Isaac Marion - Eleven testek

Feltankoltunk sok-sok csokival és cukorral, - amiken előtte persze minőségellenőrzést végeztünk (akár többször is)- kiraktunk az ablakba, néhány faragott tököt, egy csontvázat, és egy műanyag pókot, majd fejenként egy-egy nagy bögre tejszínhabos-fahéjas forrócsoki mellett vártuk a látogatókat. És jöttek is, a szokásos szellem, - igen, egy fehér lepedő rajta két lyukkal - boszorkány, tündérkisasszony, Pókember mellett, hamarosan izgalmasabb figurákkal is jöttek: kedvenc történeteink karakterei!

Bizony, ott volt Batman, aki GrumpyCatnek öltözött, Katniss egy sárga kanárinak, de a legzavarbaejtőbb mégis Hófehérke volt, aki egy piros alma jelmezben jelent meg az ajtónk előtt. Mikor személyes kedvenceink kopogtattak be, nem tudtunk ellenállni annak, hogy extra mennyiségű édességet adjunk nekik. Ronnak még a maradék csirkéből is adtunk.

Gyorsabban fogyott az édességünk, mint, ahogy számítottunk rá, így az utolsó négy vendégünknek már semmi sem jutott. Amiatt a sajnálatos következmény miatt - a szégyen mellett - csínytevésekben lesz részünk. Mind a négy édesség nélkül maradt karakter megfogadta, hogy a nektek készített Halloweeni Blog Rémálom hetünk bejegyzéseiben négy fajta emojikat, emotikonokat rejtenek el. Mivel nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtettek el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.

Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képecskéket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van - ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni - néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Író: Isaac Marion

Eredeti cím: Warm Bodies
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Sorozat: Eleven testek 1. 
Oldalszám: 312.
Kiadás éve: 2013.

Sajnálatos módon először láttam a filmet és csak utána olvastam a könyvet. Meg kell mondanom, nem így kellett volna. A film abszolút a kedvencemmé vált és azóta sokszor láttam. Tudom, hogy a film nem szokott hasonlítani a könyvhöz, vagy csak kis mértékben, de azért mégis furcsa volt, hogy mennyi minden kimaradt a filmből. Ahogy olvastam a könyvet folyton az jutott eszembe, hogy ez sem és az sem volt benne az adoptációban. Ami a filmhez képest abszolút pozitív, hogy jobban megismerjük a szereplők gondolatait, érzéseit. Hiszen ezek nagyon fontosak szerintem.

A borítóról:
Egyszerű és letisztult. Az alap egy piros szín, rajta fehér betűk. Jó kontrasztot alkot. Középpontban a két főszereplőnk és mögöttük megbújva, de nem elhanyagolhatóan a zombisereg.

Fülszövegről:
A fülszöveg rögtön megvett. Nagyon megtetszett és érdekesnek találtam. Egyszerre mondott el mindent és semmit. Sokáig halogattam, hogy majd elolvasom, de valahogy nem kerítettem rá alkalmat. Most összejött a dolog és nem bántam meg.  

Történetről:

A történetet egy férfi szemszögéből ismerhetjük meg. Ahhoz képest, hogy egy zombi gondolatait olvashatjuk, eléggé elevenek és néhol viccesek is. Néha egy-egy emlékfoszlány is beugrik a képbe. Ilyenkor R egyik áldozatának az emlékképeit láthatjuk/olvashatjuk. Nem egy tipikus horror sztori, amit nem bántam, mert ez a műfaj eléggé távol áll tőlem.  Egy light-os horror. Inkább mondanám romantikus történetnek.

A történet első része egy kis elmélkedés, amit R folytat. Bemutatja, hogy hol van, kik veszik körül. Mivel is tölti zombi életét. A zombikat Holtaknak az embereket pedig Eleveneknek nevezik. 
R-nek van lelkiismerete, nem szereti a zombi létet, de elfogadja, hogy ez a sorsa.

 A könyv három lépésre van felosztva. Érdekesnek találtam, hogy a tömör szöveget, néha megtörte egy bizonyos emberi szerv képe a hozzá való leírással. Úgymond így tagolódott részekre a történet. Mivel vizuális típus vagyok, és nem szeretem a véres jeleneteket, ezért bizonyos részeknél azt mondtam, hogy elég volt ennyi belőle. Teljesen más filmen ilyet látni, mintha végigolvasol minden egyes mozzanatot.
Néha bepillantást nyerünk a múltba, úgy hogy R megeszi az áldozata agyát. A történet előrehaladtával egyre több „hang” szólal meg R elméjében, amik elgondolkodtató dolgokra világítanak rá. 

Érdekes volt, hogy Julie-t és Nora-t arra nevelték, hogy a zombik rosszak, és csak tényleges halált érdemelnek. Mégis R-t feltétel nélkül befogadták maguk közé és segítettek neki. Perry lelke, szelleme is támogatja őt.

Volt egy félmondat. „Mi lenne ha…” hát ez nem kellett volna, mert rögtön eszembe jutott az oreos reklám. (A bejegyzés termékmegjelenítést tartalmazott!)

Tetszett, hogy szerepet játszott a zene, ami a filmben nem jött át annyira. Azért is tartom jobbnak a könyveket a filmeknél, mert jobban belelátunk a szereplő(k) fejébe. Sokkal több információ belefér például egy 300 oldalas könyvbe, mint egy két és fél órás filmbe. Valahogy jobban megmozgat, ha olvasom, mintha látom. Mindemellett biztos vagyok abban, hogy máskor is el fogom olvasni, sőt az adoptációt is meg fogom nézni.

Olyan üzeneteket találtam benne, amik 

hasznosak és jó lenne, ha minden emberhez eljutnának. Sokszor tapasztalom, hogy inkább belerúgnak a másikba, ahelyett, hogy segítenének neki. Ez szomorú. Én sem vagyok szent, én is követek el hibákat. Ki nem? Ahogy haladtam előre a történetben egyre inkább magába szippantott. Reményt adott. Példát mutattak. Nem tudták kik ők, vagy honnan jöttek, mégis összefogtak. Újra feléledt bennük valami. Talán a remény, vagy az élet egy apró szikrája. Nem számít, minek nevezzük. A lényeg az, hogy képesek voltak magukért és egymásért harcolni. Mondhatjuk ezt tanulságnak is. Bármi történjék, vagy bármilyen kilátástalan a helyzet harcolni kell. Ha szerencsénk van, lesznek olyanok, akik velünk tartanak az úton. Ez az út sokszor elágazik, göröngyös és tele van kátyúkkal, de a végén elérjük a célunkat, ha elég keményen dolgozunk érte.  

Szereplők:

Julie: Összetett személyiség. Nem sok mindent tudunk meg róla, csak annyit, amennyit Perry emlékeiben látunk, és amit esetleg R kitalál, vagy amit elmond neki. Kitartó, reménykedő, egy igazi túlélő. Az eddigi életében sok rosszban volt része, de mégsem mondott le az életről. Próbált pozitív maradni. Az elején nem volt szimpatikus, talán azért mert a film alapján másképpen ismertem meg, de a végére határozottan bírni kezdtem.

R: Hm… mit is mondhatnék róla.  Őt ismerjük meg a legjobban. Hogyan érez, mit gondol és, hogy milyen változásokon megy keresztül. Imádtam, hogy nem félt változtatni. Kiáll magáért és azokért, akiket szeret. Egy igazán szerethető karakter. Annyi gondolat kavarog a fejemben vele kapcsolatban. Nem tudok mást mondani, mint hogy el kell olvasni a könyvet hogy ezt, megértsük.

Lehet, hogy nem is ez lett volna a könyv lényege, de nekem ezt jelentette. Lehet, hogy az írónak nem volt vele semmi „hátsó” szándéka, de engem megfogott. Abszolút kedvenccé vált. Mindenkinek ajánlom, aki keres valami mélyebb jelentésű könyvet. Olyanoknak, akik egy nem túl hátborzongató horrorra vágynak, így Halloween környékén. Azoknak, akiket nem zavarnak a műfajok keveredése. Ebben a könyvben van minden. Horror, romantika, akció és még sok más.

Borító: 5/4,5

Kedvenc karakter(ek): Perry apja. Pozitív személyiség.
A németjuhász kölyökkutya. Vajon miért nem lepődöm meg ezen?

Kedvenc idézet(ek):

 „Nem is nagyon tudom rávenni magam, hogy bármi is érdekeljen, ami a jelentől erre vagy arra esik, és hát a jelen sem hoz túlságosan izgalomba. Azt is mondhatnánk, a haláltól egészen lenyugodtam.”

„Nem kimondottan „jó” ez, nem épp „boldog”, és közel sem nevezném „életnek”, de... mégis kicsit kevésbé „halál”.”

„– Nem gondolkodtok új dolgokon? Nem is „kerestek”? Ez meg mit jelent egyáltalán? Mit nem kerestek? Zenét? A zene az élet! A zene fizikailag megtestesült érzelem, meg lehet érinteni! Egyfajta neonszín jelenés, a szellemből szivattyúzzák ki, aztán hanghullámokká alakul. Mit akarsz ezzel az egésszel mondani? Hogy unalmas? Hogy nincs rá időtök?”

NYEREMÉNYJÁTÉK

Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway