Michael Grant és Katherine Applegate - Éva és Ádám

Kezdetben vala az alma. Azután a baleset, a szörnyű, bénító sérülés és a kórház. Evening Spiker alig nyeri vissza az eszméletét, amikor egy furcsa fiú már ki is viszi a kórházból, és sietve az édesanyja kutatóintézetébe, a Spiker Biotechnológiai Gyógyszergyárba szállítja. Itt Eve-nek más dolga sincs, minthogy gyógyuljon, és elviselje a kísérteties elszigeteltségét, amelyet csak uralkodó természetű anyja, egy furcsa orvoscsapat és az ideszállításában közreműködő titokzatos fiú szakít meg időről időre.
Amikor Eve már azt hiszi, biztosan meghal – bár nem éppen a sérüléseitől, hanem az unalomtól – anyja különleges feladatot bíz rá: meg kell terveznie a tökéletes fiút.
Eve egy az emberi genetika oktatására kifejlesztett lenyűgözően aprólékos szimuláció segítségével nekiáll, hogy tetőtől talpig megtervezzen egy fiút: a szemét, a haját, az izmait, sőt még az agyát és a lehetséges személyiségjegyeit is. Éva megtervezi Ádámot aki maga lesz a tökély, a tökéletes emberpéldány, a tökéletes pár… vagy mégse?






Író: Michael Grant, Katherine Applegate
Cím: Éva és Ádám
Eredeti cím: Eve & Adam
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 272.


A könyvtárban járva megpillantottam a borítóját és annyira megfogott, hogy nem is volt kérdés,hogy kikölcsönzöm-e. Ugyan a könyv nem olyan volt, mint amire számítottam egyáltalán nem bánom. Voltak dolgok, amik nem tetszettek igazán, de összességében egy olvasható mű.

A történet kezdete igazán morbid, nem számítottam ilyen indításra. Ezzel nem is lenne akkora probléma, ha nem az lenne az orvosok legfontosabb kérdése, hogy kit értesítsenek. Szerintem lényegesebb az, hogy megmentsék a lány életét, az értesítésre ráérnének később is, de ez csak az én véleményem.
Ami furcsa, hogy Eve a műtét után, telenyomva morfiummal is képes összefüggően gondolkodni, és csupa felesleges, értelmetlen dolgokon. Őszintén lehet, hogy ez tényleg így van, de én józan paraszti ésszel azt gondolom, hogy ez nehézkesen menne, főleg ahogy Solo leírta, hogyan néz ki a lány a gyógyszerek miatt. A történet érdekesebb, hogy Eve és Solo nézőpontjából is olvashatjuk, így több mindenre fény derül, és mind a két fél érzelmeit is megvizsgálhatjuk. Solo kicsit mazochistának tűnik, a lány anyja pedig egy érzéketlen jégkirálynő, és a róla alkotott véleményem a könyv végére sem változik.

Az alap történet érdekes, kicsit közelebb hozza az emberhez a tudományt. Nagyon menőnek tartom azt a szerkezetet, amivel Eve megalkothatja a tökéletes férfit. Mert ki ne örülne annak, hogy a saját ízlése szerint alkothatja meg a tökéletes lelki társat? Érdekes volt végigkövetni ezt a folyamatot, főleg, amikor Aislin is besegített.

Aislin főhősnőnk teljes ellentéte, mégis legjobb barátok, elvégre az ellentétek vonzzák egymást nemde?  Tök evidens. Aislin megtestesíti mindazt amire Eve vágyik. Bármelyik pasit megkaphatja, csinos, merész, szókimondó.

A cselekmény lassú folyású és néhány részleten kívül eseménytelen, de szerencsére van benne néhány izgalmas, váratlan fordulat, ami azt sugallja, hogy az olvasó ne hagyja félbe a könyvet. Legnagyobb örömömre a könyv felénél történik egy váltás és innentől kezdenek izgalmassá válni az események. Titkok és összefüggések derülnek ki, amik más megvilágításba helyezik a dolgokat. Főleg a 30. fejezetnél, na ott leesett az állam, számítottam valami ilyesmire, de erre nem. Bejön a képbe egy harmadik szemszög (nem lövöm le a poént). Még több titok kerül napvilágra és a végén főhőseink nem igazán tudják eldönteni, hogy ki a rossz és a jó.

 A történet elején megijedtem, hogy egy nagyszerű ötlet el lesz rontva amiatt, hogy az írónő nem dolgozza ki rendesen a cselekményeket,szereplőket, de szerencsére a regény végére belelendült az írásba, és nem lett akkora hiányom. Ugyan a befejezésnél vártam volna még valami magyarázatot, vagy ilyesmit, de ettől függetlenül tetszett a könyv, az zavaró volt, hogy néhány részletet nem értettem a szakszavak miatt, de eltekintve ezektől élveztem a történetet.

Értékelés: 5/4
Más történetet vártam a fülszöveg alapján,  de így is élvezhető volt. A könyv eleje az első pár oldal után eseménytelen, de a regény felétől beindulnak a történések. Nem rajongok különösen a tudományokért, de ez megfogott, mert érdekesen volt kialakítva a környezet, ezért bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyen elvontabb, hihetetlenebb történeteket, amik talán a jövőben megvalósulnak.

Borító: 5/5
Imádom. Annyira eredeti, ugyan a könyvhöz nem sok köze van, de gyönyörű.

Karakterek: 5/2
Nem voltam velük megelégedve... Jobban is ki lehetett volna dolgozni őket,  úgy tűnt, mintha az írónő nem fektetett volna beléjük elég energiát.

Kedvenc karakterek: 
Nem volt ilyen...

Kedvenc idézet:
"- Szóval, embert fogok gyártani - állapítom meg. - Csak a külsejéről van szó?
- Nem, nem, az olyan lenne, mint egy kifestőkönyv - mosolyog anya, de nem rám, hanem a számítógéppel készített képre. - Ha Istent játszunk, a legnagyobb móka az agy, az elme megalkotása."

Félreolvasások: Pénzeszsák helyett penészzsákot olvastam.











0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése