Colleen Hoover - November 9.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki találkozott egy lánnyal.
A Lánnyal.
Fallon megismerkedik Bennel, az ígéretes regényíróval – egy nappal azelőtt, hogy az ország másik felére költözik. A szerencsétlenül időzített vonzalmuk a lány eseménydús életével együtt megadja azt az ihletet, amire Ben mindig is vágyott a regényéhez. Telik-múlik az idő, párhuzamosan futó életükben jönnek-mennek a kapcsolatok és a csalódások, de továbbra is találkoznak évente egyszer, mindig ugyanazon a napon. Egészen addig, ameddig Fallon el nem bizonytalanodik, hogy Ben vajon igazat mond-e neki, vagy csak tökéletes valóságot kreál a regényéhez az ütős konfliktus kedvéért.
Lehet-e egyáltalán szerelmi történetnek nevezni Ben kapcsolatát Fallonnal – és egyúttal a regényét is –, ha szívfájdalommal végződik?
Feledhetetlen szerelmi történet egy író és váratlan múzsája között.
Újdonság magyarul a New York Times sikerlistájának élére törő Colleen Hoovertől.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Író: Colleen Hoover
Eredeti cím: November 9.
Cím: November 9.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2019.
Oldalszám: 368.
Téma: New Adult, Romantikus

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Hiba volt ezt a regényt választani az év első olvasmányának. (Az egy másik kérdés, hogy a könyvről készült bejegyzés majdnem márciusban kerül ki :D.) Olyan magasra rakta a lécet, hogy attól tartok, hogy egyetlen egy könyv sem fogja tudni megközelíteni ezt a szintet nem hogy túlszárnyalni.

Egyszerűen nem találok szavakat, mindig is tudtam hogy Colleen nagyszerű írónő, de amit ezzel a regénnyel művelt az valami csoda. Elkezdtem olvasni, majd az első pár oldal után abba kellett hagynom bizonyos okok miatt, de amikor ismét a kezembe került a könyv, na onnantól kezdve nem volt megállás. Szinte faltam a sorokat és észre sem vettem, hogy rohan az idő. Teljesen magával ragadott a történet, a cselekmény és az írónő stílusa.

Bevallom őszintén a fülszöveg nem győzött meg, nem igazán tudtam, hogy mi is lesz ebből, nem éreztem azt, hogy igen ez már valami. Elhihetitek, hogy nem sokszor fordul elő, hogy egy semmitmondó fülszöveg egy ilyen csodát takar. Általában fordítva van, hogy kapunk egy érdekes, izgalmakat, kalandokat ígérő fülszöveget és a végén azzal szembesülünk, hogy a történet egy nagy nulla. 

Hát itt minden volt a történet csak egy nagy nulla nem. A könyv tele van érzelmekkel, amikkel az írónő mesterien játszik. Az egyik pillanatban a csillagokban érzed magad majd hopp a következőben már a poklok poklát éled át. Ez a hullámvasút reális, nem azt érzed hogy le akarják nyomni a torkodon, hanem szépen fokozatosan a háttérben megbújva settenkedik és a megfelelő pillanatban előugrik.

A cselekmény, a párbeszédek természetesek voltak, ahogyan a reakciók is. Sehol nem éreztem azt, hogy valami nem stimmel és nem illik a részhez, nem volt hiányérzetem se, bár azért el tudtam volna még olvasni Fallon és Ben történetét mondjuk még 500 oldalon keresztül. Egyszerűen imádom őket. 

Mint már az előző mondatokból kiderült a főszereplőink Fallon és Ben, akiknek nem mindennapi a kapcsolata. A könyv címe (November 9.) elég hamar értelmet nyer. Minden fontosabb esemény a regényben ehhez a dátumhoz köthető. A szereplőink elég egyedi módon találkoznak, ám mégis azonnal érezhető közöttük az a bizonyos szikra. Személyiségileg mind a ketten nagyon szimpatikusak voltak, és a gondolkodásmódjuk is tetszett, voltak olyan részek, amiket elolvasva arra gondoltam, hogy "Jé én pontosan ugyanígy gondolom". Emiatt sokkal közelebb éreztem őket magamhoz, és jobban tudtam velük azonosulni.

Évente csak egyszer találkoznak, November 9-én, akkor is csupán pár órájuk van egymásra, hogy aztán újra várjanak egy teljes évet. Hiába telik el olyan sok idő ott folytatják, ahol abbahagyták, annak ellenére hogy a 2 találkozás közötti időben mind a kettejük élete folyik a saját medrében és sok dolgon mennek keresztül.

Annyi érzelem van ebben a könyvben, hogy azt elmondani nem lehet. Az eddig általam olvasott Hoover művek közül a Maybe Someday volt eddig az abszolút kedvenc, de most ott tartok, hogy nem tudok dönteni, mind a két regény hihetetlen, és letehetetlen. Mind a két regény fontos mondanivalókat hordoz magában, és az ember beleszeret a főszereplőkbe. Szerintem annak örülnék a legjobban, ha ezt a két regényt összegyúrná, ugyan lenne vagy 1000 oldal, de nagyon szívesen elolvasnám, és akkor nem kellene 2 könyv között őrlődnöm, hanem lenne egy regény, amit imádhatok.

A regény vége felé kapunk egy kis meglepetést, ami megkavarja az eseményeket, egy váratlan fordulat, ami teljesen felforgatja a szereplők életét, érzéseit. A főszereplőink hegeket hordoznak magukon, egyiküké mindenki számára látható, míg a másikuké rejtve marad mások előtt. Egyikük számára sem volt egyszerű a múlt, fájdalom övezi életüket, konfliktusok, nehéz, olykor felelőtlen döntések következményei.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a jól megírt könyveket. A romantikus regényeket, de nem az olyanokat, amik csöpögnek a nyáltól. Izgalmakkal és váratlan fordulatokkal megfűszerezett cselekményt, ami nem ereszt és mindig többet akarsz belőle.