Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.

Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.

A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Író: Leiner Laura

Cím: Akkor szakítsunk
Kiadó: Gabo Kiadó (először) L&L Kiadó (másodszor)
Kiadás éve: 2014. és 2016.
Oldalszám: 336
Téma: Romantikus

Szerelmi csalódásról, szakításról kerestem könyvet a Promágus Kupa második fordulójához, és akkor bukkantam rá erre a könyvre. Laura könyvei közül eddig még csak a Szent Johanna Gimi sorozatot olvastam, de azt nagyon imádtam, de valahogy a többi könyvtől tartottam, attól féltem, hogy csalódni fogok, mert nem fog felérni a SZJG-hez. A Promágus Kupára viszont kellett egy könyv, és elég kilátástalannak tűnt a helyzet, mert egyetlenegy mű sem jutott az eszembe, ami megfelelne a feltételeknek, és nem olvastam még. Aztán molyon a romantikus könyvek között ráleltem, és gondoltam ez csak jó lesz, és végre van okom arra, hogy túllépjek a félelmeimen és elolvassam a könyvet. El sem tudom mondani mennyire örülök neki, hogy megtettem, nagy kár lett volna, nem elolvasni, mert rég nevettem ennyit egy könyvön.

Első ránézésre arra számítottam, hogy egy szomorú, sírással és keserűséggel teli történet bontakozik majd ki, ahol mást sem olvasok majd, mint, hogy szegény hősnőnk ilyen meg olyan bánatos, nincs többé értelme az életének, és minden este telesírja a párnáját, illetve, hogy hősünk egy bunkó, paraszt, aki minden előzmény nélkül dobja a lányt egy másikért.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, és el kell mondanom, hogy soha nem hittem volna, hogy ilyen boldoggá fog tenni egy tévedés. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom ezt a regényt, főleg, hogy az elején eléggé bizonytalan voltam, és őszintén megmondom nagy volt a kísértés, hogy félbehagyjam, mert Lia szétszaggatta az idegeimet a viselkedésével. Sajnos a lányt a mű végére sem sikerült megszeretnem, de valahogy kibékültem vele, elfogadtam, hogy ő ilyen és feleslegesen idegesítem magamat, de azért gondolatban párszor jól fejbe csaptam egy péklapáttal.

Vele szemben a testvére Szilkó határozottan nagy tag, és meglepődtem, hogy mennyire meg tudtam szeretni a személyiségét, pedig egy eléggé furcsa figura, és a való életben eszembe nem jutna leállni vele beszélgetni, de így, hogy külsősként láttam határozottan állíthatom, hogy igenis megismerésre érdemesnek tartom. Szarkasztikus, de a vicces módon, ritkán szólal meg, de akkor, nagyot szól, és a könnyeimet törölgettem annyira nevettem rajta. Ugyanígy reagáltam Ákos naivitására, szerencsétlenségére, és Miklós viselkedésére is. A két srác annyira nem illett bele a képbe, de mégis olyan jó hangulatot adtak a történetnek, hogy egyáltalán nem bántam, hogy belekerültek, még ha a cselekmény nem is tette indokolttá.

És ha már elkezdtem a szereplők jellemzését, nem hagyhatom ki Norbit, Esztit és Csabit sem. A két utóbbi esik pofára a legjobban a történetben, és nagyon megérdemlik, tudom gonosz vagyok,  és rosszmájú, de annyira megérdemelték, főleg Eszti, bár Csabit azért sajnáltam, mert nagyon cuki volt egyébként.

Norbi egy igazán érdekes karakter, és szívesen megismertem volna az ő szemszögéből is a történetet, hogyan érezte magát, és mit gondolt. Személyiségileg nagyon hasonlítanak Liával, ezért is veszekednek állandóan, de tény, hogy emiatt soha nem unatkoznak, és nem kell attól tartaniuk, hogy ellaposodik a kapcsolatuk, bár pont emiatt is szakítottak, így ennek a dolognak is két oldala van, mint az éremnek.

A történet pár napot ölel fel, de a valódi, eseménydús cselekmény pár óra alatt folyik le, emiatt azt érezhetnénk, hogy kicsit túlzás az a 336 oldal, de nem, sőt pont elegendő, hiszen annyira pörgős a könyv, hogy kereken 6(!) óra alatt simán elolvastam az egészet, és még tudtam volna folytatni.

Az egész bonyodalom középpontjában egy szilveszteri buli áll, ami normális esetben egy igazán egyszerű dolognak kellene lennie. Elmész, jól érzed magad, aztán valamikor hazamész, de itt semmi sem úgy alakul, ahogy kellene. Ennek ellenére úgy érzem (szinte) senki nem bánja azt, hogy így alakultak a dolgok.

A könyv annyira reális, és földhözragadt, hogy úgy érzed te is ott vagy a szereplőkkel, érzed, amit ők éreznek, hallod, amit ők hallanak, velük nevetsz, sírsz és bosszankodsz, és ez számomra annyira felemelő volt, hogy nem akartam, hogy vége legyen. Amíg a végére nem értem, nem is tudtam, hogy mennyire szükségem volt most erre. Kikapcsolt, megnevettetett és pár órára mindent elfelejtettem.

Azt hiszem a fent említettekből már mindenki kikövetkeztette, hogy bizony egy újabb (nem is tudom már hanyadik) kedvencet avattam, és 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem most utoljára tartottam a kezemben a könyvet.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretne elszakadni a mindennapos mókuskeréktől, azoknak, akik szeretnének egy jót nevetni, de felhívom mindenki figyelmét, hogy ha lehet, olyan helyen olvassanak, ahol nem bánják, ha furcsán néznek rájuk, amiatt, hogy sírva nevetnek.

Értékelés: 5/5*
Egy vicces, jól megírt, letehetetlen könyv. Garantált a nevetés, hiszen annyira képtelen, mégis hihető dolgok történnek, hogy az ember nem tehet mást csak hangosan felnevet, és olvas tovább, hogy még többet kaphasson ebből a humorbombából.

Borító: 5/5
Mind a két borító nagyon tetszik, de egyértelműen az új borító a kedvenc, nagyon illik a történethez, és igazán figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/5
Jól kidolgozott karakterek, mindenkinek megvolt a saját személyisége, és nem változott meg senki sem egyik pillanatról a másikra. Mindenki szerethető volt, a maga módján, még ha egyesek néha-néha fel is idegesítettek.

Kedvenc karakter: Szilkó, Lia bátyja. Annyira egyedi volt, vicces, és jó testvér, az elején nem gondoltam, hogy ennyire megszeretem majd.

Kedvenc jelenetek: Egyértelműen azok a jelenetek, amikor Ákos felbukkan.

Kedvenc idézetek:

„- Lia, lehet, hogy veled szakítottak — szólt halkan. —Velem nem. Nekem kiszakították a lelkemet, ökölbe zárták, megfacsarták, porrá zúzták és felemelték, hagyva, hogy felkapja a szél és elszálljon, mintha sosem lett volna — szemléltette, hogy mitől is más kettőnk esete.”

„— Kedvelem Miklóst.- Rendben.- Bírom, hogy lelkes...- Nagyszerű.- Meg hogy hümmög - tettem hozzá.- Micsoda? — kerekedett el Norbi szeme.- Hümmög. Most. A kocsiban - mutattam az autó irányába.Norbi értetlenül meredt rám, aztán odasétált a hátsó ajtóhoz, kinyitotta, és behajolt. Tíz másodperccel később visszacsukta Miklósra, és elképedve nézett rám.- Bazz, ez tényleg ott ül bent, és hümmög magában... -tárta szét a karját.- Én mondtam.”

„— Ezzel mi van? - kérdezte Szilkó Norbi felé bökve.— Mi lenne? Meghülyült, mint mindenki ma éjjel! —kiabáltam.— Ki a franc fütyül? — kapkodta a fejét Szilkó vezetés közben.— Én! — jelentkezett Miklós.— És miért? Hagyd már abba! - förmedt rá idegesen.— Elnézést. Hümmmm.— Ez mi volt? — fordult hátra a bátyám a piros lámpához érve.— Ő — böktem Miklósra. - Néha hümmög.”

A kupa második kategóriája:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

És, hogy miért pont ezt a könyvet választottam?

Szerintem nem kell sokat magyaráznom, hogy miért pont ezt a könyvet választottam a Promágus Kupa második fordulójához, a cím mindent elmond.