A sors ismétli önmagát?
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.
Író: K.A. Tucker
Eredeti cím: The Simple Wild
Cím: Az egyszerű vadon
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2021.
Sorozat: Az egyszerű vadon 1.
Oldalszám: 488
Téma: Romantikus
Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Azt sem tudom hol kezdjem a bejegyzést. Mindenekelőtt a könyv nagyooon olvastatja magát, rég nem olvastam egy ültő helyemben ennyit (szó szerint egy teljes regényt), és el sem tudom mondani mennyire jól esett, de ehhez szükség volt erre a történetre.
K.A. Tucker könyvei nem ismeretlenek számomra, hiszen a Tíz apró lélegzet sorozat az egyik kedvencem, és szívesen újraolvasnám szinte bármikor. Így amikor megláttam a regényt tudtam, hogy előbb vagy utóbb ő is a polcomon fog kikötni, és így is lett. A korábbi tapasztalatok miatt elég nagy elvárásaim voltak a regénnyel kapcsolatban, és hogy végül megfelelt-e az elvárásaimnak vagy csalódást okozott, az a bejegyzés végén kiderül.
Főszereplőnk Calla, aki Torontóban éli mindennapjait, ahogyan az elmúlt 24 évben is tette, illetve Jonah, aki az alaszkai vadon viszontagságaival küzd meg nap nap után. Első ránézésre nem is állhatna ez a két személy távolabb egymástól, nem csak földrajzilag, hanem személyiségileg is, ám a sors elintézi, hogy útjaik keresztezzék egymást.
Calla édesanyjával él, apukájával pedig nem éppen felhőtlen a viszonya, hiszen a férfi élete az általa vezetett repülő vállalat körül forog, annak idején ez volt az egyik ok, amiért az anyukája úgy döntött, hogy elhagyja a férfit, és a rideg vadont, amelyet nem tudott megszokni, és otthonának tekinteni. Teltek az évek, és Calla egyre dühösebb lett az apukájára, akivel nagyon ritkán tudott telefonon beszélni, személyesen találkozni pedig egyáltalán nem. Titkon fáj belül neki ez a kapcsolat, vagyis inkább a kapcsolat hiánya, de a mindennapokban ez annyira nem jön elő, hiszen dolgozik, és éli az életét.
A sors útjai kifürkészhetetlenek, ennek köszönhetően Calla egy telefonhívás hatására döntésre kényszerül. Hagyja hogy sértett gyermeki énje felülkerekedjen, vagy érett felnőtt módjára álljon a sarkára és vágjon neki a nagy útnak? Az olvasó számára egyértelmű a válasz, hiszen másképp elég rövid és értelmetlen lenne a regény.
Calla tehát felkerekedik és egy eddig számára teljesen ismeretlen helyen és helyzetben találja magát, egy rakás ismeretlen ember társaságában. Az elején ahogy az lenni szokott döcögősen mennek a dolgok, és nem igazán találja a helyét ebben az új környezetben. Itt ismerkedik meg Jonahval, aki az apukájának dolgozik, mint pilóta. Kissé klisés, hiszen az elején ki nem állhatják egymást, és mind a ketten félreismerik a másikat, de ahogy egyre több időt töltenek együtt, és sok kalandban lesz részük jobban megismerik egymást, ezután pedig nem is csoda, hogy rájönnek, hogy talán nem is olyan borzasztó a másik mint ahogy azt előre gondolták.
A történet nagyon sok érzelmet felvonultat, gyakorlatilag egy érzelmi hullámvasút. A kezdeti könnyedség átvált egy szomorúbb tónusba, amikor Calla megtudja, hogy az apukája súlyos beteg, ez a tény nagyon rányomja a bélyeget a történetre, de emellett számos jó és pozitív érzelem is megjelenik. Fontos tanulságokra is fény derül, illetve látjuk, hogy bizonyos helyzetek mennyire meg tudják változtatni egy ember nézőpontját, ez történik főhőseinkkel is.
Összességében azt kell mondanom, hogy az írónő most sem okozott csalódást, és egy új kedvencet avattam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése