Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?
"De most itt volt, teljesen egyedül. Mámorosan boldognak érezte magát (megvakarhatta magát, és senki sem látta, senki sem ítélte el érte, senki!), ugyanakkor nyugtalan is volt. (De most tényleg, mi van, ha fulladozni kezd?)"
"Átszeltük Hartfordshire nagy síkságait, geológiai kutatásokat végeztünk a Piccadilly sötét alagútjaiban, felkaptattunk a Cotswolds hullámzó dombjaira, és szerelmeseink meg a megmérgezett király leszármazottjait kerestük, és összegyűjtöttük, amit finoman szólva csak az... IGAZSÁGnak nevezünk. (A fenyegető veszély okán megfordult a fejünkben, hogy nevet változtatunk. De még nem tettük meg. Mindenesetre karddal a párnánk alatt alszunk.)"
"– Bárcsak ne hívnál fiúnak! – mormolta Edward.
– És mégis hogy szólítsalak?
– Már férfi vagyok.
A nagyi hátravetette őszes fejét, és szívből nevetett. – Remek tréfa! Mondj még egyet!"
"Sokkal kevesebbet harcolnánk, ha mindenki szépen leülne és olvasna."
"– Szeretsz? – suttogta.
– Egy perc alatt, amint megláttalak, Szolgálatodra szállt a lelkem.
– Komolyan?
– Nem – ismerte be G. – Nem egészen. De szépen csengő sor, nem igaz?"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése