Jamie McGuire: Red Hill

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.

Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől.

Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik.

Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.

Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Író: Jamie McGuire
Eredeti cím: Red Hill
Cím: Red Hill
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 354.
Téma: Disztópia, Fantasy, Posztapokaliptikus, Zombi

Egy időszakban nagyon felkapott volt a zombis téma (még mostanság is nagyon népszerű). A filmipar csak úgy ontotta magából az élőhalottakról szóló filmeket, sorozatokat. Idő kérdése volt csupán és a könyvek világában is felütötte fejét ez a téma. 2014-ben az egyik kedvenc írónőm is erre az útra lépett, és megalkotott egy olyan világot, amiben eljött a világvége és az élőhalottak átveszik az uralmat. 

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, de mivel nem igazán vagyok zombi rajongó tartottam tőle, de azért beletettem a TBR csökkentős listámba és most eljött a pillanat, hogy belevessem magamat az apokalipszis keltette zűrzavarba.

Már a könyv előtt is „ismertem” ezt a fajta világot. Tesómnak köszönhetően elég sok The Walking Dead részen vagyok túl, de tudtam, hogy olvasni egy teljesen más tészta, elvégre itt az ember képzeletére van bízva hogyan látja a dolgokat. Az sem mellékes, hogy itt belelátunk a szereplők fejébe, gyakorlatilag eggyé válunk velük. Érezzük a félelmeiket, aggodalmaikat, veszteségeiket és azt is tudjuk, hogy mennyire megviseli az embert, hogy mi mindent meg kell tennie a túlélés érdekében. Nincs idő nyafogni, sajnáltatni magunkat, kétségbeesni, hiszen ezek a végét jelenthetik az életnek.

Történetünk teljesen átlagosan indul, aztán fokozatosan haladunk egészen addig, amíg az apokalipszis kiteljesedik. A cselekmény három szálon fut, amit három személy szemén követhetünk végig. Scarlet, Nathan, Miranda nem is különbözhetne jobban egymástól, egy dolog mégis közös bennük. Mindannyian túl akarják élni a világvégét. Külön-külön indulnak útnak, de a végcél ugyanaz, elérni a Red Hill Farmot, azonban ez nem ilyen egyszerű. Számtalan akadály kerül eléjük, amik nyomot hagynak rajtuk, és amik egyre kétségbeesettebbé teszik őket. Olyan dolgokat látnak és tapasztalnak, amikre soha nem számítottak. Megállhatnának, feladhatnák, hiszen az lenne a legegyszerűbb megoldás, de hát akkor nem lenne értelme a könyvnek, ezért ésszerű, hogy ők bizony nem futamodnak meg, és gyakorlatilag szembeszállnak az egész világgal.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan reagálnék, ha valójában ilyesmi történne. Szerintem én lennék a legelső, akit megharapnak, majd fejbe lőnek, amilyen szerencsém van. Ha valami oknál fogva ez mégsem következne be, tuti sokkot kapnék, nem hinném el a dolgot, és folyton azt várnám, hogy mikor ébredek fel, vagy szólnak, hogy csak egy forgatás helyszínére tévedtem.

Az elején nehezen ment az olvasás. Elkezdtem és eljutottam a könyv negyedéig, utána hetekig a közelébe sem mentem, aztán egyik este nem tudtam aludni, így hát úgy döntöttem itt az ideje, hogy a történet végére járjak. Be kell valljam, hogy utána nem mertem kimenni a szobából, ugyanis attól féltem, hogy egy zombi úgy dönt, hogy bekukkant, hogy van e valami harapnivaló nálunk. Tudom nevetséges, de elég élénk a fantáziám, és ijedős is vagyok rendesen.

Azt hittem, hogy az egész könyv arról fog szólni, hogy főszereplőink hogyan ölnek zombikat, de a regény második felére kellemesen csalódtam, és onnantól kezdve el sem lehetett szakítani a történettől.

Kedvenc ugyan nem lett, de úgy érzem, hogy megérte elolvasnom ezt a könyvet. Jó volt végre kicsit belelátni a túlélő emberek fejébe, és megtudni, hogyan élik meg a világ megváltozását. Mennyire változik, vagy éppen mennyire nem változik meg az értékrendjük, felfogásuk.

Azoknak ajánlom, akik egy komolyabb hangvételű olvasnivalóra vágynak, és nem zavarja őket, ha feltűnik egy-két zombi a láthatáron. Nem egy könnyed, nyári olvasmány, de határozottan elgondolkodtatja az olvasót.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes, elgondolkodtató történet. Eléggé reálisan írja le a történéseket, már amennyire egy zombi apokalipszist reálisnak lehet nevezni. Most sem csalódtam az írónőben, hiszen egy nagyon jó történetet rittyentett össze.

Borító: 5/5
Imádom a borítót. Illik a történethez, sejteti, hogy ez bizony egy izgalmakban gazdag könyv, rejtélyes és mégis figyelemfelkeltő.

Karakterek: 5/4
Sokféle személyiséggel találkozunk a könyvben. Mindegyik szereplő egyedi, más a múltjuk, a viselkedésük és másképp reagálnak a kialakult helyzetekre. Örültem, hogy az írónő váltogatta a szemszögeket, így jobban megismerhettük a főszereplőinket, és meg kell mondanom jó munkát végzett.

Kedvenc karakterek:
Cooper és Zoe. Mind a ketten nagyon aranyosak voltak, és már az első pillanatban belopták magukat a szívembe.

Kedvenc idézetek:

„- Csoszogókat. Képtelen vagyok zombiknak nevezni őket - forgatta a szemét, amikor a szót kiejtette. - A zombikat Hollywood találta ki. Nem valóságosak. Azoknak odakint olyan név kell, ami igazi.”

„A múlt év egyvalamire biztosan megtanított: valaminek a vége mindig egy másik dologhoz vezet - a kezdethez.”

„Nyugatra a 11-es országúton A mennyországba vezető utunkon Északra a 123-as országúton. 123? 123! Menj át a határon. Nincs vita, barátom! Hagyd el a fehér tornyot, Hogy mami felmossa a padlót. Balra a temetőnél Borzongó-beijedős! Az első jobbra! Úgy van! Red! Hill! Úúúúúúúúúúúút!”

TBR csökkentés á la Prológus

Ennek a kihívásnak az lenne a lényege, hogy minden Prológus tag felállított egy tíz (vagy több) könyvből álló listát, amiről a számára kisorsolt tag választott egyet. Ezután a lista tulajdonosának el kell olvasnia legkésőbb szeptember végéig a könyvet és megcsinálni a hozzá tartozó extra feladatot.

A második fordulóban Fancsali választott nekem könyvet, és a Red Hill-re esett a választása. Az extra feladatom pedig az, hogy soroljak fel néhány világ végéhez vezető okot, eseményt, történést. Kinek mi tetszik jobban. Készüljetek lesz itt minden, reális, és teljesen képtelen ötlet is. :D

1. Legvalószínűbb az lenne, hogy annyira kizsákmányoljuk a Földet, hogy nem marad semmi amit hasznosíthatnánk,  és kihalunk.

2. Eltűnik (nem úgy értem, hogy egyik napról a másikra elpárolog) az ózonréteg és a sugárzás egyáltalán nem az ember barátja.

3. Beköszönt egy újabb jégkorszak.

4. Valami oknál fogva nem lesz több oxigénünk.

5. Felrobban a Nap, és minden mást is visz magával beleértve a Földünket is. 

6. Egy meteorit belecsapódik a földbe.

7. Kitör a harmadik világháború, és az atombomba megöl mindenkit.

8. Néhány tudós (elég egy is) kifejleszt egy vírust, ami kiszabadul a laborból megfertőzve mindenkit, és ahogy a filmekben is lenni szokott az emberiség nagy része meghal.

9. Az idegenek az űrből meglátogatnak minket, aztán úgy döntenek a világunk megérett a pusztulásra, és ők szívesen elvégzik ezt a munkát.

10. És ami szerintem tényleg a világvégéhez vezetne, az ha a világ összes könyve eltűnne. Bele sem merek gondolni milyen sivár lenne az élet, ezek nélkül a gyönyörűségek nélkül.