Holly Bourne - Normális vagyok?

Evie egyetlen dolgot akar: normálisnak lenni. Elkezdte az új gimit, ahol senki nem úgy ismeri, mint „a lány, aki becsavarodott”. Bulizni jár és barátokat szerez. Már csak egy tételt kell kipipálnia a listáján, és úgy tűnik, az első randival ez is összejön. De a kapcsolatok bonyolultak – főleg a fiúkkal. Bármelyik lányt képesek az őrületbe kergetni. És ha Evie nem tudja elmondani az igazságot új barátainak, Ambernek és Lottie-nak magáról, hogy birkózzon meg a szerelemmel?

Ha szereted a vicces, szókimondó girl power-könyveket, ez a neked való sorozat!

Író: Holly Bourne
Cím: Normális vagyok?
Eredeti cím: Am I Normal Yet?
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Spinster Club 1.
Téma: Young Adult, Mentális betegség

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek!

A cím kíváncsivá tett. Normális vagyok? Viccesen azonnal rávágtam, hogy nem és nevettem magamon egy jót. Nem igazán vettem komolyan ezt a kérdést, hiszen akkor még bele sem gondoltam, hogy miről szólhat a történet. Megnéztem a borítót is, egy rózsaszín, sárga borzalom, elképzelni sem tudtam, hogy mi várhat rám, ha tippelnem kellett volna, azt válaszoltam volna, hogy biztos valami nyálas, giccses, szappanoperára hasonlító maszlag. Te jó ég, hogy mekkorát tévedtem.
A fent leírtakból egy szó sem igaz, sőt az ellentéte. A furcsa borító egy komoly témát rejt, egy betegséget, ami minden csak nem vicces, vagy nyálas.

A könyv szomorú és elkeserítő, rossz belegondolni, hogy tényleg vannak olyan emberek, akik ezzel a betegséggel, vagy hasonlóval küzdenek, és leírva látva ezeket a gondolatokat olyan valóságossá válnak. Tudtam, hogy van ilyen, de nem foglalkoztatott különösképpen, ahogy az emberek többségét sem, ugyanis amíg nem vagyunk hasonló helyzetben, vagy valaki aki közel áll hozzánk, szeretünk nem tudomást venni az ilyen dolgokról, mert amiről nem tudunk az nincs is.

Volt egy nagy igazság abban, amit olvastam, hiszen tapasztalatból tudom, hogy vannak, akik egy betegség mögé bújnak, hogy bizonyos dolgok alól mentesüljenek. Ez csúnya dolog, és nem is értem. Csak kicsit erőltesse meg magát az illető és meg tudja oldani azokat a helyzeteket, amiket most elhárít mondván, hogy azért vagyok ilyen, azért nem tudom megcsinálni, mert beteg vagyok. Nem, te nem beteg vagy, hanem lusta. Mondhatjátok, hogy miért ítélkezem, amikor honnan tudhatnám, hogy miről  beszélek, amikor nem is vagyok orvos. Igazatok van, nem tudhatom, hogy az illető tényleg beteg-e, de azért az szerintem árulkodó, hogy évekig képes volt megcsinálni azokat a bizonyos dolgokat, aztán hirtelen egyik napról a másikra már képtelen volt rá, úgy hogy semmi változás nem történt az életében, ami esetleg kiválthatta volna. Ez számomra hihetetlen. De itt, ebben a regényben a betegség kézzelfogható, valós és létező példákon látjuk, miként hat ez a hősnő és a környezete életére.

Az elején nem tetszett annyira a könyv, de a leírások és Evie gondolatai kifejezetten megérintettek. Kicsit furcsálltam, hogy az írónő, ezt az utat választotta ennek a betegségnek a megismertetésére, talán azt gondolta, ha ilyen köntösbe bújtatja a mondanivalóját akkor nem vágja arcon az olvasót. Azt kell mondanom, hogy ha tényleg ez volt a szándéka, nem jött be, ugyanis engem teljesen letaglózott, csak kicsit húztam a számat ezen a körítésen, véleményem szerint annyira nem illett ehhez a komoly témához, egy ilyen komolytalan "történet".

Főhősünk Evie, aki OCD-ben  (Obszesszív-kompulzív zavar, kényszerbetegség) szenved. A könyvben ez úgy nyilvánul meg, hogy fél a bacilusoktól, és úgy érzi, hogy meghalhat miattuk, ezért nagyon (túlságosan) figyel a higiéniára, olyannyira, hogy nem tudja élni a mindennapjait. A könyv, akkor csatlakozik be az életébe, amikor javulófélben van. Minden erejét arra fordítja, hogy normális lehessen, olyan mint mindenki más. Sarah a terapeutája támogatja ebben, csökkenti a gyógyszeradagját, és tanácsokkal látja el. Evie tehát elkezd iskolába járni, ahol barátokat szerez, és a szerelem is fel-fel üti a fejét. Az esetek többségében nagyon zavartak ezek a "szerelmi" jelenetek, annyira ellentétes érzéseket váltottak ki bennem, és egyáltalán nem illettek a történet komoly vonalához. Természetesen megértem, hogy az írónő próbálta enyhíteni a betegség által kiváltott érzelmeket, és kicsit jobban emészthetővé tenni, de talán egy kicsit túlzásba esett.

A másik téma, amit boncolgat a könyv az a feminizmus. Ezen a szálon a lányok, Evie, Amber és Lotti megalapítják a Spinster Klubbot és üléseket tartanak, ahol olyan témákat vetnek fel, amelyek közvetlenül érintik a nőket, bár gyakran a pasik is terítékre kerülnek.

Evie megismeri az élet egy új oldalát, és azt kell mondanom, hogy mi olvasók is egy teljesen új világot ismerünk meg a könyv által. Hogy tanulságos volt-e a regény? Mindenképpen! Oli példáján láthattuk, hogy Evie rádöbben, hogy nincs egyedül a betegséggel, mások is küzdenek hasonló dolgokkal.  Amber, Lotti és Jane is megmutatta, hogy van igaz barátság, és hogy nem mindenki ítélkezik és fordít hátat, ha kiderül egy barátról, hogy mentális problémákkal küzd.

Összességében elmondhatom, hogy soha nem olvastam még ilyen könyvet, örültem neki, hogy az írónő egy komoly témát választott, viszont ahogy már párszor említettem a köré épített történet hagy egy kis kivetnivalót maga után. Mindenkinek ajánlom, hiszen segít más szemszögből nézni a világot, talán jobban tudjuk értékelni azt, hogy egészségesek vagyunk.

Read More

Cassandra Clare - Árnyak ura

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?
Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.
Gazdagítsd az élményeidet!

Író: Cassandra Clare
Eredeti cím: Lord of Shadows
Cím: Árnyak ura
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 704
Sorozat: Gonosz fortélyok 2.
Téma: Fantasy, Romantikus, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A sorozat első része tetszett, ezért amikor felvetődött, hogy a második rész beleillik a Prológus egyik közelgő projektjébe (vagyis abba, ami jelenleg is fut) nagyon megörültem. Egyrészt vártam, hogy visszacsöppenhessek az árnyvadászok mindennapjaiba, másrészt nem kellett napokat agyalnom, hogy milyen könyvértékelést is hozhatnék erre a hétre.

A borító nagyon szép lett, ahogy azt már az első résznél láthattuk nagyon jó vonalon indultak el. Teljes mértékben a kék szín dominál, ami utal a vízre, valamint megjelenik a Temzén átívelő Tower Bridge is, ami pedig azt teszi egyértelművé, hogy hol játszódik a cselekmény egy része.

A történet izgalmas, fordulatokkal és érzelmekkel teli, ahogy azt az írónőtől már megszokhattuk. Főszereplőink továbbra is Emma, Julian, Mark és a Blackthorn család többi tagja, ám a kis csapat kiegészül Kittel, aki nehéz időkön megy keresztül, és kénytelen egy számára idegen helyen laki, idegen emberekkel.

Az első részben történtek hatással vannak mindenkire, azt hitték, hogy a legnagyobb probléma elhárításra került, ám megdöbbenve tapasztalják, hogy tévedtek. Ha ez nem lenne elég a centuriók "megszállják" a Los Angeles-i Intézetet, ami nagy port kavar, hiszen évek óta csak a Blackthorn család lakja, plusz mínusz egy két személy. Ez nem jó hír, hiszen a család súlyos titkot őrizget, és ez a helyzet a lebukás esélyét is nagyban megnöveli, és mint ahogy tudjuk, a titkokat nem lehet örökké elrejteni. A másik nagy probléma, hogy a centuriók néhány tagja hátsó szándékkal érkezett az Intézetbe, ez még több bonyodalomhoz vezet.

Emma, Julian, Mark és Christina küldetésre indul, ami veszélyes és nem csak rájuk nézve, hanem a hidegbékére is, valamint a kényes egyensúlyra a Klávéval. De persze árnyvadászaink mindig vakmerőek, és nem riadnak vissza semmitől, ezért félelmet nem ismerve nekivágnak a nagy útnak. A legnagyobb okuk persze a barátság, és az összetartozás, hiszen egy olyan személy megmentésére sietnek, aki fontos az egyikük számára. Az út tanulságos, és sok új információt tartogat hőseink számára, némelyek fájdalmasak, de azért vannak örömtelibb pillanatok is.

Amíg a kis csapat a küldetésükkel foglalkozik, addig bizony az Intézetben sem áll meg az élet egy pillanatra sem. A történet másik szálán az "otthon" maradottak problémáit olvashatjuk, hiszen nekik kell megbirkózniuk mindazzal, ami történik, kezdve a centuriókkal, és az egyéb lényekkel. Végül az események hatására a Blackthorn gyerekek és Kit a London-i Intézet vendégszeretetét kénytelen élvezni.

Végül persze újra egyesül a család, ez viszont még nem a Happy End-et jelenti, addig még sok mindent meg kell tenniük, sok mindenen kell együtt és külön külön is átmenniük. Számtalan csatát kell megvívniuk szó szerint, és képletesen is. Szereplőinknek muszáj volt egy csapatként dolgozniuk, és mindenkinek meg volt a maga szerepe. A történet utolsó pár oldala volt a legizgalmasabb, és egyben a legszomorúbb is. Mindenre számítottam, de arra ami végül történt arra nem. Emiatt persze még kíváncsibb vagyok a sorozat következő részére, viszont egyben tartok is tőle annyi biztos, hogy az eddigiektől eltérő folytatásra számíthatunk.

Örültem neki, hogy a "régi" szereplők is fel-fel bukkantak, gondolok itt Jace-Clary, Magnus-Alec párosra. Valamint azt is tetszett, hogy a romantika is megjelenik a történetben, bár nem a kellemesebbik fajta, viszont úgy gondolom nem véletlenül választotta, ezt az utat az írónő.

Furcsálltam, hogy néha megváltoztak a szereplők nevei. Livvy egyik sorról a másikra Libby néven kezdett futni, majd visszatért régi önmagához. Viszont azt kell mondanom, hogy összességében mozgalmas, és jól megírt történettel van dolgunk, és aki szereti az árnyvadászokat azoknak szinte kötelező olvasmány.

Read More

Kasie West - A távolság relatív

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​tizenhét éves Caymen Meyers úgy tanulmányozza a gazdag embereket, akár egy tudományos kísérletben, és sok évi megfigyelés után biztos benne, hogy csak egy dologra jók: pénzt költeni olyan felesleges holmikra, mint az anyukája boltjában árult porcelánbabák.
Így amikor Xander Spence besétál a boltba, hogy a nagymamájának vegyen egy babát, elég egy pillantás, hogy Caymen megállapítsa, a fiú eszméletlenül gazdag. Bár a fiú vonzó, és ő az első, aki tényleg felkelti a lány figyelmét, Caymen elég okos ahhoz, hogy tudja, nincs esélye a fiúnál. Hiszen ha mást nem is tanult az anyukája intelmeiből, azt igen, hogy a gazdag emberek figyelmét nehéz felkelteni. Ám Xander ezentúl gyakran megjelenik az üzletben, dacára a lány erőfeszítéseinek, hogy elriassza. Caymen pedig, legnagyobb rémületére, élvezni kezdi a fiú táraságát.
Tudja, hogy az anyukája nem jöhet rá a dologra – nem fogadná el. Jobban szeretné, ha Caymen a helyi, csóró rockerfiúval lógna. Amikor Xander odafigyelése és kedvessége már éppen meggyőzné a lányt, hogy a gazdagság nem jellemhiba, ráébred, hogy a pénz sokkal nagyobb szerepet játszik a kapcsolatukban, mint gondolta volna. És hogy Xander nem az egyetlen, akiért aggódnia kell.

Író: Kasie West
Eredeti cím: The Distance Between Us
Cím: A távolság relatív
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018.
Oldalszám: 304.
Téma: Young Adult, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek! :) 

Nagyon tetszett az írónő előző könyve, ezért nem is volt számomra kérdés, hogy a most megjelenő regényt elolvassam-e. Szerencsére most sem kellett csalódnom. Persze nem kell egy világmegváltó történetre számítani, hiszen ez a könyv, egy könnyed, gondolkodást nem igénylő alkotás. A szereplők és a cselekmény hétköznapi, nem történik semmi rendkívüli mégis egy jó szórakozást nyújt az olvasónak.

A borító aranyosra sikeredett, és már ez is jelzi, hogy bizony egy romantikus könyvvel van dolgunk, hiszen egy pár lábát látjuk. Egyszerű, és ugyan nem ez lesz az első regény, amit egy könyvesboltban kiszúr az ember, de azért, azt sem mondhatjuk, hogy unalmas lenne.

A cím is nagyon megtetszett, hiszen szerintem nagyon igaz, hiszen a távolság valóban relatív, és az sem mindegy, hogy miben és hogyan értelmezzük ezt. Jelen esetben nem kilométerekről beszélünk, hanem társadalmi távolságról, hiszen hősünk gazdag viszont hősnőnket nem veti fel a pénz, ebből adódóan van egy bizonyos szakadék közöttük. Ez a koncepció nem ismeretlen ebben a műfajban, előszeretettel alkalmazzák, hiszen már az elején megadja a problémát, és nem kell újabb ötlettel előállnia az írónak.

Főhőseink Caymen, akinek szerintem szokatlan neve van, ugyanis én még könyvben nem láttam, és Xander, akik két külön társadalmi rétegből származnak, mégis keresztezik egymás útját. Az elején, ahogy lenni szokott nem szimpatizálnak egymással, ám ez hamar megváltozik. Szépen lassan egyre több időt töltenek egymással, majd egyre jobban összemelegednek. Xandernek ebben nagy szerepe van, ugyanis ő a kezdeményező fél, szimpatikus volt a viselkedése, és az ötletei is. Nagyon szerettem kettőjük jeleneteit olvasni. Caymennek elég egyedi humora van, ami nekem kifejezetten tetszett.

Természetesen a társadalmi különbségen kívül számtalan tényező van, ami hátráltatja kapcsolatuk kibontakozását. A lány anyukája saját tapasztalata alapján ellenzi, azt hogy Caymen közelebbi kapcsolatba kerüljön a fiúval, és ahogy az lenni szokott egy harmadik, majd egy negyedik személy is felbukkan a kapcsolatban, amiből szintén kialakul egy kis feszültség.

Összességében nekem tetszett a könyv, ami nem meglepő, ugyanis szeretem az ilyen limonádé történeteket, ahol szinte semmi sem történik, de mégis alakul valami. Meg hát romantikus regényről beszélünk, ami happy enddel végződik, ezzel már szinte meg lehet venni, főleg, ha fáradt vagyok, vagy éppen nincs kedvem semmi komolyabb hangvételű könyvhöz.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus regényeket, és egy könnyed történetet szeretne olvasni.

Read More

Sarra Manning - Londonban bármi megtörténhet

A tizenhét éves Sunny kapcsolata elég furcsán ér véget: kap egy képet a mobiljára, amin a barátja egy másik lánnyal csókolózik. Más ilyenkor talán összeomlana, de Sunny más megoldást választ. Ami ezután következik, az egy tizenkét órás őrült hajsza robogóval London körül, ami este 8-kor indul a Crystal Palace-nél (olyan messze a civilizációtól, hogy még a metró sem jár arra), át Camdenen, Shoreditch-en, a Sohón, Kensigtonon, Notting Hillen… és reggel 8-kor ér véget az Alexandra-palotánál.




Író: Sarra Manning
Eredeti cím: London Belongs to Us
Cím: Londonban bármi megtörténhet
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 292.
Téma: Romantikus, London, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Menő Könyveknek! 

Életem egyik nagy célja, hogy eljussak Angliába, ezért előnyben részesítem az ehhez kapcsolódó tárgyakat, dolgokat. Ennek köszönhetően nem is kellett gondolkodnom, hogy elolvasom-e a könyvet, vagy sem. A fülszöveg alapján a történet okésnak tűnt, egy könnyed nyári olvasmány, romantikus, és a helyszín London. Ilyen meleg időkben (amikor, ezt a bejegyzést írom éppen szakad az eső, de ez már részletkérdés) jólesik az embernek, ha olyan regényt olvashat, ami nem igényel nagy odafigyelést, és ez a történet pontosan ilyen.

A borító szép, nekem nagyon tetszik, bár a motorozó emberek szerintem kissé furcsák, lehet jobb lett volna, ha lehagyják őket, bár nagyon szorosan kapcsolódik a cselekményhez, így valahol megbarátkozom velük. A borítón nagyon sok Londonhoz kapcsolódó motívum megjelenik. Például a London Eye, a Big Ben, a Tower Bridge, az ikonikus telefonfülke, a zászló, a bélyeg stb. Tehát összességében elmondhatom, hogy nagyon elnyerte a tetszésemet és szívesen nézegetem.

Miután megérkezett a könyv, nem teketóriáztam sokáig neki is kezdtem, és bizony az első pár fejezet után rá kellett jönnöm, hogy bizony nem azt kaptam, amire számítottam, viszont ez nem baj, hiszen az már egy jó pont, ha az olvasót sikerül meglepnie az írónak. (Persze csak akkor, ha jó értelemben történik ez.) A fülszöveg alapján egy egyszerű, a nyilvánvalóak kivételével bonyodalommentes történetet képzeltem el, ám az írónő beleszőtte a fiatalok közötti kapcsolatokat, a homoszexualitást, az igaz barátságot, a pletykát. Egyszóval igazán sokrétű kis regényt kaptam.

A történetünk egy lányról szól, Sunnyról, aki élik átlagos életét, telnek a mindennapjai a megszokott mederben. Iskolába jár, a barátaival vagy a pasijával lóg, egyszóval nem igazán nevezhető kalandosnak az élete, ami természetesen nem baj, ám egy kép hatására minden megváltozik. Az addig rendes és kalandkerülő lány egy pillanat alatt egy robogó hátsó ülésén találja magát, és összevissza száguldozik London különböző részein.

A regény egy levéllel kezdődik, amit hősnőnk anyukája írt a lányának, ebből már szerintem sok minden kiderül. Először is, hogy az anyuka félti a lányát, és nem bízik benne teljesen, másodszor pedig az, hogy sokat fogunk nevetni olvasás közben.

Nagyon tetszett, hogy minden helyszínváltásnál kaptunk egy kis bevezetőt, információt arról a városrészről, helyszínről ahol éppen járunk. Úgy érzem így kicsit kézzelfoghatóbbá és könnyebben elképzelhetővé váltak.

A fő vonal természetesen Sunny utazása, és az, hogy minden helyen történik vele valami, aminek hatására egy icipicit másképp kezdi látni önmagát, és a kapcsolatát a barátjával (vagy inkább exbarátjával?). Hősnőnk nagy változásokon megy keresztül, ami nekem tetszett, láthattuk a fejlődését, hogy miből mi lett egy este leforgása alatt. Ebből is látszik, hogy nem kell sok ahhoz, hogy megváltozzon valaki gondolkodásmódja, és azért szerencsére pozitív irányba történt ezt az elmozdulás.

A másik pozitívum az, hogy az írónő megmutatja a barátság erejét, hogy ha bajban van egy barát segítünk, és kiállunk mellette, és ha nem is értünk vele teljesen egyet támogatjuk, valamint, ha össze is zördülünk, a végén egymás segítségére sietünk, és mintha semmi nem történt volna megy minden tovább a saját medrében.

Mark az a bizonyos barát, aki megcsalta hősnőnket egy görény, a legundorítóbb fajtából (ugyan nem szeretném megbántani az állatkát, de nem jutott jobb szó eszembe). Rögtön megutáltam a srácot, és ahogy haladtunk előre a történetben az ellenszenvem folyamatosan növekedett. Gerinctelenségnek, és undorítónak tartom, azt amit csinált, és sajnos tudom, hogy ilyen nem csak a könyvekben létezik. Viszont annak örülök, hogy a végére hoppon maradt, megérdemelte.

Ha szereted Londont, és a könnyed, nyárias történeteket, akkor neked való ez a könyv.

Read More

Anna Banks - Neptun

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba. 

Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.

Író: Anna Banks

Eredeti cím: Of Neptune

Cím: Neptun

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2016

Sorozat: Szirénia öröksége 3.

Oldalszám: 352. 

Téma: Fantasy, Mitológia, Romantikus, Young Adult

Már két éve csücsül a polcomon a könyv, de eddig valahogy mindig elsiklott felette a tekintetem, pedig a sorozat első két része tetszett. Most azonban a Prológus eheti témájába, ami Az óceán mélyén nevet viseli, tökéletesen beleillett ez a regény, így hát eljött a pillanat, amikor a kezembe vettem a sorozat utolsó részét.

A bejegyzés SPOILERT tartalmaz!!!

A történetünk azzal kezdődik, hogy Emma és Galen szeretne elutazni pár napra, hogy kettesben tölthessenek egy kis időt, távol az óceántól, és a királyságoktól, és kiheverjék az elmúlt időszakban bekövetkezett tragédiákat, problémákat. Sajnos ez nem úgy működik, hogy összecuccolnak, és már ott sincsenek, ehhez szükség van a király engedélyére is, amit nem egyszerű megszerezni, de azért a végén mégis sikerrel járnak hőseink. Tehát Emma és Galen útra kell, semmit sem sejtve arról, hogy végül hol kötnek ki.

A cselekmény fő helyszíne Neptun, egy kis városka, ahol szirének, emberek és félvérek élnek békességben. Itt kötnek ki végül hőseink, akik nagyon meglepődnek, hogy létezik ez a hely, hiszen eddig úgy tudták, hogy törvénytelen ilyen településeket létrehozni, ami volt, azt pedig már nagyon régen eltörölték a Föld színéről. Emmát azonnal elvarázsolja a hely, hiszen végre nincs egyedül félvérségével, és úgy érzi tartozik valahová, és ezt az érzést tovább táplálja Reed, aki mindent megtesz, hogy a lányt maradásra bírja, és persze nem puszta jóindulatból. Galen ezzel szemben fenntartásokkal kezeli a helyzetet, hiszen egész életében azt sulykolták belé, hogy ez helytelen, valamint az sem nyeri el a tetszését, hogy Reed szemet vetett leendő párjára, ami teljesen érthető.

Neptun nem olyan kikapcsolódást nyújt hőseinknek, mint amilyet elképzeltek. Reed miatt feszült a légkör Emma és Galen között, amihez az is hozzátesz, hogy a lány titkolózik Galen elől, ugyanis nem véletlenül kerültek ebbe a kis városba. Emma nagyapja egy kicsit besegített, hogy az unokája megismerje ezeket az embereket. 

