2017. szeptember 28., csütörtök

A. M. Aranth - A Liliom Kora

A ​Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Író: A. M. Aranth
Cím: A Liliom kora
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 140.
Téma: Fantasy, Steampunk

Az Oculus után nem lepődtem meg azon, hogy Péter kifogyhatatlan kreativitással, és ötlettárral rendelkezik. Egy újabb fergeteges és egyedi világot tár elénk, amin az olvasó meglepődhet, agyalhat, és megszerethet.

A történet 3 szálon fut: Lily, Vincent és Gregor szemén keresztül látjuk, hogy mi történik éppen. Időbeni eltérések vannak a szemszögek között, és gyakran a cselekmények sem függenek össze. Lily és Vincent része már a kezdetek kezdetén összefonódik, a harmadik fél csak később kap szerepet, bár én személy szerint egy kicsit feleslegesnek tartottam. Miért? Mert nem volt annyira fontos karakter, hogy indokolttá vált volna a külön szemszög.

Az elején kicsit elveszettnek éreztem magamat, hisz semmit nem tudtam a világról, amiben járunk, és ez lassan átváltozott. Már voltak ismereteim, de valahogy nem állt össze a kép, bonyolultnak tartottam az egészet. Persze a végére megvilágosodtam, és magyarázatot is kaptam minden kérdésemre. Az Epilógus pedig a könyv csúcspontja volt, igazán váratlan fordulat volt, és imádtam.

Maga az egész könyv egy érdekes szemléletmódban íródott. Adott egy város, ahol mindenkinek megvan a maga kis élete, és édes, ártatlan tudatlanságban éldegélnek napról napra, mi olvasók is ezzel szembesülünk, ám történik valami, ami mindenki életét felforgatja. A városka lakói készülődnek a korszakváltásra, egy nagyszerű kis eseményre számítanak, reménykednek és még sok más hasonló klisés dolog, ám vannak olyanok, akik többet tudnak az egyszerű, földi halandóktól.

Ahogy tudjuk, nincs olyan rendszer, ami mindenkinek megfelelne, ez ebben a műben is nagyon jól látszik, valamint a háttérben folyik az igazi cselekmény, ott ahol senki nem számít rá, és ahol nem foglalkoznak ezzel, mégis mindenki életére hatással van. Nincsenek szem előtt, nem gondolunk bele, hogy mit okozhat, nem számolunk vele, és akkor bumm, úgy arcul csap, hogy egy hétig csillagokat látunk tőle.

A változások középpontjában a fent említett Lily és Vincent áll, akik állampolgári (nem tudom, hogy ebben a műben ez a megfelelő szóhasználat-e)  kötelességüknek érzik, hogy megvédjék a Várost, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak, bár nem is lehetetlen küldetés. Sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett, elbírtam volna  még viselni jó pár plusz oldalt, pláne a befejezés után. Szép kis lezárást kapott a történet az tény, kerek egész volt, de akkor sem lehet, ezt így abbahagyni, ez igazságtalanság. Folytatást szeretnék, nagyon kíváncsi lennék, hogyan valósítják meg a terveiket a szereplők, szerintem abból is kijönne egy kis történet.

A könyv nagy részében teljes meggyőződéssel hittem azt, hogy földönkívüliek keze van a dologban. Ez most nagyon nevetségesnek hangozhat, de tényleg így van. Törtem is a fejem rendesen, hogy milyen magyarázat lehet a történésekre, de csúfos kudarcot vallottam, de nem bántam, elvégre végül nem maradt megválaszolatlan kérdésem.

Mindenkinek ajánlom, aki egy tartalmas könyvet szeretne olvasni, de mondjuk nincs ideje ötszáz oldalt elolvasni. Az se hagyja ki, aki szereti a fantasyt, mert garantáltan felejthetetlen élményben lesz része.

– A Város csontja kő, húsa vas és acél, vére az emberek, a munkások tömege. Ütőere viszont pénzből van, mi pedig, mint jó orvos, ezen az ütőéren tartjuk a kezünket, és kontrolláljuk a véráramot, hogy a Város egészséges maradjon.

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése