Színes, egyszerű, és vidám hangulatot áraszt.

Az előszó eléggé elvontra, filozofikusra sikerült. Egy egyszerű dolgot, mint az almáspite sütése olyan bonyolulttá varázsolja pár szóval, mint az atomfizika.
A második oldalon dőlt el, hogy ha törik, ha szakad el fogom olvasni, ezt a könyvet. És hogy mivel érte el az írónő, hogy ilyen hamar, ilyen határozott döntést hoztam? Azzal, hogy Daniel koreai származású. Tudom ez így egy "kicsit" nevetségesen hangzik, de mostanság teljesen rá vagyok függve a koreai dolgokra, legyen az sorozat, zene és most pedig már a könyveket is beállíthatom a sorba, legalábbis ezt biztosan. :D

A két főszereplő Natasha és Daniel, ám rajtuk kívül még számos ember életébe belepillanthatunk, valamint külön részek vannak bizonyos dolgok megmagyarázására. Ezek miatt tagoltnak éreztem a könyvet, nem tudtam belemerülni a cselekménybe, mert valami mindig kizökkentett.

A fő probléma Natasháék családjának kitoloncolása Amerikából vissza Jamaicába. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy hősnőnk, azért harcol, hogy ez ne történhessen meg, ami nem egy sétagalopp, és nagyon kikezdi a lány idegeit.

Daniel családjánál sincs ám minden rendben, a szülői elvárások nagyon megnehezítik az életét. Aztán egy furcsa véletlennek vagy a sorsnak köszönhetően találkozik Natashával. Mondhatnám, hogy ezután indulnak be az események, de akkor hazudnék. Ezután sem történik semmi eget rengető dolog. Elmélkednek az univerzumon és olyan dolgokon, amikhez cseppet sem konyítok, aztán a nagy elmélkedések közepette, rájönnek hogy a szerelemről teljesen másképp gondolkodnak, és akkor kezdetét veszi a kísérlet.

Azt gondoltam ez a kísérlet nagyobb hangsúlyt kap, de pár kérdéssel le is tudták az egészet, ezt kicsit sajnáltam, szívesen olvastam volna erről többet.  De hát főszereplőinknek dolga volt, így elváltak útjaink, mi pedig drukkolhatunk, hogy mikor találnak ismét egymásra, ami egyértelműen meg fog történni, de addig is még több szereplő háttérsztoriját ismerhetjük meg, nehogy valakiről vagy valamiről ne értesüljünk. (Kár, hogy írásban nem megy át az irónia.) A nagy viszontlátás pár oldal múlva be is következik. Azta micsoda izgalmak ugye?

Az első pár mondatban megemlítettem, hogy az előszó elég filozofikusra sikeredett, ez a könyv végére sem változott, az egész történetet átitatta egy kis filozofikus szemléletmód.
Natasha mindent tudományosan akar megmagyarázni, Daniel hol a sorsnak, hol Istennek tulajdonítja az eseményeket, ebből alakul ki a civódásuk nagy része, hiszen próbálják meggyőzni egymást a saját igazukról. Hősnőnk magyarázatai eléggé idegesítettek, jó, rendben a tudományos elméletek nem egy könnyen emészthető, magyarázható dolgok, de mikor már ötödszörre olvastam ezeket a falra tudtam volna mászni tőlük.

A könyv pozitívuma, hogy a rasszizmus kérdésével, tényével foglalkozik. Hétköznapi, valós esetekkel mutatja be, hogyan nyilvánul meg, milyen hatása van, és milyen hatásai lehetnek. Mivel Daniel koreai-amerikai, ami annyit jelent, hogy koreai, de Amerikában született, Natasha pedig Jamaicában jött a világra, de nyolc éves kora óta Amerikában él, ezért mind a két szereplő tapasztalta már a rasszizmust ilyen, olyan formában. Ugyan az írónő, ezt is kicsit befejezetlenül, kihasználatlanul hagyta. Persze az ember megérti, hogy nem könnyű egy ilyen témáról, érthetően és hitelesen beszélni, de örültem volna, ha kicsit jobban előtérbe kerül, ha már egyszer egy ilyen témába vágta a fejszéjét.

Összességében kicsit csalódott vagyok, többet vártam, és szerintem többet is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből, de ezt sikerült. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni, az ember kicsit elmerenghet közben az említett dolgokon, de engem személy szerint annyira nem varázsolt el.

Idézetek:

"De nem vagyok cinikus. Realista vagyok. Jobb olyannak látni az életet, amilyen, mint olyannak, amilyennek szeretnénk, ha lenne. A dolgok nem okkal történnek. Csak úgy megtörténnek."

"Úgy tűnik, egy örökkévalóság telt el azóta, hogy a világ közepének tartottam. Valamiféle egzotikus bolygónak, amelynek én vagyok a kedvenc holdja. De valójában nem bolygó, csak egy halott csillag utolsó, halvány fénye."

"-Persze, de miért nincs több vers például a Napról. A Nap is csillag, ráadásul a legfontosabb csillagunk. Ez önmagában megérdemel egy-két verset."

 

Read More

Nicola Yoon - Minden, minden

Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

Író: Nicola Yoon

Eredeti cím: Everything, Everything 

Cím: Minden, minden

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 336.

Téma: Romantikus 

Egy Csillagainkban a hiba stílusú könyvre számítottam, ezért is ért meglepetésként a történet vége. Csalódás viszont egyáltalán nem ért, és ennek nagyon örültem.
A könyv egyszerre aranyos és szomorú, nagy sírásra számítottam, de szerencsére ez elmaradt.
Nem kell nagy cselekményre és hatalmas fordulatokra számítani (kivéve egy két eseményt a végén), ettől függetlenül nem unatkoztam egy cseppet sem az olvasása közben.
Sajnos nem volt lehetőségem egy ültő helyemben elolvasni a könyvet, de pár nap kihagyás után könnyedén újra belemerültem mintha nem is hagytam volna félbe.

A szereplők egyszerűek és őszintén szólva elég kevés van belőlük, nem kell megosztani a figyelmünket 30-40 ember között, hanem max 20 ember van, annak is a nagy része mellékszereplő. Ezzel nem is volt baj elvégre nem az érdekelt mi történik a hatodik szomszédban, hanem az hogyan alakul a két főszereplő élete.
A srác a szomszédból sztorit kicsit megkavarták Maddy betegségével. Emiatt bonyolultabb a helyzet, de mint tudjuk, a szerelmet nem lehet megállítani.
Olly és Maddy kapcsolata lassan alakul ki, tekintve a körülményeket, de nagyon aranyosak együtt. Napról napra egyre jobban megismerik egymást és a kezdeti szimpátia átalakul barátsággá.

Olly egy kedves és nyitott fiú, akinek szintén megvan a maga problémája a családján belül.
A két fiatal különbözik egymástól, de mégis érződik a harmónia közöttük.

A beszélgetéseiket olvasva nem tűntek átlagos tinédzsereknek, sokkal érettebbek voltak annál, bár voltak igazán felelőtlen lépéseik. 

Maddy hatalmas változásokon megy keresztül Ollynak köszönhetően, mindent másképp kezd el látni, emiatt olyan döntések meghozatalára szánja el magát, amiket eddig lehetetlennek gondolt. Az egész élete fenekestül felfordul, és minden, amiben eddig hitt átalakul, és egy normális, átlagos élet után áhítozik. 

Valójában ettől többet nem nagyon tudok elmondani a könyvről. Tetszett, aránylag hamar végeztem vele. Azt nem mondanám, hogy bárhol, bármikor újraolvasnám, legalábbis most nem, talán pár hónap múlva megtenném, de annyira nem fogott meg, hogy bátran kijelentsem ez bizony újraolvasós történet. A filmet viszont nagyon várom, azt ezer százalék, hogy meg fogom nézni, és remélem lesz annyira jó, mint a könyv, és nem kell csalódnom. Az előzeteseket látva nagyon jónak ígérkezik, de teljes véleményt csak akkor tudok majd alkotni, ha láttam. 

Azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus történeteket, és szerették A csillagainkban a hibát, bár azok figyelmét fel kell hívnom, hogy ne számítsanak ugyanolyan történetre, és ne hasonlítsák össze a két könyvet. 

Értékelés: 5/4
Aranyos könyv, egy kis szomorúsággal fűszerezve. Maddy és Olly egymásra találásának története, ami egyszerre megható és szívmelengető, de bizony nem ennyire kerek a történet, vannak benne buktatók, akadályok, olyanok is, amire az olvasó abszolút nem számít.

Borító: 5/3
A magyar borító annyira nem tetszik, viszont az eredeti borítóba szerelmes lettem.

Karakterek: 5/4
A szereplők többségét szerettem. Mindenkinek megvan a maga problémája, de ettől függetlenül elvégezték azt, ami szükséges volt a történet folyásához.

Kedvenc idézet:

Tisztelet: Az óceán az anyatermészet maga: csodálatos, gyönyörű, személytelen, gyilkos. Gondolj csak bele! Milyen végtelen a vize, és mégis szomjan halhatnál benne. A hullámoknak csak az a célja, hogy kihúzzák alólad a lábadat, és minél gyorsabban megfulladj. Az óceán egészben lenyel, aztán felböfög, és észre sem veszi, hogy benne voltál.

Ezzel a könyvvel szeretném teljesíteni az ehavi Promágus Kupa fordulóját.

 Ki ne járt volna úgy többször is, hogy csak a borító alapján vásárolt könyvet? Vagy épp annak félresikerült mivolta rettentette el egy potenciális olvasmánytól? Ezúttal mindegy, hogy eszméletlenül szép vagy csúnya a külcsíny, ezúttal a borító kerül reflektorfénybe!

Teljesítési határidő: május 31. éjfél

Azért erre a könyvre esett a választásom, mert imádom az eredeti borítóját, és attól függetlenül, hogy szerintem a magyar borzalmas lett adni akartam a történetnek egy esélyt.

Read More

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.

Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.

A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Író: Leiner Laura

Cím: Akkor szakítsunk
Kiadó: Gabo Kiadó (először) L&L Kiadó (másodszor)
Kiadás éve: 2014. és 2016.
Oldalszám: 336
Téma: Romantikus

Szerelmi csalódásról, szakításról kerestem könyvet a Promágus Kupa második fordulójához, és akkor bukkantam rá erre a könyvre. Laura könyvei közül eddig még csak a Szent Johanna Gimi sorozatot olvastam, de azt nagyon imádtam, de valahogy a többi könyvtől tartottam, attól féltem, hogy csalódni fogok, mert nem fog felérni a SZJG-hez. A Promágus Kupára viszont kellett egy könyv, és elég kilátástalannak tűnt a helyzet, mert egyetlenegy mű sem jutott az eszembe, ami megfelelne a feltételeknek, és nem olvastam még. Aztán molyon a romantikus könyvek között ráleltem, és gondoltam ez csak jó lesz, és végre van okom arra, hogy túllépjek a félelmeimen és elolvassam a könyvet. El sem tudom mondani mennyire örülök neki, hogy megtettem, nagy kár lett volna, nem elolvasni, mert rég nevettem ennyit egy könyvön.

Első ránézésre arra számítottam, hogy egy szomorú, sírással és keserűséggel teli történet bontakozik majd ki, ahol mást sem olvasok majd, mint, hogy szegény hősnőnk ilyen meg olyan bánatos, nincs többé értelme az életének, és minden este telesírja a párnáját, illetve, hogy hősünk egy bunkó, paraszt, aki minden előzmény nélkül dobja a lányt egy másikért.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, és el kell mondanom, hogy soha nem hittem volna, hogy ilyen boldoggá fog tenni egy tévedés. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom ezt a regényt, főleg, hogy az elején eléggé bizonytalan voltam, és őszintén megmondom nagy volt a kísértés, hogy félbehagyjam, mert Lia szétszaggatta az idegeimet a viselkedésével. Sajnos a lányt a mű végére sem sikerült megszeretnem, de valahogy kibékültem vele, elfogadtam, hogy ő ilyen és feleslegesen idegesítem magamat, de azért gondolatban párszor jól fejbe csaptam egy péklapáttal.

Vele szemben a testvére Szilkó határozottan nagy tag, és meglepődtem, hogy mennyire meg tudtam szeretni a személyiségét, pedig egy eléggé furcsa figura, és a való életben eszembe nem jutna leállni vele beszélgetni, de így, hogy külsősként láttam határozottan állíthatom, hogy igenis megismerésre érdemesnek tartom. Szarkasztikus, de a vicces módon, ritkán szólal meg, de akkor, nagyot szól, és a könnyeimet törölgettem annyira nevettem rajta. Ugyanígy reagáltam Ákos naivitására, szerencsétlenségére, és Miklós viselkedésére is. A két srác annyira nem illett bele a képbe, de mégis olyan jó hangulatot adtak a történetnek, hogy egyáltalán nem bántam, hogy belekerültek, még ha a cselekmény nem is tette indokolttá.

És ha már elkezdtem a szereplők jellemzését, nem hagyhatom ki Norbit, Esztit és Csabit sem. A két utóbbi esik pofára a legjobban a történetben, és nagyon megérdemlik, tudom gonosz vagyok,  és rosszmájú, de annyira megérdemelték, főleg Eszti, bár Csabit azért sajnáltam, mert nagyon cuki volt egyébként.

Norbi egy igazán érdekes karakter, és szívesen megismertem volna az ő szemszögéből is a történetet, hogyan érezte magát, és mit gondolt. Személyiségileg nagyon hasonlítanak Liával, ezért is veszekednek állandóan, de tény, hogy emiatt soha nem unatkoznak, és nem kell attól tartaniuk, hogy ellaposodik a kapcsolatuk, bár pont emiatt is szakítottak, így ennek a dolognak is két oldala van, mint az éremnek.

A történet pár napot ölel fel, de a valódi, eseménydús cselekmény pár óra alatt folyik le, emiatt azt érezhetnénk, hogy kicsit túlzás az a 336 oldal, de nem, sőt pont elegendő, hiszen annyira pörgős a könyv, hogy kereken 6(!) óra alatt simán elolvastam az egészet, és még tudtam volna folytatni.

Az egész bonyodalom középpontjában egy szilveszteri buli áll, ami normális esetben egy igazán egyszerű dolognak kellene lennie. Elmész, jól érzed magad, aztán valamikor hazamész, de itt semmi sem úgy alakul, ahogy kellene. Ennek ellenére úgy érzem (szinte) senki nem bánja azt, hogy így alakultak a dolgok.

A könyv annyira reális, és földhözragadt, hogy úgy érzed te is ott vagy a szereplőkkel, érzed, amit ők éreznek, hallod, amit ők hallanak, velük nevetsz, sírsz és bosszankodsz, és ez számomra annyira felemelő volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Amíg a végére nem értem, nem is tudtam, hogy mennyire szükségem volt most erre. Kikapcsolt, megnevettetett és pár órára mindent elfelejtettem.

Azt hiszem a fent említettekből már mindenki kikövetkeztette, hogy bizony egy újabb (nem is tudom már hanyadik) kedvencet avattam, és 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem most utoljára tartottam a kezemben a könyvet.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne elszakadni a mindennapos mókuskeréktől, azoknak, akik szeretnének egy jót nevetni, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ha lehet, olyan helyen olvassanak, ahol nem bánják, ha furcsán néznek rájuk, amiatt, hogy sírva nevetnek.

Értékelés: 5/5*
Egy vicces, jól megírt, letehetetlen könyv. Garantált a nevetés, hiszen annyira képtelen, mégis hihető dolgok történnek, hogy az ember nem tehet mást csak hangosan felnevet, és olvas tovább, hogy még többet kaphasson ebből a humorbombából.

Borító: 5/5
Mind a két borító nagyon tetszik, de egyértelműen az új borító a kedvenc, nagyon illik a történethez, és igazán figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, mindenkinek megvolt a saját személyisége, és nem változott meg senki sem egyik pillanatról a másikra. Mindenki szerethető volt, a maga módján, még ha egyesek néha-néha fel is idegesítettek.

Kedvenc karakter: Szilkó, Lia bátyja. Annyira egyedi volt, vicces, és jó testvér, az elején nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem majd.

Kedvenc jelenetek: Egyértelműen azok a jelenetek, amikor Ákos felbukkan.

Kedvenc idézetek:

„- Lia, lehet, hogy veled szakítottak — szólt halkan. —Velem nem. Nekem kiszakították a lelkemet, ökölbe zárták, megfacsarták, porrá zúzták és felemelték, hagyva, hogy felkapja a szél és elszálljon, mintha sosem lett volna — szemléltette, hogy mitől is más kettőnk esete.”

„— Kedvelem Miklóst.- Rendben.- Bírom, hogy lelkes...- Nagyszerű.- Meg hogy hümmög - tettem hozzá.- Micsoda? — kerekedett el Norbi szeme.- Hümmög. Most. A kocsiban - mutattam az autó irányába.Norbi értetlenül meredt rám, aztán odasétált a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és behajolt. Tíz másodperccel később visszacsukta Miklósra, és elképedve nézett rám.- Bazz, ez tényleg ott ül bent, és hümmög magában... -tárta szét a karját.- Én mondtam.”

„— Ezzel mi van? - kérdezte Szilkó Norbi felé bökve.— Mi lenne? Meghülyült, mint mindenki ma éjjel! —kiabáltam.— Ki a franc fütyül? — kapkodta a fejét Szilkó vezetés közben.— Én! — jelentkezett Miklós.— És miért? Hagyd már abba! - förmedt rá idegesen.— Elnézést. Hümmmm.— Ez mi volt? — fordult hátra a bátyám a piros lámpához érve.— Ő — böktem Miklósra. - Néha hümmög.”

A kupa második kategóriája:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

Szerintem nem kell sokat magyaráznom, hogy miért pont ezt a könyvet választottam a Promágus Kupa második fordulójához, a cím mindent elmond. 

Read More

Moskát Anita - Horgonyhely

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.

A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.

Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Író: Moskát Anita
Cím: Horgonyhely
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 440.
Téma: Fantasy

A könyvet Uszáma ajánlotta, vagyis inkább annyit áradozott róla, és bizonygatta, hogy mennyire úúú meg ááá, hogy úgy döntöttem, ha ő imádta, akkor bizonyára nekem is tetszeni fog, hát hogy is mondjam az elképzelés és a valóság messze áll egymástól. Nem azt mondom, hogy utáltam a könyvet, mert ez hazugság lenne, de úgy érzem ez nem az én könyvem. Lehet azért, mert nem vagyok olyan értelmi szinten, hogy érteni, értékelni tudjam, vagy esetleg a szemléletmódom más, de egyszerűen nem tudtam teljesen belemerülni a könyvbe, talán pár év múlva, vagy egy másik helyzetben másképp fogom látni ezt a regényt.

A könyvben a nők a „felsőbbrendűek” míg a férfiak el vannak nyomva. Nekem ez amolyan fordított szemléletnek tűnik ugyanis a mi világunkra inkább a férfi hatalom jellemző, itt viszont mindent a nők irányítanak. Az írónő ezt az elgondolást nem tudta volna megvalósítani egy olyan közegben, mint amilyenben élünk, hiszen ha reálisan belegondolunk, kicsi lenne az esély egy ilyen változásra, ezért megteremtett egy új világot, amiben kedvezőek a feltételek egy nőuralomra. Gúzsba köti a férfiakat, és szabadságot, hatalmat ad a nőknek. Ez a szabadság azonban nem igazi, ugyanis csak egyféleképpen érhetik el, ha terhesek lesznek, ebből kifolyólag pár hónapig vándorolhatnak, de ez pont elég ahhoz, hogy a különlegességük miatt magasabban álljanak a ranglétrán.

Mint tudjuk semmi jó nem sül ki belőle, ha az egyik nem el van nyomva, mert lesznek olyanok, akik változást akarnak, és bármit megtesznek azért, hogy egyenjogúság legyen. A változáshoz ugyan idő kell, nem megy egyik pillanatról a másikra, de amíg elérkezik ez a pillanat, addig is a lehető legtöbb kárt próbálják tenni a rendszerben az ellenállók. Itt jönnek képbe a maszkulinisták, akik a férfi egyenjogúságért harcolnak.  A történet egyik fő szála pontosan ez, hogy mindenki ugyanolyan jogokkal és egyenlően élhessen.

Megjelennek a tipikus hatalmi harcok is, a nagyravágyó emberek, akik kínozni és ölni is képesek pusztán azért, hogy magasabb pozíciót tölthessenek be. Ez nem is meglepő ugyanis minden korban, rendszerben vannak ilyen emberek.

Egyik főszereplőnknek, Larsnak van egy különleges képessége, aminek segítségével a növények gyorsabban fejlődnek, emiatt a faluban ahol él jobb a termés, és télen sincs éhezés, vagy hiány. Később kiderül, hogy ez csak egy része az adottságának, a felszín alatt (és ezt nem csak képletesen értem) sokkal több rejtőzik, mint azt bárki gondolta volna.  Kiderül, hogy képessége talán megváltoztatja az egész világot, de ezért hatalmas árat kell fizetnie. Azonban nem kell félteni őt sem, úgy manipulálja az embereket, hogy azok észre sem veszik, sőt hálásak a segítségért és az odaadásáért. Végül tényleg megváltozatja a világot, csak nem éppen, úgy ahogy gondolta.

Ebben nagy szerepet játszik másik főszereplőnk Helga, egy 13 éves kislány, aki az apukájával, Vazillal él egy könyvtárhajón. A lánynak nincs egyszerű élete, kénytelen úgy viselkedni, mintha fiú lenne. Az apja megveti a nőket, és a terhességet egy rossz dolognak tartja, ezért mindent megtesz, hogy a férfiak ne a nőt lássák a gyermekében. Rövidre vágja a haját, fiús ruhákat, és fűzőt hordat vele.

Vazil a történet nagy részében egyáltalán nem szimpatikus, már a könyv elején megmutatja ellenszenves oldalát. Csak néztem, mint hal a szatyorban, és nem értettem, hogy lehet valaki ennyire szívtelen és nemtörődöm. Ezt még el is tudtam volna fogadni, mert azért egy kis megbánást éreztem felőle.

Később megértettem, hogy miért tette azokat a dolgokat, tényleg értettem, de nem tudtam megsajnálni, mert humánusabban is eljárhatott volna, megkönnyítve ezzel a saját és a nők életét is. De nem kell félni egy cseppet sem, a sors vagy a karma – mindenki nevezze úgy, ahogy szeretné – megbünteti, azért ahogyan viselkedett. 

Helga kíváncsi az anyukájára, többet szeretne róla tudni, ezért faggatja az apját, aki kitér a válaszadás elől. A lány abban reménykedik, hogy egyszer majd találkozik azzal a nővel, aki megszülte, és helyre áll minden. Egy idő után Vazil megenyhül, de nem jönnek szavak a szájára, ezért egy kis levélben írja, meg, hogy mi is a helyzet a harmadik feleségével. Helga annyira a szívére veszi a dolgokat, hogy felelőtlen lépésre szánja el magát, nem gondolva a következményekre. De nem is tudom, miért várunk felelősségteljes cselekedeteket egy 13 éves gyerektől. Oké, hogy a történetben már felnőttnek számít, de nem hiszem, hogy a gondolkodásmódja annyira eltérne a mi világunkban élő 13 évesekétől, és ezzel most nem akarok senkit megsérteni, mert igenis vannak érett gondolkodású gyerekek ebben a korosztályban is, és az idősebbek között is vannak olyanok, akik nem érik el a koruknak megfelelő agyi szintet sem. Egyszerűen csak annyira távol áll tőlem ez az egész dolog, mint a világűr.  Viszont ha elvonatkoztatok a saját agymenésemtől, Helga szemszögéből ez az egyetlen megoldás, hogy megszabaduljon az apjától, ez pedig nem más, minthogy teherbe esik, és ezáltal szabadon elhagyhatja a börtönt jelentő hajót. Ugyan maradhatott volna, és felnőtt emberként megbeszélhették volna a történteket, vagy legalább megpróbálhatták volna, de ez eszébe sem jutott.

Lars a nagy játékos kihasználja apát és lányát egyaránt célja érdekében. Elhiteti a lánnyal, hogy érdeklődik iránta, pedig csupán csak egy eszköz. Az apát pedig azzal eteti, hogy tud egy megoldást a problémájára.

Odveig egy anyaházban él és dolgozik. Ezen a helyen a fiatal lányok, és idősebb nők egyaránt élnek, és az a feladatuk, hogy gyerekeket szüljenek. Ki kell jelentenem, hogy talán az itt zajló jelenetek voltak számomra a legbizarrabbak. Meg kell mondanom őszintén teljesen ledöbbentem, hogy mi folyik abban a házban. Amolyan bevezetés a szülés rejtelmeibe kurzust tartanak minden lánynak, és ők ezt nagyon élvezik. Értem én, hogy a tudás hatalom, meg amit megtanultál azt nem vehetik el tőled, hasznos is valójában, de hogy ezt ennyire könnyen veszik, nem tudom, én minimum félnék, aggódnék vagy hasonló. Tudom, hogy ez számukra természetes, ebben nőttek fel, de ne mondja azt nekem senki, hogy az normális, hogy annyi az életük, hogy megállás nélkül gyereket szülnek. Ez annyira rideg és szomorú. Megéri nekik mindez? Kapnak pár hónap szabadságot, de valójában mégsem szabadok, ugyanúgy rabok csak másképpen, mint a férfiak.

Helga is ebbe a házba kerül, itt pedig kénytelen belátni, hogy nem minden úgy van, ahogy gondolta, szívesen visszatérne apjához, de Brita a ház vezetője nem engedi, ugyanis a lány birtokában van valami, amire szüksége van. Helga választásra kényszerül, és egy nagyon nehéz döntést kell meghoznia.

A könyv végére ismételten jött egy váratlan és megdöbbentő fordulat, talán ezen lepődtem meg a legjobban. Mint várható volt Helga megszül, de ami ezután történt, na, arra álmomban sem gondoltam volna. Csak ültem és bámultam a sorokat és nem értettem. Szerintem, ha valaki látott, azt hihette, hogy transzba estem vagy nem tudom. A könyv legnagyobb fordulata, pedig alapból sem szenvedett hiányt váratlan eseményekből.

A történet itt nem ér véget ugyanis Lars megkísérli a lehetetlent. Azonban ahogy lenni szokott, ami elromolhat, az el is romlik. Bár azt sem értettem, miért nyúl hozzá, amikor azt sem tudja, mit csinál? De az a lényeg, hogy mindent összekuszál.

Az írónő történet kimenetelét az olvasó fantáziájára bízza, ahogy azt is, hogy eldöntse szerinte mi a jó, vagy éppen mi a rossz. Ha úgy vesszük a könyvnek nem is lehetett volna vége, elvégre se happy end, valójában függővég sem, egyszerűen, amit az írónő meg akart írni, azt megírta a többi meg már másik könyvbe tartozik.

Értékelés: 5/ 2,5

Összességében számomra egy furcsa és nehezen emészthető könyv volt, megszenvedtem vele. Egyszerűen annyira távol áll a nézeteimtől, az általam kialakított képtől, hogy talán velem van a baj, de nem tudtam élvezni, és folyton a hibákat láttam. Nem azt, mondom, hogy rossz könyv, mert érdekes a téma és a megközelítési mód, de ez nem az én műfajom, egyszerűen nem vette be a gyomrom.

Borító: 5/4

A borító tetszik, ötletes.

Karakterek: 5/3

A legtöbb karakter idegesített. Helga a gyerekességével, Vazil a kutatásmániájával, Lars a manipulálásával és még sorolhatnám a többieket. A nevekkel is problémám akadt, Odveig nevét kiolvasni is alig tudtam, nemhogy leírni, egyedül Helgának van normális neve a történetben.

Kedvenc szereplő: Nem volt ilyen.

Kedvenc jelenet: A vége.

Read More

Kiera Cass - A Párválasztó

Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.

A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással.

America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan.

Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Író: Kiera Cass

Eredeti cím: The Selection

Kiadó: Gabo Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013.

Oldalszám: 360.

Sorozat: A Párválasztó 1.

Legelőször a borítón akadt meg a szemem. Tudtam, hogy nekem el kell olvasnom, ezt a könyvet. Ki ne ábrándozott volna arról, hogy egyszer hercegnő lesz? Ebben a történetben átélhetjük milyen is lehetne ebbe a rétegbe tartozni.

Imádom, ezt a könyvet ebből kifolyólag nem csak egyszer olvastam el, hanem többször is. Az iskolában a sulirádióban szólt egy zene, amiről rögtön ez a könyv jutott az eszembe. Pedig semmi köze nem volt a történethez, se a szövegnek, se a videoklipnek, mégis rögtön eszembe jutottak az érzések, amiket akkor éreztem, amikor olvastam.

Kwabs - Walk

Borítóról:

A borítón egy estélyi ruhás lány látható, aki valószínűleg America-t szimbolizálja. A tetején van egy idézet a fülszövegből.

„Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik.”

Ez burkoltan elmondja, hogy mi is a történet fő motívuma.

Fülszövegről:

Ebből kiderül, hogy nem a mi világunkban játszódik a történet, hanem egy kitalált világban. Kiderül, hogy az emberek kasztokban élnek, amelyek között élesen rajzolódnak a társadalmi különbségek. A szöveg megemlíti a főszereplőinket. Maxont, America-t és Aspent.

Történetről:

A történet elején megismerjük America-t és a családját. Betekintést nyerünk a családi körülményeibe, és a kasztok rendszerét is megismerjük. Személy szerint nem tartom helyesnek, hogy beskatulyázzuk az embereket. Elvégre mindenki olyan, amilyen. Van, aki tehet róla, van, aki nem. Azonban a műben elég erősen érződnek az egyes kasztok közötti ellentétek. Iszonyú nagy különbségek vannak az egyes és a nyolcas kasztok között. Mint várható vannak olyanok, akik változtatni akarnak a rendszeren. Ez az egyik komoly bonyodalom a történetben.

America nem akarja az egész hercehurcát, ami a versenybe való benevezéssel jár, azonban családja érdekében rászánja magát. A fülszövegből már sejthetjük, hogy bizony America bekerül a versenybe és ringbe száll Maxon herceg szívéért, néhány lány pedig a rangjáért. Harmincöt lány kerül, be azonban a végén csak egy maradhat.

Sajnálom szegényeket, mert én tuti nem bírnék heteken keresztül harmincnégy lánnyal együtt élni. Főleg, ha olyan ellenszenvesek, mint jó néhány hölgyemény, akiket elég nehéz volt elviselnem, mégis kellettek, mert így volt teljes a történet. Voltak azonban olyanok, akik közel kerültek a szívemhez.

Szereplők:

 America: Megértettem, hogy miért vonakodott annyira benevezni a versenyre. Én sem rajonganék érte, ha egy totálisan idegen férfi rendelkezne fölöttem, és tőle függene, hogyan élek tovább. Tetszett benne, hogy igyekezett önmaga maradni minden helyzetben. Néha viszont eléggé furcsálltam a viselkedését, döntéseit.

Maxon: Mint a legtöbb olvasónak nekem is ő lett a kedvencem. Hihetetlenül aranyosnak találtam, ahogy fogalma sem volt, hogyan viszonyuljon a lányokhoz, mégis valahogy megoldotta. Nincs egyszerű dolga, elvégre nem egyszerű harmincöt lány közül megtalálni azt az egyet, aki méltó társa és méltó királynéja lesz az országnak.

America anyukája a mű elején eléggé ellenszenves volt. Minden áron rá akarta erőltetni a lányéra a jelentkezést, nem törődve az érzéseivel. Egyrészt megértettem, hogy azt szeretné, ha a családja jobb körülmények között élhetne, de felhasználni a lányát. Ez nekem erős volt.

Aspen-től kedves volt, hogy hagyta elmenni America-t. Igaz, úgy hagyta ott a lány, hogy haragudott rá, mert megbántotta.

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus történeteket. Olyanoknak, akik szeretik a hercegnős dolgokat. Akikben valahol mélyen a szívükben, még ott él az a kislány, aki annyira rajongott a hercegnős történetekért.

Read More