Kerstin Gier - Rubinvörös

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

Író: Kerstin Gier
Eredeti cím: Rubinrot
Cím: Rubinvörös
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2010.
Oldalszám: 336.
Sorozat: Időtlen szerelem 1.
Téma: Romantikus, Időutazás,  Young Adult

Évekkel ezelőtt a filmmel találkoztam először, tudtam, hogy adaptáció, ezért megnéztem, viszont a könyvhöz akkor még nem volt szerencsém. Ma már szinte arra sem emlékszem miről szólt a film, csak az maradt meg bennem, hogy nem tetszett, emiatt félve kezdtem neki a regénynek.

Talán sokat elárul a véleményemről az, hogy 3 nap alatt elolvastam a könyvet. Egyszerűen letehetetlen volt, és pikk pakk elfogytak az oldalak. A történet lebilincselő, a szereplők pedig jól kidolgozottak.

Az írónő egy olyan témát választott a könyv fő vonalának, amely sok embert foglalkoztat. Az időutazást. Mindig voltak és mindig lesznek olyan személyek, akiket érdekelni fog ez a gondolat, elvégre milyen elképesztő lenne, ha képesek lennénk rá. Viszont azért ennek meglenne a jó, és a rossz oldala is. De persze egy könyvről beszélünk, így az eseményeknek és a lehetetlen dolgok tárházának csak a képzelet szab határt, így hát nem meglepő módon egyes szereplőink egy bizonyos génjüknek köszönhetően birtokolják az időutazás képességét. Ugye milyen hihetetlennek, és menőnek tűnik egyszerre? Azt azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy csak a múltba képesek eljutni a szereplőink, a jövő mindenki számára rejtély, és az is marad, bár azért vannak kiskapuk.

A könyvnek köszönhetően bepillantást nyerünk az időutazók mindennapjaiba. Na azért nehogy azt higgyük, hogy az emberiség fele képes erre a tevékenységre, a világon összesen tizenketten születtek ilyen génnel, ezek közül sokan már meg is haltak. Ha jól értelmeztem az olvasottakat két ágon öröklődik ez a képesség. Férfi ágon a de Villiers, a női ágon pedig a Montrose családon keresztül. Viszont erre nem merném feltenni az életemet, ugyanis néhány dolog nem volt számomra érthető, kicsit összezavarodtam, de remélem a sorozat következő részében sikerül megvilágosodnom. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az írónő nem fogalmaz érthetően, vagy kihagyna részeket, magyarázatokat, egyszerűen csak nem figyeltem eléggé a részletekre, és nem tudtam 100%-osan a könyvre koncentrálni.

Mint már említettem a szereplők jól kidolgozottak, tetszett ahogy az írónő bánt velük, mindenkinek megvolt a maga feladata a regényben, amivel előremozdította a cselekményt. Főszereplőink egyértelműen Gwendolyn és Gideon, de fontos szerepet kapott Gwen unokatestvére Charlotte is. A történetben azt követhetjük nyomon, hogy Gwendolyn, hogyan boldogul egy számára teljesen ismeretlen helyzetben, amiről egészen addig igencsak keveset tudott, most pedig egy olyan nyomás nehezedik rá minden oldalról, hogy csodálkozom, hogy nem rokkant bele. Tizenhat évesen belecsöppen egy rejtélyekkel teli világba, ahol nagyon nehéz eldönteni mi az igaz, és a helyes, főleg, hogy titkolóznak előtte, és fél és egymásnak ellentmondó információkból kell gazdálkodnia.

Nem mellesleg ott van másik főszereplőnk Gideon, akiről nem sok mindent tudunk, de azt egyértelműen kiderül, hogy jó a vívásban, hegedülésben, a történelemben, és minden olyan egyéb tevékenységben, ami hasznára válhat a múltba való utazás során. Ketten Gwendolynnal veszik  nyakukba a múltat, hogy küldetésüket teljesítsék, de hogy mi is ez, azt nem árulom el. :D

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert izgalmas, és szórakoztató. Olvastatja magát, és a maga 336 oldalával nem mondható hosszúnak, de azt javaslom, hogy akkor kezdjen bele az ember, amikor van ideje végigolvasni, mert szinte egy kínzással felér, amikor abba kell hagyni, és mással kell foglalkozni helyette. Mire kikerül ez a bejegyzés valószínűleg már olvasom a sorozat második részét, és remélem az is annyira tetszeni fog, mint ez. :)