A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kossuth Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kossuth Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 7., szombat

Lynn Painter - Véletlenül ​Amy

MINDEN ​EGY KÁVÉVAL KEZDŐDÖTT…
Isabella Shay alapvetően egy őszinte ember. Ám amikor késésben van az első napján álmai munkahelyéről, és a barista már háromszor elkiáltotta, hogy „Amy”, mindhiába, Izzy olyat tesz, ami különben sosem jutna eszébe. Izzy elveszi azt a Pumpkin Spice Lattét…
Pontosan ilyet rendelt, ki is fizette, csakhogy jóval később kerülne sorra, ezért azt motyogja, „én vagyok Amy”, és felkapja a poharat. Amikor azonban megfordul, egyenesen belerohan a legvonzóbb pasasba, akit valaha látott, italát a férfi divatmagazinba illő ingére és nyakkendőjére loccsantva, ami egy igazi véletlen találkozáshoz vezet. Szikrázik a levegő, és minden nagyon ígéretesnek tűnik, mígnem a pasi ezzel búcsúzik: „Holnap találkozunk, Amy.”
Atyaég! Másnap feltétlenül ki kell majd igazítania a férfit.
Csakhogy amikor az új munkahelyén bemutatják neki a részlege alelnökét, az nem más, mint Blake Phillips – a dögös pasi a Starbucksból. És lehet, hogy a férfi elbűvölő volt „Amy”-vel, de Izzyvel arrogánsan és mogorván viselkedik, a magyarázatát pedig egy cseppet sem találja viccesnek.
VÉLETLEN TALÁLKOZÁS + MOGORVA/ÉDES + BARÁTOKBÓL SZERELMESEK = MIÉRT PONT AMY?
Lynn Painter, a fergeteges Mr. Téves Szám szerzője ismét mesterművet alkotott.

Író: Lynn Painter
Cím: Véletlenül ​Amy
Eredeti cím:  Accidentally Amy 
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 320.
Téma: Romantikus


Miután elolvastam az írónő Mr. Téves Szám című regényét nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet is be kell szereznem. Ugyan még nagy következtetéseket nem lehetett levonni, de bíztam benne, hogy ez a történet is tetszeni fog, vagy legalábbis nem fogom utálni. Az hogy végülis mi a véleményem a regényről elolvashatjátok ebben a kis bejegyzésben. 

A fülszöveg nem árul el sokat, pont annyit hogy felkeltse az olvasó figyelmét. Kissé klisésnek is tűnik a történet ezek alapján, de megnyugtatok mindenkit, azért tartalmaz a könyv egyedi elemeket is. 
A borító ismét egyszerű, de pont a lényeget fogja meg, és nekem külön tetszett, hogy nem modelleket alkalmaztak, hanem megoldották számítógép segítségével. Mivel a szereplők arca ki van takarva így tényleg mi képzelhetjük el magunknak a karaktereket. 

A történet két főszereplője Isabella Shay és Blake Phillips, akik nem is találkozhattak volna klisésebben, minthogy a lány leöntötte egy kis kávéval. Ez egyáltalán nem egy hűha faktor egy regényben, de az ezt megelőző események kihatással vannak az egész könyvre. Ahogy már a fülszövegben olvasható a férfi ingén landoló kávé egyáltalán nem Izzy tulajdona, hanem egy bizonyos Amyé aki nem jelentkezett érte. Tehát a sármos fiatalember abban a tudatban búcsúzik a lánytól, hogy őt Amynek hívják. 

Aztán persze a sors, az a fránya sors mindig jelen van és bizony újra egymás útjába sodorja szereplőinket. Egyébként nagyon érdekes hogy addig soha életükben nem találkoztak és utána hirtelen mindenhol is egymásba botlanak. 
Izzy egy vicces, és szórakoztató személyiség, és szerencsére Blake is érti és veszi is a poént, úgyhogy elég gyakran mosolyra húzódott a szám, amikor beszélgettek, vagy éppen sms-t váltottak. A kémia már az első perctől fogva érezhető közöttük, és hát persze hogy lángra is lobban közöttük ez teljesen egyértelmű. Valójában szerintem mind a két szereplő könnyen szerethető, és végső soron könnyű velük azonosulni is. 

