2017. június 7., szerda

Joss Stirling - Lélektársak - Sky

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Sky egy kicsit zárkózott, szorongó tizenhat éves lány, aki túlságosan jól tudja, milyen érzés kívülállónak, idegennek lenni valahol. Mikor Londonból Coloradóba költözik kissé különc nevelőszüleivel, megtapasztalja milyen egy tipikus amerikai középiskola, és milyen egy nem tipikus fiú. Zed Benedict jóképű, tehetséges, minden lány álma, csak épp sötét titkok veszik körül. 
Aztán Sky egy hangot hall a fejében… Az Ő hangját. És Zed is hallja, érti az ő válaszait, amiket még ki sem mondott. Mi ez az egész? Kik a savantok, és létezik olyan, hogy lélektárs? Sky hiszi is, nem is, amíg mélyen belül fel nem éled benne egy képesség, amitől már rég meg akart szabadulni. Valami, amitől egész életében félt… 
Természetfeletti képességek, szövevényes összeesküvés és két kamasz szerelme.

Író: Joss Stirling
Eredeti cím: Finding Sky
Cím: Lélektársak - Sky
Sorozat: Lélektársak 1.
Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 346
Téma: Fantasy, Romantikus, Young Adult

Évekkel ezelőtt találkoztam először a könyvvel, azóta pedig már többször újraolvastam a trilógiát ( itt a Sky, Phoenix és Crystal kötetekre gondolok), félévente/évente minimum egyszer, de megesett, hogy többször is, eddig azonban nem készült értékelés egyik részről sem, ezt viszont most szeretném pótolni.

Bizonyára sokak fejében megfordult, hogy tudtam ennyiszer elolvasni a könyveket, és hogy történt meg az, hogy nem untam/utáltam meg a történetet. A válasz egyszerű, az írónő stílusa teljesen magával ragadó, a cselekmény pedig érdekes és mindig találok bennünk valami új dolgot, amit addig nem vettem észre. Legutóbb a Prológus Fantasy projektje miatt vettem kezembe a trilógia első részét és olvasás közben rájöttem, hogy mennyire másként látom az eseményeket most, mint a legelső alkalommal.

Először egy aranyos, Alkonyatos bevésődés koppintásos, mégis különlegesen megírt történetnek láttam, ahol a bonyodalmak, és a kellemetlenségek ellenére minden happy. Nagyszerű leírások, frappáns párbeszédek, jól ki- és átgondolt események, amik csak emelik a könyv színvonalát. Annyira elvarázsolt akkor ez a világ, hogy sok mindent eltakart előlem az a bizonyos rózsaszín felhő, és erre csak most döbbentem rá.

Ezek után azt hihetnéd kedves olvasó, hogy most tuti lehordom a sárga földig ezt a könyvet, de sajnos/nem sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, az észrevett "hibáktól" függetlenül még mindig tetszik, és valószínűleg egy kis idő  elteltével újra a kezem ügyébe fog kerülni.

Az első és talán legnagyobb félreértésem az volt, hogy Zedet egy nagyon is romantikus, cuki srácnak tartottam, ami fogalmam sincs, hogy honnan jött, mert most határozottan egy nagyképű, arrogáns, és mindenekelőtt idegesítő személyként jelent meg előttem. Mindent rázúdított Sky-ra, és egyszerűen nem fogta fel, hogy a lánynak halvány lila fogalma sincs arról, hogy mi az a sok értelmetlen dolog, amit összehadovál a savantokról és a lélektársakról. Nem tudom, talán azt hitte, hogy a lány csak viccel vele? Vagy pedig annyira elvakította a "szerelem", hogy nem látta a fától az erdőt?

 Rossz szegénykémről ilyeneket írni, de ha ezt éreztem olvasás közben, akkor felesleges lenne szépíteni a dolgot. Ahogy előadta magát, és ahogy bizonyos helyzeteket kezelt, hát mit ne mondjak ritkán lát az ember ennyire változékony személyiséget, és szinte már megfájdult a fejem a hangulatingadozásaitól. Csodálkozom, hogy Sky és a családja nem kapott tőle idegsokkot. De, hogy ne csak rosszakat mondjak róla, azért voltak jó pillanatai is, amikor azt éreztem, hogy igen, ő az a srác akibe az első olvasás alkalmával "beleszerettem".

