April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight - A hős, a hazug és a hitvány

Minden történetbe kell egy hős.

És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre várok titkok…

Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.

Író: April Genevieve Tucholke

Eredeti cím: Wink, Poppy, Midnight
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 256.
Téma: Thriller

A Menő könyvek oldalán olvastam a könyvből egy kis részletet, és felkeltette az érdeklődésemet, hiszen már az a kis részlet is sugallta, hogy bizony ez nem egy mindennapi történet. Köszönöm a Menő Könyveknek, hogy elolvashattam ezt a könyvet.

Ahogy a címben is olvasható Wink, Poppy és Midnight életébe kukkanthatunk bele. A történetet az ő szemükön keresztül ismerhetjük meg, ezzel belecsöppenve egy szerelmi háromszögbe. Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szeretem annyira, amikor egy harmadik személy, vagy esetleg negyedik kerül a képbe, mert ott tuti valaki sírni fog, az meg nem teljes Happy End. Úgy gondoltam ennyit kibírok, és rájöttem, hogy nincs ezzel semmi baj, mert Poppy úgy is egy idegesítő, számító nőszemély, aki igazán eltűnhetne a képből, így nem fogom sajnálni, ha hoppon marad.

A könyv nem szenved hiányt váratlan, és meglepő fordulatokban. Be kell valljam néha elvesztettem a fonalat, és összezavarodtam, úgy éreztem ez is egy olyan könyv, mint a Horgonyhely, hogy nem az én agyacskámnak van kitalálva. Aztán hogy haladtam előre a történetben még jobban elvesztem, és azt gondoltam, hogy egy nagy összevisszaság a könyv, hasonlóan a borítójához, de nem adtam fel, gondolván, hogy a végére minden kivilágosodik. Ami meg is történt. Minden a helyére került, és megértettem, hogy egy teljesen átlagos történetet úgy írtak meg, hogy valami különlegesre számítson az olvasó egészen az utolsó oldalig. Ravasz, nagyon ravasz. Őszintén szólva ez egy nagyon jó és ötletes fogás volt az írónőtől, elvégre az a lényeg, hogy a végletekig fokozza az ember kíváncsiságát, hogy egy pillanatra se jusson eszébe félretenni a könyvet. Velem is ez történt, egyszerűen nem tudtam letenni hiába morgolódtam miatta. A regény nagyszerűen meg van írva, de a cselekménye kicsit morbid és szokatlan számomra, a szereplőkről nem is beszélve. A pozitívum, hogy minden szereplő különleges nevet kapott (kivéve szegény Zoé), és ez igazán egyedivé teszi a könyvet.

Lassan haladtam az olvasással, gyakran megálltam, és elkalandoztak a gondolataim. De a végére értem, és rájöttem, hogy ez az egész nem is volt annyira borzasztó. Egyszeri olvasásra tökéletes. Nem lett a kedvenc könyvem, de nem is került az utálom kategóriába.

Ritkán találkozom olyan könyvvel, ami ennyire elgondolkodtatja az olvasót, mert, ahogy a való életben is, nehéz megállapítani, hogy ki az, aki önmagát adja, és ki az, aki álarcot visel. Egy rejtély bontakozott ki a szemünk előtt, amit észre sem vettünk, csak az utolsó oldalon eszmélünk rá, hogy bizony megtévesztés áldozatai lettünk. Szerintem ez nagyszerű, és tényleg annyira váratlan, hogy tuti senki nem találja ki a dolgot, hiába olvas a sorok között. Biztos vagyok benne, hogy azok sem számítanak erre a fordulatra, akik egyébként minden könyv csattanójára rájönnek már a történet közepén.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a váratlan fordulatokat, a titkokat és egy olyan könyvre vágynak, ami különlegesen, és nagyszerűen van megírva.

Értékelés: 5/4
Egy érdekes, és különleges könyv, ami nagyszerűen meg van írva, bár néha eléggé megkavarja az embert.

Borító: 5/4
Az elején nem nyerte el a tetszésemet, de aztán valahogy megszerettem. A borítón megjelenő „összevisszaság” teljesen tükrözi az érzést, amit a könyv kiáltott belőlem.

Karakterek: 5/5
Az írónő nagyszerűen használja a szereplőit, ezzel megteremtve egy rejtélyes cselekményt.

Kedvenc idézetek:

„Már kisgyerekként gyönyörű voltam. Mint egy angyal: kerubszáj, rózsás arc, finom vonások, aranyszőke hajglória. Imádtak, és mit tagadjam, én is imádtam magam. Mindig az történt, amit én akartam, és a végén még mások hálálkodtak nekem.” 

„Minden történetben van egy gonosz. A gonosz ugyanolyan fontos, mint a hős, talán még fontosabb.”

„- A legvégén csak a kis dolgok számítanak. Ahogy ébredéskor Mim a nevemet mondja. Ahogy tegnap megláttam az árnyékomat az udvarotokon. Ahogy elpirulsz, amikor csókolózunk. Bee kezének érintése. A szalma illata, az eper íze, a porhanyós fekete föld az ujjaim között. Ez az, ami számít, Midnight.”

 A Halloween mindig is szíve csücske lesz a Prológus bloggereinek, ugyanis, akik már régebb óta követik munkásságunkat, még emlékezhetnek, hogy tavaly ilyenkor ez volt az első közös projektünk, ami megrendezésre került. Természetesen idén is megünnepeljük október 31-ét, sőt, nem csak egy napot, de egy teljes hetet szentelünk neki! Október 24.-től Halloween napjáig olvashattok értékeléseket és cikkeket April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight című regényéhez kapcsolódóan, továbbá Halloweeni könyvajánlókat és egyéb bejegyzéseket is. Hogy fokozzuk az élvezeteket, nyereményjátékra is invitálunk benneteket, melynek során a fent említett thrillerből nyerhettek meg egy példányt, a Menő Könyvek Kiadó felajánlásából. A játékról további információkat Facebook oldalunkon találtok.