Szerencsére ezúttal sem kellett csalódnom, azt kaptam amire számítottam és amire vágytam. Egy könnyed romantikus történet, ami nem szenved hiányt humoros részekben. 
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyen típusú regényeket, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. A 320 oldal nem számít éppenséggel soknak, de azért kevésnek se mondanám, viszont annyira olvastatja magát a regény hogy nagyon gyorsan lehet vele végezni. 
Ami tény, hogy a bejegyzés végét már az olvasás után hetekkel írom hozzá, és összességében bőven vannak részek, amik elfelejtődtek, úgyhogy elmondható, hogy annyira mély nyomot nem hagyott bennem, de ennek ellenére jó érzéssel gondolok vissza a történetre, és biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére el fogom még olvasni párszor életem során.



2023. október 5., csütörtök

Lynn Painter - Mr. Téves Szám

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy ​tévedés elvezethet Mr. Igazihoz
A helyzet felforrósodik a szavak világában, amikor egy véletlenül téves számra küldött, izgalmas üzenet név nélküli kapcsolattá alakul Lynn Painter fergeteges romantikus komédiájában.
A balszerencse mindig is üldözte Olivia Marshallt…, vagy csak lehet, hogy ő tényleg az a csődtömeg, aminek a családja tartja. De amikor egy random telefonszámról érkező „mi van rajtad?” üzenetből élete legérzékibb, legszórakoztatóbb – ámbár névtelen – kapcsolata lesz, azt hiszi, hogy a dolgok talán felívelőben vannak…
Colin Beck mindig is a legjobb barátja idegesítő kishúgának tartotta Oliviát, ám amikor a lány élete egyik legdurvább pechszériája után hozzájuk költözik, rájön, hogy átalakult egy egészen más és izgatóbb figyelemeltereléssé. Biztos benne, hogy meg tudja tartani a távolságot, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jön, hogy a lány az ellenállhatatlan Miss Félretárcsázás, akivel hetek óta afféle szextinget folytat – és most el kell döntenie, hogy felpörgeti-e a hangulatot, vagy megszakítja a virtuális kapcsolatot, mielőtt a dolgok összekuszálódnak.

Író: Lynn Painter 
Cím: Mr. Téves Szám 
Eredeti cím: Mr. Wrong Number 
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2022.
Sorozat: Mr. Téves Szám 1.
Oldalszám: 350.
Téma: Romantikus, New Adult, Erotikus

Nagyon sok helyen láttam a könyvet és csupa jót hallottam róla, illetve romantikus szóval egyértelmű hogy nekem is el kellett olvasnom, úgyhogy be is szereztem és amint időm engedte neki is kezdtem és csak úgy faltam az oldalakat. 

A borító egyszerű de nagyszerű, szerintem illik is a könyvhöz úgyhogy nagyon okosan kitalálták. A fülszöveg pedig valójában eléggé árulkodó szóval annyira nagy meglepetés nem éri az olvasót, de szerintem ennek ellenére egy igazán izgalmas és vicces könyvet tarthatunk a kezünkben.
A történet főhősei Olivia Marshall és Colin Beck. Olivia sok mindennek mondható, de szerencsésnek semmiképpen se, az életében sorra jönnek, a rosszabbnál rosszabb események. 

 Az élettel volt gondom. Értsd: az életem szar volt, és kómaszerű álomba kellett hogy zuhanjak ahhoz, ha azt akartam, hogy ébredés után legyen esélyem kidolgozni egy tervet a jövőmre nézve.

Ezzel szemben Colin Beck egy kiegyensúlyozott, határozott férfi, aki tudja mit akar az élettől. 
Colin Olivia testvérével lakik együtt, és a dolgok akkor kezdenek izgalmassá válni amikor a lány is a lakótársuk lesz. Egészen addig csak a haverja kishúgának látta, ám ahogy élik a mindennapjaikat rájön hogy az érzései szépen lassan megváltoznak, főleg akkor amikor kiderül számára, hogy az "ismeretlen" személy, akivel egy ideje pajzán és néha komoly üzeneteket vált az nem más mint Olivia.  A lány próbál talpra állni, és rendbe hozni az életét, ám ez nem is megy olyan egyszerűen. 

A könyv nagyooon vicces, egyrészt minden ami Oliviával történik kissé abszurd, de mégis életszerű és nyilván ha nem saját bőrén tapasztalja az ember akkor igenis vicces. Aztán ott vannak a szóváltások főhőseink között, megy ám az adok kapok de mind mind nagyon viccesek, és persze az SMS áradatról se feledkezzünk meg. A környezetemben lévők gyakran megkérdezték min is nevetek ennyire, úgyhogy elhihetitek nekem, hogy poénos részekből nem szenved hiányt a könyv. 

Nagyon sok izgalmas esemény is történik a könyv során, persze bőven vannak érzelmes és olykor szomorú pillanatok is, de összességében nagyon tetszett a regény. Romantikus, ami abszolút kedvenc, vicces, ami szerintem elengedhetetlen egy jó könyvhöz. Nagyon könnyed, olvastatja magát, így az embernek fel sem tűnik, hogy rohan az idő, és már az utolsó oldalnál jár. 

Az írónő stílusa nagyon megtetszett szóval, amikor végeztem a regénnyel, meg is vettem a másik már megjelent könyvét a Véletlenül Amy-t, amit persze azóta el is olvastam és hamarosan az értékelés is felkerül róla a blogomra. 

Szóval, ha egy könnyed, vicces és romantikus történetre vágysz, amit garantáltan nem fogsz tudni félbe hagyni, akkor Lynn Painter Mr. Téves Szám című könyvét mindenképpen be kell szerezned. Ha a műfaj rajongója vagy akkor pedig pláne, hiszen nem fogsz csalódni, és talán egy új kedvencet is avathatsz akárcsak én. 



2019. február 17., vasárnap

Kevin Kwan - Kőgazdag ázsiaiak

Amikor ​Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is.
A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott.
Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket.
A trilógia következő kötetei: Kőgazdag barátnő; Kőgazdag problémák

Író: Kevin Kwan
Eredeti cím: Crazy Rich Asians
Cím: Kőgazdag ázsiaiak
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2018.
Sorozat: Kőgazdag Ázsiaiak
Oldalszám: 432
Téma: Romantikus, Ázsia

Köszönöm a könyvet a Kossuth Kiadónak!
A könyv fülszövege felkeltette az érdeklődésemet, a másik dolog pedig az volt, hogy ázsiaiakról szól. Nagy lelkesedéssel vágtam bele, de sajnos nem volt annyi időm olvasni, mint amennyit szerettem volna.

A könyv elején megjelenő családfa kicsit megijesztett, hiszen már ekkor láttam, hogy bizony ezeket a családi kapcsolatokat nem fogom tudni felfogni, és megjegyezni, de hát úgy gondoltam ez talán nem fog olyan nagy bajt okozni, és ettől ugyanúgy fogom tudni élvezni a regényt.

A történet több szálon fut, és több szemszögből ismerhetjük meg az ázsiai elit életét. Szerintem a főszereplők mindenképpen Nick és Rachel én legalábbis rájuk voltam a legkíváncsibb. De mellettük megjelenik Astrid és férje, Michael kapcsolata is. Úgy gondolom ők négyen alkotják a főszereplő párosokat, mindenki más hozzájuk köthető, és az ő történetükön keresztül tudunk meg róluk többet. Nem azt mondom, hogy elhanyagolhatóak a cselekmény szempontjából, mert óóó nagyon nem, mindenki elég rendesen kiveszi a szerepét, főleg ha pletykálásról, keverésről, és mások életének megkeserítéséről van szó. Számomra hihetetlen volt, hogy mire nem képesek az emberek féltékenységből, megfelelési kényszerből, nagyzási mániából és még sorolhatnám tovább.

Mint már említettem több nézőpontot ismerhetünk meg. Az első és talán hozzánk "átlag emberekhez" közelebb álló Rachel, aki mit sem tudva utazik el barátjával Szingapúrba, hogy együtt nyaraljanak, és a lány megismerje a fiú családját. Már tudjuk, hogy ez az utazás minden lesz, csak nem békés, és egyszerű. Nick családja minden, csak nem hétköznapi, és erre Rachel is elég hamar rájön, bár nem éreztem azt, hogy kiakadt volna ezen, inkább elképedt, és kicsit kínosan is érzi magát bizonyos helyzetekben. Leginkább akkor, amikor mindenki összetéveszti egy gazdag család lányával a vezetékneve miatt, de persze a lány rögtön mindenkiben kiigazítja a téves információt. Hősnőnknek meg kell birkóznia Nick családjával, hiszen ők nem éppen ilyen személyt szántak neki, főleg nem az anyukája, aki mint valami nyomozókutya mindent meg akar tudni a lányról, hogy a leghatékonyabban tudjon megszabadulni tőle.

A könyv 99%-ban arról szól, hogy ebben a közegben mennyit számít a pénz, a rang. Bármit megtennének azért, hogy megtartsák azt a bizonyos szintet, amin élnek, vagy feljebb lépjenek, de semmiképpen nem szeretnének lejjebb kerülni. Minden döntésük egy gondosan átgondolt, megtervezett lépés, amely hatással van az életükre, a jövőjükre, és az anyagi helyzetükre. Igencsak kerekedett a szemem, amikor olvastam, hogy egyes hölgyek mennyi pénzt képesek kiadni ruhákra, ékszerekre, főleg úgy, hogy a szekrényben állnak. Persze ez számukra nem szokatlan, és meg is tehetik. Magángéppel járnak, egyet gondolnak és elutaznak a világ másik végére.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy Nick anyja mit eszel ki, elég ördögi nőszemélynek tűnt, és az is érdekelt, hogy vajon a terve jól sül-e el. Persze nyilván azon drukkoltam, hogy bukjon el, de nagy izgalommal vártam a nagy csattanót.

A könyv érdekes, és összességében tetszett is, persze voltak szereplők, akiket kivágtam volna az ablakon, de hát kellenek az ilyenek is. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a bonyolult családi drámákat, az érdekes és romantikus történeteket, na meg persze azoknak is, akik szeretik Ázsiát.


2018. január 10., szerda

Laini Taylor - Vér és csillagfény napjai

A Füst és csont leánya című kötet izgalmas folytatásában a kék hajú Karou a családja pusztulása után, a földig rombolt otthona romjai között találkozik az egyetlen, életben maradt kimérával, a Fehér Farkassal. A férfi meggyőzi, hogy át kell venniük elődeik szerepét, és tovább kell küzdeniük az angyalokkal szemben a kimérák szabadságáért. Karou vállalja a népéért folytatott heroikus és fájdalmas harcot, így ismét kénytelen a szerelem és a bosszú között választani. Szerelme, Akiva eközben a reménytelenséggel és a lelkiismeret-furdalással vívja csatáját…


Író: Laini Taylor
Cím: Vér és csillagfény napjai
Eredeti cím: Days of Blood and Starlight
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 376.
Sorozat: Füst és csont leánya 2.
Téma: Romantikus, Fantasy



Körülbelül egy hónapja olvastam a sorozat első kötetét, és nagyon megtetszett. Abban a bejegyzésben meg is említettem, hogy el fogom olvasni a második részt is, amit most megtettem. A stílus, a cselekmény, a szereplők ugyanúgy elvarázsoltak, mint először. Régi szereplők mentek és újak jöttek, van akit sajnáltam és van olyan is akiért a szívem szakadt meg. De kezdjük is az elején.

A borító hasonló, mint az első résznél, ám itt a kék helyett a piros a domináns szín utalva a címben megjelenő vér szóra. Egyszerű, de praktikus, nem igazán lehet róla ódákat zengeni, de azért elfogadható.

Történetünk abban a világban folytatódik, amibe betekintést nyerhettünk, ám még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, nem csak az olvasóban, hanem a szereplőkben is. Egy olyan háború részesei vagyunk, aminek szerintem senki nem tudja a valódi okát, célját, de mindenki szenved. Egyre többen és többen ébrednek rá arra, hogy talán soha nem lesz vége a harcnak, katonák és közemberek is, hiszen mást sem látnak, csak halált és pusztulást. A történelem órák során sokszor hallottam, hogy a háborúknak nincsenek győztesei, csak olyanok, akiket kevesebb veszteség ért. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, amúgy sem vagyok híve az erőszaknak, de ez túltesz mindenen.

Visszatérve a könyvre ugyan nagyobb szerepet kapott a háború, mint az első részben, de szerelmeseinket sem hanyagolták el teljesen. Elváltak útjaik, és fogjuk rá, hogy mindenki visszatért oda ahova kellett. Ez leginkább Akivára igaz, bár ő is egyre inkább azt érzi, hogy nem ez az a hely, ahol lennie kell, de nem lázadozhat, ha életben akar maradni. Karou élete drasztikus módon megváltozott, nem igazán volt más választása, ám ahogy társa úgy ő is egyre tisztábban lát, rájön, hogy az élet nem fekete vagy fehér, és amit eddig tapasztalt az nem teljesen egyezik a valósággal.
Mind a ketten megvívják a saját csatáikat, mert nem tehetnek mást, és közben bíznak, egy szebb jövőben, ami talán soha nem jön el.

Ahogy már megszokhattuk több szálon fut a cselekmény. Karou, Akiva, Zuzana és Mik, valamint néhány új szereplő szemén keresztül mindenhova bepillantást nyerhetünk. Emiatt változatosabb az egész regény, attól függetlenül, hogy az eleje kicsit döcögős. Történnek dolgok természetesen, amik kicsit lendítenek rajta, de összességében nincsenek akkora jelenetek, amikre azt mondhatnánk, hogy igen, na ez már valami, és ha visszaemlékszem a könyvre, ez tuti eszembe fog jutni.

Az egész könyv lassú folyású. Olvastatta magát, de nem igazán volt olyan, hogy izgultam volna, hogy na akkor most mi fog történni. Persze érdekelt, hogy mi lesz a vége, és hogy akkor ki is győz, vagy ki talál ki jobb dolgot, de annyira nem hozott lázba, hogy ne tudjak elszakadni a könyvtől.
A sorozat első része valahogy jobban tetszett, mozgalmasabb volt ehhez képest, aminek örülök, hogy ahhoz képest gyorsan haladtam az olvasásával, tehát ez már plusz pont. A másik, hogy a könyv tele van érzelmekkel, amiket az író hitelesen közvetít, tényleg azt éreztem néha, hogy legszívesebben együtt sírnék a szereplőkkel, vagy odamennék, megölelném őket, és azt mondanám, hogy minden rendben lesz. Másokat pedig, egy péklapáttal csaptam volna agyon, legyen az szárnyas vagy szárny nélküli lény.

A rosszfiúkon kívül mindenkit szerettem, bár mondjuk a karakterek nagy része ölt már, ami nem meglepő tekintve, hogy katonák. És itt jön a képbe, hogy aki parancsra öl ugyanolyan gyilkos-e, mint aki önszántából. Ez nyilván egy olyan helyzet, hogy te ölsz, vagy téged ölnek meg. Nem egy könnyű helyzet, így inkább ebben az esetben azokat tekintem rossznak, akik élvezetüket lelik az öldöklésben, mint a szeráfok császára Joram, és annak öccse Jaek, vagy éppen a kimérák vezetője Thiago.

Olvasás közben végig éreztem egy kis szomorúságot, valahogy az egész hangulat olyan nyomasztó volt, és nem tudtam ettől elvonatkoztatni, mégis azt kell mondanom, hogy nem volt rossz történet, mindenképpen megéri elolvasni, ezért bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a sorozat első része, hiszen a meglepetés ennek a könyvnek a végén sem marad el.

"Miért nem hagynak békén minket?, szerette volna kiáltani, de nem tette. Tudta, hogy a világ háborúi szörnyűbbek, semhogy megérthetné őket, és az ő élete sem fontosabb a világ rendjében, mint ezek a lepkék és szitakötők a fénypászmáikban." 

 

2017. december 7., csütörtök

Laini Taylor - Füst és csont leánya

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.

A sodró erejű fantasy regénytrilógia első része egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti.






Író: Laini Taylor 
Cím: Füst és csont leánya
Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone 
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 394.
Sorozat: Füst és csont leánya 1. 
Téma: Angyal, Démon, Fantasy, Romantikus

RavenS ajánlotta a könyvet a Prológuson futó Mesevilág hetünkre, mivel nem volt ötletem mi mást is olvashatnék, ezért úgy gondoltam, hogy tegyünk egy próbát, hátha tetszeni fog. A fülszöveg gyakorlatilag olyan, mintha nem is létezne, ezért abból semmire sem tudtam következtetni, így maradt az olvasás és a bizonytalanság.

A könyv eleje teljesen átlagosnak mondható, de azért érződik, hogy ez csak a kezdet, és hogy bizony egy nagy utazásban vehetünk majd részt. Nagyon tetszett, hogy a helyszín Prága, ugyan még soha nem jártam ott, de szeretnék majd egyszer eljutni, és mindent megnézni, amire csak lehetőségem van.

A történetről röviden. Adott egy lány, akit Karounak hívnak, látszólag teljesen átlagos életet él, de aztán elég hamar kiderül, hogy ez téves következtetés. Szépen lassan fény derül az igazságra, ám vele együtt egy rejtély is kibontakozni látszik. A cselekmény egyszerre tűnik egyszerűnek ugyanakkor bonyolultnak, kicsit jobban kell figyelni, de nem görcsösen, éppen annyira csak, ami nem terheli meg az olvasót. 
A színen, mint mindig feltűnik a Fiú, nagy f-fel bizony, ugyanis főszereplőnk nem egy átlagos srác, hanem maga az ördög. Na jó nem, valójában egy angyal, aki tökéletes, legalábbis, ami a kinézetét illeti. Ahol megjelenik, ott minden lány elalél, és még lélegezni is elfelejt, bár az pozitívum, hogy hősünk nincs tisztában azzal, hogy szerény személye milyen reakciókat vállt ki a pórnépből. 

Nem nehéz kitalálni, hogy bizony hősnőnk Karou, és hősünk, aki az Akiva névre hallgat bizony összetalálkoznak, és mindkettejük számára emlékezetes marad ez a kis összeröffenés. Karou felfedezi, hogy mire is képes, Akivában pedig a régen elveszettnek hitt érzelmek törnek a felszínre.