A másik, hogy Sky elég hamar elhitte az egész sztorit Zednek. Ha valaki hirtelen elém toppan az utcán és ilyenekről kezd el hadoválni az első az, hogy bolondnak nézem a másik pedig az, hogy olyan gyorsan eltűnök a helyszínről, hogy csak a port látná utánam, és természetesen az illetőt onnantól jó messzire elkerülöm. Eszembe sem jutna felülni a motorjára és elmenni vele egy szellemvárosba,  pláne, ha előtte még éjszaka is megijeszt azzal, hogy ott gubbaszt a fán. Azért nem kell megijedni, hősnőnket sem kell féltenünk, mert vannak kétségei, amiknek hangot is ad, de ha belegondolunk elég meggyőző az, hogy hallja Zedet a fejében megszólalni.

Skynak fel kell dolgoznia azt a sok információt amit kapott, emellett pedig a "jó tanácsokat" is hallgathatja, hogy vigyázzon magára és, hogy ne hagyja, hogy Zed kihasználja. Nehéz dolga van, hiszen ezek az emberek évek óta ismerik a fiút,  ő viszont csak egy kis ideje. Na meg persze jönnek a rosszfiúk és meg is van a  kellő izgalom, hogy ne legyen egy tipikus love story a történet.

Gyorsan végeztem a könyvvel, mert a fent említett dolgok ellenére is imádtam, és teljesen beleolvadtam a történetbe, így csak azt vettem  észre, hogy az utolsó oldal is elfogyott, és kénytelen voltam bezárni, és megcsodálhattam a gyönyörű hátlapot is.

Számomra tényleg egy aranyos történet maradt, amit jólesik olvasni egy fárasztó időszak után, vagy akkor amikor semmihez nincs kedve az embernek. Egy olyan könyv, ami a szerelem megtalálásáról, a családi összetartásról, és a jó győzelméről szól, egy kicsit más köntösbe bújtatva.

Értékelés:5/5
Sokszor olvastam már, még fogom is egy párszor, de újra és újra azt érzem, hogy nem tudom megunni. Aranyos, de mégis eseménydús, valamint az akció sem kerül háttérbe, vannak igazán izgalmas, és izgulós részek, amitől az ember nem bír mozdulatlanul ülni a helyén, és legszívesebben az olvasó is bemosna egy két rosszfiúnak.

Borító:5/5
Imádom ezt a borítót, egyszerű, de mégis a motívumok nagyon jól megfogják az ember figyelmét. Ami kevésbé tetszik az az írónő nevének és a címnek a színe. Ha nem úgy süt rá a fény teljesen beleolvad a háttérbe,

Karakterek: 5/4
Még mindig szeretek mindenkit (kivéve az antihősöket), de azért már látszik, hogy szembetűnőbb a szereplők rossz oldala is.

Kedvenc karakter: May Hoffman, érdekes személyiség az már biztos, mindenről és mindenkiről tud mindent, és ezt szívesen megosztja másokkal is.

Kedvenc idézetek: 
- A papád épp most veszi le rólam a mértéket a koporsómhoz, mondta Zed.
- Á, dehogy!
- Furcsa képek ugranak be… mind meglehetősen fájdalmas, és hátrányosan érinti a jövőbeli terveimet, hogy egyszer én is apa legyek.
 Victor megszorította a kezem:
 – Nagyon bírlak, Sky. Igazi harcos lélek vagy!
 – Bizony ám! Hallottad, Zed?! Bambi, az őzike a múlté. Igazi rottweiler vagyok – és nagyon mérges.
  – És nagyon kicsi – tette hozzá Zed, őt még mindig nem győzte meg Victor.

 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése