Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Író: Jenny Han
Eredeti cím: To All The Boys I've Loved Before
Cím: A fiúknak, akiket valaha szerettem
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Sorozat: A fiúknak, akiket valaha szerettem 1.
Oldalszám: 358.
Téma: Romantikus, Young Adult

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Sok jót hallottam a könyvről, és megtetszett a fülszövege is, ezért úgy döntöttem én is elolvasom, és hogy milyen jól tettem. Egy délután/este ki is olvastam, annyira belemerültem a történetbe, hogy fel sem tűnt, hogy telnek az órák.

A borító egyszerű, de nagyszerű. Tökéletesen passzol a történethez, amiért plusz pont jár.

És most térjünk rá a cselekményre. Nem is tudom hol kezdjem, talán ott kellene, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam. A fülszöveg alapján arra számítottam, hogy a történetet a leveleken keresztül ismerjük meg, mint valami napló. Azt gondoltam, hogy majd a múltból indulunk, és a jelenben kötünk ki, de nem ez történt. Ezt persze egy cseppet sem bántam ugyanis egy nagyon aranyos és remek könyv kerekedett így belőle.

Főszereplőnk Lara Jane, az ő szemén, gondolatain keresztül éljük át az eseményeket, amik néha viccesek, kínosak vagy éppen szomorúak.
Történetünk azzal kezdődik, hogy hősnőnk elmondja ezeknek a bizonyos leveleknek a történetét, mármint, hogyan alakult ki ez a szokása, és hogy mi értelme van. Ebből egyértelműen kiderül, hogy milyen fontos szerepe lesz a leveleknek a történet alakulásában.
Ezt követően egy nagy ugrás történik ugyanis az első fejezet egy fiú bemutatásával kezdődik. Ez a fiú nem más, mint a szomszéd srác Josh, a nővére, Margot pasija. Ebből mindenki vonja le a maga kis következtetését, én is megtettem.

A történet során szépen lassan megismerkedünk minden olyan fiúval, akinek levelet írt hősnőnk, van akiről szinte semmit nem tudunk meg, de akadnak olyanok is, akik a későbbiekben hozzájárulnak a cselekmény bonyolódásához. Lara Jane életét nem csak a szerelem bonyolítja, hanem az is, hogy Margot az iskola miatt messze költözik, így az eddigi feladatai hősnőnkre szállnak, aki igyekszik  a lehető legjobban teljesíteni, de nem mindig áll a helyzet magaslatán. Főleg, hogy az otthon maradt Josh miatt is aggódik.  Tetszett, hogy a lányok igazi testvérekként viselkedtek, és ezen a távolság sem változtatott, még ha voltak is nehézségek. Kitty a harmadik Song lány a fő bonyodalom okozója, de az ember mégsem tud rá haragudni.

A dolgok szépen lassan folynak a maguk kis medrébe, alapvetően nyugodt kis történetet olvashatunk, de azért innen sem hiányozhat néhány extra, ami miatt minél hamarabb a könyv végére akar érni az ember.

Nem kell valami eseménydús történetre számítani, de egy könnyed, nyári olvasmánynak tökéletesen megfelel, annak ellenére, hogy 358 oldalas. Nekem abszolút a kedvencem lett, és mint már említettem nagyon hamar el is olvastam. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a jól megírt romantikus történeteket.

Az utolsó szóhoz érve, pedig azt éreztem, hogy Úr Isten azonnal kell a sorozat második része. Alig várom, hogy olvashassam. Azt pedig még jobban, hogy megnézhessem a könyvből készülő filmet.