Elle Kennedy - Az üzlet

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Író: Elle Kennedy

Cím: Az üzlet
Eredeti cím: The Deal
Sorozat: Off-campus 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 440.
Téma: Romantikus, New Adult, Erotikus

A könyv borító és fülszöveg alapján egy átlagos NA regény, egy kis sablonnal, de ettől függetlenül még az olvasható, sőt az élvezhető kategóriába is belekerülhetett volna. 

Úgy gondoltam, hogy szeretni fogom ezt a történetet, hiszen azon kevesek közé tartozom, akik imádják a romantikát és a sablonokat, és ez a könyv nem szenved hiányt egyikben sem.

Viszont egyedülálló a regény, mert soha nem fordult még elő, hogy már a legelső oldalon leessen az állam, itt pedig ez történt.

"Mióta megerőszakoltak, mindössze két srác tudta megdobogtatni a szívemet."

Ezt csak így az elején?  Semmi kertelés, szépítés, vagy előzmény, csak belerobban az információ az olvasó arcába. Ezt kicsit furcsállom, mert egy ilyen dolog a könyv közepén/végén derül ki, és igen körülményes helyzetben. A mű során többször „elhangzik”, hogy Hannaht megerőszakolták, de valahogy a lány viselkedése nem mindig igazolja ezt, mert hiába történt évekkel ezelőtt és nyilván valamilyen szinten túllépett rajta, hiszen másképp nem élhetne normális életet, de azért szerintem egy ilyen dolgot nem felejt el az ember egyhamar.

A történet teljesen tipikus, adott egy lány, aki teljesen reménytelennek érzi magát a csábítás mesterségét illetően, valamint egy fiú, aki segítőkezet nyújt szegény lánynak, és cserébe csak annyit kér, hogy segítsen neki átmenni egy vizsgán, hogy ne ültessék kispadra.

Természetesen, ahogy az ilyen könyvekben megszokott mennek a szópárbajok a főszereplőink között, és valahogy mindig eszükbe jut valami frappáns visszavágás, ami miatt szinte izzik körülöttük a levegő, ezt pedig mindenki észreveszi kivéve azt a két embert. Hannah nem adja magát könnyen, és szerencsére nem esik azonnal hasra a jóképű hoki játékostól.

A 340. oldalon egyszerűen megakadtam, mert teljesen elment a kedvem az olvasásától, de aztán rávettem magamat és folytattam. Miután befejeztem a könyvet azt gondoltam, hogy köszönöm Istenem, hogy vége. Nem mondhatnám, hogy utáltam, de valahogy nem nyerte el a tetszésemet, egyszerűen annyira nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, hogy nem éreztem magaménak a könyvet. Kicsit csalódtam, mert mint fentebb már említettem általában az ilyen történetek valahogy kedvencekké válnak, talán ez a kivétel, ami erősíti a szabályt. A következőkben pedig azt olvashatjátok, hogy miért nem tetszett a regény.

A szereplők idegesítőek (tisztelet a kivételnek, bár ilyen nagyon kevés volt), mintha nem is önmaguk lennének. Garrett belül egyáltalán nem olyan férfias, mint ahogy kinéz. A gondolatatit olvasva hamarabb néztem volna egy lánynak, mint egy kemény jégkorongozónak, és ez teljesen elütött attól a képtől, amit a fülszöveg alapján kialakítottam róla.

Hannah pedig olyan, mint egy szemellenzős ló, nem veszi észre a nyilvánvaló dolgokat sem. Néha annyira irracionálisan viselkedik, és csak fogtam a fejem, hogy most ezzel mit is akar, és voltak időszakok, amikor egyáltalán nem tudtam kiigazodni rajta.

A cselekmény semmitmondó volt, és szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle, hiszen biztos vagyok benne, hogy sablonokból is vannak olyanok, amik kicsit közelebb állnak az olvasók szívéhez. A dolgok csak voltak és semmi extra, nem éreztem azt, hogy haladna valami felé a történet. Összességében nem volt olvashatatlan a könyv, és egyszeri olvasásra megfelelt, de nem volt kiemelkedő a könyv, sőt inkább felejthető.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, sajnálom, hogy a könyv nem nyerte el a tetszésemet, pedig igyekeztem megszeretni, de nem ment.

Értékelés: 5/2,5
El sem tudom mondani mennyire fájt ezt a számot leírni. Akik ismernek, azok tudják, hogy inkább mindent felfelé értékelek, mintsem hogy lehúzzam, de ahogy írom ezt a bejegyzést, azt érzem, hogy ez a könyv nem érdemel jobbat. Ha kicsit is emlékezetes maradt volna számomra, és nem csak annyi maradt volna meg hogy nem tetszett, akkor talán megérdemelte volna a 3 pontot, de így sajnos nem adhatok neki jobbat.

Borító: 5/4
A borító egyszerű, nincs túlbonyolítva, ami jellemzi a könyvet is. Figyelemfelkeltő, hiszen van olyan lány, akinek nem akadna meg rajta a szeme, ha a boltban, könyvtárban, vagy valakinek a kezében látná?

Karakterek: 5/2,5
Idegesítőek voltak a karakterek, ugyan néhány szereplő valamilyen szinten szimpatikus volt, de annyira kevés szerepük volt, hogy szinte már említésre sem méltó.

Idézetek:

– Csak úgy kíváncsiságból, amikor reggel felébredsz, mennyi ideig csodálod magad a tükörben? Egy vagy két órán át? – érdeklődik.
– Kettő – felelem vidáman.
– És pacsit is adsz magadnak?
– Hová gondolsz? – vigyorgok. – Csak megcsókolom mindkét bicepszemet, aztán a plafon felé fordulva megköszönöm a nagyembernek odafent, hogy ilyen tökéleteset teremtett. 

Néha egyszer csak váratlanul feltűnik valaki melletted, és onnantól nem érted, hogy élhettél eddig nélküle.