Azonban nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis lappang valami a háttérben, amire hőseink abszolút nem számítanak, és pont a közepébe csöppennek, ami miatt események sorozata indul el. Van itt minden, mint a búcsúban. Emberrablás, bántalmazás, fegyverek, őrült tudós, hatalommániás szirén és még sorolhatnám a végtelenségig. 

A történet eleje számomra kicsit vontatott volt, a regény közepére beindultak az események, a vége pedig olyan gyorsan lement, hogy csak kapkodtam a fejemet, hogy már vége is? Örültem volna annak, ha több oldalt szán az írónő az óceáni és a neptuni szirének, félvérek kapcsolatának, hogyan alakulnak a viszonyok.

Összességében azt kell mondanom, hogy tetszett a történet, és jó befejezést kapott a trilógia. Emma és Galen kapcsolata kicsit a háttérbe szorult, és kapott egy jó nagy akadályt is Reed személyében, de úgy gondolom ez nem ártott semmit, láthattuk, hogy egymás nélkül is tök jól megoldják a problémákat, bár Emma viselkedésével nem voltam mindig kibékülve. Talán kellett ez a kis ízelítő, hogy a lány tudja, hogy kire is van szüksége valójában. 

Read More

Kerstin Gier - Smaragdzöld

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…
Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából.
Beleszeretsz!

Író: Kerstin Gier
Eredeti cím: Smaragdgrün
Cím: Smaragdzöld
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Sorozat: Időtlen szerelem 3.
Oldalszám: 444.
Téma: Időutazás, Romantikus, Young Adult

Az Időtlen szerelem trilógia befejező kötete sem okozott csalódást, ahogy az első két rész sem. Az elején nem hittem volna, hogy ennyire magába szippant, ez a világ. Nagyon megszerettem a karaktereket, és izgalmasnak tartom a cselekményt, és el sem hiszem, hogy vége van. :( Szívesen folytattam volna még az olvasást, de talán így volt jó, ahogy. Tapasztalatból tudom, hogy néha muszáj megállni három regénynél, hiszen nagyon el tud kutyulódni a történet a negyedik résztől.

A történet ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt, ami szerintem egy nagyon jó dolog, így az írónőnek nem kell azzal foglalkoznia, hogy elmesélje mi is történt a köztes időben, hanem teljes figyelmét a jelenre, néhány esetben a múltra tudja összpontosítani.

Tetszett, hogy szinte minden figyelem Gwendolynra irányult, és nem a többiekre, mint ahogy az előző részekben. Bár talán ha Lucy és Paul többet szerepelt volna, akkor lehet hamarabb rájövünk a dolgokra, de ettől függetlenül nagyon tetszett ez a megoldás. Gideon kicsit a háttérbe lett szorítva, de ez nem zavart annyira, mint amennyire normál esetben zavarni szokott. Általában azon drukkolok, hogy a főszereplők minél hamarabb egymásra találjanak, ám ez itt teljesen kimaradt, annyira izgalmas volt a cselekmény, hogy a romantikus szál kiesett a látókörömből, és szinte nem is foglalkoztam vele, és ez nagy szó, de azért a végére fülig ért a szám, a dolgok alakulásának köszönhetően. :D

Nagyon tetszik az írónő stílusa, az ahogy felépíttette ezt a világot, és nem feledkezett meg az apró részletekről sem. Minden oldallal egyre több mindenre fény derül, és alig vártam, hogy végre megtudjam, hogyan is végződik a történet, főleg, hogy egyre több ember keveredett bele ebbe az egészbe.

A kedvencem természetesen még mindig a legjobb barátnő Leslie, és a szellem vízköpő démon Xemerius voltak. Bár az előbbi kevesebb szerepet kapott az utóbbi viszont annál többet, aminek nagyon örültem, hiszen nagyon vicces jelenteknek lehetünk tanúi neki köszönhetően, és nem mellesleg hatalmas segítség Gwennek.
Mr. Bernhard nagy meglepetést okozott, hiszen nem olyan volt, mint amilyennek az első két részben megismerhettük. Sokkal többet szerepelt, és abszolút pozitív képet alakított ki magáról, azzal, hogy segített hősnőnknek. Na és persze Lucas, imádtam a karakterét, ez egy nagyon jó húzás volt az írónőtől, talán elmondhatom, hogy a kettejük jelenetei Gwennel voltak a kedvenceim.

A könyv számos váratlan meglepetést és fordulatot tartogat számunkra, és azt kell mondanom, hogy imádtam minden pillanatát. Mindenkinek ajánlom a sorozatot, akik szeretik a rejtélyeket, az ármánykodást, és a váratlan fordulatokat.

Read More

Kerstin Gier - Zafírkék

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

Író: Kerstin Gier
Eredeti cím: Shapirblau
Cím: Zafírkék
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011.
Oldalszám: 358.
Sorozat: Időtlen szerelem 2.
Téma: Romantika, Időutazás, Young Adult

Nagyon tetszett a sorozat első része így szinte azonnal kezdtem is neki a második résznek. A hangulat adott volt, még nem estem ki a ritmusból, ennek köszönhetően elég hamar befejeztem. Ebben a regényben sem kellett csalódnom.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, ettől függetlenül az írónő gondolt arra is, hogy eltelik egy kis idő a két könyv megjelenése között, ezért röviden összefoglalja, hogy mi is történt eddig.
Főszereplőink még mindig Gwendolyn és Gideon, akik egy fontos küldetésben járnak el, ám ebben a részben ez nem volt annyira hangsúlyos, sokkal inkább a gróf került a középpontba, és a két fiatal kapcsolata.

Érződik, hogy azért ez a kötet egy átvezető az első és a harmadik rész között, ami nem meglepő, hiszen először egy ismeretlen világot kell felfedezni, majd ebben kell megtalálni a helyünket, végül pedig jön a csattanó és a megoldás. Ezért szeretem a trilógiákat, mert mindenre van idő, és nem kell gyorsan letudni mindent, hogy egy könyvbe beleférjen, és minden szereplő meg tudja magát mutatni az olvasóknak.

Tehát a fő vonal még mindig az időutazás, ami már nem is annyira félelmetes hősnőnk számára, és az olvasó is egyre inkább el tudja fogadni, ezt a felállást, még ha valójában elég bizarr dolgok esnek meg egyszer-egyszer. Valójában nem annyira mozgalmas, mint az első rész, de kellőképpen megdolgoztatta az agyamat, és tényleg csak azt tudom mondani, hogy szinte átsuhantam az oldalakon, annyira magával ragadó a történet, és annyira kíváncsivá teszi az embert, hogy azonnal tudni akarja a sztori végét.

Ezzel én is így vagyok, és alig várom, hogy a harmadik részt is elolvashassam, de arra még várnom kell pár napot, de úgy gondolom, hogy megéri.

Visszatérve a cselekmény, a szereplők adottak, és a konfliktus is, bár fontos megemlítenem egy új szereplőt, aki nem más mint Xeremius, a vízköpő démon, hát nem is tudom mit mondjak róla. Egyszerűen imádtam, vicces, levakarhatatlan, és nagyszerű segítség. Nagyon örülök annak, hogy belekerült a regénybe, mert nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megszerettem, ezt a részt is.  Nélküle nem lenne ugyanolyan, ezért remélem a harmadik részből sem hagyják ki.

Leslie is jó barátja Gwennek, őt is nagyon bírom, kis detektív, aki feltétel nélkül elfogadja hősnőnket, sőt mindenben segíti amiben csak tudja, szerintem mindenki ilyen barátot szeretne magának.

Összességében nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek, hiszen egy olyan regény, ami olvastatja magát, és nagyon izgalmas, mind elgondolásban, mind kivitelezésben.

Read More

Kerstin Gier - Rubinvörös

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

Író: Kerstin Gier
Eredeti cím: Rubinrot
Cím: Rubinvörös
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Oldalszám: 336.
Sorozat: Időtlen szerelem 1.
Téma: Romantikus, Időutazás,  Young Adult

Évekkel ezelőtt a filmmel találkoztam először, tudtam, hogy adaptáció, ezért megnéztem, viszont a könyvhöz akkor még nem volt szerencsém. Ma már szinte arra sem emlékszem miről szólt a film, csak az maradt meg bennem, hogy nem tetszett, emiatt félve kezdtem neki a regénynek.

Talán sokat elárul a véleményemről az, hogy 3 nap alatt elolvastam a könyvet. Egyszerűen letehetetlen volt, és pikk pakk elfogytak az oldalak. A történet lebilincselő, a szereplők pedig jól kidolgozottak.

Az írónő egy olyan témát választott a könyv fő vonalának, amely sok embert foglalkoztat. Az időutazást. Mindig voltak és mindig lesznek olyan személyek, akiket érdekelni fog ez a gondolat, elvégre milyen elképesztő lenne, ha képesek lennénk rá. Viszont azért ennek meglenne a jó, és a rossz oldala is. De persze egy könyvről beszélünk, így az eseményeknek és a lehetetlen dolgok tárházának csak a képzelet szab határt, így hát nem meglepő módon egyes szereplőink egy bizonyos génjüknek köszönhetően birtokolják az időutazás képességét. Ugye milyen hihetetlennek, és menőnek tűnik egyszerre? Azt azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy csak a múltba képesek eljutni a szereplőink, a jövő mindenki számára rejtély, és az is marad, bár azért vannak kiskapuk.

A könyvnek köszönhetően bepillantást nyerünk az időutazók mindennapjaiba. Na azért nehogy azt higgyük, hogy az emberiség fele képes erre a tevékenységre, a világon összesen tizenketten születtek ilyen génnel, ezek közül sokan már meg is haltak. Ha jól értelmeztem az olvasottakat két ágon öröklődik ez a képesség. Férfi ágon a de Villiers, a női ágon pedig a Montrose családon keresztül. Viszont erre nem merném feltenni az életemet, ugyanis néhány dolog nem volt számomra érthető, kicsit összezavarodtam, de remélem a sorozat következő részében sikerül megvilágosodnom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az írónő nem fogalmaz érthetően, vagy kihagyna részeket, magyarázatokat, egyszerűen csak nem figyeltem eléggé a részletekre, és nem tudtam 100%-osan a könyvre koncentrálni.

Mint már említettem a szereplők jól kidolgozottak, tetszett ahogy az írónő bánt velük, mindenkinek megvolt a maga feladata a regényben, amivel előremozdította a cselekményt. Főszereplőink egyértelműen Gwendolyn és Gideon, de fontos szerepet kapott Gwen unokatestvére Charlotte is. A történetben azt követhetjük nyomon, hogy Gwendolyn, hogyan boldogul egy számára teljesen ismeretlen helyzetben, amiről egészen addig igencsak keveset tudott, most pedig egy olyan nyomás nehezedik rá minden oldalról, hogy csodálkozom, hogy nem rokkant bele. Tizenhat évesen belecsöppen egy rejtélyekkel teli világba, ahol nagyon nehéz eldönteni mi az igaz, és a helyes, főleg, hogy titkolóznak előtte, és fél és egymásnak ellentmondó információkból kell gazdálkodnia.

Nem mellesleg ott van másik főszereplőnk Gideon, akiről nem sok mindent tudunk, de azt egyértelműen kiderül, hogy jó a vívásban, hegedülésben, a történelemben, és minden olyan egyéb tevékenységben, ami hasznára válhat a múltba való utazás során. Ketten Gwendolynnal veszik  nyakukba a múltat, hogy küldetésüket teljesítsék, de hogy mi is ez, azt nem árulom el. :D

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert izgalmas, és szórakoztató. Olvastatja magát, és a maga 336 oldalával nem mondható hosszúnak, de azt javaslom, hogy akkor kezdjen bele az ember, amikor van ideje végigolvasni, mert szinte egy kínzással felér, amikor abba kell hagyni, és mással kell foglalkozni helyette. Mire kikerül ez a bejegyzés valószínűleg már olvasom a sorozat második részét, és remélem az is annyira tetszeni fog, mint ez. :)

Read More

Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve

Kerstin ​Gier nagy sikerű trilógiájának grandiózus befejező része.
„A sok különböző ajtó és a lágy fény akár derűs és békés hangulatot is teremthetett volna a folyosón, de nem így történt. A síri csendben mintha valaki folyton hallgatózott volna, és képtelenség volt kideríteni, vajon honnan jön a fény. Mégis szerettem ezt a helyet, és a gondolatot, hogy minden ajtó mögött egy másik lélek álmodik éppen, és hogy ez a labirintus az összes embert összeköti a világon. Mágikus hely volt, titokzatos és veszélyes…”
Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.
Először is: hazudott Henrynek.
Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.
Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.
Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…
Merülj el e csodálatos világban!

Író: Kerstin Gier
Eredeti cím: Das dritte Buch der Träume
Cím: Silber - Az álmok harmadik könyve
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Sorozat: Silber-trilógia 3.
Oldalszám: 368.
Téma: Young Adult, Fantasy, Romantikus 

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

A sorozat második részében egy kicsit csalódtam, de a befejező kötetnek mindenképpen adni akartam egy esélyt, és őszintén kíváncsi is voltam, hogy mi lesz az egész sztorinak a vége. Szerencsére elmondhatom, hogy sokkal jobban tetszett, mint az előző, ami talán annak is köszönhető, hogy nem voltak elvárásaim.

A borító itt is elnyerte a tetszésemet, hasonló a stílusa az első kettőhöz, és imádom őket. Illik a történethez, egyedi, és megkapó, szép látványt nyújt a polcomon.

A bejegyzés helyenként SPOILERT tartalmazhat!

A történet stílusa és alapkoncepciója nem változott, sorozat jellegéből adódóan, most is az álmok, az álomajtók és a démon van a középpontban. Az előző részben hiányoltam a démon jelenlétét/szerepét, kevés információt kaptunk legalábbis számomra nem volt elég, ellenben a harmadik részben pont megfelelő mennyiséget kaptunk, aminek örültem. Ugyan szereplőink az elején nem hisznek benne, később megváltozik a véleményük, bár nem mindenkire igaz ez. A végén azonban mindenki meglepődik, hiszen váratlan fordulatokban nem szenved hiányt a történet.

Szereplőink ugyanazok, akiket már megismerhettünk egy-két új arc ugyan felbukkan, de nincs olyan nagy szerepük a történet alakulásában. Azt hihetnénk, hogy már ismerjük a karaktereinket, de tudnak még meglepetést okozni bőven, de azért mégsem hazudtolják meg magukat az esetek többségében. Hőseink napközben élik a kis életüket, viszont éjjel az álomajtókon keresztül közlekednek, és próbálják megfejteni miként is működik ez a varázslatos, és szokatlan rendszer. Tetszett a kettő közötti megoszlás, mármint, hogy ugyanannyira foglalkozott az írónő a szerelmi szállal, a családon belüli viszonyokkal, az emberi kapcsolatokkal, mint az egész álmos, démonos dologgal.

A történet fordulatokban gazdag, még ha cselekményileg néhol elég átlagos is. Voltak pillanatok amikor a földről kellett felszedni az államat, hiszen annyira meglepődtem, főleg az utolsó pár oldalra volt ez jellemző. Persze azért voltak kiszámítható események, de összességében nagyon is sikerült meglepnie az írónőnek, talán azért, mert nem vagyok Mia "nyomozó", és Greyson háromfázisú tervét sem vetettem be, talán akkor hamarabb rájöttem volna a turpisságokra.

Miután befejeztem a könyvet sok mindenre választ kaptam, viszont maradtak bennem megválaszolatlan kérdések, és mivel ez a trilógia záró kötete ez így is marad. Talán ha egyszer úgy adódik és újraolvasom a sorozatot, akkor lehet, hogy más megvilágításban látom majd a történteket, és akkor már nem lesznek megválaszolatlan kérdéseim.

Viszont maga ez az álomajtós dolog elgondolkodtatott, hogy vajon jó lenne-e, ha képesek lennénk ilyenre, vagy milyen előny, hátrány származhatna, ebből az úgymond képességből. Természetesen ezek a gondolatok elalvás előtt jutottak az eszembe, még szerencse, hogy nem álmodtam valami rosszat miatta. :D Végül eldöntöttem, hogy az lenne a legjobb, ha senki nem lenne képes más álmába belopakodni, hiszen ezzel a legbelsőbb részét sérti meg, annak akit meglátogat, hiszen alvás közben vagyunk a legsebezhetőbbek és ezt kihasználni nem éppen a legetikusabb dolog. Én személy szerint nem örülnék neki, ha valaki "meglátogatna", még akkor sem, ha jó szándék vezérli, ha meg nem akkor még kevésbé.

Összességében nagyon tetszett a sorozat alapötlete, könyv/film formájában abszolút nyerő szerintem. Ha szereted a rejtélyes dolgokat, a titkokat, amik megfejtésre várnak, akkor ez a te sorozatod/könyved.

Read More

Kedvenc Young Adult könyveim Top 5

Ebben a kis bejegyzésben összegyűjtöttem azokat a Young Adult könyveket, amelyek közel kerültek a szívemhez. Nektek vannak kedvenc YA könyveitek?

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem 
A legutóbbi YA könyv, amit olvastam, és nagyon tetszett, amihez nagyban hozzájárult az írónő nagyszerű stílusa, és történetvezetése. A cselekmény átlagos, de mégsem unalmas, hiszen mindig történik valami, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy még tovább olvassa a könyvet. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus történeteket.


Kerstin Gier: Silber Az álmok harmadik könyve 
A könyv háromnegyedét már elolvastam, és be kell vallanom, hogy a három regény közül ez tetszik a legjobban, talán azért mert a második rész akkora csalódás volt, hogy ettől már nem vártam semmit. Mivel ez a trilógia befejező kötete alig várom, hogy a végére érjek, és megtudjam mi is a helyzet valójában. A megszokott stílus elvisz minket egy álomutazásra a szereplőkkel együtt, és nem tudhatjuk, hogy a végén Happy End lesz, vagy a legrosszabb rémálmunkkal találjuk szembe magunkat.

Kelly Oram: Szívzűrterápia stérbereknek 
Akik ismernek, azok tudják, hogy szeretem a LOL-Könyveket, ám az utóbbi időben megcsappant kicsit az érdeklődésem irántuk, azonban a listáról nem maradhatott le ez a könyv, hiszen az egyik kedvencem, és bármikor szívesen újra olvasom, és nem unom meg. Egy aranyos, könnyed történet, ami nagyszerű olvasmány lehet a romantikus lelkűeknek.

Kiera Cass: A Párválasztó trilógia 
A lista következő pontja nem csak egy könyv lesz, hanem egy trilógia, hiszen nem tudnám megmondani melyik rész tetszett a legjobban. A három rész adta magát az egész történetet és így volt teljes (plusz a kiegészítő történetek). Tudom sokan mondhatjátok, de hát a sorozat 5 részes, mire én azt válaszolnám, hogy az első három regény az, ami America és Maxon történetével foglalkozik, a másik kettő már a lányukról szól, ami számomra már egy másik szál, így ilyen módon nem sorolnám szorosan az előbb említett könyvekhez. Egy szó, mint száz nagyon tetszik a világ, amit az írónő megteremtett és a történeten keresztül megérthetjük, hogy olykor a legkevésbé kívánt dolgok, valami olyanná alakulnak át, amik megváltoztatják az egész életünket.

Kép forrás: http://charlotte90kiscsillag.blogspot.com/2015/04/1050-32-es-pont-egy-trilogia-kiera-cass.html

Joss Stilring: Lélektársak trilógia 
Az utolsó is egy trilógia lesz, vagyis egy 6 részes regénysorozatról beszélhetünk, ami szintén magával ragadott, és bármikor képes vagyok újra olvasni akár az egész sorozatot, vagy csak egy-egy kötetét. A történet nem meglepő módon romantikus, de nem az a nyálas fajta, hiszen mellette az írónő az akciódús jeleneteket sem veti meg, és gyakran kerülnek hőseink húzós helyzetekben, amikor csak úgy röpködnek a golyók, és el kell kapni a rosszfiúkat.

Kép forrás: http://olvasnijo.eblog.hu/joss-stirling---lelektarsak-sorozat-18964

Read More

Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Író: Jenny Han
Eredeti cím: To All The Boys I've Loved Before
Cím: A fiúknak, akiket valaha szerettem
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Sorozat: A fiúknak, akiket valaha szerettem 1.
Oldalszám: 358.
Téma: Romantikus, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sok jót hallottam a könyvről, és megtetszett a fülszövege is, ezért úgy döntöttem én is elolvasom, és hogy milyen jól tettem. Egy délután/este ki is olvastam, annyira belemerültem a történetbe, hogy fel sem tűnt, hogy telnek az órák.

A borító egyszerű, de nagyszerű. Tökéletesen passzol a történethez, amiért plusz pont jár.

És most térjünk rá a cselekményre. Nem is tudom hol kezdjem, talán ott kellene, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam. A fülszöveg alapján arra számítottam, hogy a történetet a leveleken keresztül ismerjük meg, mint valami napló. Azt gondoltam, hogy majd a múltból indulunk, és a jelenben kötünk ki, de nem ez történt. Ezt persze egy cseppet sem bántam ugyanis egy nagyon aranyos és remek könyv kerekedett így belőle.

Főszereplőnk Lara Jane, az ő szemén, gondolatain keresztül éljük át az eseményeket, amik néha viccesek, kínosak vagy éppen szomorúak.
Történetünk azzal kezdődik, hogy hősnőnk elmondja ezeknek a bizonyos leveleknek a történetét, mármint, hogyan alakult ki ez a szokása, és hogy mi értelme van. Ebből egyértelműen kiderül, hogy milyen fontos szerepe lesz a leveleknek a történet alakulásában.
Ezt követően egy nagy ugrás történik ugyanis az első fejezet egy fiú bemutatásával kezdődik. Ez a fiú nem más, mint a szomszéd srác Josh, a nővére, Margot pasija. Ebből mindenki vonja le a maga kis következtetését, én is megtettem.

A történet során szépen lassan megismerkedünk minden olyan fiúval, akinek levelet írt hősnőnk, van akiről szinte semmit nem tudunk meg, de akadnak olyanok is, akik a későbbiekben hozzájárulnak a cselekmény bonyolódásához. Lara Jane életét nem csak a szerelem bonyolítja, hanem az is, hogy Margot az iskola miatt messze költözik, így az eddigi feladatai hősnőnkre szállnak, aki igyekszik  a lehető legjobban teljesíteni, de nem mindig áll a helyzet magaslatán. Főleg, hogy az otthon maradt Josh miatt is aggódik.  Tetszett, hogy a lányok igazi testvérekként viselkedtek, és ezen a távolság sem változtatott, még ha voltak is nehézségek. Kitty a harmadik Song lány a fő bonyodalom okozója, de az ember mégsem tud rá haragudni.

A dolgok szépen lassan folynak a maguk kis medrébe, alapvetően nyugodt kis történetet olvashatunk, de azért innen sem hiányozhat néhány extra, ami miatt minél hamarabb a könyv végére akar érni az ember.

Nem kell valami eseménydús történetre számítani, de egy könnyed, nyári olvasmánynak tökéletesen megfelel, annak ellenére, hogy 358 oldalas. Nekem abszolút a kedvencem lett, és mint már említettem nagyon hamar el is olvastam. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a jól megírt romantikus történeteket.

Az utolsó szóhoz érve, pedig azt éreztem, hogy Úr Isten azonnal kell a sorozat második része. Alig várom, hogy olvashassam. Azt pedig még jobban, hogy megnézhessem a könyvből készülő filmet.

Read More

Victoria Aveyard - Vörös királynő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.
Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.
A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Író: Victoria Aveyard
Eredeti cím: Red Queen
Cím: Vörös királynő
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Sorozat: Vörös királynő 1.
Oldalszám: 422.
Téma: Disztópia, Fantasy, Young Adult, Romantikus

Régóta várólistán van a könyv, egyszer még régebben el is kezdtem olvasni, de akkor valahogy nem fogott meg nagyon, ezért félbehagytam, majd teljesen el is felejtkeztem róla. Azóta hallottam jót is és rosszat is róla, vannak akik utálták, és olyannal is találkoztam, aki viszont szerette, emiatt döntöttem úgy, hogy adok neki még egy esélyt. A másik ok, pedig az, hogy a Prológus eheti témájába bele tudtam illeszteni.

A könyv borítója egyszerű, mégis szép, egy kirakat bámulása közben biztos vagyok benne, hogy megakadna rajta a szemem.

A történet alapja két különböző réteg, az Ezüstök és a Vörösök ellentéte. Az Ezüstök azok, akik képességeiknek köszönhetően uralkodnak a Vörösök felett, akik ezáltal teljes elnyomásban élnek, szinte már rabszolgasorban. A borzalmas életkörülmények, és lehetetlen szabályok miatt várható, hogy egyszer bizony felüti a fejét a lázadás. Ez itt sincs másként, tehát elkezdődik a szervezkedés, hogy megdöntsék a király hatalmát, annak ellenére, hogy a lázadóknak nincsenek különleges képességeik, csak az elszántságuk, és kitartásuk, ami talán többet ér bármi másnál.

Egyik főszereplőnk Mare Barrow, egy átlagosnak hitt Vörös lány, aki néhány véletlennek köszönhetően a palotában kezd dolgozni. Valójában innen indulnak be az események. Szépen lassan egy olyan politikai játszmának leszünk szemtanúi, hogy a végén már saját magunkban sem fogunk bízni.

Mare a legtöbb esetben a szívére hallgat, és naiv kislányként szépen megeszik mindent, amit elé tesznek, később pedig csalódottan tapasztalja, hogy egy hatalmas átverés minden, amiben és akiben eddig vakon megbízott. Persze, azért őt sem kell félteni, mert ennek ellenére neki is megvannak a maga hibái, elképzelései, és dönthetett volna másként is, ha kicsit hátralép, és külső szemmel, objektíven megvizsgálja a dolgokat. Ezt persze mondani könnyű, megtenni már nagyon nehéz.

A másik két főszereplő a király két fia, Cal és Maven, akik jól megkavarnak mindent, és mindenkit. Ők nagyon jól megtestesítik azt a mondást, hogy a látszat néha csal, itt pedig jól arcon is üt. Valamilyen szinten azért sejteni lehet, hogy mi is folyik a háttérben, de nem teljesen egyértelmű. Egyiken sem könnyítik meg Mare helyzetét, sőt inkább a lehetetlenségig nehezítik.

A királynő egy gonosz, manipulatív személy, akit nagyon szívesen a frontra küldtem volna meghalni, bár amilyen szerencsés még ezt is túlélné.  Bár ha jobban belegondolok, ha ez megtörténik, elég hamar véget ért volna a harc a környező térségekkel, mert ez a banya egy szempillantás alatt kinyírt volna mindenkit. Ő volt az a karakter, akit az elejétől a végéig utáltam. Persze, később másokat is megutáltam, de ez most annyira nem lényeges.

Nem nevezhetjük unalmasnak a könyvet, mert rendesen volt benne akció, ahogy ez egy ilyen könyvtől elvárható. Teljesen megértettem a Vörösöket, hogy a lázadás mellett döntöttek, még ha ez még csak a kezdet, és nincs akkora hatása, eredménye. Minden kicsiben kezdődik, majd szépen lassan kinövi magát, úgy gondolom a sorozat többi részében látjuk majd tovább, ezt a folyamatot és a végére remélem minden helyre kerül.

A könyv nem lett a kedvencem, de a mostani időhiányos, lehangolt, fáradt napokra megfelelt. Olvastatta magát, és nem kellett szenvednem, hogy nem akarnak elfogyni a lapok. Azt nem mondom, hogy azonnal nekikezdek a sorozat második részének, mert mint már említettem időhiányban szenvedek, és szinte levegőt venni sincs időm és erőm sajnos. Talán ha túl leszek ezen az időszakon folytatni fogom.

Read More

Holden Rose: Holtidő

Jason egy teljesen átlagos fiú, pedig már tizenhét éves. Ez azért gond, mert a különlegeseket képző Birodalmi Lumen Akadémia növendéke, ahol elvárás, hogy megmutassa a tehetségét. Emiatt újabb és újabb hazugságokba kényszeríti magát, mígnem a sors váratlanul a császár ellen lázadók táborába sodorja. Ekkor teljesen felfordul körülötte a világ. Már azt sem tudja, kiben bízhat, ki az ellenség, miközben arra is rá kell jönnie, kicsoda ő valójában. Enélkül ugyanis reménytelen, hogy valaha is visszakapja az életét. Aztán a holtidő kíméletlenül és véglegesen elsodor mindent. Semmi sem lesz már olyan, mint azelőtt. Jason úgy érzi, nem képes lépést tartani a valósággal. Azonban a túlélésért ezen mindenképp változtatnia kell.

Író: Holden Rose
Cím: Holtidő
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 368.
Téma: Steampunk, YA

Köszönöm szépen a könyvet a Főnix Könyvműhelynek és Holden Rosenak! :) 

Uszáma a Könyvspirációk bloggere ajánlotta a könyvet, majd a fülszöveg elolvasása után úgy gondoltam, hogy érdekes történetnek nézek elébe.

Nem is csalódtam, hiszen már a legelején egy mozgalmas kép tárul a szemünk elé. Az első pár oldal megalapozza az egész történet hangulatát, az olvasóban pedig kialakít egy olyan érzést, hogy mindenképpen tudni akarja, hogy mi is lesz a vége, és persze hogy Happy Endben bízik, de az esély természetesen megvan, hogy nem lesz elégedett a végén. (Megsúgom mindenki elégedett lesz, még ha pár kérdés fel is merül a végén.)

Történetünk kicsit eltér a megszokottól, ugyanis itt szinte mindenki főszereplő, vagyis én ezt éreztem. Persze egyértelmű, hogy Jasonön van a hangsúly, tehát őt tarthatjuk főkarakternek, mégis teljes figyelmet kaptak az állítólagos mellékszereplők is. Szépen fel lett építve minden egyes személy múltja, jelene, kapcsolatrendszere és személyisége. Szerencsére nem zavarodtam bele a kacifántos ismerősrendszerek levezetésébe, minden egyes embert a megfelelő személyhez tudtam kapcsolni. A "jó" oldalon állók közül nem tudnék egyet kiemelni, akit kedvencnek titulálhatnék, hiszen mindenkit szerettem valamiért.

Jason a srác, aki keresi önmagát, mert úgy érzi sehová sem tartozik, mégsem adja fel. May, a lány, akinek elszántsága és kitartása nagyon meglepett. Magnus a viselkedése ellenére, és amit először gondoltam róla, nagyon is jó csapatjátékossá, és a társaság hasznos tagjává vált. Nagyon sok kiváló szereplő található meg a könyvben, de mire mindenkit felsorolnék  elmenne a kedvetek az értékelésemtől, azt pedig nem szeretném, hisz bőven van még mesélni valóm. Abban viszont biztosak lehettek, hogy mindenki tartogat meglepetéseket a tarsolyában.

A könyv tele van váratlan, és olykor meglepő fordulatokkal, amire az olvasó nem is számít, ezzel még érdekesebbé téve az eseményeket. Soha nem tudhatjuk, hogy éppen mi fog történni a következő oldalon, és ez még jobban szítja az izgalmat, és szerencsére nem kell semmiben sem csalódnunk. Gyakorlatilag egy lázadás kellős közepébe csöppenünk, ebből kifolyólag sok harci jelenetet olvashatunk nagyon szemléletes leírással, olyannyira hogy szinte már filmszerűen megjelenik előttünk az egész. Az elején nagyon furcsa volt, hogy kevés a párbeszéd, de egy idő után rájöttem, hogy ezt másképp nem lehet jól megírni, hiszen teljesen más képet fest, ha párbeszéd útján ismerjük meg a részletek, annyira nem lenne hiteles ilyen módon, a leírás sokkal inkább beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Bevallom az első jó pár fejezettel nagyon lassan haladtam, ami talán csak a fáradtságnak köszönhető, és annak, hogy kevés időm is volt olvasni, de a végére, mint az Expressz, olyan gyorsan befejeztem az egészet. És elszomorodtam. Felmerült bennem néhány kérdés, ami teljesen természetes, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mi történt ezután a szereplőkkel? Maga a történet egy kerek egészet alkotott, azzal nem volt semmi probléma, minden szépen megvilágosodott, nem lett hiányérzetem -ilyen értelemben - semmivel kapcsolatban.

Számtalan új elgondolást ismerhetünk meg, szerkezeteket, képességeket, a lényeg viszont teljesen hétköznapi, hiszen megmutatja, hogy mennyire előítéletesek vagyunk, hogy egy kegyetlen uralkodó mennyire meg tudja keseríteni a nép életét, és hogy mindig lesznek olyanok, akik harcolnak majd az elnyomás ellen. Ez a könyv tökéletes példája annak, hogyha valamiben hiszünk, és van mit veszítenünk sokkal elszántabban harcolunk, valamint annak, hogy a jó mindig győzedelmeskedik, ami sajnos a valóságban nem mindig történik meg. A remény viszont fontos, és sok mindent megváltoztathat, csak jól kell felhasználni.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti az olyan történeteket, ahol a szereplők kiállnak önmagukért, és nem hátrálnak meg a legreménytelenebb helyzetben sem. Azoknak akik szeretik az akciójeleneteket, a fegyvereket, és az egyéb harci eszközöket, gépeket, hiszen a könyv nem szenved hiányt egyikben sem.

"Mindent egybevetve Jason nagyszerűen érezte magát. Eman főutcáján egy Holló és Vaskó nevű kávézót választott törzshelyéül, mert ott az ital mellé mindig került egy jó anekdota is valamelyik helyi nevezetességről."  
Ez a kedvenc idézetem a könyvből, mert viccesnek és érdekesnek tartom, hogy az író megjelenítette művében egyik alkotótársát, Holló-Vaskó Pétert. Ez szerintem egy nagyon király dolog. :D

Utolsó gondolatként pedig mindenképpen el kell mondanom, hogy imádom a címben megjelenő T-t jelképező szitakötőt. :)

Read More

Richelle Mead - Vámpírakadémia

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Író: Richelle Mead                                                           Író: Richelle Mead

Eredeti cím: Vampire Academy                                    Forgatókönyvíró: Daniel Waters
Kiadó: Agave Könyvek                                                   Rendező: Mark Waters
Kiadás éve: 2009.                                                           Bemutató dátuma: 2014. március 6.
Sorozat: Vámpírakadémia 1.                                        Forgalmazó: Big Bang Media
Oldalszám: 236.
Téma: Fantasy, Vámpír, YA, Romantikus

Nem csak a könyveket, de a filmeket és a sorozatokat is nagyon szeretem, valamint kíváncsi vagyok, hogy mások miként képzelik el a szereplőket, eseményeket, ezért előszeretettel nézem meg a könyvadaptációkat. Nyilván ez is csak egy nézőpont a több százezerből, és nem is mindig értek egyet bizonyos választásokkal, változtatásokkal, de ettől függetlenül elfogadom, hogy ez lett belőle, még ha néha (elég gyakran) bosszankodom picikét bizonyos részeknél.

Először is a legtöbb könyvmolyhoz hasonlóan én is azt vallom, hogy először az olvasás és csak utána a filmnézés, bár ez nem mindig sikerül, és sajnos jártam már úgy, hogy először a sorozatot néztem (The 100), majd utána tudtam meg, hogy vannak könyvek is. Nagy szerencse volt, hogy így alakult, ugyanis ha a regénnyel kezdtem volna, akkor biztos, hogy a sorozat közelébe sem megyek, és akkor bizony egy nagy kedvenccel kevesebb lenne a listámon. 

Az esetek többségében szeretem az adaptációkat, szívesen megnézem őket (évente akár többször is), de persze minden alkalommal megjegyzem, hogy ez sem és az sem így volt a könyvben. Vannak jól (Mielőtt megismertelek, Mentőexpedíció - Marsi) és kevésbé jól (A burok) sikerült alkotások is. Mai bejegyzésemben Richelle Mead Vámpírakadémia című könyvéről és annak adaptációjáról fogok leírni néhány gondolatot. 

2013-ban találkoztam a könyvvel, ekkor már nagyban tombolt a vámpírláz az Alkonyatnak köszönhetően, ez a regény maradt ugyan a vérszívó vonalon, mégis más volt. Nagyon tetszett a sorozat az első része, megvett magának akkor, és ebből következett, hogy a többi rész is elég hamar lecsúszott. Tetszett, hogy a hősnő képes megvédeni magát, és nem siránkozik folyton valami miatt, és az is, hogy a fő vonal nem a romantikán volt, de még sem lett elhanyagolva. 

A történet hősnője Rosemarie Hathaway, valamint barátnője Vaszilisza Dragomir, akik nem átlagos lányok. Rose dampyr (félig ember, félig vámpír), Lissa pedig mora, ami a vámpír könyvbeli megfelelője, vagyis az egyik fajtájának, ugyanis ebben a regényben kétféle vámpír létezik. Az egyik a már említett mora, ők úgymond az "átlagos" vérszívók, uralják a négy elem valamelyikét, iskolába járnak, természetesen külön nekik fenntartott intézményekbe, ahol éjszaka tanulnak, nappal pedig alszanak. A másik kategória a strigák, akik úgymond a rosszfiúk, hiszen ahhoz hogy ilyenné váljanak, meg kellett ölniük egy másik vámpírt, vagy pedig egy ember összes vérét kiszívták. 

Amiben különböznek a morák az általunk ismert lényektől, az hogy ők eleve ennek születnek, nem pedig átváltoztatják őket. És gyengék, vagyis nem azok, de az évek során sokakat megöltek, és kevesen születnek, ezért a félig ember, félig vámpír dampyrokat testőröknek képzik ki, hogy megvédjék a hátsójukat. Itt jön a történet lényege. Rose Lissa védelmezője szeretne lenni miután elvégezte az iskolát (ugyanabban az intézményben képzik a morákat és a dampyrokat is), de már tanulóként sem riad vissza attól, hogy bármit megtegyen barátnője védelmének érdekében. Ez adja a történet fő mozgatórugóját. 

Na de nem szeretnék minden részletet kielemezni, és elspoilerezni a cselekményt azoknak, akik nem látták, vagy esetleg nem olvasták még a Vámpírakadémiát. 

Összehasonlítva a filmet a könyvvel, azt kell mondjam, hogy minden lényeges momentum bemutatásra került (persze egyértelműen maradtak ki részek, de tudjuk, hogy egy 2 órás filmbe nem fér bele minden apró részlet), aminek örültem. Voltak kisebb nagyobb változtatások, de emlékeim szerint egyik sem volt akkora horderejű, amitől kiakadtam volna. Az, hogy a könyvben egy szobában aludtak, a filmben meg külön az egy dolog, és hogy kicsit átvariálták a szövegeket, az sem okozott különösebb traumát. A szereplőgárdával is úgy ahogy meg vagyok elégedve, hasonlóan képzeltem el őket, bár a Dimitrijt alakító színész nem illett annyira a fejemben élő képhez. 

A film nem tökéletes, az alakítások, és a kivitelezések sem, de ha valakinek van pár felesleges órája, és unatkozik az nézze meg nyugodtan, akik szerették a könyvet, azok már valószínűleg régen túl vannak rajta, de ha te még nem láttad, akkor próbálkozz meg vele, egyszer mindenképpen megnézhető. 

Nekem összességében tetszett, és kicsit sajnálom, hogy nem hozta a várt nézettségi szintet, ezért a sorozat többi részével már meg sem próbálkoztak.

Read More