A könyv felénél nagyjából, történik egy esemény, ami miatt Karou élete teljesen a feje tetejére áll, és szinte teljesen magára marad. Emiatt egy új oldalát ismerhetjük meg. Egy mindenre elszánt, bátor lányt látunk, aki nem riad vissza semmitől, csak hogy elérje a célját. Ezért nem meglepő, hogy még az ellenségével is úgymond szövetségre lép. 

Egy igazán mozgalmas és akcióban gazdag regényt olvashattam, ami mégsem szenved hiányt érzelmekben. Szeretet, odaadás, kétségbeesés, remény, bizonytalanság. Megannyi érzelem, mégis a könyv nagyon jól érzékelteti mindegyiket, nem csak szavakkal, gondolatokkal, hanem tettekkel is, amik így még színesebbé tették az olvasás élményét. És a vége? Na az aztán mindent vitt. 

Személy szerint nekem nagyon tetszett az egész történet, a világ, a hangulat, minden. Fogalmam sincs, miért nem akadt ezidáig a kezem ügyébe, de örülök, hogy most megtörtént, és biztosan el fogom olvasni a második részét is a sorozatnak. 

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket, de nem az olyanokat, amik az arcodba tolják, hogy jujj de happy minden és mindenki, azoknak akik szeretik a fantasyt és az akciódús jeleneteket. 
 A szeretetért kunyerálástól állandóan úgy érezte magát, mint a lábhoz dörgölődző macska, amint azt nyávogja: Simogass meg, nézz rám, szeress.
Jobb olyan macskának lenni, amelyik kifürkészhetetlen tekintettel néz le a magas fal tetejéről. Olyan macskának, amelyik kerüli a simogatást, nincs szüksége senkire. Miért nem lehet ő olyan macska?
 – Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?

 

2017. október 31., kedd

Sophie Hannah - Bántó távolság

Hátborzongató, csavaros thriller megszállott szerelemről, lelki kínzásról és az emberi szív legsötétebb zugairól az Idegen arcocska című bestseller szerzőjétől.
Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb titkot rejteget: a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth szeretője. Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt. De a rendőrséget nem sikerült erről meggyőznie. Robert felesége kijelenti, hogy férje nem is tűnt el. A kétségbeesett Naomi, ha nem tudja meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor veszélybe. Ekkor haladék nélkül hozzáfognak a kereséséhez.

Író: Sophie Hannah
Cím: Bántó távolság
Eredeti cím: Hurting Distance
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 446.
Sorozat: Spilling Bűnügyi Osztálya (CID) 2.
Téma: Krimi, Thriller

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Kossuth Kiadónak!
Egy kis félelemmel és fenntartással kezdtem neki az olvasásának, hiszen ez a fajta műfaj távol áll tőlem, és aggódtam, hogy emiatt más szemmel fogok nézni a könyvre, ezért igyekeztem objektíven megközelíteni a helyzetet.

Már az első pár oldal után éreztem, hogy nem egy mindennapi regényt tartok a kezemben, és bizony elég erős volt a kezdés, hiszen egy felkavaró, és egyáltalán nem könnyű témával indít, ami már önmagában is megrendítő.
Olyan mintha egy naplót olvasnánk, amit Naomi Robertnek szánt. Ebben megszólítja a férfit, kérdéseket intéz hozzá, feleleveníti az együtt töltött pillanatokat. Ezen keresztül ismerjük meg a múltat, és a jelent is.
Szerencsére más szemszög is kiegészíti a történetet. A nyomozók szemén keresztül is információkhoz jutunk, és megtudjuk mit gondolnak az eseményekről, milyen következtetéseket vonnak le, és hogyan oldódik meg a rejtély. Látjuk, hogyan is folyik egy nyomozás nagy vonalakban, mennyire nincs egyszerű feladatuk, főleg ha hátráltatják is őket.

Mint ahogy fent már említettem nem igazán olvasok ilyen műfajú könyveket, azt azonban el kell mondanom, hogy filmekben, sorozatokban szívesen nézek ilyen témájúakat, élvezem is őket, így reménykedtem abban, hogy az olvasás is hasonló érzéseket vált, majd ki belőlem.

Az elején nagyon szenvedtem, nem akartak elfogyni a lapok, teljes kudarcként éltem meg, egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire nem vagyok képes arra, hogy befejezzem. Mivel éreztem, hogy ha erőltetem, akkor nem lesz belőle semmi, ezért egy kicsit félretettem a könyvecskét, és elfoglaltam magam mással. A módszer bevált. Pár nap elteltével (volt az hét is) végre valahára újra rá tudtam magamat venni, hogy folytassam, és meglepődtem, ugyanis olyan gyorsan faltam a lapokat, hogy azt vettem észre, hogy bizony ennyi volt. Tehát összességében nem nevezhetném katasztrófának, ezt a folyamatot.

Azt hittem nagy hangsúly kerül a lelki megrázkódtatásokra, és már már terápiás célúvá válik a könyv, de nem. Persze nyilván központi szerepe van, és fontos is, de inkább a nyomozás menete kerül előtérbe, az hogyan tudunk meg egyre többet, hogyan kezdjük el látni az összefüggéseket, és a megoldást, na meg persze a bonyodalmak.

A könyv negyedében a nyomozást segítő/hátráltató hazugságok hagyták el Naomi száját, ami a problémák nagy részét okozta, ahogy a fülszövegben is olvasható, ezek kellettek ahhoz, hogy a nyomozás egyáltalán elkezdődjön, és a végén mindenki meglepődött, hogy mi lett az ügy vége. Mondjuk valamilyen szinten számítani lehetett erre a végkifejletre, legalábbis volt egy sanda gyanúm, hogy összefüggenek a dolgok. Persze teljes egészében nem lehetett kitalálni, de szépen lassan, ahogy kapjuk az információmorzsákat kezd összeállni a kép.

A másik szereplő, aki nagyon megkavarja az állóvizet az Juliet Haworth, Robert felesége. A könyv nagy részében ki nem állhattam, ezt a nőt. Folyton játszadozott és rébuszokban beszélt, és őszintén azt gondoltam, hogy nem teljesen százas, de a történet végére, és az előzmények megismerése után más megvilágításba került. Még mindig idegesített, de már megértettem a viselkedésének az okát.

Összességében a könyv a nyomozást mutatja be, azt hogy attól, hogy több információhoz jutunk, nem feltétlen kerülünk közelebb a megoldáshoz, sőt van, hogy sokkal bonyolultabbá teszi a megfejtés.
És a könyvnek van egy nagyon fontos tanulsága, az, hogy soha ne bízzunk meg teljes mértékig senkiben, és hogy soha nem tudhatjuk, hogy valaki tényleg az-e, akinek mondja magát, vagy nem.


2017. július 11., kedd

Bella Andre - Hadd legyek az Igazi

Victoria Bennett, a fiatal és tehetséges szobrászművész tizenöt év után tér vissza szülővárosába, San Franciscóba, ahol egy fontos művészeti ösztöndíjra készül. A zsűri egyik tagja azonban szemet vet rá, így nemcsak ő, de a karrierje is veszélybe kerül. Vicki jól tudja, hogy legjobb barátja, a híres és rendkívül jóképű baseballjátékos, Ryan Sullivan a segítségére siet majd, hiszen a férfi az egyetlen, akiben középiskolás kora óta megbízik.

Ryan lelkesen fogadja Vicki visszatérését, és bármit megtenne, hogy megóvja őt a zsűritag zaklatásától – még abba is belemegy, hogy eljátsszák, egy párt alkotnak és eljegyezték egymást. Ám amikor színlelt csókjaik és simogatásaik egy rendkívül érzéki, mámoros éjszakába torkollnak, mindketten aggódni kezdenek, hogy örökre elrontották másfél évtizede tartó barátságukat.

Vajon életük legsúlyosabb hibáját követték el? Vagy pedig épp ellenkezőleg: a barátság és a szerelem tökéletes elegye csak most került elérhető közelségbe mindkettejük számára?

Író: Bella Andre
Eredeti cím: Let Me Be the One
Cím: Hadd legyek az Igazi
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 344.
Sorozat: A Sullivan család 6.
Téma: Romantikus


Hatalmas köszönet a Kossuth Kiadónak a könyvért! :) 

A Sullivan család sorozat hatodik része ez a könyv, ám ha valaki nem olvasta az előző köteteket azoknak sem kell kétségbeesnie, hiszen önálló regényként is megállja a helyét, és nem kapcsolódnak olyan szorosan a sorozatrészek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy anyukám is elolvasta a könyvet és örömmel írta nekem (éppen írásbeliről tartottam haza), hogy elcsente a könyvet és, hogy máris a felénél tart. Mire elmondtam neki, hogy ez egy sorozat hatodik része, ő pedig kijelentette, hogy nem mondta volna meg ezt róla.
A lényeg az, hogy nem csak nekem, de neki is nagyon tetszett a történet, ami nem meglepő, hiszen közel azonos az ízlésünk könyvek terén.

Volt szerencsém olvasni az előző öt regényt is,és bátran mondhatom, hogy Bella Andre nagyszerű írónő, mindegyik regényében van valami amitől még szerethetőbb lesz, talán azért, mert realisztikusan ír. A szereplők szerethetőek, húsvér emberek, akik hibákkal is hibátlanok, akiket az ember önkéntelenül is a szívébe zár.

Ahhoz, hogy rendesen értékelni tudjam ezt a könyvet egy kicsit bele kell folynom a többi kötetbe is, de igyekszem ezt a legkevesebb spoilerrel megtenni.

Marcus, Chase, Gabe, Sophie, Lori, Zach, Ryan, Smith. Ők nyolcan erősítik a "gyerekek" táborát.
Őszintén nem tudom, hogy a testvéreknél mi a születési sorrend, de valójában nem is olyan lényeges ez az információ. A Sullivan család egy összetartó, kedves és eléggé vegyes társaság. Fényképésztől a tűzoltóig, a baseballjátékostól a színészig sokféle foglalkozás megtalálható náluk. Igazán színes és változatos a család. Mire elérünk a sorozat hatodik részéig Chase, Marcus, Gabe, Sophie, és Zach is megtalálja a párját, ettől függetlenül az írónő utal mindenki történetére.

A Hadd legyek az igazi Ryanről a baseballt játszó Sullivan testvérről szól, valamint Victoriáról, akinek foglalkozása nem is térhetne el jobban főhősünkétől, ugyanis a lány egy művészlélek. Ebből kifolyólag gondolhatnánk azt, hogy semmi közös nincs szereplőinkbe, de ez a feltételezés hibás, hiszen úgy illenek egymáshoz, mint a csavar az anyához.

Az előző könyvekkel ellentétben Ryan és Victoria gyermekkoruk óta ismerik egymást és nagyon jó barátok. Most pedig jöjjön a szokásos megállapítás hogy fiú - lány barátság nem létezik, na, hát ebben az esetben ez nagyon is igaz, és az első pár oldal után rájön az olvasó, hogy mindig is többet éreztek egymás iránt, na, jó ezt a könyv elolvasása előtt is mindenki tudta.

Hősnőnk egy kis slamasztikába kerül és hát az ember kit hív segítségül, ha baj van?  Hát természetesen a legjobb barátját, aki persze a világ egyiket leghíresebb baseballjátékosa. Ryan az első hívásra felpattan fehér lovára és megküzd a csúnya, gonosz sárkánnyal. Ugye milyen cuki?

Komolyra fordítva a szót Ryan és Victoria barátsága átalakul, legalábbis mindenki más szemében, hőseinknek el kell játszani azt, amire ők maguk is évek óta vágynak. Becsapnak mindenkit vagyis azt hiszik, valójában  önmaguknak ásnak vermet, végül pedig végleg egymás hálójában ragadnak.
Mint minden történetben itt sem marad el a bonyodalom. Ryan részéről a hírnév, Victoriáéról az exe és egy bizottsági tag túlzott érdeklődése okoz problémát.

A könyv elég kiszámítható, nem igazán tartalmaz váratlan fordulatokat, ezért szerintem akkor a legjobb olvasni és akkor tudjuk értékelni igazán, ha éppen fáradtabbak vagyunk a megszokottnál. Egy könnyed, romantikus történet, a maga 344 oldalával nem mondható rövidnek, de annyira hosszú sem. Ha olyan hangulatban van az ember 1-2 nap alatt nyugis tempóban simán elolvashatja, nálam ez egy kicsit tovább tartott, nem volt hozzá kedvem. Nagy lendülettel kezdtem neki, de úgy a felénél megálltam, végül pár hét után folytattam és akkor már sikerült a végére érnem. (Az más kérdés, hogy molyon elfelejtettem befejezettnek jelölni, és a napokban tettem ezt meg. :D)

Értékelés: 5/4
A sorozatrészek közül nem ez a regény volt  a kedvencem, de a stílus ugyanolyan volt, mint amit már annyira megszerettem, így hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba. A felénél megálltam egy kis időre, de ennek ellenére tetszett a könyv.

Borító: 5/3,5
A borítótól nem vagyok annyira elájulva,  illik a sorozat többi részéhez, ugyan azok sem  lettek a kedvenceim, de így alakult a dolog. Örültem volna, ha a kiadó változtatott volna rajta, de akkor viszont nem illettek volna egymáshoz a kötetek, így teljesen megértem a döntést.

Karakterek: 5/4
A szereplők szerethetőek voltak, és érezhető volt a főszereplők között a kémia. Nem volt felesleges karakter, mindenki adott valamit a történethez.