2018. augusztus 5., vasárnap

Anna Banks - Neptun

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba. 

Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
Író: Anna Banks
Eredeti cím: Of Neptune
Cím: Neptun
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadás éve: 2016
Sorozat: Szirénia öröksége 3.
Oldalszám: 352. 
Téma: Fantasy, Mitológia, Romantikus, Young Adult

Már két éve csücsül a polcomon a könyv, de eddig valahogy mindig elsiklott felette a tekintetem, pedig a sorozat első két része tetszett. Most azonban a Prológus eheti témájába, ami Az óceán mélyén nevet viseli, tökéletesen beleillett ez a regény, így hát eljött a pillanat, amikor a kezembe vettem a sorozat utolsó részét.

A bejegyzés SPOILERT tartalmaz!!!

A történetünk azzal kezdődik, hogy Emma és Galen szeretne elutazni pár napra, hogy kettesben tölthessenek egy kis időt, távol az óceántól, és a királyságoktól, és kiheverjék az elmúlt időszakban bekövetkezett tragédiákat, problémákat. Sajnos ez nem úgy működik, hogy összecuccolnak, és már ott sincsenek, ehhez szükség van a király engedélyére is, amit nem egyszerű megszerezni, de azért a végén mégis sikerrel járnak hőseink. Tehát Emma és Galen útra kell, semmit sem sejtve arról, hogy végül hol kötnek ki.

A cselekmény fő helyszíne Neptun, egy kis városka, ahol szirének, emberek és félvérek élnek békességben. Itt kötnek ki végül hőseink, akik nagyon meglepődnek, hogy létezik ez a hely, hiszen eddig úgy tudták, hogy törvénytelen ilyen településeket létrehozni, ami volt, azt pedig már nagyon régen eltörölték a Föld színéről. Emmát azonnal elvarázsolja a hely, hiszen végre nincs egyedül félvérségével, és úgy érzi tartozik valahová, és ezt az érzést tovább táplálja Reed, aki mindent megtesz, hogy a lányt maradásra bírja, és persze nem puszta jóindulatból. Galen ezzel szemben fenntartásokkal kezeli a helyzetet, hiszen egész életében azt sulykolták belé, hogy ez helytelen, valamint az sem nyeri el a tetszését, hogy Reed szemet vetett leendő párjára, ami teljesen érthető.

Neptun nem olyan kikapcsolódást nyújt hőseinknek, mint amilyet elképzeltek. Reed miatt feszült a légkör Emma és Galen között, amihez az is hozzátesz, hogy a lány titkolózik Galen elől, ugyanis nem véletlenül kerültek ebbe a kis városba. Emma nagyapja egy kicsit besegített, hogy az unokája megismerje ezeket az embereket. 

Azonban nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis lappang valami a háttérben, amire hőseink abszolút nem számítanak, és pont a közepébe csöppennek, ami miatt események sorozata indul el. Van itt minden, mint a búcsúban. Emberrablás, bántalmazás, fegyverek, őrült tudós, hatalommániás szirén és még sorolhatnám a végtelenségig. 

A történet eleje számomra kicsit vontatott volt, a regény közepére beindultak az események, a vége pedig olyan gyorsan lement, hogy csak kapkodtam a fejemet, hogy már vége is? Örültem volna annak, ha több oldalt szán az írónő az óceáni és a neptuni szirének, félvérek kapcsolatának, hogyan alakulnak a viszonyok.

Összességében azt kell mondanom, hogy tetszett a történet, és jó befejezést kapott a trilógia. Emma és Galen kapcsolata kicsit a háttérbe szorult, és kapott egy jó nagy akadályt is Reed személyében, de úgy gondolom ez nem ártott semmit, láthattuk, hogy egymás nélkül is tök jól megoldják a problémákat, bár Emma viselkedésével nem voltam mindig kibékülve. Talán kellett ez a kis ízelítő, hogy a lány tudja, hogy kire is van szüksége valójában. 


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése